Akik rendszeresen olvassák a blogomat, legalább is időnként idetévednek, biztosan emlékeznek a legutóbbi blogajánlómra, ami a Jeges Érintésről szólt. Mivel nagyon megfogott a történet és rendszeres megszállotja lettem a hetente-kéthetente érkező részeknek, megkerestem az írónőt, Arika Blue-t és készítettem vele egy rövidebb interjút, amiben az írási szokásairól, a blogról beszél.
Ha titeket is érdekel a téma, tartsatok velem és Arikával a továbbiakban!
"Az igazi nevemet nem árulom el, szerintem a név nem fontos, nem az határoz meg bennünket. Így lettem Arika...... Tizenegy éves korom óta írok, bár akkoriban még nagyon kezdő voltam. Jelenleg tartok azon a szinten, hogy megmosolygom, amit írok, illetve némi elégedettséggel tölt el, miután újraolvasom a leírt sorokat."
Részlet, Arika Blue 'Rólam'
Az első kérdésem a történetedre vonatkozik, a Jeges
Érintésre. Hogyan született meg ez a történet?
Arika Blue: Bevallom,
pontosan magam sem emlékszem, hogyan kezdődött. Ez az egyik olyan történetem,
amit korábban, még hónapokkal ezelőtt kezdtem el írni, azonban pár hét után
megakadtam az írásában, s nem tudtam, hogyan tovább... Általában fel szoktam
jegyezni magamnak, milyen ötleteim vannak egy adott történettel kapcsolatban, a
Jeges Érintésnél is ez történt. Számba vettem a lehetséges folytatásokat, de
sehogy sem tudtam döntést hozni, ezért tiszta lappal kezdtem, elkezdtem
újraírni az egészet. Írás közben végig átlapoztam a jegyzeteimet, hogy teljesen
ne térjek el az elképzeléseimtől, csupán pontosítani és jobban rendszerezni
akartam a gondolataimat. Az első fejezet megírása után volt egy álmom, ami
alapot adott a cselekmény és a későbbi fejezetek kitalálásához. Ritkán szoktam
megálmodni egy-egy jelenetet, a Jeges Érintésnél azonban mégis így történt.
Lényegében ennyi lenne.
Az első fejezetet említve, nem féltél írás közben, hogy
mennyi embert fog érdekelni a sztori a továbbiakban, mivel többek között
vámpírokkal is dolgozol?
Arika Blue: Írás közben nem szoktam azon gondolkodni, milyen visszhangot
kelt majd az adott fejezet; olyankor belemerülök az írásba, nem gondolok másra,
teljesen kizárom a külvilágot. Miután elkészült az első fejezet, valóban voltak
aggályaim azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogja megfogni az olvasókat.
Próbáltam elvonatkoztatni az eddigi ismert vámpíros történetektől... Valami
kevésbé hétköznapit, egyedit szerettem volna alkotni. Csak remélni tudtam, hogy
a többségnek tetszeni fog.
Mennyire lesz benne jelentőségük a természet feletti/varázslényeknek?
Arika Blue: Úgy képzeltem el, hogy majd csak a tizenvalahányadik
fejezetben fog ismét feltűnni a természetfelettiség... azon belül is
kizárólag néhány vámpír fog előbukkanni. Gondolom, lehet sejteni, hogy a
főszereplő vámpírsrác is színre lép. Onnantól lesz nagyobb jelentősége a
természetfeletti lényeknek, a vámpírlét az egyik fő momentuma a történetnek. A
másik Laycie lénye köré összpontosul, fény derül a különleges képességeire,
amiknek szintén nagy jelentősége lesz.
Előre eltervezed a részeket vagy inkább írás közben jönnek
az ötletek, kapcsolatok? Kigondoltad már, hány részesre tervezed az egész
sztorit?
Arika Blue: Tulajdonképpen
is-is. Természetesen vannak egyes jelenetek papírra leírva, amiket előre
elterveztem, de a legtöbb írás közben formálódik kerek egésszé. Egyes részek
csak úgy jönnek írás közben, mintha nem is gondolkodnék azon, mit írjak,
magától mozognak az ujjaim a billentyűkön. Azt még nem tudom, hány fejezetes
lesz végül (tudniillik a blogra általában a megírt fejezet felét szoktam
feltenni).
Igen, ez ismerős érzés, mikor csak úgy jönnek a gondolatok
és nem tudsz kiszabadulni a képzelet világából. Mennyi időt szánsz egy-egy
fejezetre vagy akár az egész blogra?
Arika Blue: Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Általában nehezebben
megy az írás, ha elhatározom, hogy most akkor leülök és elkezdem írni a
következő fejezetet. Olyankor megy a legjobban, amikor csak úgy hirtelen
felvillannak előttem a dolgok, s azonnal rohanok is a gépemhez vagy a
jegyzetfüzetemhez, hogy leírjam az elképzeléseimet. :) Mint említettem a blog
üdvözlésénél, korábban volt blogom, de elhanyagoltam, ezért bezárt. Ezúttal nem
szeretném ugyanazt a hibát elkövetni, így annyi időt fogok mind a történetre,
mind a blogra szánni, amennyi szükséges.
Nemcsak a történeten, de a kinézetén is látszik, mennyire
fontos neked az írás. Saját magad készítetted a design-t?
Arika Blue: Sajnálattal kell mondanom, hogy nem saját készítésű a design
- egy sablonokat tartalmazó oldalról való. Az én szerepem csupán annyi volt,
hogy beillesztettem a kész kódot a Sablon fülnél, s ez lett az eredmény. Nagyon
örülnék, ha én is képes lennék ilyen elképesztő designt készíteni, azonban ez
nem fog menni. Próbáltam olyan designt találni, ami valamennyire kapcsolódik a
történetemhez. Hosszas keresgélés eredménye a jelenlegi kinézet, itt-ott a
színeknél és a linkeknél végeztem változtatásokat rajta.
Szerintem ezzel sokan így vannak. Mindenesetre nagyon jól
néz ki. Az utolsó kérdésem, hogy tervezel-e a későbbiekben komolyabban
foglalkozni az írással?
Arika Blue: Mint a legtöbb írópalántának - ha szabad így kifejeznem
magam -, nekem is az az egyik álmom, hogy a későbbiekben, évekkel később
elismert író váljon belőlem. Amennyiben úgy adódik, hogy teljesül a vágyam,
másodállásban tudnám ezt elképzelni. Mindenesetre én lennék a legboldogabb, ha
komolyan foglalkozhatnék az írással. :) Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy
elérjem ezt!
Értem. Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre! :)
Arika Blue: Én köszönöm,
hogy méltónak találtál arra, hogy interjút készíts velem! :)
Ha a továbbiakban is szívesen olvasnátok interjúkat, könyv/blog/filmajánlókat, kritikákat, tartsatok velem és iratkozzatok fel a blogra! :)
Ölel Titeket,
Agatha Hestya
Kommentelj!