Kislány koromban anyukám egyszer azt mondta nekem, ha választanom kell a család és szerelem között, akkor a családot válasszam. Mert amíg ők örökké kitartanak melletted, a szerelem megölhet. Én, mint ahogy a jó gyerekeknél szokás, helyeseltem neki, hogy igaza van, de semmi oka az aggodalomra, hiszen ilyen sosem lesz. De ez a mondat nem azt váltotta ki belőle, mint ahogy én azt akkor gondoltam. Anya mosolygós szemei helyett csak a kemény tekintetet láttam. Két keze közé fogta az arcomat és csak annyit mondott, ígérd meg, és addig nem eresztett, míg azt nem feleltem neki, hogy ígérem. Akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy ennek a mondatnak valami komoly oldala is legyen. Egyszerűen úgy fogtam föl, mint egy aggódó szülő tanácsa.