háromnegyedöt

reggel háromnegyed öt. kikapcsolom az ébresztőórám, miközben mosolyogva köszönök a plafonnak. lehúzom magamról a takarót, elindulok a fürdőszobába. felveszem a tegnap kikészített ruhát. megmosom az arcom, megmosom a fogam majd a rúzsért nyúlok. visszateszem helyére, majd eltűntetem karikáim a szemem alól, kihúzom felül, majd hosszabbítom szempillám. száznyolcvanfokra állítom a hajvasalót, kivasalom a hajam, majd félig feltűzöm. nézem a kék tincseket.

úgy volt ma találkozunk, te pedig látni fogod.

reggel negyed hat, a konyhába indulok. kávé helyett teát csinálok, bögre helyett termoszba öntöm. rácsavarom a tetejét, beleteszem a táskámba, megkeresem a naptáram, beleteszem a táskámba. összegyűjtöm a tollakat az aprópénzeket, beleteszem a táskámba, megkeresem a bérletem, beleteszem a zsebembe. magamra veszem a kabátot, utoljára megigazítom a hajam, felveszem a sapkát, felhúzom a kesztyűt. megkeresem a kulcsot. kimegyek az ajtón, kitolom a biciklit, bezárom az ajtót. felülök a biciklire.

úgy volt ma nem kell mennem dolgozni.

tekerek az állomásra.

végtelen hosszú út.

végére érek.

felszállok a vonatra.

megmutatom a jegyemet, bérletemet.

leszállok.

átszállok a négyes metróra.

átszállok a hatos villamosra.

leszállok a Jászainál.

reggel nyolc.

mosolyogva nézem a vendégeket.

úgy volt ma te is köztük leszel.

szeretnék kérni egy kappucsínót és egy láttét, van elviteles pohár, kérdezi, én bólintok, jó akkor elvitelre. megcsinálom elvitelre. szép lett a tejhab, megdicsér. szeretnék kérni két deci szódát, három deci szódát, egy két decis láttét. másik asztalra szeretnék kérni három lungót, egy eszpresszót és két láttét, duplapresszóval de csak három deciset. felüti a rendelést, odamosolygok, rendben készítem. kész minden, szép minden, a mosolyom is kimegy a rendeléssel. monoton változatossággal eltelik az idő.

délután négy. még mindig nem álltam ki.

úgy volt ma értem jössz.

hátramegyek a mosdóba, letörlöm a rúzst.

megérte reggel.

úgy volt ma megéri.

leengedem a hajam, felfogom az egészet. felveszem a szemüvegem, amiben mindenki egy hippie nyugdíjas újságírónak néz, úgy is érzem magam. leveszem a nyakláncot, a fülbevalót, a takaróhoz hasonlító pulóvert. felveszem a zenekaros pólóm, felhúzom a bakancsom.

kinyitom az ajtót.

azt hittem ma mosolyogni fogunk egymásra.

úgy volt ma mosolyogni fogsz rám.

úgy volt.