Magyar történelem fenegyerekei: középkori keménylegények

A magyar középkor véres csatáival és gigászi nagy küzdelmeivel méltán nevezhető keménylegényeink hőskorszakának. Mikor az ellenség bárhonnan elődeinkre törhetett, szinte bármikor, akár belülről a pártoskodó urak részéről, akár kívülről, hiszen nagyjából a szélrózsa minden irányában megtrollkodtuk kicsit a lakosságot (és lepisiltük templomaikat). Európa ekkor olyannyira klikkes volt, hogy nem lehetett tudni, ki kit fog seggberúgni a legközelebb. Mikor az ősök kijózanodtak az európai hátranyilazós turné után és muszájból megkeresztelkedtek, a dühös szomszédság némiképp megenyhült. Illetve nagy túrót. Más indokot kerestek arra, miért kell papuccsá tenni a Magyar királyságot. Egyszóval drámától nem volt mentes ez az időszak, tehát kiváló táptalajul szolgált hőspalántáinknak. Így azt mondom elég is a szócséplésből és tekintsük is meg, kik voltak a magyar középkor fenegyerekei.

Az első hősünk kissé ikonikussá nőtte ki magát. Korában igen nagy rajongótábort toborzott maga köré a hírneve. Rengeteg portré és metszet készült erről a hősről.
Ő nem más mint Baksa Márk.

Baksaházi Baksa Márk, vagy Baksa Márkus (Gregor Baci) egy igazán tökös törökverő volt. Kicsivel ugyan a történelmi középkor után élt, de hőstette és a róla készült költemény is fémjelzi a magyar hőskultuszt és vitézséget. Isten kegyelméből 1598-ban a magyar seregek éppen kiebrudalni készültek a turbános kebabokat Győr várából. Hősünk, Baksa részt vett ebben a nem kisvolumenű csetepatéban és szablyájával miszlikbe aprította a szerecsen arcokat. Ez olyannyira nem jött be az ellenségnek, és mivel a török sem volt éppen lepkefing, ezért nem voltak rest méltón fogadni Márkusunkat. Egy török katona kopjája, más források szerint hajító kelevéz fúródott Baksa koponyájába, ami a jobb szemén talált utat magának és a fegyver hegye a tarkóján vagy a nyakán, egyes források szerint a bal fül alatti nyakrészt átdöfve távozott hősünk kemény fejéből. A lékelésre fittyet hányva, fölpattant, és cafatokra szedte az egész török hadigépezetet, majd megtért az ispotályba, ahol ellátták sebét, de a fegyvert nem tudták eltávolítani a koponyájából, ezért hátralévő életében viselnie kellett azt. Sérülése és kitartása Európa-szerte ismertté vált, számos rézmetszet készült a kopjával átszúrt koponyájáról, valamint több versben is megörökítették sérülésének történetét. Említést tesz Márkusunkról a neves történetíró Martin Schödel Disquisito historico-politica de Regno Hungariae című művében, képet is közzétesz róla.
Baksa Márkunkról egy igen kedves anekdota született, Vargha Gyula Torsten lakomája című költeménye után, ami példázza a honfitársaink vitézségét és vastag arcbőrüket.
 A versben a svéd tisztek azon csúfolódnak, hogy milyen sok idősebb korú magyar katona van jelen köreikben, ugyanis szerintük az igazi vitéz a háborúban leli halálát. Ezzel megkérdőjelezik a magyarok vitézségét. Válaszul Kemény János a könyvtárába vezeti a svédek ezredesét, ahol egy könyvet vesz elő, amelyben egy Baksáról készült kép látható. Majd rámutat arra a tényre, hogy bizony nem a vitézség hibádzik a magyaroknál halál dolgában.

"Segerskjöld a könyvbe pillant,

Ott lefestve képben egy magyar vitéz,
Jobb szemébe szúrva roppant
Nagy hegyes nyárs, hosszú török kelevész:
Tarkóján fél rőfre áll ki.

Szörnyű szúrás, látja bárki,
Ily döfésbe a halandó belevész.

»Olvasd bajtárs!« Az meg olvas:

»Baksa Márkus, híres magyar kapitány.
Így veré át gyilkoló vas,
Szemén ment be, s hátul jött ki azután;
De a döfést kiheverte,
S a törököt verten verte,
Azután is, még sokáig, száz csátán.«


»Mért van köztünk öreg ember?

Bajtárs uram, itt van rá a felelet,
Én hallgattam türelemmel,
Német írja, s az nekünk nem hízeleg.
Ha mi olyan könnyen halnánk,
Kihalt volna rég a fajtánk,
Annyi vérünk öntözé már a röget.”






Szerintem vagány, mondjuk biztosan kevesen tudnátok aludni ezzel az objektummal a búrátokban, de hát sebtől díszlik a vitézség.

















Következő hősünket hatalmas erejéről ismerik a legtöbben, holott fejben sem volt veszett ügy. Simán lekaszabolt bárkit, ki ellenséges szándékkal magyar földre tette a lábát, egy karddal, két karddal, amennyivel épp kellett. Ha jó kedve volt fogai közé kapott egy törököt, és eljárt egy jó kis csárdást. (Ronaldónál is jobban)


Nem más ő, mint Kinizsi Pál, a magyar történelem egyik legbivalyabb harcosa és hadvezére. Olyan hőstettek kötődnek a nevéhez, mint a morvaországi hadjárat, ahol olyan ádázul küzdött, hogy jutalmul megkapta a vezére lányát (képzelhetitek mekkora kegy lehetett ez akkoriban, de szerintem ez még most is az egy apától :D) a szépséges Benignát, aki akkoriban igen jó bőr hírében állt heted hét határon. Vázsony várát is megkapta hozományul, így egy vadi új pecóban pakolhatta le páncélját Pál. Kinizsi karrierje igen csak jól alakult, mivel hamarosan előléptették temesi ispánná, de a nagyobb hatalom nagyobb felelősséggel is jár.
Ez abban nyilvánult meg, hogy pechjére a török megint csak nem bírt a vérével (gondolta Kinizsi: se baj majd kiontjuk) és 1479-ben a török csapatok benyomultak Szászföldre és feldúlták azt Haszán-oglu Isza bég parancsára. Kinizsi derék katona volt, rögtön egybehívta a törökverő csapatot, megfenték pallosaikat és felvonultak a törökök ellen. A győzelem szó ez esetben nagyon enyhe kifejezés. Ízzé porrá zúzták a török erőket ( ami elég nagy szó, látva a dolgok későbbi alakulását) Palink a nagy legendák szerint itt ropta fogai közt egy törökkel a győzelmi táncot. Ebből is látszik, hogy már ősatyáink is imádták a mulatóst, csak ők kicsit izmosabban tolták. Nem sokkal Kenyérmező után, megbízta Kinizsit a híres korrektségéről híres Mátyás király a déli végek védelmével. Nem sokáig pihent parlagon Pali férfiereje, Szendrőnél ismét be kellett bizonyítania, hogyan tudja páholni a török trógereket. Az eredmény ismét győzelem, a török sereg sántítva kullogott hazáig, már ami megmaradt belőle. Mátyás halála után sajnos minden megváltozott, a fekete sereg, akikkel Mátyás olyan jókat turnézott Bécsben is, feloszlott, és rablóbandává vált, ráadásul Mátyás fattya Corvin János (törvényen kívüli, örökösi jogokat nem bíró gyermeke) elég vállalhatatlan forma volt, így Kinizsi ellene fordította kardját. Előbb bajszot akasztott Corvin Jánossal, majd szétkergette a lezüllött fekete sereget. Élete végén, még egy egy sallert leosztott a oszmánoknak, de végül őt is elérte a halál, Szendrő ostrománál életét veszítette.
Alakja, testi ereje és példás helytállása ikonikus karakterré tette őt a magyar történelemben. Kiemelkedett éles eszével és remek harci tudásával. Méltó az emlékezetre.


Cikkünk utolsó, (egyben ha lehet ilyet mondani, és különbséget tenni ekkora hősök között) és legvitézebb hőse, a lovag király, aki majdnem olyan király, mint amilyen szent és jámbor keresztény. Aki a lovagok közt is lovagabb volt, ez a pompás dalia nem is lehet más mint Árpád-házi Szent László.







Mikor László a hősök útjára lépett, Magyarországon már régóta testvérháború dúlt, István hiába küzdött küzdve a szilárd országért, az önös érdekek mindig hangosabbak voltak a pártos urak és trónkövetelők szívében. Miután a Szent király István meghalt, jó ideig fejről fejre járt a korona, nem nagyon volt maradása egyik tökfej koponyáján sem. Még a két testvér András és Béla is egymásnak esett a koronáért, de végül András fiáé Salamoné lett a trón, aki ha úgy vesszük, nagyjából egykorú volt Lászlóval. Egy ronda testvérháború után végül mégis Lászlóra szállt a korona és beköszöntött a béke, így relaxációs gyakorlatként László összerittyentett egy bitang szigorú törvénykönyvet és felhúzott temérdek új épületet, várat és templomot. Na de ez az unalmas rész. A pikantériája uralkodásának és hatalomra jutásának már sokkal érdekesebb. A krónikák szerint igazi muszkli plussz volt, igen magas és megnyerő küllemű férfiú akitől elaléltak az asszonyok, de ő maga erényesen csak az ő Adelheidjéért rajongott, de azért szüzeket igen gyakran mentett ki a vad pogányok kezéből. Egyszer például, mikor a portyázó kunok betörtek a magyar területekre, lízingelték a püspök lányát egy numerára. László meghallotta a sikoltozást és egyből bosszúálló üzemmódba váltott, egy méretes fejszével felkatonázta a kunokat, majd vezérüket, aki a lányt fogva tartotta (egyébként a krónikák szerint a lány esdeklett elrablója életéért( fantáziátokra bízom)) megszabadította karjától egy jól betanult filéző mozdulattal.

Nem csak vitézként volt rettentő király, a csodák sem hiányoztak életéből. A László életéhez fűződő csodás események között szerepel a „levitáció” jelensége is. Amikor egyik csatlósa megleste ima közben a nagyváradi egyházban, azt látta, hogy a király a föld fölé emelkedett. A nép arról is tudott, hogy László imájával bölénycsordát és szarvasokat varázsolt éhező serege elé, és lándzsájával, miként Mózes a pusztában, a

szomjazóknak vizet fakasztott a kősziklából. Ebből nem tudni mi az igaz és mi a kamu, de az tény hogy nem evilági forma volt. Olyan megbecsült volt egész Európában, hogy ha nem hal meg 1095-ben, akkor rábízták volna a keresztes hadjáratot. Halála után sem hagyta el a csodák sorozata. Mikor meghalt Székesfehérváron akarták eltemetni, mivel minden király ott nyugodott ennek előtte. László viszont másként gondolta, így a holttestét szállító kocsit elkezdte Nagyvárad felé gurítani. Hm. Nem rossz. És volt egy utolsó csatája is, ami engem személy szerint kicsit a Gyűrűk Ura Király visszatér szellemkirályára emlékeztet. László király temetése után 200 esztendővel rettenetes tatár horda támadt Székelyföldre. Ekkor a székelyek elkeseredett vezére a néhai lovagkirályhoz fordult segítségért; és a küzdelem hevében egy hatalmas vitéz jelent meg. A fejét aranykorona ékesítette, a kezében harci csákányt tartott, így vágtatott a tatárokkal szembe. A tatárokat megverték, a katonák pedig azonnal a szentélybe siettek, megnézték László sírját, és a király arcán veríték cseppeket láttak.
Nem lehet már tudni mi igaz és mi az, ami csak az élénk fantáziájú krónika firkászok tollából pattant ki, de egy tény, László hőstettei és csodái lenyűgözőek. Nem véletlenül lett ő a magyar katonák védő szentje, és a magyar középkor legvitézebb bajnoka is egyben.
                              
A sorozatunk következő száma az újkori magyar vagányokkal folytatódik majd, remélem tetszeni fog.

További jó szörfölgetést!
Üzemeltető: Blogger.