Ma kivételesen nem egy sitcomról fogok mesélni, hanem egy merőben más sorozatról, a Hazudj ha tudszról (eredeti címe: Lie to me).
Egy amerikai sorozatról van szó, amit a Fox csatorna adott le.
A részek a sitcomokkal ellentétben egész hosszúak, általában 45 perc körül mozognak. (Habár a gyakorlott sorozatozók ezt már megszokhatták). Sokszor komoly odafigyelést igényel a cselekmény, hogy követni tudjuk a történéseket.
A Hazudj ha tudsz dióhéjban egy olyan nyomozós sorozat, mint a CSI vagy az NCIS, csak egy kicsit felturbózva. A főszerepben Cal Lightman, és a Lightman-csoport van, akik különféle eseteket oldanak meg. Ám nem csak bűntényekkel foglalkoznak, hanem különböző felkéréseknek is eleget tesznek, esetenként magánszemélyeknek végeznek nyomozásokat. Ez már éppen elég újdonság ahhoz, hogy a sorozat színesebb legyen, mint egy New York-i helyszínelők. Ugyan nem hinnénk, de lehet izgalmas egy nyomozás mindenféle elmebeteg sorozatgyilkos nélkül is
A következő érdekesség, amiről a sorozat a címét is kapta, az az, amivel tulajdonképpen az egész Lightman-csoport foglalkozik. Nem csupán a testbeszédet és a mimikát tanulmányozzák, de még a mikrokifejezéseket is a másodperc egy törtrésze alatt felismerik. Így mikor egy adott ügyben hallgatnak ki embereket, esetleges gyanúsítottakat, rögtön tudják, hogy az illető hazudik e vagy nem. Persze ezek mellett még a félelmet, a dühöt vagy a meglepetést (és még sok minden mást) is látják. Időnként, hogy higgyünk nekik bizonyos megállapításaikkal kapcsolatban, több híres képet kapunk az adott érzelemről.
Mint más sorozatokban, a szereplők magánélete itt is megjelenik, néha-néha már szappanopera jelleget öltve. Ha valaki nem kíváncsi erre, annak idegesítő lehet, ám alkalomadtán jól eltalálják az érzelmi töltetek mennyiségét.
A 45 perces részek eleinte két szálon futnak. Nem csak egy eset után nyomoznak, hanem a csoport egyik fele ebben, a másik pedig abban. Ezeket könnyű elkülöníteni. A továbbiakban, nagyjából a második évadtól viszont részenként csak egy történetet kapunk. Ezek már nagyobb horderejűek, komolyabb történeseket dolgoznak fel, mint elődeik. Ez is szemlélteti a fejlődését a csoportnak.
A szereplők többnyire sémákra épülnek, de találhatunk köztük igazi egyéniségeket.
Ott van kezdetnek az egész csoport agya és professzora, Cal Lightman, aki sok évet töltött a mikrokifejezések tanulmányozásával. A személyisége hiába vagány és magabiztos, ettől a sok tudástól mégis elveszítette a bizalmát az emberekben és nyilván olyan dolgokat lát meg, amiket nem feltétlen kéne vagy esetleg még ő sem akar, vonatkoztatva a magánéletére. Néha már-már varázslatszerűen lát át az embereken, ez sajnos olykor hiteltelenné teszi a karakterét, annak ellenére, hogy egy egykor létező személyről mintázták őt.
Lightman társa, az egykori pszichológus, Dr Gillian Foster. A hölgy adja a női főszereplőt, aki az együtt töltött idő alatt már megtanulta kezelni Calt és a furcsaságait, szokásait. Mint ahogy egy jó női karakterhez illik, sokszor megbotránkozik, képviseli az érzelmeket és a jóhiszeműséget, miközben próbálja visszafogni az agyament igazgatót.
A kedvenc karakterem Eli Loker, a kis csodabogár. Már a sorozat elején megtudjuk róla, hogy radikális őszinteségben "szenved", vagyis minden túlzás nélkül, ami a szívén az a száján. Nem kevésszer botránkoztat meg másokat.
Aki még az arckifejezéseket vizsgálja a Lightman-csoport tagjaként, az Ria Torres, aki a sorozat elején még reptereken vizsgál át bőröndöket, de veleszületett tehetsége, a mikrokifejezések észrevétele emeli be őt a Lightman-csoportba. Mint újonc még nem ismeri a járást, ezért sokszor láthatjuk ők kiakadni, vagy veszekedni.
A sorozat egyetlen állandó fiatal szereplője Emily Lightman, Cal tinédzser lánya. Különös karakterrel állunk szemben, mivel ő az, aki viszonylag tényleg realisztikusan hoz egy átlagos tini lányt és még csak nem is idegesít minket halálra. A reakciói és a viselkedése normális.
Ben Reynolds már nem tanulmányozza az emberi mimikát, hanem csak kisegíti a csoportot. FBI ügynökként van dolga a Lightman-csoportban. Hasonlóan Ria Torreshez, új tagként nincs mindig tisztában a szokásokkal és az eljárási technikákkal.
Nyilván ez a sorozat sem mindig tökéletes, van hogy ellaposodnak a részek, de az esetek többségében tudnak valami újat és ha izgalmasat nem is, de érdekeset hozni.
Ti láttátok már ezt a sorozatot? Mit szóltok hozzá?
Kommentelj!