BLOGAJÁNLÓ + INTERJÚ - Északi szél

 "Tizenegy éves korom óta rajzolok mangákat, ebben nőttem fel, a képregényekről tértem át a történetírásra." 

Blogajánló

"Úgy tartják, hogy a kicsiny Nesiril földjén minden nap esik a hó. Van, amikor az egész királyságban, de néhanapján csak apró tanyák lakói számolnak be aláhulló jégkristályokról. Természetesen mindez hazugság is lehet, amit azért eszeltek ki, hogy valamiképp emlékezetessé tehessék birodalmukat. Nem tudhatjuk biztosan. Azonban ezen a napon valóban így esett. Csupán egyetlen hópehely szállingózott komótosan a föld felé, de még mielőtt landolhatott volna, egy szempillantás alatt felolvadt a frissen kiontott, forró vér gőzében. "

Az Északi szél egy olyan helyen játszódik, ami messze van a mi megszokott kis világunktól, de közben olyan közelinek érezhetjük magunkhoz. Hogy miért is? Bár a történet a régebbi korokban játszódik, vegyítve egy kis fantáziával, mégis olyan jeleneteket és eseményeket dolgoz fel, ami a mi mindennapi életünkben is jelen van. A szeretetet, családi kötelékeket, vitákat és hasonlókat.
A történetet nem egy szereplő szemszögéből ismerhetjük meg, hanem egy külső szemlélő írja le az eseményeket, ami érdekessé teszi az egészet, mert így belepillanthatunk mindenki gondolataiba, érzéseibe anélkül, hogy maga az esemény megszakadna. Megtudhatjuk, Nesiril uralkodóját hogyan érinti a háború, illetve hogy a trónörökös mit is szól ahhoz, mikor Avery-t - a húgát - próbálja elcsábítani a Háború Istene, valamint azt is, hogy Avery miként vélekedik ezekről.
Kinek is ajánlanám elsősorban a történetet? Jómagam sem tudom pontosan, milyen korosztálynak is illik. Úgy gondolom, hogy leginkább azoknak fog tetszeni, akik már kicsit érettebben gondolkodnak, hogy minden részletet értsenek. Olyanoknak, akik bele tudják magukat élni az ismeretlenbe, a fantázia világába, amibe az Istenek és az imák jelen vannak, de közben az ésszerűség határain belül maradnak.Valamint azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza az akciótól illetve az akció és a gyengébb érzelmek keveredését is, ami nem feltétlen a szerelmet, hanem a szeretetet is jelenti.

Íme az íróval készített interjúm:

Mesélj egy kicsit a történetről, pontosan miről is szól?

Luna Grott: A történet mozgatórugója egy kibontakozó háború, amit a hűség - és kis részben a férfibecsület - vált elő. Természetesen, hogy ne legyen olyan unalmas, ez a harc a támadó féltől teljesen kilátástalannak tűnik, hiszen egy sokkal nagyobb királyságot, azon belül is egy szadista királyt akar elpusztítani. A történet in medias res (történet közepébe vágás - szerk.) kezdődik a kis birodalom, Nesiril fiatalabbik hercegének halálával, akinek az apja egy véletlenül elejtett ima folytán magához hívja a háború istenét, aki viszont közel sem olyan... hogy is mondjam? Fennkölt... inkább egy arrogáns kis mocsoknak tudnám leírni, de persze mindennek megvan az indoka, amit egyelőre nem kívánok elmondani Tehát van itt politika, háború, misztikum, mitológia, vér, lázadás, dráma, meg egy nagy adag szerelem.

Ez nagyon érdekesen hangzik, kevés ember választja pont ezt a témát, a bloggerek között, mi ihletett erre? Hogyan alakult ki benned?

Luna Grott: Valójában ezelőtt a történet előtt egyszerre hármat is írtam, aztán kifáradtam. Kifogytam. Viszont azt a jó reggeli szokásomat, hogy fantasy-zenéket hallgatok minden reggel az iskolába menet, nem tudtam elhagyni. Egyik nap, amikor a buszon ültem, figyeltem a hópelyheket az ablakon keresztül, és egyszer csak lepergett a szemem előtt a jelenet, amivel kezdődik az Északi szél. De még vártam pár napot, mielőtt elkezdtem volna, mert tisztában voltam vele, milyen nehéz műfaj a fantasy, mivel próbálkoztam vele már előtte, inkább kevesebb sikerrel. De azt hiszem, hogy az Északival egész jól haladok.

Valóban így van, a blogod még csak a 9. fejezetnél tart, de máris több, mint 30 rendszeres olvasód van. Mit gondolsz, ez minek köszönhető?

Luna Grott: Szerintem az lehet az indoka, hogy érezhető rajta a sok munka, hiszen nem csak az én munkám van benne, hanem a lektoraimé is. Amúgy furcsa, hogy ezt mondod, hogy csak kilenc rész és harminc feliratkozó, mert az egyik nap pont szóba jött ez egy beszélgetésben néhány kollégával, és akkor döbbentem rá, hogy: basszus, harminckettő! És igen, ennyi. Tehát a jobb minőségen és a kitalált, ezáltal egyedi történeten kívül nem igazán tudnék más kiváltó okot mondani. Minden esetre nagyon örülök neki, és ezúttal is csókolom mind a harminckettőt!

Említetted a 'lektor' szót. Úgy tudom, te még iskolába jársz, ezek szerint vannak komolyabb terveid az írással?

Luna Grott: Igen, mindenképpen. A lektor alatt itt más, hozzám hasonló bloggereket értek, akik kiszűrik azokat a hibákat, amiket én nem vettem észre.

Ezek szerint az ez nem csak hobbit jelent neked. Mennyi időt szoktál az írással foglalkozni naponta? Nem nehéz összeegyeztetni a tanulást vele?

De, borzasztóan, főleg most, hogy közeleg az érettségi. Amúgy általában egy nap, amíg megírok egy fejezetet, viszont ilyenkor reggeltől estig csak azzal foglalkozom

Ha jól tudom, emellett a történet mellett, jelenleg is vezetsz egyéb blogokat. Velük mennyi időt szoktál foglalkozni, miről szólnak?

Luna Grott: Azokat jelen pillanatban felfüggesztés alatt tartom... most nem érzem magam késznek arra, hogy folytassam őket, ráadásul elég régiek is, és azóta rengeteget fejlődtem. Tehát a sorsuk mindenképp az újrakezdés lesz, legalábbis egynek biztosan. Amúgy van köztük egy misztikus-fantasy szerűség, ami egy erdőben játszódik, ahol a mesék életre kelnek; egy misztikus történelmi, ahol Atlantisz van a központban; illetve egy teljesen átlagos romantikus történet. Tehát ezek egy ideig nem fognak folytatódni, viszont nyáron belekezdek egy új történetbe, mert nem bírok magammal. J

Visszatérve az Északi szélre, ha jól tudom te magad rajzolod/rajzoltad hozzá a szereplőket, hogy jött az ötlet?

Luna Grott: Igen. Valójában először rajzolással kezdtem az úgymond "karrierem". Tizenegy éves korom óta rajzolok mangákat, ebben nőttem fel, a képregényekről tértem át a történetírásra. Így tehát elkerülhetetlen volt, hogy egyszer ők is papírra vetüljenek.

Ez fantasztikus, tehát te ilyen témában szeretsz olvasni, akár könyveket, blogokat, vagy egyéb dolgokat?

Luna Grott: Igen. Odavagyok a japánokért. A kultúráért, a mangákért, az animékért. Még a tetoválásom is japán cseresznyefavirág.

Korábban szóba jött az is, hogy segítenek átnézni a részeket, az írásod közben, kik azok, akik téged támogatnak ebben?

Luna Grott: A blogolásnak köszönhetően rengeteg új ismerősre és barátra tettem szert, akikkel kölcsönösen segítünk egymásnak a korrektúrákkal.

Az utolsó kérdésem, amit mindenképpen megszerettem volna kérdezni tőled, azaz, hogy a legtöbb írónak van egy olyan szereplő a történetében, akit egy kicsit közelebb érez magához, mint a többit. Te melyikkel vagy így?

Luna Grott: Mindenképp Roaldot emelném ki. Hihetetlen, hogy a herceg mennyire a szívemhez nőtt a férfiasságával és az odaadásával. De amiért a leginkább kedvelem, az a szerelemmel való viszonya. Nagyon jó kis érzelmi hullámvasutat terveztem neki, ahol néha aranyos lesz, máskor szánni való, később legszívesebben felpofozná az ember, majd magához ölelnél, de a legtöbb esetben sármos és vonzó. De ezt ti még nem tudhatjátok. ;)

Ezek szerint a részeid előre el vannak tervezve, már amennyire, nem?

Luna Grott: A fordulópontok és a főszál. Viszont ezzel alszom és ezzel kelek fel, gyakran még ezzel is álmodom, tehát néha a szituációk, sőt, még a párbeszédek is el vannak tervezve, de a legnagyobb általánosságban csak sodródom az árral.

Nehéz megtartani a valóság és az általad kitalált világ között a határt?

Luna Grott: Úgy gondolom, hogy az Északi szél világa elég valóságos a maga fantasztikus módján. De persze, néha nagyon nehéz, de legfőképp csak azért, mert én gyakorlatilag már Nesirilben élek, és amikor feleszmélek, furcsa, hogy nincs mellettem hó... na meg persze Roald.

Köszönöm hogy elvállaltad az interjút, ennyi lett volna.:)

Luna Grott: Én köszönöm a lehetőséget, nagyon élveztem. :)