Vastagon szedett betű, hogy komolyabbnak tűnjön

avagy miért érzik azt az emberek, hogy nekik kell valami, ami nem kell nekik.

Jelen és jövő. Avagy sétálni az utcán és arra gondolni, ha a jobb lábad helyett a balt tetted volna előre, mikor elindultál, mi lenne most veled. Jobbra kanyarodást felváltaná a balra kanyarodás, gyomorkavargást felváltaná a gyomor-mosolygás és ha valaki nem tudnál mi az a gyomor-mosoly, addig örüljön.

Jelen és múlt. Avagy sétálni az utcán és megbotlani egy kis kavicsban.

A kavics gyomor-mosolyog, az élet felkacag, te pedig botladozva indulsz tovább. Szidod a járdát, miért ad ehetőséget hajléktalan kavicsnak kóborolni a nagyvilágban. Szidod a kavicsot, miért nincsenek céljai. Szidod magad, miért nincsenek céljaid és miért ad a járda lehetőséget arra, hogy céltalanul mégis céltudatosan bolyongj rajta. Egyenesen mész, kanyarodsz, a lehetőségek elfutnak az orrod előtt, de megbotlanak a kavicsban.

Jelen és készség. Készen létsége, a kavics is felkacag. A kékségben felhők eveznek, a csónak felborul, a kavics felkacag, hangját elnyeli a víz. A kavics kúszik lefelé, a járda felkacag, a karma visszafordítja a csónakot és elevez a helyszínről.

Szerencsére a felhők tudnak úszni. Szerencsére a kavics nem tud úszni. 

Ő készen van, te a készségre vársz, ő pedig készségesen átnyújtja neked a jelent, te pedig mosolyogva érte nyúlsz, megköszönöd és tovább sétálsz. Felborultak a felhők.

Jelen és jobb. A jobb lábadat teszed előre, az első elágazásnál balra kanyarodsz, majd ismét balra, majd jobbra, majd balra, majd jobbra mennél, de ott tó van és a tóban nem akarsz beszélgetni a kaviccsal a következő megállóig. 

Ha nem kapaszkodsz utazás közben, a közönséges tömeg eltipor. Ha kapaszkodsz, a nem közönséges fog.

Jelen és bal. A bal lábad teszed előre, majd az első elágazásnál jobbra kanyarodsz, majd ismét jobbra, majd balra mennél, de zsákutca. Minimum haladási sebesség fél, maximum haladási sebesség paradoxon. Megállít egy kavics, kérem a személyigazolványt és a forgalmi engedélyt. Valami probléma van uram, meghaladta a maximum sebességet, túl lassan ment. Bal lábbal kezdett ott, ahol jobbal kellett volna.

Jelen és engedély. Engedélyt kérek, figyelmet kérek, a kavics rám néz, mellette az élet jegyzetel, szólok neki figyeljen, ő figyel.

Elnézést, de jelentést kell írnom.

Elnézést de sietnem kellene. Engedély a továbbhaladásra paradoxon, a sebességi korlátozás paradoxon, a jelen paradoxon, az igazoltatás szintén.

Jelen és személyigazolvány. A kavicsnak van személyigazolványa, de nincs személye, egyes embereknek személye van, de személyigazolványa nincs. A továbbhaladás paradoxonja folytatódik, a kavics továbbra is mosolyog, arcára fagyott. Kisüt a nap, a jövő és a múlt kéz-a-kézben sétál, szigorúan jobb léptekkel kezdik útjukat, mert ez így nekik jobb és nem akarnak zsákutcába kerülni. 

Esernyő esik az égből. Esőcseppekkel védekezik ellenük a közönséges és nem közönséges tömeg.

Jelen és jelenés. Elnézést, a jelenben nekem az kell ami mégsem kell.