Luscinius
művészsarok
utazásaimról
vers
vörös
Vörös korona
Vörös korona
Égi vörös királylány
volt,
Hosszú, s hullámos korona,
Színe szovjetek zászlaja volt.
Hosszú, s hullámos korona,
Színe szovjetek zászlaja volt.
Hosszú vér haj omlott
le elé,
Elfedte arcát minden tincs,
Kicsi arca sejlett én elém.
Elfedte arcát minden tincs,
Kicsi arca sejlett én elém.
Ékkő szeme május
éjszakát,
Mint pacsirta füttyének dallama,
Barna gyémánt úgy idézte elém.
Mint pacsirta füttyének dallama,
Barna gyémánt úgy idézte elém.
Mintha kis csalogány
mást várt volna,
Ki dalolgatott égi éjben ablak alant,
Hallván zörejt, függönyt húzott hamar.
Ki dalolgatott égi éjben ablak alant,
Hallván zörejt, függönyt húzott hamar.
Hát égjen csak, te
tündéri fatty',
Vörös hajad tüzes tengerében,
El erről a világról te abban hamvadj!
Vörös hajad tüzes tengerében,
El erről a világról te abban hamvadj!
Luscinius
Kommentelj!