háromnegyedöt
reggel háromnegyed öt. kikapcsolom az ébresztőórám, miközben mosolyogva köszönök a plafonnak. lehúzom magamról a takarót, elindulok a fürdőszobába. felveszem a tegnap kikészített ruhát. megmosom az arcom, megmosom a fogam majd a rúzsért nyúlok. visszateszem helyére, majd eltűntetem karikáim a szemem alól, kihúzom felül, majd hosszabbítom szempillám. száznyolcvanfokra állítom a hajvasalót, kivasalom a hajam, majd félig feltűzöm. nézem a kék tincseket.
úgy volt ma találkozunk, te pedig látni fogod.
reggel negyed hat, a konyhába indulok. kávé helyett teát
csinálok, bögre helyett termoszba öntöm. rácsavarom a tetejét, beleteszem a
táskámba, megkeresem a naptáram, beleteszem a táskámba. összegyűjtöm a tollakat
az aprópénzeket, beleteszem a táskámba, megkeresem a bérletem, beleteszem a
zsebembe. magamra veszem a kabátot, utoljára megigazítom a hajam, felveszem a
sapkát, felhúzom a kesztyűt. megkeresem a kulcsot. kimegyek az ajtón, kitolom a
biciklit, bezárom az ajtót. felülök a biciklire.
úgy volt ma nem kell mennem dolgozni.
tekerek az állomásra.
végtelen hosszú út.
végére érek.
felszállok a vonatra.
megmutatom a jegyemet, bérletemet.
leszállok.
átszállok a négyes metróra.
átszállok a hatos villamosra.
leszállok a Jászainál.
reggel nyolc.
mosolyogva nézem a vendégeket.
úgy volt ma te is köztük leszel.
szeretnék kérni egy kappucsínót és egy láttét, van
elviteles pohár, kérdezi, én bólintok, jó akkor elvitelre. megcsinálom
elvitelre. szép lett a tejhab, megdicsér. szeretnék kérni két deci szódát,
három deci szódát, egy két decis láttét. másik asztalra szeretnék kérni három
lungót, egy eszpresszót és két láttét, duplapresszóval de csak három deciset.
felüti a rendelést, odamosolygok, rendben készítem. kész minden, szép minden, a
mosolyom is kimegy a rendeléssel. monoton változatossággal eltelik az idő.
délután négy. még mindig nem álltam ki.
úgy volt ma értem jössz.
hátramegyek a mosdóba, letörlöm a rúzst.
megérte reggel.
úgy volt ma megéri.
leengedem a hajam, felfogom az egészet. felveszem a
szemüvegem, amiben mindenki egy hippie nyugdíjas újságírónak néz, úgy is érzem
magam. leveszem a nyakláncot, a fülbevalót, a takaróhoz hasonlító pulóvert.
felveszem a zenekaros pólóm, felhúzom a bakancsom.
kinyitom az ajtót.
azt hittem ma mosolyogni fogunk egymásra.
úgy volt ma mosolyogni fogsz rám.
úgy volt.
Kommentelj!