KRITIKA - Északi szél

Északi szél

Kicsit késve érkezett a kritikám, tudom. Mivel eléggé kritikus egy ember tudok lenni, sosem hittem volna, hogy valaha is ez problémát fog jelenteni, viszont most igen. Ennek az volt az oka, hogy elkezdtem olvasni a történetet, kritikus szemmel, aztán csak olvastam, olvastam, olvastam és elfelejtettem kritizálni. Annyira magával ragadott a történet, az írásmód, a fogalmazás mód és az egyediség, hogy teljesen elvesztem benne. Mintha egy igazi könyvet olvastam volna, hosszú és érdekes prológus, meglepetésszerű események, mindenből pont annyi, amennyi kell, nincs jelen felesleges monológ, túl sok párbeszéd, egyszerűen olyan volt a történet, amit szívesen olvas az ember, aztán csalódottan veszi észre, hogy vége. Nincs több.
Nagyon szeretem a fantasy történeteket, ez tudom nem illik bele egy kritikába, de el kell hogy mondjam, hogyha valamivel el akarod csavarni az olvasó fejét, azaz egyediség, amit ma már a sok fanfic között elég nehéz megtalálni, de az ilyen történetekkel, nem lehet hibázni, csak meg kell találnod a célközönséged, aztán meg írni és írni, ezt persze mind odafigyeléssel és gondossággal.

Ahhoz, hogy bármi kritikát találjak, többször kellett elolvasnom, és nem azért, mert fú, most akkor mindenképpen találjunk benne valami rosszat, hanem mert mint említettem, mindig benne ragadtam. Igazándiból nálad rendbe vannak a vesszők, nincs velük különösebb problémám, szép választékos a szókincsed, ami nagyon tetszik, főleg ahogy a pikánsabb jeleneteket is úgy írod le, ahogy azt a történeted kora, ízlése megköveteli, ami nagy dolog és ügyes, tapasztalt íróra vall, (de ha nem is vagy túlzottan tapasztalt, nagy kreativitásra utal). Az egyetlen probléma amit találtam, hogy hiába fogalmazol ilyen szépen, jelen vannak szóismétlések, mivel a harmadik fejezet van előttem nyitva, onnan hozok neked egy példát. De kezdetben még másképp volt. Kezdetben csupán az általa megölt csillag csendes társaságát élvezte Waldros, azonban ezt egy cseppet sem sajnálta. Itt a 'kezdetben' szó volt az, ami ismétlődött, ráadásul elég közel egymáshoz. Így is meglehet oldani anélkül, hogy nagyon át kéne alakítani a történetet: De kezdetben még másképp volt. Csupán az általa megölt csillag csendes társaságát élvezte Waldros, azonban ezt, egy cseppet sem sajnálta. Semmi komolyabb változtatást nem csináltam, csupán el kellett hanyagolni, attól mert nincs ott, tudjuk, hogy arról az időről volt szó, hiszen az előző mondatba említetted. Mondtam, hogy nem nagyon vannak vesszőhibáid, de szerintem oda kellett egy, bár lehet elhanyagolható, én mégis úgy gondolom jobban hangzik, de ezt tényleg csak olyan részletkérdés, hogy nem is kéne megemlíteni.
Szóval egybefoglalva, ezt a részt, csak annyi lenne a kritika, hogy a szóismétlésekre figyelj oda, néhány helyen tényleg zavaró tud lenni, nem mindig kötőszavakat ismételsz, hanem előfordulnak egyéb szavak is, mint az előbb felhozott kezdetben. Ezeket könnyűszerrel kijavíthatod, ha átfutod a szöveget mégegyszer, mielőtt véglegesen publikálod. 
A Design nagyon tetszik, de amibe én bele tudnék kötni, az annyi, hogy Avery-t vörös hajúnak írtad le a történetben, nekem viszont a képen barnának tűnik. Lehet csak a szerkesztés hozta így, de szerintem ez barna, ezért is volt nekem furcsa, hogy én végig annak képzeltem el, aztán meg át kellett alakítanom magamba a képet olvasás közben, ami kicsit megzavart az olvasásban. Egyébként szép maga a design is, egyedül a blogarchívumot venném ki legalulról, mert feleslegesnek tartom, a modulok miatt.

Elképesztően tetszett a történet, amit olvastam tőled, ezért arra szeretnélek kérni, persze csak hogyha van hozzá kedved, készítenék róla egy blogajánlót, amihez egy interjút is szeretnék csatolni. Ha élsz a lehetőséggel, oldalt a postaládába, leírnád nekem az email címet vagy a facebook-odat? Megköszönném! :)

Ölel, Agatha