Üzenet az Elmúlóhoz
Úgy tekintek rád,
Mint alkonyból születő képre,
Mint felhőben égő vadvirágra.
A vihar utáni csönd hozta megnyugvásra,
Melyben a friss harmatos fű Illatos,
Ami elringat, véglegesen.
Mint felhőben égő vadvirágra.
A vihar utáni csönd hozta megnyugvásra,
Melyben a friss harmatos fű Illatos,
Ami elringat, véglegesen.
Most úgy tekintek
rád,
Mintha nem fájna a szél,
Ami elfújja a rózsaszirmokat,
Kövérke esőcsepp éltette,
Harmatos, nyílandó bimbóra,
Mely az idővel meghasad,
S majd kitárja szépét
Az álmos világnak.
Mintha nem fájna a szél,
Ami elfújja a rózsaszirmokat,
Kövérke esőcsepp éltette,
Harmatos, nyílandó bimbóra,
Mely az idővel meghasad,
S majd kitárja szépét
Az álmos világnak.
És nem utoljára,
Úgy látlak téged,
Mint reszkető bimbót a világon,
Mint a felhők könnyei verte virágot,
Mit bánatuk megáldott.
Egy virág, ami újjászületik,
A viharból, ami hamarosan,
Elmúlik.
Úgy látlak téged,
Mint reszkető bimbót a világon,
Mint a felhők könnyei verte virágot,
Mit bánatuk megáldott.
Egy virág, ami újjászületik,
A viharból, ami hamarosan,
Elmúlik.
Kommentelj!