A fiatal magyar írónő sorozatának
első része 2015-ben jelent meg, mint első regénye a saját nevén. A kötet
általánosan pozitív értékelést kapott az olvasóktól, ezért pedig nagyon
szerettem volna én is kezembe venni. Bár a borító is alapvetően megnyert
magának, hiszen eléggé kifejező, és igényes, ehhez képest az alapszituációt,
fülszöveg alapján sablonosnak találtam, első belelapozásra pedig unalmasnak.
Végül is alig vártam, hogy meglássam én is azt, amiért mások szeretik.
A regényben adott két lány,
Kriszti és Orsi, akik a leírás szerint egymás szöges ellentétei, ez viszont
szerintem erős túlzás. Gondolkodásmódban a lányok sok szempontból hasonlítanak,
például mindketten hisztisek, nem is kicsit, ráadásul nagy többségben ok
nélkül.
Kriszti a polgármester lánya,
az iskola egyik legnépszerűbb diákja, legjobb tanulója, valamint különleges
szépség, tekintve, hogy spanyol vér csörgedezik benne, és valójában csak örökbe
fogadták. A lány titkos szenvedélye a tánc, amit legjobb barátjával, a meleg
Viktorral a hét több napján űz, egy régóta romosan álló épületben. Itt ismeri
meg Kornélt, a Pesten műszaki egyetemista srácot, akinek az apja
résztulajdonosa az említett épületnek. Kriszti Kornéllal alakuló szerelmével
párhuzamosan a pályaválasztással bajlódik, ami sok idegeskedéssel és
fejtöréssel jár számára.
Orsi, a lázadó lány, eközben
új osztálytársat kap, Olivér személyében. Egyikőjük élete sem egyszerű, és
tulajdonképpen mindkettejük a „nekem van a rosszabb életem” cím elnyeréséért
versenyez. Olivér egyből kiszúrja magának Orsit, és kitartóan küzd a
meghódításáért, ami szintén nem bizonyul gyerekjátéknak, mivel a lány
személyiségéből, és múltjából kifolyólag, automatikusan eltaszít magától
majdnem mindenkit, aki törődni szeretne vele. Végül is a vonzalom győz.
Emellett viszont Orsinak továbbra is meg kell küzdenie édesanyja élettársával,
akit ki nem állhat, az iskolából való kirúgás fenyegetésével, és a neki
segíteni próbáló angol tanárával, Paullal.
Kriszti végzős, Orsi pedig
tizenegyedikes ugyanabban az iskolában, így felületesen ismerik egymást, és meg
kell mondani, egyáltalán nem szimpatizálnak. Orsi és Kriszti élete végül is –
hol sablonosan, hol fordulatosan – össze-össze kapcsolódik.
Önmagában különleges felállás
ez a kettő az egyben regény, mégis sokszor ellenérzést váltott ki belőlem.
Amikor már beleéltem magam Kriszti szemszögébe, már át is váltott Orsira, így
egyikőjük bőrébe sem tudtam kellőképpen belebújni. Főleg, ha figyelembe vesszük
azt is, hogy egyiküknek sem valami könnyed a személyisége, elég furcsán
gondolkodnak, így alapból sem egyszerű megszokni a látásmódjukat. Ez a probléma
a második részben, mikor már jobban ismerjük a szereplőket, sokkal kevésbé
tűnik fel.
A sorozat másik negatívuma,
hogy egyfajta általános amatőrség sugárzik belőle. Néhol a klisék nagyon
zavarók, valamint az is, mikor egy és ugyanazon eseményt mindkét szemszögből
elolvashatunk, ami majdnem, hogy megegyezik.
Viszont pozitív, hogy sosem
lapos a történet, mindig pörög, ezáltal olvastatja magát. Ráadásul a két fiú
főszereplőben, Kornélban és Olivérben egy-egy igazán szerethető, rokonszenves
karakter ismerhetünk meg, ami némileg ellensúlyozza a lányok kellemetlenségét.
A második rész egyébként sok
szempontból jobb. Egyrészt nem csak a szerelmes nyáladzásról szól (bár azt is
hozzá kell tenni, hogy azok a részek, mikor valamelyik lány éppen fasírtban van
a barátjával, szörnyen unalmas), másrészt viszont kezd kibontakozni a lényege
az egésznek. Már az elsőben is bőven érezni, de itt már a tetőfokára hág a
bennünk rejlő kíváncsiság, mi is lesz végül az egészből. Tulajdonképpen egy
rejtély vár megoldásra, és hát, tényleg vár, mivel majdnem az utolsó oldalakig
húzza az írónő. Azonban azt kell mondanom a végkifejlet szerintem borzalmasan
jól ki lett találva. Lehet más számára teljesen kiszámítható volt, de én másra
számítottam, így nagy meglepetésként ért.
Szintén a történet
pozitívuma, hogy mindkét lány hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, és mindkettejüknek
sikerül egyenesbe hozni az életüket, és megoldani a problémákat, amik köré a
cselekmény épül.
Sok szempontból tehát, nagyon jó a sorozat, mind például
azért is, mert sok motivációt nyerhet belőle minden tinédzser, főleg a pályaválasztással
bajlódók, és azok, akiknek a szüleikkel vannak problémáik. Ezzel szemben
viszont óriási negatívum, ami miatt semmiképp sem tudnám megadni rá a maximális
csillagot, hogy nagyon sok valótlanul, amatőrül megírt szituáció van, pedig a
történet fantasztikus lenne. Így azt mondom, egy két javítgatás, csiszolás,
átírás ráférne.
Összességében felér a többi kortárs, magyar ifjúsági regénnyel, így azoknak
mindenképp ajánlom, akik alapból szeretik a hazai gimnazistákról szóló
könyveket.
Nektek hogy tetszett a sorozat?
Kommentelj!