Széttörve - kritika

M. Night Shyamalan új filmjét, a Széttörvét úgy harangzozták be, hogy ez bizony nem tipikus Shyamalan film. Az előzetes nagyon megkapó volt, és bevallom, én is sokkal jobbra számítottam és többet vártam a filmtől. Az alapötlet nagyon szuper, de akkor mégis hol bukik el a film?

A történet középpontjában Kevin áll, akinek 23 személyisége van, mivel disszociatív identitászavara van. Az első érdekes dolog a karakterében, hogy a személyiségei ismerik egymást, párbeszédeket folytatnak egymással. Ez azért különleges, mert ennél a betegségnél minél több személyiség van, annál kisebb az esélye, hogy az identitások ismerik egymást. A sztorira visszatérve, Kevin egyik gonosz személyisége Dennis, elrabol három lányt egy parkolóból, majd egy pincehelyiségbe zárja őket. Valami olyasmit hint el a lányoknak, hogy szent táplálékok, és hogy egy felsőbbrendű lénnyel fognak találkozni.

A történet legnagyobb hibája, hogy telis-tele van logikai buktatókkal. Ezen kívül a „szerencsés véletlenek” lehetetlenek és átlátszóak, és egyáltalán nem tűnnek véletlennek. A betegség tekintetében is vannak hibák. Emellett Kevin személyiségeinek mély monológjai szájbarágósak, túl művésziek akarnak lenni, ezért néha a film belegabalyodik a tanulságának hálójába, mintha nem tudná eldönteni, mit is akar pontosan közölni a nézőkkel.

Hogy ne csak a hibákat említsem, nézzük a film erősségeit is. A főszereplőt alakító James McAvoy játéka fantasztikus, az arcmimikája lenyügőző. Embertpróbáló feladat lehet még egy gyakorlott színésznek is, hogy egyszerre 23 különböző személyiséget játszon el. Ha mást nem, akkor ezt biztos érdmes figyelni a film alatt.

Casey, a másik fontos szereplő visszaemlékezései hatásosak és megrázóak is, ezeket is a film erősségeihez sorolnám. Szenvdéssel teli, baljós múltjának lehetünk a tanúi, és éppen emiatt a szörnyű történet miatt menekül majd meg a filmben. A tanulság itt bontakozik majd ki, kidolgozhatták volna sokkal jobban is, mert így sajnos nem érte el azt a célt, amit szántak neki. A fő tanulságon kívül még sok más metaforikus képet is rejt magában a film a mentális betegségben szenvedők megítélésével kapcsolatban, de sajnos ezt sem úgy adják át, hogy hiteles legyen, és hogy megérintse a nézőt.

Összességében úgy gondolom, hogy egynek elmegy, ha szereted a Shyamalan féle plot-twisteket, de ha nem, akkor jobban jársz, ha ezt a másfél órát hasznosabban töltöd el.

Hossz: 118 perc

Rendező: M. Night Shyamalan

Korhatár: 16