Komisszár bácsi

Komisszár bácsi

Komisszár bácsi ült elém a metrón,
Sapkáján réz csillag kopott helye látszott.
Nézelődött sokat megélt kék szemével,
Értetlenül nézett szelíd tekintetével.
Tisztes arcán korok ránca sejlik,
Szája szélében elmúlt öröm rejlik.
Sötét bőrkabátján idős foltok tűnnek ki,
Ökle élén hegek szép sora rémlik.
Unokája ült sokszor hajlott térdén,
Mosolygott a kedves nagypapája víg kedvén.
Jámbor s szelíd bácsi kedves arca,
Elcsitult régi korú kényszer haragja.

Luscinius