Dorothy Large - Az elmúlótól

Az elmúlótól

Most tekints rám úgy,

Mint halovány pirkadatra,

Mint múló rózsára a szélben.

Lásd meg bennem a távolodó vihart,

Melyben meg-meglebben a láng,

Szerelmes,

Ami el is alszik,

Véglegesen. 

Most tekints rám 

szívfájdalomként,

Mint múló haláli bánatra,

Kövér könnyek áztatta,

Harmatos múlandó arcra,

Melyet az idő majd megleli,

S majd a ráncok 

pókhálója szeli. 

Most pedig utoljára 

láss meg engem úgy,

Mint oszolandó deret az ablakon,

Mint végtag után a fantomfájdalom,

Mint az eső után a sárhalom,

Egy emlék, ami a félhomályba kúszik,

Az emberről, ki hamarosan

elmúlik.