#művészsarok
borongós
könnycsepp
lány
novella
ragyogás
szín
Novella - Egy délután a csomóponton
A fiatal lány a ragyogó színeivel könnyedén tűnt ki a feketekabátos,
kávészagú tömegből. Sokan fontoskodva telefonáltak, néha siettető pillantásokat
vetve a piroslámpára. A lány nem a lámpára nézett. Kissé hátrafordulva a parkot
figyelte, ami ilyenkor hűvös volt, jeges és üres. Szomorú látványt nyújtott,
mintha ezt ő is érezte volna. Egy kicsit elkeseredettebbnek tűnt tőle, de aztán
újra visszatért kifejezéstelen mosolyához. Mögötte két, langaléta férfi állt,
hangosan kiabálva vitatkoztak, hevesen, valami politika cselszövésről. Egy
pillanatra elhallgatott a harsány eszmecsere, és összesúgtak egymás között. A
lány egy laza félmosolyt intézett a föld felé, tudta jól, róla sugdolóznak.
Egy halk hümmögéssel hagyta annyiban az egészet, és amikor a
lámpa végre zöldre váltott, nemtörődöm léptekkel haladt a megálló felé. A
mögötte sétáló férfiak is lassabban mentek, szándékosan nem kerültek a lány
elé. Még mindig róla sugdolóztak. Úgy tűnt, nem foglalkozott velük, néha
nézelődött, igazgatta a sálját, de nem igazán volt jelen a pillanatban. Sokszor
révedt a távolba, kíváncsian fürkészve a benzinkutat, az eget, a rohanó
forgalmat a piszkos úton.
A villamos hangosan dübögve érkezett meg, és fájdalmas
nyikorgással állt meg a megállóban. A lány udvariasan félreállt, amíg a
leszállók kiestek a szerelvényből. A két magas férfi is a megállóban áll, már
hangosan gúnyolódnak. Szerencsére ők nem várakoznak az ajtóban, nem akarnak
felszállni. A lány mosolyog, visszafogottan, az arckifejezése kicsit még vidám
is. Felkapaszkodik a nehéz fémlépcsőkön, lehuppan az ablak mellé.
A homlokát az ablaknak dönti.
A fejét egy kicsit lejjebb hajtja.
Valami megcsillan.
Éppen a mosoly fölött.
Egy könnycsepp.
Kommentelj!