Athenaeum kiadó
Budapest
könyv
kritika
népmesék
Oktogon
Sárkánycsalogató
Virág Emília
WestEnd
Virág Emília: Sárkánycsalogató
A Sárkánycsalogató Virág Emília munkája. A könyv az írónő első kötete és bizonyára sokan reméljük, hogy nem az utolsó.
A regényt 2016-ban adta ki az Atheneaum kiadó. A borítót Csöngető Csaba készítette, enyhén utalva a könyv tartalmára, megjelölve a cselekményt kiváltó fő elemeket. Ennek ellenére a lényeget nem árulja el vele.
A könyv 23 fejezetből áll, azokon belül találni néha sortöréssel elválasztott részeket, amik megkönnyítik a haladást.
A történet Magyarországon és egy párhuzamos világban, a magyar mondák világában játszódik. Üdítően hathat ránk, honbeliekre olyan helyszínekről olvasni, amiket mi is jól ismerünk és lehet, hogy naponta megfordulunk a környékünkön ilyen például Oktogon és a vesztend WestEnd. A sok külföldi regény után különös magyar nevekkel találkozni egy ilyen nagyobb volumenű írásban, de nem kell sok hozzá, hogy meg lehessen szokni.
A történet sokkal többről szól, mint amivel a könyv hátulján található összefoglalóban találkozhatunk. Van benne többek között sárkány és Józsi is, de a többi lényeges szereplő kimaradt a leírásból. Azonban ez nem baj, az olvasót még nagyobb meglepetés és izgalom érheti olvasás közben.
A regény igazi varázsa nem csak az ismerős Budapest, hanem a népi mondák kreatív felhasználása. A magyar mesék jellegzetességeit Virág Emília fantasztikusan övezi a mai magyarokra jellemző vonásokkal. Ezeket még megfűszerezi a fantáziájával és máris előttünk van egy csodás, összetett történet. A mesékkel ellentétben itt semmi sem fekete-fehér, jó vagy rossz, mindenkinek megvan a saját nézőpontja, amik idővel ki is derülnek és mindenre fény derül, amire kell. A sztori előrehaladtával lesz egyre komolyabb a helyzet, habár poénokat még a legszorultabb helyzetekben is eleresztenek a szereplők. Ezek a viccek pedig nem erőltetettek, az olvasás közben többször is hangosan felnevettem.
Sok szereplője van a történetnek, mégis mindegyiküket könnyű megjegyezni és sehol sem bonyolódunk bele a nevek tengerébe, elgondolkozva azon, hogy most ki kicsoda. A fontos szereplők mind jellegzetesek, könnyű felismerni bennük a tipikus magyarokat. Ott van az egyik főszereplő, Józsi, a tipikus mai magyar fiatal, "klasszikus" műveltségével. Ő az, akit a legtöbbet láthatunk Pesten, wifi nélkül életképtelen, és csak a szája jár.Viszont a történet alatt hatalmas jellemfejlődésen megy át. A másik oldalon pedig ott vannak a másik világból származó karakterek, akik eleinte szokatlannak tűnhetnek ahhoz mérten, hogy egy mese világában járunk. A másik főszereplő Hollus, a párhuzamos világban élő, félreértett mágus, akinek szintén felvágták a nyelvét, de nem csak fenyegetőzni tud. Sokkal több rejlik benne, mint azt első látásra hinnénk. Idővel ehhez az egyszerre realista és mesés világhoz is hozzá lehet szokni, meglehet érteni a logikáját.
Nem túl nagy spoiler, ha azt állítom, a regény elkerülhetetlen happy enddel végződik. A szerelmi szál is végigköveti a történetet, sikerül elérnie, hogy drukkoljunk a szerelmeseknek, anélkül, hogy nyáladzós, unalmas részekhez lenne szerencsénk.
Az E/3-as elbeszélésmódtól nem lesz szenvtelen a történet elmesélése, ezen túl lehetőséget ad arra, hogy több szempontból tudjuk követni a történéseket. Idővel mindegyik kisebb-nagyobb jelenet értelmet nyer és beleilleszkedik a sztoriba.
Az elbeszélés nem túl terjengős, annyi leírást kapunk csak, amennyi szükséges. A legtöbb helyszínnek csak néhány fontosabb jellemzőjét kapjuk meg, a többi részét az írónő a fantáziánkra bízza. Ezentúl, az általunk ismert helyszínekről nincs szükség hosszas leírásra, hiszen talán mindannyian jártunk már az Oktogonon vagy a WestEnd aluljárójában, tudjuk hogyan néznek ki. Ez ugyan nem menti fel az írónőt, hiszen ha egy vidéki, vagy esetleg egy külföldi kezébe fog kerülni a könyv, úgy érezheti, hogy kimaradt valamiből és ez nem segít a pozitív benyomás elérésében.
A könyv vége felé nem marad hiányérzetünk. Kellő lezárást kapunk minden szereplő sorsáról, nem fogunk aggódni miattuk egy pillanatig sem.
Összegezve a Sárkánycsalogató magyar, jelen és népmese is. Remek szórakozást nyújthat azoknak, akik a fantasy műfajában találják meg a nekik szóló könyveket, de azoknak is, akik szimplán a mai egyszerű világunkról akarnak olvasni. Minden magyarnak ajánlanám, hiszen az utalásokat talán csak mi érthetjük igazán. Virág Emíliától ez egy remek bemutatkozó munka volt, én még nem találkoztam ehhez hasonlóval. Remélem, hogy idővel jelennek meg majd új regényei, ami legalább ilyen jó, ha nem jobb, mint a Sárkánycsalogató.
Kommentelj!