Anyuci fia

Vonaton ült. Kockás szalvétából eszegette a szendvicset. A mellette levő széken éthordókészlet. Kettő darab.

Oldalán papírdarabok.

Rántotthús, rántotthús2. rakottkrumpli. A tetején rizs.

Második készleten fasírt. Fasírt2, krumplipüré, kovászosuborka.

Boldogan szorongatta, amikor a vonat kanyarodott, átölelte. Halkan suttogott a fülébe, majd elengedte.

Lassításnál apró puszi a homlokra.

Sütinek már nem jutott tartó.

Bérletet nem vett. Keveset jár haza. Nem érné meg neki.

Diák volt. Felmutatta diákigazolványát.

Kicsit elhízott, mióta egyetemre járt. A sok gyorskaja. Mi más lenne. De azért hétvégente próbált főzni. Az első két hónapban. Utána feladta. Nem volt finom. Közel sem járt az otthonihoz.

Lábánál hűtőtáska volt. Kinyitotta, kivette belőle innivalóját.

Két sültcsirkét láttam.

Bekészült a vizsgaidőszakra.

Közepes hosszúságú haja volt. Olyan göndör. Barna. Látszik hogy semmit sem törődött vele.

Zenét hallgatott egész úton és a telefonját nyomkodta. Ő is ilyen értelmiségi gyerek. Biztos olvasott. Biztos. És közben klasszikus zenét hallgatott, mint mindegyik egyetemista, aki pestre jár.

Elővettem a gépem és róla kezdtem írni. Furán nézett. Sokszor. Nem kérdezett semmit.

Rámosolyogtam.

Elrakta a kockás szalvétába csomagolt szendvicset.

Elővettem termoszom és egy hatalmasat kortyoltam belőle. Bekapcsoltam én is a zenét.

Felnéztem. Két bőröndje volt.

Szóval amúgy ad a kinézetére.

Fekete pólója, átlagos farmernadrágja nem ezt mutatta.

De lehet hogy más volt a bőröndökben. Néhány póló, de csak azért, nehogy eltörjön a konzol.

Pulóverekbe csomagolt vodkás üvegek, de csak mert otthon olcsóbb.

Otthon megveszi.

Magával viszi.

Mosolyog.

Pénzt spórolt.