#művészsarok
novella
Anyuci fia
Vonaton ült. Kockás
szalvétából eszegette a szendvicset. A mellette levő széken éthordókészlet.
Kettő darab.
Oldalán papírdarabok.
Rántotthús,
rántotthús2. rakottkrumpli. A tetején rizs.
Második készleten
fasírt. Fasírt2, krumplipüré, kovászosuborka.
Boldogan szorongatta,
amikor a vonat kanyarodott, átölelte. Halkan suttogott a fülébe, majd
elengedte.
Lassításnál apró puszi
a homlokra.
Sütinek már nem jutott
tartó.
Bérletet nem vett. Keveset
jár haza. Nem érné meg neki.
Diák volt. Felmutatta
diákigazolványát.
Kicsit elhízott, mióta
egyetemre járt. A sok gyorskaja. Mi más lenne. De azért hétvégente próbált
főzni. Az első két hónapban. Utána feladta. Nem volt finom. Közel sem járt az
otthonihoz.
Lábánál hűtőtáska
volt. Kinyitotta, kivette belőle innivalóját.
Két sültcsirkét
láttam.
Bekészült a
vizsgaidőszakra.
Közepes hosszúságú
haja volt. Olyan göndör. Barna. Látszik hogy semmit sem törődött vele.
Zenét hallgatott egész
úton és a telefonját nyomkodta. Ő is ilyen értelmiségi gyerek. Biztos olvasott.
Biztos. És közben klasszikus zenét hallgatott, mint mindegyik egyetemista, aki
pestre jár.
Elővettem a gépem és
róla kezdtem írni. Furán nézett. Sokszor. Nem kérdezett semmit.
Rámosolyogtam.
Elrakta a kockás
szalvétába csomagolt szendvicset.
Elővettem termoszom és
egy hatalmasat kortyoltam belőle. Bekapcsoltam én is a zenét.
Felnéztem. Két
bőröndje volt.
Szóval amúgy ad a
kinézetére.
Fekete pólója, átlagos
farmernadrágja nem ezt mutatta.
De lehet hogy más volt
a bőröndökben. Néhány póló, de csak azért, nehogy eltörjön a konzol.
Pulóverekbe csomagolt
vodkás üvegek, de csak mert otthon olcsóbb.
Otthon megveszi.
Magával viszi.
Mosolyog.
Pénzt spórolt.
Kommentelj!