Csak akkor jó egy könyv, ha Happy end a vége?

Számtalan sablont ismernek a könyvmolyok, amiket már csak említve is elunjuk magunkat. Lehet itt szó a menő fiú beleszeret a lúzer lányba kliséről, vagy éppen a „selejt” lányt megmenti a váratlanul felbukkanó srác, esetleg valamelyik közeli hozzátartozó haláláról. Az még sem szúr szemet szinte senkinek, hogy majdnem mindegyik könyvben megtalálható ugyanaz a sablon: a happy end. Ebből kifolyólag már szinte félünk belekezdeni egy olyanba, aminek köztudottan nem ilyen a vége. De vajon miért van ez? A témaboncolgatása után, néhány nem happy end végű könyvet is ajánlok nektek.

Mi számít happy endnek?

Ha az egész történet arról szól, vajon a főszereplő lány összejön-e a kiszemelt sráccal, akkor egyértelműen nevezhetjük azt happy endnek, ha ez sikerül.

Ha egy krimi regényben a főszereplő végig az eltűnt személyt keresi, természetesen az a happy end, hogyha megkerül az égen-földön kutatott áldozat.

De mi van akkor, ha nem a fő szál lesz megoldott, boldogan befejezett? Például, ha az utóbbinál, megtalálják az eltűntet, ám csak halottan, az nyilván nem egy kellemes végkifejlet. Viszont lehet, hogy a nyomozónk összejön a segítőjével, amire bár nem is nagyon figyeltünk, mégis boldogsággal tölt el minket a végén, hogy megtörtént. Számít ez? Nem, szerintem nem. Ugyanis, az olvasóban továbbra is ott lesz a hiányérzet, egyfajta egyik szemem sír, másik nevet helyzet alakul ki. Ez csak maximum enyhíthet a helyzeten.

A happy end valóság hűtlen

A legtöbb könyvmolynak a regényei világa egyfajta kimenekülés a saját élete problémái elől. Ezért is szeretjük, ha az kicsit álomszerű, talán túlzottan boldog is. De nem unalmas már ez egy kicsit? Bár nagyon aranyos kis dolog, hogy, és ahogy Cortez és Reni összejöttek a Szent Johanna gimi sorozatban, azért jóval fordulatosabb lett volna, ha végül Reni egy másik srác mellett köt ki, nem gondoljátok?

Az életben gyakrabban fordul elő, hogy nincs meg a várt, boldogan élnek, míg meg nem halnak, de pont ez teszi ezt izgalmassá. Ha semmiért nem kellene küzdenünk, ha semmi rossz nem történne velük, elunnánk magunkat. És valószínűleg ezt magyarázza az is, hogy a disztópiák jóval elterjedtebbek, mint az utópiák.

A bátor író, aki kockáztat

Ahhoz, hogy nem happy end végű regényt írjunk, bizony elég nagy merészség kell. Mit gondoltok, vajon hány támadást kell kibírniuk, amiért a szerző „megölte” az olvasók egyik kedvenc karakterét? Hát, valószínűleg rengeteget, így a nem happy endes könyvek íróinak még sokszor ennyit.

Vegyünk tehát például, néhány ilyen merész embert, és fantasztikus könyveiket:

 

E. Lochart: A hazudósok

Ez a 2015-ben magyarul is megjelent regény szerkezetileg sem szokványos, a rövid fejezetek, és az időben való ugrálás miatt, így nem egyszerű elsőre megszokni. De annak ellenére, hogy az első benyomás furcsa, a történetet olyan szinten kíváncsivá tesz, hogy alig lehet kibírni, mire a végére érsz. Mi történhetett azon az este Cadence-szel, a főszereplővel, a saját családi szigeten? Amivel pedig végződik, hidd el, biztosan nem az, amire számítottál. Tekintve, hogy ez az egyik kedvenc könyvem, tökéletes bizonyítéka, miszerint egy nem boldog végződésű regény is lehet jó.

Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Ennél az ifjúsági regénynél tipikusan az igaz, amiről a fentebb írtam: a bizonyos fél happy end, ahol a főszál nem boldogan ér véget, de valami más, cseppnyi jó kedvet varázsol hozzá. Azon felül, hogy a kortárs magyar irodalom egyik gyöngyszemét fogjuk kezünkben, még tanulságos is a történet. Remekül bemutatja, meddig tud fajulni a tinédzserek meggondolatlansága, csínynek induló terve, és tanárok elleni utálata. Azt hiszem, aki elolvassa, biztosan meg fogja érteni, miért szeretném én, hogy kötelező olvasmány legyen ez a regény.

Shakespeare: Rómeó és Júlia

Ha már kötelező olvasmányok, nem szabad klasszikus mű nélkül feldobni egy ilyen témát. Hiszen melyik műfaj lenne jobb ide, mint a tragédia, amiben alapfeltétel, hogy ne legyen boldog beteljesülés a végén. Ebből kifolyólag bármely ugyanilyen témájú drámát említhetnék, de amiért mégis ezt emelném ki, az az hogy, ez a mű évszázadokon keresztül feltartotta jelentőségét, és rengeteg feldolgozás készült belőle, ami újra és újra aktuálissá teszi. Akinek ki maradt ez a fontos darab, legalább az egyik feldolgozással érdemes pótolnia.

Ti milyen példát tudnátok hozni? Olvastatok már olyan nem happy end végű könyvet, ami még így is ugyancsak jó volt?