Páris'

Páris'

Párisban még őszi harmatra nyílnak

álmos, zöld garzon ablakok,

Aranyos leveles réteg fedi pocsolyás

macskakövek hézagait a Champs Elysées-n.

Titokzatos mimus mutogatott középen,

A sétányon felfordított gyümölcsös rekeszen,

Némán mesélt elmúlt nyári éjszakán

Ahogy most is, ősznek öreg derekán.

Piaf pedig még fehér télről dalolt,

Ott a kis tetőtéri garzon ablakában

Levegőzni kitett illatozó virágok közt,

A recsegős Phenix rádiómból hallottam.

Kacér szellő sodorja a hajnalban, frissen

nyomott újságok émelyítő tinta illatát,

Apró kávéházban Párisiak olvassák belőlük,

Kit vittek tegnap este a Conciergerie-be.

Párisban haldoklik már a nyár szépe,

Levélhullást szül macskaköves sírján,

Gyönyörű, álmos város képét festi

A megérintett mázoló egy ház falán.

Kocsi zörejt már csak tompa szellő hord

A megkopott kis Montmartre felől hajnalban,

Még tavasszal szépen nyerítettek rám

Azok a szép Ardenni igavonó délceg lovak.

Ez az én Párisom, vagy amilyennek hagyta

Az a kis nagykópé' hazafi Napóleon,

Elmúlást hajtó drága arany ősz fényében

Vígan fürdő Lutetia az én otthonom.

Szerelmes könnyek tengere mossa

Szélének festői partját változatlanul,

Drága Párisom az ősz vásznán festi meg

Ahogy ő nyár derekán is fluctuat nec mergitur.

Luscinius