Egyszer egy szép napon felébredtem, majd azon a napon szakítottam a barátommal, azzal az indokkal, hogy nem vagyok mellette boldog. Pedig milyen szép dolog a boldogság. Két ember egymás mellett, sokat mosolyognak, lopnak egymástól egy csókot, majd szintén mosolyogva továbbhaladnak a következő, közös céljuk felé. Szépen lassan összeköltöznek, majd összeházasodnak, majd megpróbálják a mindennapjaikat is úgy intézni, hogy a munka a lehető legjobban lefedje a másik munkaidejét, majd gyereket vállalnak és megöregednek.

Ezen felül szerencsére vannak olyan esetek, amikor a másik nem találja meg azt, viszonylag sok ideig, akivel, hogy egy kicsit leszűkítsük a folyamatot, meg tudjon öregedni.

Ezen felül ezeknek az embereknek is van két csoportjuk. Az egyik, aki ezt elfogadja, a másik aki rágörcsöl és a tudattal, hogy MINDENKI MÁS kapcsolatban van, és ők nem, egyszerűen semmit sem tud kezdeni.

Nos, cirka két éve én már az előbbi csoportba tartozom. Természetesen vannak mélypontjai ennek az egésznek, de ha szépen lassan lebontjuk az élet különböző területeire, nem nagyon lehet csalódni. 

Sétálsz az utcán. Sietsz valahova, Budapest, pont jön a közlekedési eszköz, amire szükséged van. El kell köszönnöd valakitől. Tök jó. Csak pont lekésed. Vagy különben megsértődik. És nehogy már egy ilyenen múljon az, hogy aznap veszekedtek, vagy nem. 

Felkelsz. Üzenetre ébredsz, majd válaszolnod kell, és rendben van, megmelengeti a szíved, meg minden hasonló, csak hát na. 

Képzeljünk el egy reggelt, amikor nem nyúlunk hozzá a telefonunkhoz, csak akkor, hogyha kikapcsoljuk az ébresztőt, vagy lecsekkoljuk az időt, amikor indulásra készen állunk. 

Senki sem zaklat, senki sem próbál jópofizni, nem kérdezi hogy aludtál. Egy szóval nyugodt a reggel. 

És azok kezelése természetesen. 

Mindenkinek van a lelkében nézeteltérése önmagával. Ezt hogyha megosztja mással, újabb kétségekbe ütközik. Hogyha a másik nem ért egyet, újabb kétségeknek köszönhetünk. És ha ez a két ember ezt az egész szitut nem tudja normálisan kezelni, kezdődik a probléma. 

Hova tart a kapcsolat, ha nem értenek egyet. Mi lesz ebből az egészből. 

Fiú. Elmegy a mellékhelységre, majd nem hajtja vissza az ülőkét. Konfliktus. 

Valaki nem mosogat el, konfliktus. 

Valaki nem hívja a másikat ha hazaért, valami miatt le kell mondani találkozót, és sorolhatnám, mennyi minden van, ami negatív irányba terelhet dolgokat. 

Persze, vannak a boldog időszakok, amikor minden flottul halad az árral, mennek a csevegések, de a mélypontok talán még rosszabbak, mint a szingli emberek életében a mélypontok.

Én, személy szerint, dolgozom. Teljes állásban. 

Erre jön rá a kérdés, hogy mikor is fér bele az időbe az, hogy találkozzak valakivel.

A szabadnapomon? 

Vendéglátás meg ilyenek. Ne vicceljünk, hogy az alapból rugalmas munkaidőmet majd valakivel össze is fogom egyeztetni, és az esetleges szabad délelőttömet alvás helyett majd túrákkal, vagy valami hasonlókkal szeretném tölteni. 

Senkit sem szeretnék átverni, de nálam ez nem így fog működni. 

Vagyis jelenleg nem így működik. Aztán valószínű hogy megváltozik, hogyha egy sármos úriember belép majd mindennapjaim világába és akár fel is mondanék csak azért, hogy minél többet lehessek vele. 

De jelenleg ez egy kicsit lehetetlennek tűnik, ami szórakoztató. 

Igen és akkor vagy egy ember és arra gondolunk, mit csinálhat a másik. 

És akkor elvárjuk, hogy az a másik jelentkezzen, vagy ne beszéljen a volt barátjával,  vagy barátnőjével. Ne beszéljen más lányokkal, ne flörtöljön, sőt, kettesben senkivel se találkozzon.
-Persze, ez abszolút lesarkított eset. Egytől egyig.-
Viszont ha az alap bizalom megvan, akkor is ott a kérdés, hogy hogyan kezeljük az esetleges félreértéseket, amik a hazaérkezésből, lejelentkezésből, üzenetváltásokon, várakozási időkön múlik.
Mert valaki nagyon rosszul kezeli és kezdi gyártani az összeesküvés-elméleteket. És az pedig feszültség. És a feszültség pedig senkinek sem jó.

V. Szabadság

SZABADSÁG. BULI. SZÓRAKOZÁS

Egytől négyig, persze lehet beszélgetni arról, mennyire lesarkítottam a dolgokat. Mennyire nem így van, mennyire van így. Én jelenleg így látom. Persze a kor, a lelki függetlenségre való vágy, és minden más hozzáad ehhez a véleményhez. Meg az eddigi háttér.

Na de boldog nőnapot mindenkinek. Kellemes párkapcsolatot, vagy boldog szingliéletet még mellé.