BLOGAJÁNLÓ + INTERJÚ - Without Shadow

"Szeretném ha lenne egy harmadik része is, ezzel teljes lenne a trilógia. "


Blogajánló

"Barbara Cartland egy szétvált család legnagyobb gyermeke. A válás során apjához kerül, aki a pár km-re lévő Donna Wisemann nevű bentlakásos középiskolába íratja. Az élete nehézkesen indul az új helyen. Mindennapos küzdelmeihez tartozik a szerelem, a barátok és a megfelelési vágy. Majd egy pénteki napon, valami a színfalak mögött elkezdődik, s mint egy lavina, beindít egy láncreakciót. Tárgyak kezdenek el körülötte mozogni, ijesztő rémálmok gyötrik, s hangulata egyik pillanatról a másikra megváltozik. Valami van benne, beszél hozzá, irányítja és a halálát akarja. Ahogy még több száz másik ember, vagy inkább lény? Vajon minden igaz amit eddig maga mögött hagyott? Vagy örökké árnyék nélkül kell élnie?"



A Without Shadow, egy igazi, magával ragadó fantasy blog. Jelen vannak benne démonok, vámpírok, vadászok, boszorkák, és ezek mind, a 21. században játszódva. A történetet a két főszereplő, Barbara és Martin szemszögéből is olvashatjuk, ami lehetővé teszi, hogy mind a két fél gondolataiba is beletekinthessünk, megtudhatjuk az egymáshoz való viszonyukat, miért kedvelik és miért taszítják egymást, illetve az egymáshoz való köteléküket is. Vajon Barbara miért is fél, a Martinnal való komolyabb kapcsolat gondolatától? Martin egyáltalán szeretne tőle valamit? Mik is pontosan ők? Ilyenek és ehhez hasonló kérdések fordulnak meg az ember fejébe a történet olvasása alatt.
Nagyon tetszik egy olvasónak az egyik gondolata, amiben ezt írja "Nagyon tetszik, hogy nem egy csöpögős, nyáladzó romantikus történetet írsz, szépen ki vannak dolgozva a részletek. Ennek ellenére, valahogy tökéletesen eltalálod mindig, mikor kell boldog, romantikus pillanatot adni, hogy az olvasó megmaradjon, és függőként kattintson, az „Újabb bejegyzés” gombra.". Jómagam is egyetértek ezzel és szerintem aki szintél elolvassa, ugyan így lesz vele. De nem csak az emberi kapcsolatokra lehet kitérni ezen belül. Ha az emberi kapcsolatok nem fognak meg titeket benne, ott vannak maguk a karakterek, akik mindegyik olvasóból más-más érzelmeket váltanak ki. Bennem, például elég vegyes érzelmek vannak Barbara karaktere iránt, de mégis valahogy nagyon kötődöm hozzá, olyannyira jól kidolgozott, de felhozhatnám példának Martint vagy a szintén nagy szerepet vállaló Nathalie, akit talán a legbonyolultabb szereplőnek mondhatnék.
Röviden összefoglalva, a történetet mindazoknak ajánlanám, akik szeretik a mai korosztályban játszódó fantasy történeteket, az idegszálat elhúzó várakozás, egy-egy számodra izgalmasabb résznél - mert ebben nagyon profi az író - és a hosszabb, de annál kidolgozottabb részeket.


Interjú az Íróval

Az elején arra szeretnélek kérni, hogy mesélj egy pár mondatot magadról.

Rikki: Hű ez nehéz kérés, ilyenkor mindig elgondolkodom azon mi számít fontosnak, amit érdemes lenne tudni rólam. Kezdésnek megemlíteném, hogy 22 éves vagyok, jelenleg dolgozom, mint ápolónő, imádom a zenét, a táncot, az írást és persze szeretek olvasni. Elég nagy az érdeklődési köröm, sok mindenre nyitott vagyok. Ezért legtöbbször mindenkivel megtalálom a közös hangot.

Nehéz az ápolónői munkáddal összeegyeztetned az írást?

Rikki: Nagyon! Ezért is hozok olyan lassan új részeket. Habár vannak szabadnapjaim, de azok is elég gyorsan eltelnek. Nem könnyű időt szakítani a magán életre, a barátokra, családra és az írásra.

A családod és a barátaid tudják hogy blogot vezetsz? Ha igen, támogatnak és segítenek téged?

Rikki: Sokáig senki nem tudta, hogy írok. Tavaly mondtam el a szüleimnek, amikor egy kiadó szerződést ajánlot. Nem akartam egyedül dönteni, így elmondtam nekik. Ugyan nem fogadtam el az ajánlatot, mivel nem volt megbízható az a kiadó. Olvasni viszont sosem olvasták egyik írásomat sem. Bár apum kíváncsi lett volna rá, de úgy éreztem, hogy csak kinevetné a gyerekes történetemet, ezért neki sem mutattam meg. Barátaim közül kevesen tudnak róla. Egyik sem az a fajta, aki falná a könyveket. Akire valamilyen szinten számíthattam az a gimis legjobb barátnőm. Sok ötletet adott nekem, olvasni viszont ő sem olvasta el. Megígérte ugyan, ahogy pár másik ismerősöm is, de egyik sem olvasott el belőle, még egy sort sem. Sok kifogást mondtak, hogy miért nem volt rá idejük. Ez kissé elszomorított, így nem is erőltettem. Ezért is számít nagyon az olvasók véleménye, mert igazából nincs olyan, aki segítene, vagy támogatna. Lehet ezek miatt van olyan kevés önbizalmam.

A blogod nem segített abban, hogy további bloggerekkel, bloggerinákkal felvedd a kapcsolatot?

Rikki: Régen a neon.hu-n publikáltam a történeteimet. Akadt ott pár blogger, akikkel jóban voltam, sőt volt, aki még bétázott is. Aztán, ahogy egyre rosszabb volt a színvonal, a blogzóna rendszere is kezdett bekrepálni, a jó bloggerek pedig eltűnni. Sokan ragaszkodtak a névtelenséghez, így pár e-mail címet leszámítva nem sok maradt meg belőlük. Volt egy lány, akivel hónapokig e-maileztem, támogatottuk egymást. Végül már teljesen eltűnt, nem válaszolt többet. Lassan egy éve, hogy átpártoltam a blogspotra. Blogos és bétázós csoportokhoz csatlakoztam, ahol próbáltam egy kicsit én is népszerűsíteni a blogomat. Szerencsére találtam sok rendes és vállalkozó szellemű bloggerinát, akik szívesen bétáznak jelenleg is. Örök hálám érte. Rájuk és sok más szimpatikus bloggerre számíthatok és úgy érzem mára már megtaláltam a közös hangot, és ennek nagyon örülök.     

Említetted, hogy egy kiadó megkeresett (még ha nemis megbízható), ő melyik történetedre talált rá? Van másik történeted a Whitout shadow mellett?

Rikki: Igen, van másik történetem is, Lana Rising címmel, de az egy ideje már szünetel a kevés idő, meg ihlet hiány miatt. Igazából egy rövid kis novellának indítottam, kipróbálás gyanánt, hogy mennyire megy más témakör a fantasy-n kívül. Kaptam különféle véleményt rá, de terveim közt van annak a befejezése is. A kiadót a Without Shadow című regényem érdekelte. Emlékszem mekkora boldogsággal töltött el az emailjük, de azért óvatos is voltam. Tudtam, hogy rengeteg hibám volt és még van is benne, ezért elkezdtem kicsit hitetlen lenni, elkezdtem utána nézni, informálódtam és inkább visszautasítottam az ajánlatukat. Akkor még fájó szívvel mondtam le róla, de így utólag nem bánom, mert én se szívesen adtam volna ki a kezemből olyan munkát, amit nem tartok olyan minőséginek, mint amilyennek szeretném, hogy legyen.

Gondoltad volna, hogy ez a történet ilyen sikeres lesz, hogy ennyi mindent elérsz vele?

Rikki: Sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán lesz bármilyen sikere is. Ez az első igazi történetem, amit végig írtam, aztán a karaktereim nem hagytak pihenni, folytatni akarták. Lehet a kitartásomnak köszönhetem, hogy idáig sikerült eljutnom vele. Sok történetbe belekezdtem, de valamiért egy-két fejezeten kívül nem jutottam előrébb. Bár akkor nagyon fiatal voltam, még általános iskolás. Azóta pedig kihagytam jó pár évet, kicsit megkomolyodtam és talán elszántabb is lettem.

Most mesélj egy kicsit a történetedről. Összefoglalod röviden az olvasóknak, akik még nem ismerik?

Rikki: A történet főszereplője egy 17 éves gimis lány, Barbara Cartland, aki egy új bentlakásos iskolába megy miután szülei elváltak. A történet eleje a lány hétköznapjait írja le az új suliban, az ő szemszögéből. Nehezen megy neki a beilleszkedés, próbál alkalmazkodni, és akaratlanul megváltoztatja a közösség. Egyetlen egy igaz barátot szerez magának, akivel néha napján elég viharos a kapcsolata. Ez még talán egész sablonosnak tűnik, ahogy az is, hogy Barbarának megtetszik a suli leghelyesebb pasija. A történet szépen lassan adagolja a különös dolgokat, mely segít a lánnyal együtt megismerni egy új világot, ahol démonok és démon vadászok élnek, ahol léteznek a boszorkányok, a vámpíros és megannyi olyan lény, amiről még senki sem hallott. Rengeteg titokra derül fény a lányról és a múltjáról, a legjobb barátjáról. Nem akarom lelőni a poént, hogy mégis mik lehetnek azok a titkok, de igyekeztem a történetet egy kicsit más szemszögből megformálni, ahol nem minden happy enddel végződik és ahol nem a jókról, meg a kiválasztottakról szól a történet. Azoknak ajánlanám, akik szeretik a romantikus, sötét vonulatú, misztikus, izgalmas kalandregényeket.

Mennyire viszed bele a saját személyiségedet, tapasztalataidat a történetbe?

Rikki: A sulis részeknél sok olyan dolog van, amit saját környezetemből, vagy tapasztalataimból merítettem. A romantikusabb részeket és a szerelmi szálakat szintén saját tapasztalatból merítettem, mondhatni akad olyan szereplőm, aki a való életben is létezik csupán pár dolgot változtattam meg a személyiségén. Barbara karaktere egy összegyúrt személyiség, van belőlem is pár jellemző és van amit csak hozzá raktam. Ő hozzám képest sokkal meggondolatlanabb, gyerekesebb és bátrabb. Martin egy része is belőlem van és egy létező személyből. Van olyan szereplőm is, aki teljesen fiktív. Ezek inkább már a misztikus vonalakban szerepelnek, míg a reálisabb sulis részeknél szeretek valósabb szereplőkkel dolgozni, hogy hitelesebbek legyenek a szituációk.

Melyik részét szereted jobban íni, ezek közül?

Rikki: Mindkettőnek meg van a maga varázsa, a sulis részeket azért szeretem, mert kicsit nosztalgikus érzés újra ott lenni, mivel már ugye befejeztem az iskolát, a misztikus vonal viszont elvarázsol egy teljesen új világba. Jelenleg az utóbbi az, amit most jobban szeretek írni. Kikapcsolódok és teljesen a fantáziámra hagyatkozhatok, nincsenek korlátok, csak én és a történet.

A második évad után tervezel neki folytatást? Mik a terveid utána?

Rikki: Még pontos elképzeléseim nincsenek, mivel a történet eléggé magát írja. Van egy tervem, hogyan fog zajlani a második évad, viszont ez bármikor megváltozhat. Amennyiben időm úgy engedi, szeretném ha lenne egy harmadik része is, ezzel teljes lenne a trilógia.

Az írást vagy az olvasást szereted jobban? Szoktál blogokat olvasni?

Rikki: Nehéz elválasztani a kettőt. Egyaránt szeretek írni és olvasni is. Bár amikor utazok, jól jön ha van egy jó könyv, viszont ezt az időt felszoktam használni az írásra is. Van egy kis jegyzetfüzetem, ahová apró jeleneteket, párbeszédeket, vagy egy fejezet elejét elkezdem megírni. Blogokat már ritkábban olvasok, de szoktam azt is. Sok jó és egyedi történet van az internetem, ezeket igyekszem megtalálni és követni.

Mi a véleményed a fanficekről?

Rikki: Alapjáraton nincs bajom velük, hisz az írás elkezdésének egyik legjobb módja. Én is egy HP fanfiction-nel kezdtem. Viszont a 1D és társai-féle blogoktól már a falra tudnék mászni. Talán nem is zavarna annyira, ha nem ez folyna minden csapból. Persze ez korosztály kérdése is. Kinőttem már ezt a rajongói korszakot, így inkább az egyedibb, fantáziával teli történeteket értékelem jobban. Nem azt állítom, hogy egy fanfiction nem lehet elég egyedi, mert biztosan lehet, csak szerintem jobb egy olyan karaktert megalkotni, amit először te magad képzelsz el és építed fel. Nincs annyi korlát, mintha egy létező személyről írunk vagy egy történet átírásáról, esetleg folytatásáról.

Értem. Köszönöm a terjedelmes válaszokat!  :)

Rikki: Én köszönöm az interjút. :)



Tudom, hogy kritikát ígértem, de sikerült végre elkészítenem az interjút, a Without Shadow Írónőjével, így nem bírtam magammal. :) Szóval a héten a Love Me Like You Do kritikája érkezik és az ígért filmkritika. :)