művészsarok
Vastagon szedett betű, hogy komolyabbnak tűnjön
Jelen és
jövő. Avagy sétálni az utcán és arra gondolni, ha a jobb lábad
helyett a balt tetted volna előre, mikor elindultál, mi lenne most veled.
Jobbra kanyarodást felváltaná a balra kanyarodás, gyomorkavargást felváltaná a
gyomor-mosolygás és ha valaki nem tudnál mi az a gyomor-mosoly, addig örüljön.
Jelen és
múlt. Avagy sétálni az utcán és megbotlani egy kis kavicsban.
A kavics gyomor-mosolyog, az élet felkacag, te pedig botladozva indulsz tovább.
Szidod a járdát, miért ad ehetőséget hajléktalan kavicsnak kóborolni a
nagyvilágban. Szidod a kavicsot, miért nincsenek céljai. Szidod magad, miért
nincsenek céljaid és miért ad a járda lehetőséget arra, hogy céltalanul mégis
céltudatosan bolyongj rajta. Egyenesen mész, kanyarodsz, a lehetőségek elfutnak
az orrod előtt, de megbotlanak a kavicsban.
Jelen és
készség. Készen létsége, a kavics is felkacag. A kékségben felhők
eveznek, a csónak felborul, a kavics felkacag, hangját elnyeli a víz. A kavics
kúszik lefelé, a járda felkacag, a karma visszafordítja a csónakot és elevez a
helyszínről.
Szerencsére a felhők tudnak úszni. Szerencsére a kavics nem tud úszni.
Ő készen van, te a készségre vársz, ő pedig készségesen átnyújtja neked a
jelent, te pedig mosolyogva érte nyúlsz, megköszönöd és tovább sétálsz.
Felborultak a felhők.
Jelen és
jobb. A jobb lábadat teszed előre, az első elágazásnál balra
kanyarodsz, majd ismét balra, majd jobbra, majd balra, majd jobbra mennél, de
ott tó van és a tóban nem akarsz beszélgetni a kaviccsal a következő megállóig.
Ha nem kapaszkodsz utazás közben, a közönséges tömeg eltipor. Ha kapaszkodsz, a
nem közönséges fog.
Jelen és
bal. A bal lábad teszed előre, majd az első elágazásnál jobbra
kanyarodsz, majd ismét jobbra, majd balra mennél, de zsákutca. Minimum haladási
sebesség fél, maximum haladási sebesség paradoxon. Megállít egy kavics, kérem a
személyigazolványt és a forgalmi engedélyt. Valami probléma van uram,
meghaladta a maximum sebességet, túl lassan ment. Bal lábbal kezdett ott, ahol
jobbal kellett volna.
Jelen és
engedély. Engedélyt kérek, figyelmet kérek, a kavics rám néz, mellette
az élet jegyzetel, szólok neki figyeljen, ő figyel.
Elnézést, de jelentést kell írnom.
Elnézést de sietnem kellene. Engedély a továbbhaladásra paradoxon, a sebességi
korlátozás paradoxon, a jelen paradoxon, az igazoltatás szintén.
Jelen és
személyigazolvány. A kavicsnak van személyigazolványa, de nincs
személye, egyes embereknek személye van, de személyigazolványa nincs. A
továbbhaladás paradoxonja folytatódik, a kavics továbbra is mosolyog, arcára
fagyott. Kisüt a nap, a jövő és a múlt kéz-a-kézben sétál, szigorúan jobb
léptekkel kezdik útjukat, mert ez így nekik jobb és nem akarnak zsákutcába
kerülni.
Esernyő esik az égből. Esőcseppekkel védekezik ellenük a közönséges és nem
közönséges tömeg.
Jelen és
jelenés. Elnézést, a jelenben nekem az kell ami mégsem kell.
Kommentelj!