BLOGAJÁNLÓ - Én és a Damonom

Sziasztok! Mint láthatjátok, ezúttal egy blogajánlót hoztam, illetve egy interjút Szencseg-el, az Én és a Damonom nevű blog írónőjével. Remélem nektek is tetszeni fog! :)

Én és a Damonom

Ajánló

"Emily egy különleges lány, aki egy különleges világban él. Ezen a helyen, a démonaink láthatóak, tapinthatóak, de ugyanúgy megkeserítik az életünket. Emily, és az olyanok mint ő, vagyis a Démonlátók, feladata, hogy az átlag embert megvédjék ezektől a lényektől. De mi történik, ha minden amit addig szabályszerűnek hittél, összeomlik?" 

A történetben, minden 18 éves diák kap egy saját démont, akinek a tulajdonsága a legközelebb áll, az adott személyhez. Emily, a főhősnőnk mégis egy olyan démont kap, aki szerinte egyáltalán nem illik őhozzá, hiszen a démon, maga a Hatalomvágy, míg Emily egy kicsit visszahúzódó, aki egyáltalán nem beszél sokat, de mégis erős, kitartó, s nem utolsó sorban makacs.

Itt a démonoknak nem csak különleges képességeik, gondolataik, testük van, hanem érzéseik is, amikbe itt bőven belepillanthatunk. Damon - a Hatalomvágy - és Emily között olyan kapcsolat alakul ki, amit maga a lány sem ért meg, így ellentétbe kerülve a saját nézetével, miszerint ezek a lények rosszak és az emberek ellenségeik. 

Olyan embereknek ajánlom a blogot, akik szeretik a fantasy történeteket, az akciót, meg persze a szerelmi szálakat, ami ebben a történetben elengedhetetlen. De persze a váratlan fordulatokból sincs hiány, mind a főhősnőnkkel és mind a környezetével olyan események történnek, olyan dolgok derülnek ki, amik miatt lehetetlen abbahagyni az olvasását, esetleg ha mégis sikerülne, akkor is vissza-visszakalandozik a gondolatunk a történésekhez.

Saját véleményem a blogról:

Bár az elején fogalmazásilag nem minden szempontból volt megfelelő, előfordultak felfedezhető szóismétlések, de maga a történet megragadott. Tetszett maga az elképzelés és lehetett benne látni azt, hogy igen, ebben a sztoriban van valami, így hát továbbolvastam, és milyen igazam lett! Ahogy haladunk a történet menetében, nem csak fogalmazásilag, valamint íráskészségben, de a történetben is fejlődések, változások mennek keresztül.

Nagyon tetszik benne, hogy a történet haladtával Emily személyiségében is megjelenik a kettősség - még ha esetleg ez nem is szándékos az írónőnek -, de közben hű marad önmagához. Valamint a kialakuló kapcsolatok kacifántossága is, ami szerintem további bonyodalmakat fog okozni és megosztja az olvasók nézeteit. És ami a kedvencem, az az akció, amiből nincs hiány, de nem ám. Vannak olyan történetek, amikről azt hinné az ember, hogy milyen jó lesz, aztán meg csalódik az ember. De itt nem, hála Emily makacsságának és (bal)szerencséjének.

Íme az interjú.

Az első kédésem, hogy mikor és miért jött az ötlet, hogy blogot kezdesz?

A legelső blogomat, kb. 4 éve kezdtem, de le is töröltem. Nagyon kezdeti próbálkozás volt, olyan amin ma már nevetek, de akkor halálosan komolyan gondoltam. A mostani blogomat augusztusban nyitottam. A történetet, ami azon szerepel, jóval előtte kezdtem el írni és már a kezdetek kezdetén is foglalkoztatott, hogy felrakjam a netre, de a végső lökést vagy bátorítást a barátnőm adta meg. Ha neki megy, nekem miért ne menne? Szóval felraktam és nem bántam meg.

Az első blogod miről szólt? Az is a misztikus világgal foglalkozott?

Igen. Az vámpíros volt, nem démonos.

Említetted, hogy a barátnőd bátorított, hogy feltegyed a világhálóra a történeted. Gondoltad volna, hogy ilyen sikeres lesz?

Nem. Igazából arra számítottam, hogy ugyanolyan kínos véget ér mint az előző, de akkor még nem voltak, vagy én nem tudtam róla, ezek a blogos csoportok ahol könnyen és gyorsan lehet eljuttatni az olvasókhoz a blogot, meg még akkoriban nem is volt ekkora divat a blogolás. Meg, gondolom az is benne van, hogy azért ez a történet már jobb. Mind ötletileg, mind megfogalmazásilag.

Honnan jött neked az Én és a Damonom története? Miből meríted az ötleteket?

Ezt mindig megkérdezik tőlem és már a legelején se tudtam értelmes választ adni rá, szóval elkezdtem gondolkodni. Mert, ugye, biztos, hogy jönnie kell valahonnan! Szóval azt hiszem, hogy az összes misztikus film/könyv/zene és a saját fantáziám állt össze bennem egy történetté.

Amúgy jogos kérdés, félre ne érts :)

Szóval akkor Emily-t is így alkottad? Vagy az ő személyisége azért valamennyire a saját elképzelésed?

Emily-t olyan lánynak szerettem volna aki önmagaként is megtudja határozni magát. Nem feminista, de képes férfiak nélkül is létezni, nem központi kérdés. Aztán egyre inkább kezdett rám hasonlítani. Szóval ő a saját alkotásom.

Mesélj egy kicsit Damon és Emily kapcsolatáról

Szóval Damon is rossz fiúnak indult, de kicsúszott a kezeim közül és saját életet kezdett el élni, ahogy a többi szereplőm is, így az ő kapcsolatuk is bonyolultabb lett. Igazából Damon az első igazi férfi Emily-nek, aki többet akar tőle, ő az első aki iránt Emily érez valamit és az, hogy Damon démon is, megnehezíti a helyzetet. Hiszen Emily egész életében utálta őket, de Damon-t másnak hiszi és ez megkönnyíti valamennyire a helyzetet. Bár azzal nem tud mit kezdeni, hogy Damon kimondta az "sz" betűs szót. Ő nem olyan ember, aki ezzel a szóval csak úgy dobálózna. Azt hiszem az ő kapcsolatuk rejteget még egy-két fordulatot a történet folyamá. :)

Ezek szerint nincs előre eltervezve, hogy mi is lesz a következő részben?

Mindig megpróbálom megtervezni, aztán valahogy mindig más lesz belőle, szóval rászoktam arra, hogy nagy vonalakban végig gondolom és csak írok. Könnyebbnek találom ezt a megoldást, mintha ragaszkodnék ahhoz, hogy márpedig ennek itt és most meg kell történnie, pedig nem is illik abba a részbe.

Hány részesre tervezed? Szeretnél neki folytatást, vagy még nem gondolkoztál rajta?

Nem tudom, hogy hány részes lesz, egyszer kb. 10 résszel ezelőtt is azt hittem, hogy mindjárt vége és még mindig a történet közepén járok... Gondolkodtam már a folytatáson, de azt hiszem, hogy az utolsó fejezet történései után elég nehéz lenne folytatást írni neki, bár nem lehetetlen. :)

Az utolsó kérdésem egy kicsit személyesebb. Korábbi beszélgetésünkből kiderült, hogy jelenleg végzős vagy. Nehéz a tanulnivalóval összeegyeztetni az írást?

Eléggé. Úgy értem, valahogy mindig akkor jön az ihlet meg az írás vágy, amikor elvagyok havazva, ezer másik dolgom lenne. Amikor pedig ráérek, hogy jó, akkor írjunk, akkor pedig nem jönnek a szavak. Én annak a híve vagyok, hogy ha törik, ha szakad 1-2 hetente új résznek jönnie kell. Különben elveszítem az olvasóimat, mert ki olvas egy olyan blogot, amire nem lehet számítani?

Értem. Köszönöm az interjút!

Én is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!