Isaac Marion - Eleven testek

Tudom, hogy egy könyvértékelést ígértem, de a napokban megnéztem az Eleven testeket és egyszerűen annyira megragadott a története, lényege, hogy muszáj voltam félretenni a könyveket és erről írni pár sort. Remélem nektek is felkelti az érdeklődéseteket ez a téma és elolvassátok, megnézitek ezt a sztorit vagy ha már láttátok, akkor elmondjátok nekem a saját véleményeteket róla.

Először mindenképpen a könyvet akartam elolvasni, de annyira izgatott ez a téma, hogy muszáj volt megnéznem a filmet és hát nem csalódtam. Talán egy picit a legvégén, de is nem ugrok előre.
Isaac Marion először egy novellának indította a történetet, I Am a Zombie Filled Love címmel, ám hamar rájött, hogy az emberek érdekesnek tartják és egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, így hamarosan meg is alkotta a regényét belőle Warm Bodies néven, ami magyar megjelenésekor Eleven testek címmel publikálódott. Nem csoda, hogy a történetet olvasva Jonathan Levine - aki olyan munkákat tudhat maga mögött, mint az 50/50 (Fifti-fifti) vagy a The Wackness, illetve most dolgozik a 2015-ben megjelenő Untitled Xmas Eve project-en - egyből beleszerelmesedett a történetbe és megírta a forgatókönyvét, valamint a rendezői munkákat is magára vállalta.

 A történet összefoglalva arról szól, hogy R egy fiatal zombi, így még nem teljesedett ki nála a zombilét. Ha lehet így mondani, akkor mániákus gyűjtögető, így minden számára értékes kacatot hazavisz, a saját repülőjére (egy repülőtéren van a zombik szállása). Az egyik alkalommal, mikor étkezni indulnak, beleakadnak egy embercsapatba, akik éppen portyáztak. R ekkor pillantja meg Juliet. A lánytól megintul benne valami és beleszerelmesedik, amit a zombifiú azért furcsál, mert a zombiknak nincsenek ilyesfajta érzéseik.

R megöli a lány barátját és annak agyát eszegetve belepillant a fiú Julieval közös emlékeibe (ugyanis ha megeszik az emberagyat, akkor bepillantást nyernek annak emlékeibe). Ezek után megmenti a lányt, barátaitól és hazaviszi. Egy ideig rejtegeti, de a lány nem bírja tovább, így hazaindul, nem törődve a többi emberevő lénnyel. R természetesen utána megy és együtt vágnak neki az útnak és ezután jönnek a bonyodalmak: a csontik, az emberek....

 

A történetet R narrálja el nekünk. Ő írja le milyen a zombi lét, mit tart furcsának az ő tudásával, mi lenne a helyes és mi nem. Ez egy tök korrekt megoldás, többek között azért is, mert a filmben (és a könyvben is) a halott lények csak hörögve, max 1-2 szót tudnak szólni. 

A sztori teljesen jól indult, de kis hezitálás után főként a romantikára tették a hangsúlyt, az emberré való visszaalakulásra és ezért kicsit hiányoltam belőle azt a lövöldözős, irtsuk ki a zombikat stílust. Remélem értitek mit akarok ezzel mondani. Ennek ellenére a humor, amivel meg lett alkotva, az a cinizmus, amiről a sztori árulkodik, a lényeg, amit mind Marion, mind Levine át akart adni, hogy mindig lehet változtatni, mindig van mód a fejlődésre, a céljaink elérésére, semmi sem az aminek látszik/elsőként látszik, remekül átjön. A történet kibújik a zombi-horror közegből és egy teljesen új dolgot képez. 

 A főhősünket megformáló személyt Nicholas Houltot olyan filmekben láthattuk, mint pl. az X-men, A titánok harca, Skins és legújabb filmjében Az óriásölőben. Azt kell hogy mondjam, bár az utóbbiban jó alakítást nyújtott, nekem ebben a filmben mégis jobban belopta magát a szívembe. Az a bágyadt, réveteg arc, az érzést kifejező arcmimikák remekül eltalálták azokat a pontokat, amiket kellett. Nincs mit ezen ragozni, remekül alakított, így nagyszerű választás volt.

Teresa Palmer aki Juliet akakította, egyszerűen gyönyörű. Kirobbanó energiája, harciassága teljesen jól ellensúlyozza R zombisságát, tökéletes párost alkottak. Julie barátnőjét alakító Analeigh Tipton is említésre méltó. Bár nem volt nagy szerepe ebben a filmben, mégis egy éppen felfelé törekvő színésznő 2013-as filmjéről van szó. Ezután a film után olyan szerepekhez jutott többek között, mint a Lucy Carolineje és a Két éjszakás kaland Meganja. 

Julie apját játszó John Malkovich neve sokatoknak ismerős lehet, hisz olyan filmekben kapott szerepet, mint a Red, Egy különc srác feljegyzései, Mutáns krónikák és még bőven sorolhatnám. Ebben a filmben pedig szerintem csak egy egyszerű húzónévként szerepel. Azon kívül hogy folyton folyvást a lányáért aggódik és kutatócsoportokat indít érte, valamint ő a város vezetője, nem sok szerepet kap. Alakítása bár hiteles és ő adja a piff-puff csitt-csatt lényegét (milyen érett megfogalmazás), nem különítek neki túlzottan nagy szerepet.

Ennyi lettem volna mára, holnap jelentkezem, igen a Késtéllel, szóval akinek még nincs nagyon elege belőle, nézzen vissza! :) Véleményeket örömmel fogadok! :)

Ölel Titeket,
Agatha Hestya