Az arató halál
cikk
Dörnyei Kálmán
fantasy
Főnix könyvműhely
kasza
kaszab
könyv
Dörnyei Kálmán: Az Arató Halál
A borító egyáltalán nem illik a regény hangulatához, hiába mutatja be rajta a fontosabb szereplőket. Mégis a rajzolása olyan, mintha egy gyerekmesében lennék, annak ellenére, hogy a könyv hátulján fel is van tüntetve a 17+-os karika. Itt hatványozottan igaz, a ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján nevezetű mondás, még ha nem is képletesen értem.
A könyv két nagy részre van felosztva, mind a kettő címmel van ellátva. Az első részben 14, míg a másodikban 12 fejezetet olvashatunk, mindegyiknek saját címe van. Ezeken a fejezeteken belül is vannak tagolások. A könyv elején egy térképet találunk, ami a későbbiekben fontos lehet, hiszen főszereplőnk nem kis utat jár be, mivel több mint két hetet ölel fel a regény a történet szempontjából és igen kevésszer van csak megállás. Rögtön a másik oldalon egy fantázia idézetet találhatunk egy képzeletbeli, történelmi személytől.
,, Gyerekkoromban rettegtem a szörnyektől. Most már tudom, hogy a legfélelmetesebb szörnyeteg bennem rejtőzik."
A történet egy képzeletbeli világban játszódik, ami magába foglalja a lehető legtöbb fantázia-terméket, újakat és klasszikusokat egyaránt. Néhány lényről, amik felbukkannak benne, már bizonyára hallottunk, részben ezért nem kell az írónak állandóan elmagyaráznia, amit csak leír. Másfelől mindent akkora természetességgel mesél el, hogy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy mi hogyan működik, hiszen Radan világában járunk. A számunkra szükséges információk idővel úgyis kiderülnek.
A történetet E/3-mas módban meséli el az író, de leginkább Arawn, egy fiatal inspektor néhány hetét követhetjük figyelemmel. Arawn a Fekete Egyet szolgálja, a Halálistent, s a története egy feladattal indul, amit az egyházában betöltött pozíciója miatt muszáj elvégeznie. Egy kolostorban történt halálesetet és néhány gyanús történést kell felgöngyölítenie, ami már önmagában elég táptalaj egy történetnek. Azonban sem az inspektor, sem az olvasó nem sejti, hogy a történések milyen következményeket vonnak maguk után, pedig milyen ártatlanul indult a történet. Legalábbis az elkövetkezendő történésekhez képest ártatlanul. Ezek után több hetes fáradhatatlan hajszát követhetünk végig, ahol sem a szereplők, sem az olvasó nem ücsöröghet nyugodtan, egyetlen pillanatra sem enyhül a feszültség.
Hiába fantasyról beszélünk, mind a szereplők, mind a reakciók borzasztóan reálisak. Egyik karakter sincs túlidealizálva (kivéve a szerelem tárgyát), mindegyiknek megvannak a maguk jellemvonásaik, amik olyanná teszik őket, amilyenek. Az E/3 megint nem okoz csalódás, az összes szereplőt el tudjuk képzelni, akkor is, hogyha nem kapunk róluk részletes leírást, illetve nem töltünk el velük több napot.
Dörnyei Kálmán képes úgy használni a szavakat, hogy gyönyörűen tudja elénk festeni a tájat. Egyáltalán nem ébredhetnek bennünk kétségek a látvány vagy a történések kapcsán. Minden úgy van, ahogy lennie kell és semmi sem lóg ki a képből, vagy rontja le az összhatást.
Egyedül a szerelem érzése és tárgya marad hibátlan, olyan tiszta, ahogy azt egy romantikus regényben sem láthatjuk. Itt is felmerülnek félreértések és a szerelmi háromszög, mégsem érezzük magunkat egy Alkonyatban, ahol képtelenek vagyunk lapozni a könyvből csöpögő nyáltól. A gyengéd érzelmek tisztességes mértékben merülnek fel, a reakciók is teljesen hihetőek ezzel kapcsolatban.
Több részletes csatajelenetet is kapunk a regénytől, hihetetlen mennyiségű a vérontás, de nem csak ezek azok a részek, amik miatt a regényre rácuppantották a 17+-os karikát. Többször testi kontaktus is előfordul, habár a harcokhoz képest elenyésző számban.
A könyv vége felé több fordulatot is kapunk, amik lehetnek meglepőek, de elenyészőek is (néhol már maga a főszereplő sem törődik azzal, hogy meglepődjön).
Minden spoilert mellőzve, a regény vége kicsit összecsapottnak tűnik, pedig a lezárás (a VÉGE felirat ellenére is) azt az érzést adja, hogy a történetnek még koránt sincs vége. (Engem személy szerint rettentően kiakasztott.)
Összefoglalva Az Arató Halál sokkal több egy átlagos fantasy történetnél, amikben harcolnak az emberek, aztán vagy nyernek vagy nem. Itt a természetfeletti erők is szemben állnak a halandókkal és fordítva, egymást támogatják vagy üldözik. Dörnyei Kálmán új fogalmat adott az Isten szónak.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, de csak saját felelősségre. Hogyha tesze-tosza történetekhez vagyunk hozzászokva, akkor készüljünk fel, mert ez a maga érzelemmentességével nagyon megrázó lesz.
Kommentelj!