James Dashner: Tűzpróba

Fullszöveg:

"Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk…"

A napokban fejeztem be, James Dashner: Az útvesztő trilógiának a második részét.Talán kicsit lassabban indult nálam az olvasás a könyv eleje miatt, ami nekem kicsit vontatottnak tűnt, mégis mikor belejött az író, úgy kezdtem én is folyni a lapokkal.

Sokaknak eltér a véleménye, ezzel a könyvel kapcsolatban, amit megtudok érteni. Az első rész, remek volt, Dashner elképesztő leírásai és cselekményleírásai megragadták az embereket és magasra helyezte a lécet. Ezek után mindenkinek nagy elvárásai voltak a történettel kapcsolatban
Kellett a koncepció váltás. Egyértelműen. Mégis milyen unalmas lett volna, ha a megszokott, már végigrágott helyen kötnek ki ismét? Ebben a részben, az útvesztőből kijutott fiúk, egy Perzseltföld nevű sivatagos helyre kerültek. A klíma borzasztóan forró, állandóan tűz a nap vagy ha éppen nem, akkor elektromos vihar dúl éppen. Mivel az éghajlati viszonyok itt eléggé rosszak, egyértelmű, hogy az Alkotók ide száműzték a buggyantakat. A fiúknak és még egy csapatnak meg az lesz a dolga, hogy ezen városon keresztül jussanak át a menedékbe, ahol a próba véget ér. Mint láthatjátok, a két könyv, teljesen ellentéte egymásnak. A bezárt, titokzatos hely, ahol úgymond 'mindenük' megvolt, egy kietlen, sivatagos, nyílt térré változott, ahol meg kell küzdeniük mindenért... kicsit megrontotta a kialakult hangulatot, nem?
Ebben a kötetben több új szereplő is érkezik, akik átveszik a szerepet az előző részben elvesztettektől. Elsősorban, a már említett új csapat is megjelenik, valamint a buggyantaktól is érkezik két fontosabb szereplő.
Leheletnyi spoiler, a bekezdésben! Kezdjük a buggyantakkal, hogy kik is ők pontosan. Az elején, mikor róluk volt szó, én, mint hatalmas The Walking Dead (egy másik bejegyzésben biztos olvashattok majd róla) rajongó, kicsit  megijedtem, hogy mit akarnak ők a zombikkal? Azok nem beszélnek. Nehogy komolyan róluk legyen szó, mert becsukom a könyvet. De szerencsére semmi ilyesmiről nem volt szó, az aggodalmam hiába való volt. Mint kiderült, , hogy egy betegségről van szó, amit ugye mint a való életben, szakaszokra bonthatók. Akik újonnan kapták meg, azokon a tünetek kevésbé jelentkeznek, így a fiúk csapatához két buggyant is csatlakozik. Mivel szeretném megtartani a titokzatosságot és a kíváncsiságok a könyv iránt, csak annyit mondok el, hogy a buggyant banda vezetője, aki csatlakozik hozzájuk, számomra egy tök pozitív személyiség, egész jól megkedveltem, ellenben a másik taggal, akit egyszerűen nem tudtam hova tenni. Kedvelem? Nem kedvelem? Remélem választ kapok majd a kettősségre a továbbiakban.
A másik csapatról nem szeretnék beszélni, csak annyit, hogy a fiúk tőlük kaptak egy új tagot, egy Aris névre hallgató fiút. Hát róla csak ennyit írok, őt sok furcsaság, kíváncsiság és változó érzelmek kísérik. Sok meglepetést tartogat ez a fiú, ami egészen a könyv végéig nem is nagyon tisztázódik, talán még ott sem. Érdemes őt nyomon követni, Teresával együtt, akiről szintén keveset említek, mégpedig annyit, hogy huh. Mi lesz veled és Thomassal?
Főszereplőnkre továbbra is csak egy elbeszélőként tudok tekinteni. Akármennyire is kedvelem a karaktert, nem tulajdonítok neki fontosabb szerepet, mint akár Newtnak vagy Minhónak. Nem értem, vele miért kivételeznek, azt leszámítva, hogy az előző részben kiderült, ő segített kiépíteni, s megtervezni az útvesztőt, stb. Annak viszont különösen örültem, mikor Newt átadta a vezetői szerepet a Minhónak.. A futár teljes odaadással és felelősségteljesen vezette a tiszttársait, a tipikus bunkó stílusával. Arroganciája, forrófeje és humora hozta a szokásos hangulatot, ami elengedhetetlen a könyvben. Egyébként nem értem, Newt miért nem kap több szerepet? A kedvessége, figyelmessége, annyira édes. Mi is lenne velünk nélküle?
Bár nem érte el azt a szintet, mint az első, és mint említettem, a könyv eleje kicsit vontatott volt számomra, még is nagyon tetszett. Lehet elfogult vagyok, én mégis ugyan annyi pontot adnék neki, mint az előzőnek. Nem hiszem hogy újra fogom olvasni, de mindenképpen kitüntetett helyen lesz, a könyves szekrényemen.
Végezetül muszáj megemlítenem a borítót. Nekem sokkal jobban tetszik, mint az első köteté és nagyon örülök, hogy megmaradtak a filmes verziónál. Az eredeti nem igen tetszett és nálam ritka, ha a magyar változat jobban tetszik. A letisztultsága, a homokos táj, a forróságot sugárzó színek, mind mind leírják a sztori alapkoncepcióját. Bónuszpont! 

Cím: Tűzpróba
Eredeti cím: The Scorch Trials
Sorozat: Az Útvesztő (#2)
Írta: James Dashner
Fordította: Havadi Krisztina
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 416

Ha tetszett nektek a könyv értékelése és szeretnétek a továbbiakban is, írjátok le, ti milyen könyveket ajánlanátok. Mi nektek a véleményetek a Tűzpróbáról? Olvastátok már?

Ölel Titeket, Agatha
Aki szeretne, facebookon is nyomon tud követni.:)