A történelem legrejtélyesebb kódexe

A Voynich-kézirat

A világtörténelemben gyakran találkozhatunk megmagyarázhatatlan jelenségekkel, eltitkolt eseményekkel és titkosított dokumentumokkal. Rengeteg tudós foglalkozik nem hétköznapi esetekkel, de ezen túl a hétköznapi ember fantáziáját is megmozgatják a hasonló misztikumok, rejtélyek. Nem csoda, mivel az ilyen titkok mögött sokszor történelem formáló emberek, események állnak. Igazán nem hibáztathatjuk a mindennapok emberét sem a tudásszomjáért. 
A Voynich-kéziratról nem túlzás azt állítani, hogy a történelem egyik legtitokzatosabb kötete. Kit ne érdekelne egy több száz éves, mai napig megfejtetlen rejtély? A kézirat számtalan különböző illusztrációk mellett ismeretlen betűkkel, ismeretlen nyelven íródott szöveget tartalmaz, aminek jelentését, célját ma sem ismerjük igazán. A valódi pikantériája a dolognak, ami igazán feléleszti kíváncsiságunkat és kalandvágyunkat, hogy a könyv egy olyan internet előtti világban készült, ahol a tudás hatalom volt, ezért őrizték, valamint nem akarták mindenáron az emberek fejébe pumpálni. Felmerül a kérdés, vajon milyen információt tartalmazhat a kézirat, amit annyira meg akartak őrizni, hogy egy kódolt nyelven írták le? Elgondolkozhatunk azon is, hogy milyen súlyos titkot, illetve milyen elképesztő hatalmat adhatott e tudás a birtokosának. 

A könyv a radiokarbonos kormeghatározás szerint a XV. század elején íródhatott, korai becslések szerint 1450 és 1520 között, azaz a késő reneszánsz idején. Néhány bástya rajza alapján feltételezhetjük, hogy Itália területén keletkezett. Első ismert tulajdonosa Georg Baresch alkimista volt, de a tudósok érdeklődését igazán 1912-ben keltette fel a különös mű, amikor a kódex (akiről a nevét kapta) Wilfrid Michael Voynich könyvkereskedőhöz került, aki Olaszországban vette azt meg a jezsuitáktól. Ő publikálta először a könyvet. A kézirat 1969-ben került a Yale Egyetemre és ma is ott található. Ettől kezdve számíthatjuk a vele kapcsolatos kutatásokat, de a kézirat többek között tulajdonát képezte Athanasius Kirchernek, egy jezsuita tudósnak és II. Rudolf német-római császárnak is, habár 150-200 évre nyomát vesztettük a kódex hollétének.

Ahogy a szöveg tényleges tartalmáról is folynak a viták, úgy a kézirat szerzőjét sem ismerjük még. A történelem folyamán több találgatás volt az írót illetően. A legtöbb információt a Voynich-kézirat történetével és birtokosaival kapcsolatban Kircher leveleiből tudjuk. Így a legtöbb tipp is ezekből született, de az állítólagos írók nagy része csak találgatás, sokukra könnyen rá lehet cáfolni. A jelöltek közt van tudós, alkimista, szerzetes, botanikus, matematikus és csillagász is. Például Roger Bacon is a lehetséges szerzők egyike, de megvan az esélye, hogy Voynich csak meg akart szabadulni a kézirattól, ezért híresztelte, hogy a mű a híres ferences szerzetes munkája. Tulajdonították már a kódexet John Deenek, matematikus, asztrológus, nekromanta, rejtjelező, az enochi-ábécé, más néven angyali ábécé megalkotójának; Edward Kelley-nek önjelölt alkimistának, aki Dee társa volt; sőt Leonardo Da Vincinek, a híres polihisztornak és magának Wilfrid Voynich-nak is, viszont minden lehetőséget könnyű volt megcáfolni, s a szerzőt továbbra is homály fedi.

A kézirat 234 darab velumlapból (állatbőrből készült pergamen) áll, a lapok számozása szerint viszont 42 oldal hiányzik belőle. Feltételezhetőleg a kézirat már Voynich-nál sem volt teljes. Felmerül a kérdés, hogy acsak véletlenül vesztek el vagy valaki direkt tépte ki őket.

Egyszerű lenne azt hinni, hogy a szöveg megfejtésében segítenek az ábrák, de a rajzok is olyan különösek és furcsák, hogy néhol azokat szintén olyan nehéz megfejteni, mint az írást. A kutatók az ábrák segítségével a kódexet hat fejezetre bontották. Szinte mindegyik oldalon találhatunk illusztrációkat, az utolsó fejezet kivételével, ami apró bekezdésekkel csak szöveget tartalmaz.

Az első rész a herbárium, ami korabeli stílusban növényekről készült rajzokat tartalmaz. Kutatások ellenére is csak néhány növényfaj ismerhető fel, például a viola és a páfrány. A többi egzotikus növény keveréknek tűnik, más-más gyökér, szár és virág összefércelése. Nehezíti a dolgunkat, hogy a rajzok méretaránya ismeretlen.

Az asztrológiai rész a 12 csillagjeggyel foglalkozik, néha kiegészítve azokat a Hold és a Nap mintájával. A korabeli asztronómiai megfigyelések fontos szerepet játszottak a növények termesztésében és a különböző orvosi beavatkozásokban, de nem akadt senki, aki az egyértelmű jeleken túl a többi ábrát megfejtette volna. Az egyik kör alakú rajz egyeseket a távcsőből látható galaxisra emlékeztet, ám más rajzok minta sejtek lennének egy mikroszkópon keresztül. Ezekkel az asszociációkkal feltételeznünk kéne, hogy a kódex sokkal később született, így ezek az észrevételek nem állják meg a helyüket. Ami különös, hogy ebben a fejezetben szintén találkozhatunk meztelen nőalakokkal, akik csillagokat tartanak a kezükben. A másik érdekessége az asztronómiai résznek, hogy a hiányzó lapok innen estek ki, feltételezhetően ezek a vízöntő és a bak csillagjegyek lehettek.

A következő fejezetnél válik igen érdekessé a dolog. A biológiai résznek felcímkézett oldalak tömör szöveget tartalmaznak, ismételten meztelen női alakokkal tarkítva. Ezek a ruhátlan hölgyek kádakban fürdőznek, amik néha bonyolult csőrendszerekkel vannak ellátva. A csőszerű instrumentumok némelyike emlékeztet az emberi szervekre. Felmerülhet a kérdés, hogy vagy gyógyfürdők tervrajzai vagy az emberi vérkeringés és belső szervek kezdetleges vázlatai, elképzelései. 

A kódex majdnem felét a herbárium teszi ki, ezért a többi fejezetre ésszerűen kevesebb oldal maradt, tulajdoníthatjuk ezt annak is, hogy a kódex nem teljes. Ezek a kozmológia és a gyógyszerészet. A kozmológiai részben több ismeretlen természet kör alapú ábrázolásával találkozhatunk. Ez a fejezet tartalmaz kihajtható lapokat is, az egyiken egy térkép található, több összekötött sziget, kastélyokkal és egy vulkánnal. 

A gyógyszerészet fejezetben hasonló növényeket találhatunk mint a herbáriumban, csak ezek a virágok részekre vannak osztva és pontosan fel vannak címkézve. A margón lombikokra, gyógyszerészeti edényekre emlékeztető ábrák vannak, ebből feltételezhetjük, hogy gyógyszer, orvosság vagy valamilyen matéria előállítására tett kísérletet a szerző.

A szöveg ismeretlen, balról jobbra olvasandó. Többféle módszerrel próbálták már megfejteni az írásjeleket és sok elképzelés született annak a keletkezéséről. A legegyszerűbb ötlet a helyettesítő rejtjel, miszerint minden betűt egy attól eltérő, kitalált ábrára helyettesítenek. Sajnos ezt a módszert gyorsan ki lehet zárni az egyszerű törhetősége miatt. Többek között a tudósok gondoltak már kódkönyves és vizuális rejtjelekre, szteganográfiára és mikrográfiára is. A legérdekesebb elképzelések közé tartozik, hogy a kézirat egy természetes egzotikus nyelvet tartalmaz, aminek abban az időben nem alakult ki írásképe és a szerző így próbálta lejegyezni népe szavait. A másik különös elképzelés a glosszolália, miszerint az író önkívületbe esve írta a kódexet egy idegen nyelven, amit önmaga nem is ismer. Ennek kapcsán feltételezik az UFO-hívők, hogy akár egy idegen kultúra üzenete is lehet. Persze az is felmerült, hogy az egész kézirat csupán egy koholmány, átverés.

Az első jelentős áttörést Stephen Bax, egy britt tudós érte el 2014-ben. Állítása szerint sikerült 14 karaktert és 10 szót dekódolnia a szövegből. Ezen szavak közé tartozik a koriander, a boróka és egy csillagkép ábrája mellett a Taurus szó. 

A Voynich-kéziratnak mai napig sikerült megőriznie a titkát, de Bax áttörése eredményesebb jövővel kecsegtet a kódexet illetően.