líra
Luscinius
művészsarok
utazásaimról
Páris'
Páris'
Párisban még őszi harmatra nyílnak
álmos, zöld garzon ablakok,
Aranyos leveles réteg fedi pocsolyás
macskakövek hézagait a Champs Elysées-n.
Titokzatos mimus mutogatott középen,
A sétányon felfordított gyümölcsös rekeszen,
Némán mesélt elmúlt nyári éjszakán
Ahogy most is, ősznek öreg derekán.
Piaf pedig még fehér télről dalolt,
Ott a kis tetőtéri garzon ablakában
Levegőzni kitett illatozó virágok közt,
A recsegős Phenix rádiómból hallottam.
Kacér szellő sodorja a hajnalban, frissen
nyomott újságok émelyítő tinta illatát,
Apró kávéházban Párisiak olvassák belőlük,
Kit vittek tegnap este a Conciergerie-be.
Párisban haldoklik már a nyár szépe,
Levélhullást szül macskaköves sírján,
Gyönyörű, álmos város képét festi
A megérintett mázoló egy ház falán.
Kocsi zörejt már csak tompa szellő hord
A megkopott kis Montmartre felől hajnalban,
Még tavasszal szépen nyerítettek rám
Azok a szép Ardenni igavonó délceg lovak.
Ez az én Párisom, vagy amilyennek hagyta
Az a kis nagykópé' hazafi Napóleon,
Elmúlást hajtó drága arany ősz fényében
Vígan fürdő Lutetia az én otthonom.
Szerelmes könnyek tengere mossa
Szélének festői partját változatlanul,
Drága Párisom az ősz vásznán festi meg
Ahogy ő nyár derekán is fluctuat nec mergitur.
Luscinius
Kommentelj!