ajánló
blog
blogajánló
interjú
Luna Grott
BLOGAJÁNLÓ + INTERJÚ - Északi szél
"Tizenegy éves korom óta rajzolok mangákat,
ebben nőttem fel, a képregényekről tértem át a történetírásra."
Blogajánló
"Úgy tartják, hogy a kicsiny Nesiril
földjén minden nap esik a hó. Van, amikor az egész királyságban, de néhanapján
csak apró tanyák lakói számolnak be aláhulló jégkristályokról. Természetesen
mindez hazugság is lehet, amit azért eszeltek ki, hogy valamiképp emlékezetessé
tehessék birodalmukat. Nem tudhatjuk biztosan. Azonban ezen a napon valóban így
esett. Csupán egyetlen hópehely szállingózott komótosan a föld felé, de még
mielőtt landolhatott volna, egy szempillantás alatt felolvadt a frissen
kiontott, forró vér gőzében. "
Az Északi szél egy olyan helyen játszódik, ami messze van a mi megszokott kis világunktól, de közben olyan közelinek érezhetjük magunkhoz. Hogy miért is? Bár a történet a régebbi korokban játszódik, vegyítve egy kis fantáziával, mégis olyan jeleneteket és eseményeket dolgoz fel, ami a mi mindennapi életünkben is jelen van. A szeretetet, családi kötelékeket, vitákat és hasonlókat.
A történetet nem egy szereplő szemszögéből ismerhetjük meg, hanem egy külső szemlélő írja le az eseményeket, ami érdekessé teszi az egészet, mert így belepillanthatunk mindenki gondolataiba, érzéseibe anélkül, hogy maga az esemény megszakadna. Megtudhatjuk, Nesiril uralkodóját hogyan érinti a háború, illetve hogy a trónörökös mit is szól ahhoz, mikor Avery-t - a húgát - próbálja elcsábítani a Háború Istene, valamint azt is, hogy Avery miként vélekedik ezekről.
Kinek is ajánlanám elsősorban a történetet? Jómagam sem tudom pontosan, milyen korosztálynak is illik. Úgy gondolom, hogy leginkább azoknak fog tetszeni, akik már kicsit érettebben gondolkodnak, hogy minden részletet értsenek. Olyanoknak, akik bele tudják magukat élni az ismeretlenbe, a fantázia világába, amibe az Istenek és az imák jelen vannak, de közben az ésszerűség határain belül maradnak.Valamint azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza az akciótól illetve az akció és a gyengébb érzelmek keveredését is, ami nem feltétlen a szerelmet, hanem a szeretetet is jelenti.
A történetet nem egy szereplő szemszögéből ismerhetjük meg, hanem egy külső szemlélő írja le az eseményeket, ami érdekessé teszi az egészet, mert így belepillanthatunk mindenki gondolataiba, érzéseibe anélkül, hogy maga az esemény megszakadna. Megtudhatjuk, Nesiril uralkodóját hogyan érinti a háború, illetve hogy a trónörökös mit is szól ahhoz, mikor Avery-t - a húgát - próbálja elcsábítani a Háború Istene, valamint azt is, hogy Avery miként vélekedik ezekről.
Kinek is ajánlanám elsősorban a történetet? Jómagam sem tudom pontosan, milyen korosztálynak is illik. Úgy gondolom, hogy leginkább azoknak fog tetszeni, akik már kicsit érettebben gondolkodnak, hogy minden részletet értsenek. Olyanoknak, akik bele tudják magukat élni az ismeretlenbe, a fantázia világába, amibe az Istenek és az imák jelen vannak, de közben az ésszerűség határain belül maradnak.Valamint azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza az akciótól illetve az akció és a gyengébb érzelmek keveredését is, ami nem feltétlen a szerelmet, hanem a szeretetet is jelenti.
Íme az íróval készített interjúm:
Mesélj
egy kicsit a történetről, pontosan miről is szól?
Luna Grott: A történet mozgatórugója egy kibontakozó
háború, amit a hűség - és kis részben a férfibecsület - vált elő.
Természetesen, hogy ne legyen olyan unalmas, ez a harc a támadó féltől teljesen
kilátástalannak tűnik, hiszen egy sokkal nagyobb királyságot, azon belül is egy
szadista királyt akar elpusztítani. A történet in medias res (történet közepébe
vágás - szerk.) kezdődik a kis birodalom, Nesiril fiatalabbik hercegének
halálával, akinek az apja egy véletlenül elejtett ima folytán magához hívja a
háború istenét, aki viszont közel sem olyan... hogy is mondjam? Fennkölt...
inkább egy arrogáns kis mocsoknak tudnám leírni, de persze mindennek megvan az
indoka, amit egyelőre nem kívánok elmondani Tehát van itt politika, háború,
misztikum, mitológia, vér, lázadás, dráma, meg egy nagy adag szerelem.
Ez
nagyon érdekesen hangzik, kevés ember választja pont ezt a témát, a bloggerek
között, mi ihletett erre? Hogyan alakult ki benned?
Luna Grott: Valójában ezelőtt a történet előtt
egyszerre hármat is írtam, aztán kifáradtam. Kifogytam. Viszont azt a jó
reggeli szokásomat, hogy fantasy-zenéket hallgatok minden reggel az iskolába
menet, nem tudtam elhagyni. Egyik nap, amikor a buszon ültem, figyeltem a
hópelyheket az ablakon keresztül, és egyszer csak lepergett a szemem előtt a
jelenet, amivel kezdődik az Északi szél. De még vártam pár napot, mielőtt
elkezdtem volna, mert tisztában voltam vele, milyen nehéz műfaj a fantasy,
mivel próbálkoztam vele már előtte, inkább kevesebb sikerrel. De azt hiszem,
hogy az Északival egész jól haladok.
Valóban
így van, a blogod még csak a 9. fejezetnél tart, de máris több, mint 30
rendszeres olvasód van. Mit gondolsz, ez minek köszönhető?
Luna Grott: Szerintem az lehet az indoka, hogy érezhető
rajta a sok munka, hiszen nem csak az én munkám van benne, hanem a lektoraimé
is. Amúgy furcsa, hogy ezt mondod, hogy csak kilenc rész és harminc
feliratkozó, mert az egyik nap pont szóba jött ez egy beszélgetésben néhány
kollégával, és akkor döbbentem rá, hogy: basszus, harminckettő! És igen, ennyi.
Tehát a jobb minőségen és a kitalált, ezáltal egyedi történeten kívül nem igazán
tudnék más kiváltó okot mondani. Minden esetre nagyon örülök neki, és ezúttal
is csókolom mind a harminckettőt!
Említetted
a 'lektor' szót. Úgy tudom, te még iskolába jársz, ezek szerint vannak
komolyabb terveid az írással?
Luna Grott: Igen, mindenképpen. A lektor alatt itt más,
hozzám hasonló bloggereket értek, akik kiszűrik azokat a hibákat, amiket én nem
vettem észre.
Ezek
szerint az ez nem csak hobbit jelent neked. Mennyi időt szoktál az írással
foglalkozni naponta? Nem nehéz összeegyeztetni a tanulást vele?
De, borzasztóan, főleg most, hogy közeleg
az érettségi. Amúgy általában egy nap, amíg megírok egy fejezetet, viszont
ilyenkor reggeltől estig csak azzal foglalkozom
Ha
jól tudom, emellett a történet mellett, jelenleg is vezetsz egyéb blogokat.
Velük mennyi időt szoktál foglalkozni, miről szólnak?
Luna Grott: Azokat jelen pillanatban felfüggesztés
alatt tartom... most nem érzem magam késznek arra, hogy folytassam őket,
ráadásul elég régiek is, és azóta rengeteget fejlődtem. Tehát a sorsuk
mindenképp az újrakezdés lesz, legalábbis egynek biztosan. Amúgy van köztük egy
misztikus-fantasy szerűség, ami egy erdőben játszódik, ahol a mesék életre
kelnek; egy misztikus történelmi, ahol Atlantisz van a központban; illetve egy
teljesen átlagos romantikus történet. Tehát ezek egy ideig nem fognak
folytatódni, viszont nyáron belekezdek egy új történetbe, mert nem bírok
magammal. J
Visszatérve
az Északi szélre, ha jól tudom te magad rajzolod/rajzoltad hozzá a szereplőket,
hogy jött az ötlet?
Luna Grott: Igen. Valójában először rajzolással kezdtem
az úgymond "karrierem". Tizenegy éves korom óta rajzolok mangákat,
ebben nőttem fel, a képregényekről tértem át a történetírásra. Így tehát
elkerülhetetlen volt, hogy egyszer ők is papírra vetüljenek.
Ez
fantasztikus, tehát te ilyen témában szeretsz olvasni, akár könyveket,
blogokat, vagy egyéb dolgokat?
Luna Grott: Igen. Odavagyok a japánokért. A kultúráért,
a mangákért, az animékért. Még a tetoválásom is japán cseresznyefavirág.
Korábban
szóba jött az is, hogy segítenek átnézni a részeket, az írásod közben, kik
azok, akik téged támogatnak ebben?
Luna Grott: A blogolásnak köszönhetően rengeteg új
ismerősre és barátra tettem szert, akikkel kölcsönösen segítünk egymásnak a
korrektúrákkal.
Az
utolsó kérdésem, amit mindenképpen megszerettem volna kérdezni tőled, azaz,
hogy a legtöbb írónak van egy olyan szereplő a történetében, akit egy kicsit
közelebb érez magához, mint a többit. Te melyikkel vagy így?
Luna Grott: Mindenképp Roaldot emelném ki. Hihetetlen,
hogy a herceg mennyire a szívemhez nőtt a férfiasságával és az odaadásával. De
amiért a leginkább kedvelem, az a szerelemmel való viszonya. Nagyon jó kis
érzelmi hullámvasutat terveztem neki, ahol néha aranyos lesz, máskor szánni
való, később legszívesebben felpofozná az ember, majd magához ölelnél, de a
legtöbb esetben sármos és vonzó. De ezt ti még nem tudhatjátok. ;)
Ezek
szerint a részeid előre el vannak tervezve, már amennyire, nem?
Luna Grott: A fordulópontok és a főszál. Viszont ezzel
alszom és ezzel kelek fel, gyakran még ezzel is álmodom, tehát néha a
szituációk, sőt, még a párbeszédek is el vannak tervezve, de a legnagyobb általánosságban
csak sodródom az árral.
Nehéz
megtartani a valóság és az általad kitalált világ között a határt?
Luna Grott: Úgy gondolom, hogy az Északi szél világa
elég valóságos a maga fantasztikus módján. De persze, néha nagyon nehéz, de
legfőképp csak azért, mert én gyakorlatilag már Nesirilben élek, és amikor
feleszmélek, furcsa, hogy nincs mellettem hó... na meg persze Roald.
Köszönöm
hogy elvállaltad az interjút, ennyi lett volna.:)
Luna Grott: Én köszönöm a lehetőséget, nagyon élveztem. :)
Kommentelj!