Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók

A Tünékeny illúziók című regény eredeti nyelvén 2010-ben került kiadásra, miután megszületett Mary Robinette Kowal ujjai között. A magyar fordításra 2013-ban került sor az I.P.C. könyvek jóvoltából. Az eredeti megjelenése évében jelölték a Nebula-díjra a legjobb regény kategóriában. 

A borítót Popovics Ferencnek köszönhetjük, aki az iStockphotot hívta hozzá segítségül. A kép kifejezetten finoman tükrözi a regény hangulatát és a szemünket is gyönyörködteti.

A regény 28 fejezetből áll, amiknek a rövidsége lehetővé teszi a könnyed haladást. Minden egyes fejezetet egy kreatív cím jelöl, aminek a jelentését gyakran csak a fejezet elolvasása után érthetünk meg (ez persze nem baj). Néha ezeken belül is találkozhatunk további tagolásokkal.

Kétség kívül nem csak a regény külső borítójára, de a belsejére is nagy igényt fordítottak és próbálták megragadni a hangulatát a fejezetcímek bekeretezésével. 

A történet a 19. században játszódik, egy alternatív Angliában, valahol a zöldellő mezőkön, ahol több kúria is elhelyezkedik, éppen csak annyira közel, hogy a különböző családok meglátogathassák egymást lóháton, vagy akár gyalog. A főszereplőnk Jane Ellsworth, aki a tipikus jótét lelket jeleníti meg előttünk. Karakterével már biztosan találkoztunk más történetekben is. 

Sajnos a lassan vénkisasszony Jane nincs tökéletes külsővel megáldva, ezzel szemben rendkívül tehetséges a zongorázásban, festésben és nem mellesleg a bűbájolásban. 

A húga, Melody pedig kivételes szépség, noha ő pedig nem valami tehetséges. A szereplők felfogása szerint pedig nem is kell annak lennie, hogyha a külsejével el tud bájolni mindenkit. 

Talán nem is kell megjegyeznem, hogy a történetbe nem egy férfi kontárkodik bele idővel...

Az ember sosem bízhat meg a regényírókban, Beth. Ők kedvük szerinti világokat teremtenek, amelyben őrült dolgokat műveltetnek a szereplőikkel.

A regény gyengén kezd, de a következő fejezetekben lassan és biztosan beindul a cselekmény. A történések fokozatosan sűrűsödnek, egészen izgalmassá fokozva a végső bonyodalmat. Sajnos ezután újra lelassul minden és a vége kissé összecsapott lesz.

Rengeteg, ártalmatlannak tűnő leírást kapunk Jane-ről, aki néha ezekkel a leírásokkal szembemegy, nem megfelelően cselekszik, ezzel hiteltelenné teszi az írónő szavait. 

A történet fő, átfogó szálait szépen vezeti fel, viszont, ami még lényegesebb lenne, az igazi szerelmi szál következetlen, kivetnivalót hagy maga után. S míg Melody és Jane külsejéről szép leírást kapunk, addig a körülöttük legyeskedő férfiakat alig van lehetőségünk elképzelni, leírás híján, Csak a magasságukat, esetleg a testalkatukat ismerhetjük meg jobban. 

Azt viszont az írónő javára kell írnunk, hogy az általa teremtett világ kellemes, nem borítja fel az általunk ismert 19. századi Angliáról alkotott képünket. Nagyon finoman és kifejezően tudja érzékeltetni a bűbájolás részleteit, érzékletes szóképeket és hasonlatokat használ. Persze a kevesebb néha több. Ez ebben a regényben is igaz, s miután hozzászokunk a stílushoz, átlendülünk a kezdeti lassúságon, már könnyedén haladhatunk az olvasással.

A finom, romantikus történetek kedvelőinek mindenképpen csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik Jane Austen után valami varázslatosabbra vágynak. 

Ti találkoztatok már Mary Robinette Kowal nevével? Mit gondoltok róla és a történeteiről?