Lois Lowry - Emlékek őre

A film Lois Lowry regénye alapján készült, amit még 1993-ban adtak ki. Sajnos a könyvet nem sikerült elolvasnom, sőt, hogy őszinte legyek fel sem merült bennem, hogy ez egy adaptáció, akkor tudatosult bennem, mikor beírtam a gugli keresőjébe a kritika írásom kezdetén, hogy megtudjam egy-két színésznek a nevét. 

A történet a jövőben játszódik, azon belül is egy olyan világban, ahol nincsen szerelem, vidámság, szomorúság, egyáltalán bármiféle érzelem. A színek számukra ismeretlenek, így mindent fekete-fehérben látnak, s a magántulajdon nem létezik, az emberek ugyan olyan ruhákban járkálnak, és úgy szint megegyező házakban élnek, sőt, ami a legrosszabb a számomra az eddig is felháborító dolgok között, hogy a családokat a központ osztja el. A babákat az erre a munkára szánt nők szülik meg, a szintén központilag kijelölt dajkák nevelik fel a megfelelő súlyba őket, és HA elérik, akkor elszállásolják valahol. Viszont ha nem lesznek elég nagyok, akkor megölik a gyermeket, amit persze nem tudnak, hiszen nem ismerik a halált, mint cselekedetet.

Az emberek a Vének Tanácsa által meghozott döntések szerint kerülnek a pozíciójukba. Jonas így kapja az Emlékek őre szerepet, ami mint minden disztópikus könyvben kiszámítható, a sorsfordító szerep. Jonas megkapja az Örökítő által az emlékeket, érzi az emberek fájdalmát, örömét, mindet lát, hall...stb. Részben ez nagyon király, de hatalmas felelősség is, így a fiú rájön arra, hogy tulajdonképpen mennyi mindent vesznek el tőlük, mennyi mindenből maradnak ki az emberek pusztán azért, hogy békében élhessenek. Elgondolkozik, hogy vajon megéri ugyan olyannak lenni a nyugalom érdekében? Megéri tudatlannak lenni, csupán azért, hogy ne érezzünk fájdalmat? Megéri lemondani a szerelemről? A sok jóról?

Miután megnéztem a filmet, megkérdeztem pár ismerősömet, hogy mit gondolnak róla, mert nekem nagyon tetszett és a mondanivalója eléggé megfogott. Akik úgyszintén nem olvasták a regényt, teljes mértékben egyetértettek velem, de akik igen, azok eléggé lehúzták, szerintük kiveszett az egészből a lényeg. De kérdem én, miért olyan biztos ez? 

Phillip Noyce és Jeff Bridges fekete-fehér effektekkel játszott. A film eleje szürke hangulatban telt, és azt hittem, hogy rossz oldalon vagyok, már kattintottam volna a piros X-re mikor rájöttem, hogy ez nem így van. Aztán ahogy haladt a történet rá kellett jönnöm, hogy baromi jól oldották meg. Az érzelmekkel együtt jöttek az árnyalatok, kezdve a pirossal, ami a legerősebb szín, majd szépen így tovább, egyre több emlékkel és képpel haladva, amit Jonas élt át. De ahol még tudatlanság volt, ott megmaradtak a fakó színek és ez az elképzelés, az ötlet számomra zseniális.

Amit viszont negatívumként kell kiemelnem és amiért nem igen tudnám még egyszer megnézni az amúgy remek sztorival bíró filmet, az ugyan az, ami sok esetben a többi filmnél is. A hiányos szerepjátékok. Meryl Streep, akinek munkássága eléggé mélyre nyúlik vissza, szerintem nem igazán alakította jóra, a közösség vezetőjét. Egész végig, ugyan azzal a kifejezéstelen arccal láthattuk a vásznon és számomra pontosan ezért nem volt hiteles. Ő tudta, hogy mi folyik ott, mi miért történik és pont ez az, ami miatt kevés volt. Kellett volna látnunk rajta a döbbenetet, az aggodalmat a lelepleződés félelmét, és ezt nem kaptuk meg.

Alexander Skarsgard és Katie Holmes (Jack és Jill, A beavatott) játszották Jonas szüleit... vagy valami olyasmit. A karakterük olyan üres volt, mint a Nutellás bödön a hír után, hogy megint egyes lett a matekdogám. Most vagy az volt mindhármuk szerepe, hogy legyenek olyan bambák amilyenek csak tudnak, vagy én nem tudom mi történt velük. Ezzel szemben Jeff Bridges remek alakítást nyújtott, nagyszerűen keltette életre az Örökítőt és tényleg elhittem róla, hogy ő a 'mindenttudó'. Látszott rajta mennyit jelent neki ez a film, anyait apait beleadott mind mint a film producere, mind szereplőként. Egyébként nem tudom tudjátok-e, de amikor legelőször megakarta filmesíteni Lowry könyvét, az örökítő szerepére a saját édesapját képzelte el, de sajnos 1998-ban meghalt, így nem sikerült vászonra vinni a művet. 

Jeff után muszáj megemlítenem Brentont, aki korábban a Fenegyerekben JR-t és a Demonaban Phillip herceget, most pedig magát Jonast játszotta. Ha engem kérdeztek (és gondolom érdekel a véleményem, máskülönben nem lennétek itt) akkor szerintem most tette leginkább magáévá a szerepet. Volt jó néhány Örökítő-Emlékek őre tanonc jelenet, ami ténylegesen megérintő volt, ahol éreztem a mondanivaló fontosságát. A két színész a közös jeleneteiknél kihozta egymásból majdnem a legjobbat.

A Fionát alakító Odeya Rush is egész jól adta az ártatlan, tudatlan lányt, aki a film haladtával kezd elzűleni Jonas mellett. Először ellentmond, aztán jön a bűnre csábító alma, amit ebben az esetben nem Éva ad Ádámnak, hanem pont fordítva, majd később segít a gyerekrablásban... Ejnye drága, mi lett veled? Az aranyos lányok mellett nem szabad kihagynom a mi Rosemary szereplőnket, akit Taylor Swift játszik. Igazság szerint semmi dolga nem volt, csak a hátát mutatni vagy pedig énekelgetni, úgyhogy nem is nagyon volt jelentősége annak, hogy ki is játssza.

Így a végére érve, gondolataimat összegezve, a film jó volt. Többször semmiképpen nem nézném meg, de tényleg tetszett. Lehet, hogy aki olvasta a regényt ellentmond nekem, el is hiszem, sokszor nekem is hasonló a véleményem, de van ilyen. Az effektek nagyon élvezhetőek és jelentősek voltak, de mint említettem, jó pár színészi játékkal nem voltam elégedett. 

rendező: Phillip Noyce
író: Lois Lowry
forgatókönyvíró: Michael Mitnick
zeneszerző: Marco Beltrami
operatőr: Ross Emery
producer: Jeff Bridges
vágó: Barry Alexander Brown

szereplő(k): 

Brenton Thwaites: Jonas

Jeff Bridges: The Giver

Alexander Skarsgard: Jonas apja

Katie Holmes: Jonas anyja

Meryl Streep: Chief Elder

Taylor Swift: Rosemary

Odeya Rush: Fiona

Cameron Monaghan: Asher

Emma Tremblay: Lilly

Ennyi lettem volna mára, remélem tetszett nektek és felkeltettem az érdeklődéseteket a film iránt, ha viszont már láttátok, kíváncsi lennék a véleményetekre, hiszen erről a kritikák igen megosztóak. 

Ha szívesen olvasnátok még tőlem, akkor iratkozzatok fel és kövessetek a facebookon! :)

Ölel Titeket, 

Agatha Hestya