A szórakoztató irodalom örök klasszikus elemei, néhány
szürreális szituációval összekeverve. A főszerepben egy lány, aki blogolással
tölti mindennapjait. Elfoglalt, munkamániás szülők, akiknek a gyerek csak a
második a fontossági listán. Egy utazás, ami, klisésen szólva, megváltoztat
mindent.
A könyv írója, Zoella, 2009 februárjában tűnt fel először
az internet és a közösségi oldalak világában. Blogot indított, amit rengeteg
követője miatt egy Youtube csatornával bővített, majd indított egy második
csatornát is. A videók, melyeket feltölt, leginkább a divat, vagy a saját
világában mozognak. Mindennapi életének dokumentálására készítette a másodikat,
nehogy a két rendszer valamilyen szinten hátráltassák a másikat.
Miután egyre több követője lett, különböző projektekbe
fogott bele. Első a saját póló, pulóver, különböző ruhadarabok. Ezután következtek
a lakberendezési szerek, majd elkezdte megírni első regényét. A csodálatos
projekt iránti lelkesedését követően még egy könyvbe fogott bele, majd még egy
másikba.
Sokan még a könyv megvásárlásának gondolatát sem merték
felvetni fejükben, hiszen egy olyan felszínes lány, gondolták, mint Zoella,
természetesen nem tud megírni egy olyan regényt, amely feltétel nélkül
szórakoztatja az olvasót.
Lám-lám, mégis.
Lám-lám, mégis.
A regény alapvetően egy szálon fut, azonban ennek a
szálnak mindig más nagy téma áll a középpontjában. A blogolástól, azaz az
önkifejezéstől kezdve a családon át a pánikbetegség és utazás egyvelegétől a
szerelemig terjed a skála, amin mozog. Később még a hazugság, vagyis inkább a
dolgok eltitkolása is szerepet kap.
Blogolás, azaz önkifejezés.
Fontos alappillére. Hiszen Penny Portert leginkább a
blogposztjairól lehet megismerni. Fura egybeesés, érdekes megszerkesztés.
A szövegben, teljesen más betűtípussal és margóval,
dátummal együtt megjelenve van kiemelve, hogyha Penny nem mint narrátor, hanem
mint anonim író jelenik meg.
A világhálón osztja meg társasági életében megjelent
dolgokat, hogy mennyire kínosan érzi magát más emberek társaságában, hogy
milyen esetlenül kezeli a különböző helyzeteket, amik verbális konfliktusok
miatt alakul ki. Pánikbetegségének első jeleit, a rosszulléteket, a
szorongásokat teljesen őszintén meséli el olvasóinak, akik boldogan olvassák.
Legalább érzik, hogy nincsenek egyedül.
Meglepően valósághű ez a megjelenítése a betegségnek,
hiszen Zoe a valóságban is küzd ezzel, többször haza kellett már utaznia
egy-egy YouTube-os rendezvényről, sőt, a legtöbbre az első ilyen eset után nem
is ment el. Főleg nem hosszabb időre.
Mint minden fiatal, Penny is tudja, hogy az anonimitás az
interneten egy csodálatos dolog, és ő is kihasználja. Sajnos a könyvben nem
minden gondolatmenete van megjelenítve, azonban személyisége adja, hogy
őszintén kiengedi magából a gőzt, egy-egy eseménydúsabb nap után, ami
természetesen nem probléma, de az anonimitás egyszer úgyis meg fog törni. Ami
meg is törik.
Család
Nehéz egy olyan családban felnőni, ahol a szülők
munkamániásak.
Természetesen törődnek a gyerekükkel is, viszont hogyha
azt vesszük, hogyan kezelik lányuk pánikbetegségét, nem éppen a megfelelő
szülői magatartást tanúsítják.
-Anya mondja, semmi baj, tök jó hogyha pánikbeteg vagy, de
szerintem menjünk el, és utazzunk a repülőn és az nekünk nagyon jó lesz, és a
lány még jobban stresszes lesz és még nagyobb baj készül, de végül mégsincs baj
és a lány megismer egy srácot és az anyuka büszkén mondja, látjátok, én
megmondtam.-
Kockázattal teli minden egyes döntés, amit meghoznak. Nem
jó, de nem is rossz, nem szomorú, de nem is boldog.
Pánikbetegség
Kevés olyan könyv van, ami a felszínes boldogságán felül
képes nekünk megmutatni, hogy a világ igazából nem olyan, amilyennek egy
tinilány látja.
És ezek után megmutatja, hogy a tinilány teljesen máshogy
látja a világot, mint az ember gondolná. Utána pedig a tinilány elmeséli
nekünk, milyen szorongásai vannak. Azt hiszi ezzel egyedül van a világban, de
megosztja a blogján, és rájön hogy emberek tucatja gondolja ugyan azt, mint ő.
Ezért igazán emberi a regény, szerintem. Meg van a klisés
szerelmi történet, amit spoiler nélkül akárki elmesélhet, mégis valaki ki fog
akadni, pedig valójában tudjuk, hogy a fülszövegben említett zenész sráccal
lesz valami.
A pánikbetegségre rengeteg gyógymódot próbál mutatni,
azonban egy sem működőképes. Vagyis működik, azonban a boldogság tűnik a
legbiztosabbnak.
Szerelem
Kerülhet a szerelem jobban a középpontba, mint a
barátság? Lehet fontosabb egy évek óta ismert legjobb fiúbarátnál, mint életünk
szerelme?
Mi az, ami segít eldönteni, mi is a célunk az emberi
kapcsolatokkal?
Tegyük fel, kint vagyunk NewYork-ban, pedig világéletünkben
Angliában voltunk. Ezek után megismerünk egy olyan srácot, aki igazából a saját
világunkban szóba se állt volna velünk. Ezek után a legjobb barátunk azt érzi,
nem törődünk a lelki világával.
Természetes megoldás, hogy megvárjuk amíg hazamegyünk,
hiszen a barátunk úgyis meg fog várni a gondjaival együtt…
Alapvetően a könyv a felszínes figyelemfelkeltés és az
izgalomkeltés jegyeivel él. Lehet arra gondolni, hogy ez rossz, azonban hogyha
arra gondolunk, mit csinál a legtobb szórakoztatóirodalmi mű, nem jutunk másra,
minthogy az első benyomásokkal és az első olvasás utáni gondolatokkal és
érzelmekkel játszadozik. Természetesen ezzel nincs baj.
A megoszló véleményt azonban az okozza, hogy sokan nem
tudják elválasztani a szórakoztató és a szépirodalmat, illetve ezeknek a
mindennapi érzésekre történő kihatását.
Zoella könyvével, és a tiniirodalomra vanlo hatalmas
hatásával elérte, hogy igény legyen egy második részre. Aztán egy harmadikra.
Akkora igény érkezett a könyvre, hogy 2016-ban Lovas Anna
fordításával magyar nyelven is kiadták.
A második rész megjelenését 2017. május 15-re tűzték ki.
Kommentelj!