Virág Emília: Boszorkányszelidítő


Ki emlékszik még a Sárkánycsalogatóra? Én elég határozottan. Sőt, azt is tudom, hogy nem vagyok egyedül azok között, akik drukkoltak Virág Emíliának, hogy ne hagyja abba a regények írását. Nagy örömömre ez így lett, hiszen 2016-ban már meg is jelent a Boszorkányszelidítő, továbbra is az Athenaeum jóvoltából.
A borító stílusa semmit sem változott, ugyanolyan dizájnos és modernül szép, mint az előző. Köszönettel tartozunk miatta Csörgető Csabának.

A könyvet az írónő két nagy részre bontja, A likra és az Odaátra. Ezeken belül 394 oldalon keresztül sok-sok fejezettel találkozhatunk, mindegyik saját címmel rendelkezik, például A kínai kaja felett rettegő Guszti és a részeg manókat hallucináló Zita. Azt hiszem már ezen a fejezet-elnevezésen láthatjuk, hogy Virág Emília semmit nem veszített a humorérzékéből,

A magyar nevek és helyszínek továbbra is üdítő hatással lehetnek az emberre, ha halálra unjuk már az Amerika a világ közepe jellegű történeteket. Ez a két regény végre bebizonyítja, hogy igenis Magyaroszágon is vannak izgalmas, érdekes dolgok, mégha csak legendák vagy egy másik dimenzió képében is. Nem kell messzire menni ahhoz, hogy sárkányokkal, vagy varázslattal találkozzunk. Ami még különlegessé teszi a történetet, az a magyar népmesei elemek felhasználása.

A történet új szereplőket kap, főkarakterünk Adri, egy call centerben dolgozó, 23 éves lány. A bonyodalmat számára egy új operációs rendszer indítja el, ami egy világító lyukat nyit a szobája közepére. Ebből a lyukból manók másznak elő, s ezután nem kell sokat várnunk arra, hogy beinduljon a cselekmény. Jó néhány szereplőt kapunk, lidérceket, boszorkányokat, egy-két hétköznapi ember is előkerül.

A regény varázsa, ahogy Virág Emília ötvözi a fantasztikumot és a realizmust. Meghökkentő természetességgel helyezi bele a varázslatos lényeket a mi hétköznapi világunkba. Ezután a reakciók mindig olyanok, amilyeneknek el tudnánk képzelni magunkat is egy hasonló szituációban.
A párbeszédek pörgősek, mindenkinek felvágták a nyelvét, ami sokszor komikum forrás.
A Sárkánycsalogató után újabb betekintést nyerhetünk a Hetedik Királyságba, pontosabb képet kaphatunk a helyről és szokásairól, főleg a lidércekről. Élvezhető, ahogy megismerhetjük ezeket a lényeket, hogyan működnek és mi élteti őket, főleg mivel a történetnek fontos szereplői és szinte majdnem minden körülöttük forog. 
A könyvekben az a szép a filmekkel szemben, hogy írásban sokkal mélyebben utánanézhetünk a dolgoknak és míg egy filmben egy kommentátor nélkül sok dolog megmagyarázatlanul maradhat, egy könyvben az nincs így. Egy film megengedheti magának, hogy hatásvadász legyen, a látvány megragadja a szemet, de ez írásban teljesen máshogy néz ki. Sokszor ez lehet zavaró a Boszorkányszelidítőben, hogy bizonyos cselekedetekhez és azok megnyilvánulásához nem kapunk információt, csak külső leírást, amitől az egésznek hatásvadász fennhangja lesz. 

A történetet Adri szemszögéből ismerhetjük meg, ezért szinte minden pillanatban ott vagyunk vele és végigkövetjük az eseményeket, ennek ellenére a történet lassan és döcögősen indul be, hiába történik mindig valami. Eleinte percről percre történik minden, egyedül a regény második felében ugrunk át nagyobb intervallumokat, ami már sokkal inkább vall egy fantasyra. 

A főszereplők karakteres vonásai már a Sárkánycsalogatóból is ismerősek lehetnek, noha az előző regény szereplőivel csak hallomásból találkozhatunk a Boszorkányszelidítőben. 
Jelenleg Adri az evilági résztvevő, tipikusan nem vesz komolyan semmit, és amíg a Sárkánycsalogatóban Józsi nagy karakterfejlődésen megy keresztül, ami elég látványos, addig Adri éppen csak eltipeg egy jobb én felé és inkább csak ráeszmél dolgokra. 
Berzence a magabiztos és kemény külsővel rendelkező boszorkány dobja fel igazán a történetet Belizárral, a lidérckirály fiával karöltve. Első blikkre ők ketten sokban hasonlítanak, mégis állandóan csak hadakoznak egymással. Ám bizony a magabiztos külső mögött lapul még némi gyengeség. 
A többi szereplő akármekkora szerepet is játszik a történetben, mégsem találkozunk velük sokat. 

A kevés negatívum ellenére Virág Emília könyve továbbra is szórakoztató, laza kikapcsolódást nyújthat mindenkinek. Minden apró hibáért kárpótol minket ez a csodás urban fantasy. 

Üzemeltető: Blogger.