A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

Emily Arsenault: Az eltört teáspohár

március 07, 2017

Emily Arsenault először ötödikesként írt regényt, ami a saját bevallása szerint borzalmas lett. Ám nem hagyta abba az alkotást, így 2009-ben megjelenhetett egy kivételesen jó műve, az Eltört teáspohár. 
A prológuson kívül 33 fejezeten át futó történet kétség kívül lebilincselő. A fejezeteken belül néha találhatunk elválasztásokat, ezek megkönnyítik a haladást. Habár mivel a regény már amúgy is olvastatja magát, és csak nagyon ritkán lehet unalmas, egyáltalán nem tűnnek hosszúnak a tagolások.

Ők pedig örök időkig dédelgetnek, üvegdiadémmal koronáznak meg, ami talán kitörli a fejemből a kényszert, hogy számolgassam, mennyi is egy emberélet értéke egy másikkal vagy akár több másikkal szemben, vagy hogy egyáltalán mennyit is ér egy hitvány emberélet.


A történet érdekes a maga módján. Máshol nem találkozhatunk hasonlóval, ezt előre leszögezem. A főszereplőnk, Billy szemszögéből követhetjük végig a történéseket, ám ezen belül idővel kibontakozik még egy szempont is. 

Billy munkát kapott a Samuelson Kiadónál, ahol szótárszerkesztéssel foglalkoznak. Új szavakat definiálnak, válaszolnak az emailekre és telefonhívásokra. Kétség kívül monoton munka, de valami mégis megszakítja ezt az unalmat. Billy közelebbi kapcsolatba kerül egy kollégájával, Monával, amikor egy különös citátumra (idézetek különböző szavak megértéséhez) akadnak a többi között. A forrásként megjelölt könyvet és írót nem találják sehol, így hát nem csoda, hogy az ügy egyre érdekesebbé válik. Belevetik magukat az egyáltalán nem hagyományos nyomozásba, hogy még több citátumot találjanak. Eközben nem csak az ismeretlen írót ismerjük meg jobban, hanem a főszereplőket is. Még egy szerelmi szál is felbukkan, ám a legváratlanabb helyről.

Azért hívtam magam mellé az ágyba, hogy elkergesse a rémálmaimat. Ám ehelyett ő is belépett a rémálomba.


Az írónő stílusa és hangulata leginkább Salinger Zabhegyezőjére emlékeztet, ahogy a dráma egyre inkább kibontakozik a humorból. Az eleinte realisztikus és intelligens viccekkel ellátott történet az előrehaladtával egyre inkább komolyabb és szívszorítóbb lesz. Senki sem menekül meg attól, hogy néha felkuncogjon a szereplők szava járásán, ám attól sem, hogy összeszoruljon a szívünk, amikor megtudjuk Billy titkát, vagy jobban megismerjük Dan, illetve Mona múltját. Ami még kétségbeejtőbb, hogy idővel a szereplők sokkal jobban belesüppednek a kilátástalannak tűnő helyzetükbe és az életük értelmét is megkérdőjelezik. Emily Arsenault remekül át tudja nekünk adni az érzéseket Billyn keresztül. 
A szereplőket is pont annyira ismerjük meg, hogy értsük a döntéseiket és reakciójukat dolgokra. Billy kifejezetten emberi karakter, teljesen hiteles, míg Monát néha nehéz hova tenni. Mind a kettejükkel könnyű együttérezni, habár Mona néha igazi csodabogár és különösen felvágott nyelvű. 

A nyomozós történetek és emberi drámák kedvelőinek tudnám ajánlani ezt a regényt. Érdemes elolvasni.
Tovább...

Elizabeth Cooke: Rutherford Park

február 28, 2017
 A Rutherford Park 2013-ban jelent meg az eredeti nyelvén, majd 2016-ban magyarul az I.P.C. Könyvek jóvoltából. Az írónő a saját bevallása szerint már kisgyermek kora óta rajong a könyvekért, és ez érződik is a különös a fogalmazásmódján.
A borító kép összeszerkesztése Popovics Ferenc munkája.

A regény 10 fejezetből áll, ami kevésnek tűnik, ám nem az, hiszen egy fejezet sok-sok oldalt foglal magába, néhol elválasztva sortöréssel vagy egy mintával. Ez a haladást nem könnyíti meg, alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy esetleg az oldal közepén hagyjuk abba az olvasást.

A történet a Cavendish családról szól, a lakhelyükről, a vidéki Rutherford Parkról. Az írónő nem csak egy szereplő életét és történetét öleli fel, hanem az összes családtagét, sőt még a személyzet néhány tagjáét is megismerjük. Megismerjük Lady Octavia, a grófné életét, hogy honnan jött, de legfőképpen azt, milyen az élete a Rutherford parkban férje, William oldalán. Lord Cavendisht is megismerjük, a gyerekeiket, és néhány cselédlányt, akik közül az egyiknek borzalmas titka van. Ám mégsem ez a titok az egyetlen forgatórúgója a csaknem fél évet felölelő történetnek. Sok kisebb-nagyobb történés bolygatja fel a család életét, például a Londonban töltött társasági idény, vagy John Goud történész, nem mellesleg Helene de Monfort. Nem mellesleg az első világháború kezdete árnyékolja be az életet Rutherforban és az egész világon.  
A sok-sok háttértörtének és mellékszál teszi végül a regényt egy egésszé, s egyetlen információ sem fogja velünk azt éreztetni, hogy feleslegesen írták le.

A történet csapong és nem is igazán egyértelmű, hogy miről akar szólni, de ebben a formájában tökéletes. Nem kell izgatottnak követnünk egyetlen történést, hiszen viszonylagos nyugalomban kísérhetjük végig a többi szálat, és sok érzelemmel is találkozhatunk ennek köszönhetően, mindegyiket más-más szereplőkhöz fűzve. Eleinte könnyed játéknak tűnik az egész, ám előre haladva a hangulat egyre feszültebb és kétségbeejtőbb lesz. 
Az írónő érdekesen csavarja a kifejezéseket. Úgy használja a megfelelő szavakat, hogy pontosan ki tudja fejezni az adott érzelmeket, hangulatokat, így mi pontosan át tudjuk érezni a helyzetet. Ez főleg a könyv második felétől lesz érdekesebb, amikor a feszélyezett úri életre még a világháború előszele is rányomja a pecsétjét. A feszültség szabályosan tapintható a levegőben.
Az írónő a fejezetekben képes úgy ugrálni a jelen és a múlt között, hogy észre sem vesszük, mégis el tudjuk választani majd a történéseket. Megismerhetjük ezáltal a szereplők múltját is, hogy megértsük miért döntenek illetve éreznek úgy, ahogy. 

A könyvet türelmes, érdeklődő olvasóknak tudom ajánlani, akiket nem csak a romantikus érzelmekkel átitatott történetek érdekelnek, hanem az érzelmek széles skáláján akarnak körbetekinteni és akiket érdekel az első világháború előtti korszak. 

Ti olvastátok már ezt a regényt? Nektek mi a véleményetek róla?

Tovább...

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

február 16, 2017

A boszorkányok elveszett könyve Deborah Harkness regénye, aki a Dél-Kalifornia Egyetem történelemprofesszora. Ez az első igazán sikeres könyve a tudományos munkái után. 2011-ben adták ki az eredeti nyelven, majd még ugyanebben az évben magyarul is megjelent. Ezt a Cartaphilus könyvkiadónak köszönhetjük.
A borítója igazán megkapja a tekintetet, az amerikai változata után készült és csak a címét cserélték le a magyarra.

A kezdet a hiány és a vágy.
A kezdet a vér és a félelem.
A kezdet a boszorkányok leleplezése.

A történet Diana Bishopról szól, aki elutasítja a varázserejét, pedig ő a legerősebb boszorkányok leszármazottja. Olyan munkát választott magának, amiben még csak véletlenül sem vetheti be a mágiáját, így történészként tengeti a mindennapjait, az Oxfordi Tudományegyetemen az alkímiát tanulmányozva.
A történet megindulását kiváltó esemény, amikor Diana kikér egy ezer éve eltűnt kéziratot a könyvtárból és csodák csodájára megkapja. Az Ashmole 782 első ránézésre sem tűnik átlagos kéziratnak és ezt hamar bizonyítja a környéken feltoluló lények (boszorkányok, démonok és vámpírok) megjelenése.
Nem telik el sok idő, mire feltűnik a színen másik főszereplőnk, Matthew Clairmont, aki egy ezerötszáz éves vámpír.

Talán nem lövöm le a meglepetést, hogyha elárulom, hogy kettejük kapcsolata csakhamar bensőségesre fordul, ami sajnos sokszor a történet rovására megy. A könyv csaknem 700 oldalas és apró betűs. Ez pedig nem indokolt, hiszen olyan sokszor elveszti a fókuszt a történetszál, és akit jobban érdekel a regény fantasy oldala, nem pedig a romantikus, az nem fogja ezt élvezni.
Az írónő szóhasználatán gyakran érződik, hogy nem egy mezei tinédzser dobta össze a könyvet és nagy tudás áll mögötte, a párkapcsolati része viszont már inkább ennek az ellentéte.
Sok mindenről, a karakterektől és helyszínekről, főleg ízekről és illatokról részletes leírást kaphatunk, nem siettet minket a regény. Ám néha már elveszünk a részletekben és nem tudjuk követni, hogy min is volt eredetileg a hangsúly.
Sokszor kerül elő a probléma, amikor elveszítjük a történet lényegét, ami komikussá teszi a helyzetet, miszerint az Ahsmole 782 mindenki számára fontos, mégis keveset törődnek vele. Valahol a könyvtár mélyén ott csücsül egy kódex, ami az összes faj életét megváltoztathatná, ám mégis amit a főszereplőink tesznek, az nem más, mint a borozgatás. A bor minősége, származása és kora pedig már majdnem olyan fontos, mint maga a történet. Ez a hozzáállás végigkíséri az egész regényt, habár amennyire az elején nem törődik senki a saját maga sztorijával, a végére annyira sűrűsödnek be az események. Hiába, sokszor még így is a pitiáner dolgokra terelődik a figyelem a fontosak helyett.
Pedig a történet igazán összetett és sokszor elbűvölő a maga módján. Körbelengi az egészet valami sajátos hangulat, magunkon érezhetjük a boszorkányok varázsát. Nem csak egy jó ötlet van benne, hanem sokkal több annál, már csak a kibontáson kell dolgozni.
Egyszer kétszer belefuthatunk ellentmondásokba is, amik jópofának tűnhetnek, de ha komolyan vesszük a szereplőket és a világot, máris inkább csak hiteltelenné teszi az egészet. Ehhez példának Sept-Tourst, a francia falut hoznám fel. (Sokan ellenzik két ellenkező faj kapcsolatát, nehogy az felkeltse a tudatlan emberek figyelmét. Ám állítólag Sept Toursban mindenki tudja, hogy a helyi kastély lakói vámpírok és ez nem is zavarja őket.)
Az írónő felelőtlenül váltja a szempontokat. Többnyire Dianán keresztül ismerhetjük meg a történéseket, néha viszont E/3-ba ugrunk, hogy Matthew-t is nyomon követhessük (vagy esetleg mást). Ám ezek olyan rendszertelenséggel vannak, hogy feleslegesnek tűnnek és bizonyára lehetett volna valami jobb megoldást találni rá.
Néha a könyv sem tudja, hogy komolyan vegye-e magát. Párszor vicces helyzetekbe és szituációkba keveredünk, ami komikus, de aztán valahol félúton mintha elveszne a poén. Itt kéne eldönteni, hogy vicces regényt szeretnénk, vagy komoly fantasyt, esetleg a kettőt vegyíteni, de az ilyen fél próbálkozások nem sülnek el jól és csak hiányt hagynak maguk után.

A karakterek elfogadhatóak. Habár Diana nem szimpatikus és ezzel megnehezíti, hogy izgalommal kövessük végig az életének ezen szakaszát. Makacs és önfejű, annak ellenére, hogy néha tudhatná, mi a helyes út. Az sem segít a helyzeten, hogy a szerelmi kapcsolatával akár több faj életét is veszélybe sodorhatja, felbillentheti az évek óta instabil egyensúlyt a vámpírok, démonok és boszorkányok között. Hiába jár már a 30. életévének környékén, sokszor úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Ezen az sem segít, hogy a könyv második negyedében, mintha egy kistini vágyálmába kerültünk volna.
Matthew karaktere már sokkal szimpatikusabb, főleg, ha szeretjük az Edward Cullen-re hajazó vámpírpasikat. A maga mögött hagyott 1500 év ellenére sokszor szelíd. Vonzalma Diana iránt indokolatlannak tűnik (pedig nem az).
A maradék tucatnyi mellékkarakter néha meghazudtolja magát a leírások után, ami sajnos még jobban hiteltelenné teszi az írónőt és néhány szinte véletlenszerű szereplő is felbukkan. Marthe, a vámpír házvezetőnő nem tűnik logikusnak. Öreg korában változtatták vámpírrá, megmaradt ugyanolyan vénnek és emberinek, mint akkoriban lehetett. Számomra ez nem egy elképzelhető variáció, ha valakinek vámpír házvezetőnő kell. Meg lehetett volna menteni az ő karakterének valótlanságát, ha megismerjük a háttértörténetét. Egy fiatal és szép házvezetőnő pedig bizonyára nem illett volna az írónő képzeletének kastélyába.
Párszor találkozhatunk állatokkal is, jószerivel lovakkal és egy macskával.  Ők leginkább a Tangled (Aranyhaj és a nagy gubanc) állataira emlékeztetnek, ami előnyös egy mesében, viszont nem az egy fantasyban.

A Mindenszentek trilógiának jönnek a folytatásai, Shadow of night és a The book of life címen jelentek meg.  

Azoknak a lelkes könyvmolyoknak tudnám ajánlani ezt a regényt, akiknek tetszett az Alkonyat és egy kicsivel több fantasyra vágynak.


Nektek hogy tetszett A boszorkányok elveszett könyve?


Tovább...

Zoe Sugg - Girl Online

február 15, 2017


A szórakoztató irodalom örök klasszikus elemei, néhány szürreális szituációval összekeverve. A főszerepben egy lány, aki blogolással tölti mindennapjait. Elfoglalt, munkamániás szülők, akiknek a gyerek csak a második a fontossági listán. Egy utazás, ami, klisésen szólva, megváltoztat mindent.

A könyv írója, Zoella, 2009 februárjában tűnt fel először az internet és a közösségi oldalak világában. Blogot indított, amit rengeteg követője miatt egy Youtube csatornával bővített, majd indított egy második csatornát is. A videók, melyeket feltölt, leginkább a divat, vagy a saját világában mozognak. Mindennapi életének dokumentálására készítette a másodikat, nehogy a két rendszer valamilyen szinten hátráltassák a másikat.
Miután egyre több követője lett, különböző projektekbe fogott bele. Első a saját póló, pulóver, különböző ruhadarabok. Ezután következtek a lakberendezési szerek, majd elkezdte megírni első regényét. A csodálatos projekt iránti lelkesedését követően még egy könyvbe fogott bele, majd még egy másikba.
Sokan még a könyv megvásárlásának gondolatát sem merték felvetni fejükben, hiszen egy olyan felszínes lány, gondolták, mint Zoella, természetesen nem tud megírni egy olyan regényt, amely feltétel nélkül szórakoztatja az olvasót.
Lám-lám, mégis.

A regény alapvetően egy szálon fut, azonban ennek a szálnak mindig más nagy téma áll a középpontjában. A blogolástól, azaz az önkifejezéstől kezdve a családon át a pánikbetegség és utazás egyvelegétől a szerelemig terjed a skála, amin mozog. Később még a hazugság, vagyis inkább a dolgok eltitkolása is szerepet kap.

Blogolás, azaz önkifejezés.

Fontos alappillére. Hiszen Penny Portert leginkább a blogposztjairól lehet megismerni. Fura egybeesés, érdekes megszerkesztés.
A szövegben, teljesen más betűtípussal és margóval, dátummal együtt megjelenve van kiemelve, hogyha Penny nem mint narrátor, hanem mint anonim író jelenik meg.
A világhálón osztja meg társasági életében megjelent dolgokat, hogy mennyire kínosan érzi magát más emberek társaságában, hogy milyen esetlenül kezeli a különböző helyzeteket, amik verbális konfliktusok miatt alakul ki. Pánikbetegségének első jeleit, a rosszulléteket, a szorongásokat teljesen őszintén meséli el olvasóinak, akik boldogan olvassák. Legalább érzik, hogy nincsenek egyedül.
Meglepően valósághű ez a megjelenítése a betegségnek, hiszen Zoe a valóságban is küzd ezzel, többször haza kellett már utaznia egy-egy YouTube-os rendezvényről, sőt, a legtöbbre az első ilyen eset után nem is ment el. Főleg nem hosszabb időre.
Mint minden fiatal, Penny is tudja, hogy az anonimitás az interneten egy csodálatos dolog, és ő is kihasználja. Sajnos a könyvben nem minden gondolatmenete van megjelenítve, azonban személyisége adja, hogy őszintén kiengedi magából a gőzt, egy-egy eseménydúsabb nap után, ami természetesen nem probléma, de az anonimitás egyszer úgyis meg fog törni. Ami meg is törik.

Család

Nehéz egy olyan családban felnőni, ahol a szülők munkamániásak.
Természetesen törődnek a gyerekükkel is, viszont hogyha azt vesszük, hogyan kezelik lányuk pánikbetegségét, nem éppen a megfelelő szülői magatartást tanúsítják.
-Anya mondja, semmi baj, tök jó hogyha pánikbeteg vagy, de szerintem menjünk el, és utazzunk a repülőn és az nekünk nagyon jó lesz, és a lány még jobban stresszes lesz és még nagyobb baj készül, de végül mégsincs baj és a lány megismer egy srácot és az anyuka büszkén mondja, látjátok, én megmondtam.-
Kockázattal teli minden egyes döntés, amit meghoznak. Nem jó, de nem is rossz, nem szomorú, de nem is boldog.

Pánikbetegség

Kevés olyan könyv van, ami a felszínes boldogságán felül képes nekünk megmutatni, hogy a világ igazából nem olyan, amilyennek egy tinilány látja.
És ezek után megmutatja, hogy a tinilány teljesen máshogy látja a világot, mint az ember gondolná. Utána pedig a tinilány elmeséli nekünk, milyen szorongásai vannak. Azt hiszi ezzel egyedül van a világban, de megosztja a blogján, és rájön hogy emberek tucatja gondolja ugyan azt, mint ő.
Ezért igazán emberi a regény, szerintem. Meg van a klisés szerelmi történet, amit spoiler nélkül akárki elmesélhet, mégis valaki ki fog akadni, pedig valójában tudjuk, hogy a fülszövegben említett zenész sráccal lesz valami.
A pánikbetegségre rengeteg gyógymódot próbál mutatni, azonban egy sem működőképes. Vagyis működik, azonban a boldogság tűnik a legbiztosabbnak.

Szerelem

Kerülhet a szerelem jobban a középpontba, mint a barátság? Lehet fontosabb egy évek óta ismert legjobb fiúbarátnál, mint életünk szerelme?
Mi az, ami segít eldönteni, mi is a célunk az emberi kapcsolatokkal?
Tegyük fel, kint vagyunk NewYork-ban, pedig világéletünkben Angliában voltunk. Ezek után megismerünk egy olyan srácot, aki igazából a saját világunkban szóba se állt volna velünk. Ezek után a legjobb barátunk azt érzi, nem törődünk a lelki világával.
Természetes megoldás, hogy megvárjuk amíg hazamegyünk, hiszen a barátunk úgyis meg fog várni a gondjaival együtt…

Alapvetően a könyv a felszínes figyelemfelkeltés és az izgalomkeltés jegyeivel él. Lehet arra gondolni, hogy ez rossz, azonban hogyha arra gondolunk, mit csinál a legtobb szórakoztatóirodalmi mű, nem jutunk másra, minthogy az első benyomásokkal és az első olvasás utáni gondolatokkal és érzelmekkel játszadozik. Természetesen ezzel nincs baj.
A megoszló véleményt azonban az okozza, hogy sokan nem tudják elválasztani a szórakoztató és a szépirodalmat, illetve ezeknek a mindennapi érzésekre történő kihatását.

Zoella könyvével, és a tiniirodalomra vanlo hatalmas hatásával elérte, hogy igény legyen egy második részre. Aztán egy harmadikra.
Akkora igény érkezett a könyvre, hogy 2016-ban Lovas Anna fordításával magyar nyelven is kiadták.

A második rész megjelenését 2017. május 15-re tűzték ki. 
Tovább...

3 Young Adult könyvsorozat, amibe érdemes belekezdeni #2

by január 28, 2017
A legjobb, ha az ember (leginkább könyvmoly) sose fogy ki az olvasni valóból. Ismét a legnépszerűbb műfaj, a Young Adult néhány remek sorozatának rövid ajánlóját hoztam el nektek, remélem, ismét segíthetek velük.

Simone Elkeles: Tökéletes kémia sorozat

A Vörös pöttyös kötetek gyöngyszemei közé tartoznak ennek a sorozatnak a részei.

A három könyve mindegyik része a Fuentes testvérek szerelmét mesélik el. A fiúk mexikói származásúak, de – a történet nagy része alatt – az Egyesült Államokban élnek. Az első és a harmadik kötet Fairfield-ben játszódik, aminek déli felén hozzájuk hasonló, spanyol vérű családok élnek, míg az északi oldalon gazdag fehérek.

A főszereplők hivatalos megtestesítői. A
borítókon is ők szerepelnek. Fent: Brittany
és Alex, bal lent: Luis és Nikki, míg jobb
lent: Kiara és Carlos.
És ha már mexióiakról beszélünk, természetesen nem maradhat el a banda, akik drogokkal kereskednek, fegyveres verekedésekbe keverednek: a Latin Vér. A srácok apja is bandatag volt, és az egyik hasonló balhé alatt, mikor még csak a két idősebb fiú született meg, megölték őt. Alex (Alejandro) Fuentes lett a rangidős férfi a családban, így egyértelmű volt, hogy a famíliája védelmében ő is belép a Latin Vérbe. Arra Viszont nem számít, hogy egy kémia órai ültetés miatt beleszeret egy északi oldalon lévőbe, Brittany-ba, akiért bármit feláldozna.

A középső fiú Carlos története elején ő, az öccsük Luis, és édesanyjuk Mexikóban élnek, de Carlos érdekében őt hazaküldi az anyukájuk Alexhoz, Amerikába. Ez viszont nem megy gördülékenyen, mivel Alex egyetemista, így nem lakhat nála a srác. Befogadója egy veterán katona, és családja, köztük a 16 éves Kiara, aki az iskolatársa is. Carlos sem úszhatja meg sem a szerelmet, sem a bandatagságot.

A két rész után már azt gondolhatnánk, nem nyújthat újdonságot a harmadik fivér, Luis regénye, de ezzel szemben én kellemesen csalódtam benne. Luis életét övezik talán a legnagyobb rejtélyek, ami azért sem meglepő, hiszen ő már nem ismerhette apjukat. Ő bátyjaival ellentétben nem is egy fehér lányba szeret bele, ugyanis Nikki Cruz szintén mexikói felmenőkkel, és ezzel együtt hasonlóan bonyolult múlttal rendelkezik. És úgy gondolod, Luis már megússza a bandázás veszélyeit? Hát, ez maradjon titok.

Számomra ennek a sorozatnak minden része csillagos ötöst érdemel egy ötös skálán, így legalább a műfaj kedvelőinek ajánlom. És kellemest, a hasznossal, még néhány spanyol szót, kifejezést is tanulhatsz a segítségével.

Szabó Tünde: Balla Adrienn sorozat

Ennek a sorozatnak az egyik részéről már korábban írtam ugyan, de úgy éreztem egy hosszabb ajánlást is megérdemel.

Sokan különösen előítéletesek a magyar könyvekkel szemben, ami alól az ifjúsági regények sem kivételek. Ezzel ellentétben, én különleges szerelmet érzek irántuk, talán azért, mert mindig meggyőznek arról, hogy igenis, hazai írók is adhatnak ki a kezük közül ilyen csodákat, mint például ez a sorozat.

A főszereplő, Balla Adrienn Budapesti diáklány, aki tizenegyedik osztályba jár, azonban a története nem egy egyszerű romantikus tiniregénynek bizonyul, ugyanis meg van benne valami plusz, ami a hozzá hasonlóakban nincs: a krimi. Az első rész elején Adrienn egy rejtélyes, megjegyzés nélküli pendrive-ot kap, amin eltűnt osztálytársával, Balázzsal kapcsolatos anyagok vannak. Ezzel elindul a lavina, és Adrienn napjai többnyire nyomozással telnek. Egyrészről Balázzsal, és a pendirve-okkal kapcsolatban, de vannak itt egyéb titkok is. Minden egyes rész egy külön kérdés köré íródik, amikről a címük árulkodnak, ezen kívül Adrienn múltjával kapcsolatban is próbál válaszokat találni, ugyanis az édesapja börtönben van, gyilkosság vádjával.

Azért persze young adult-hoz híven szerelemben sincs hiány, ahogy barátságokban és veszekedésekben sem. Adri mellett a legfontosabb szerepet a Domonkos ikrek játsszák, Karesz és Márk, akik közül az elsővel legjobb barátok, addig Márkkal elég bonyolultan alakul a kapcsolatuk.
Az biztos, hogy aki ezt a sorozatot elkezdi, unalomban nem lesz része, hiszen rendkívül fordulatos, ezáltal olvastatja magát.

Rachel Hawkins: Hex hall sorozat

Az elsővel ellentétben a népszerű vörös pöttyösök között egy kevésbé ismert regényről van szó. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy nem ér fel hozzájuk.

Regény ihlette montázs Weheartit-ről, amely
 háttérképnek is tökéletes.
A történet szerint Sophie sötét boszorkány, ergo varázsolni tud, ám mindezt elég felelőtlenül teszi. Sokáig civil édesanyjával él, és normális iskolába jár, de őt csak úgy vonzzák a botrányok, aminek sürgősen véget kell vetni. Így kerül be a Hekaté hall-ba, a boszorkányok, tündérek, alakváltók bentlakásos iskolájába. De ez közel sem jelent unalmas életet, sőt! Ha lehet itt még több bajba, és egyéb furcsa dologba keveredik.

Aztán ott van Archer Cross, az iskola szívtiprója, akinek ugyan a kezdetekben barátnője van, még szép, hogy a főszereplőnket szemeli ki magának. Archer jelleme pedig annyira lenyűgöző, hogy bátran mondhatom, ő az egyik, ha nem az egyetlen kedvenc, könyves fiúkarakterem.

Az írónő profi abban, hogyan tartsa az olvasókat foglyul, ugyanis mindig sikerül, olyan fordulatokat belevinnie a történetbe, hogy az állam gyakran már a földet verdeste. Emellett ráadásul még humoros is, köszönhetően Sophie sosem fogyó szarkazmusának.

Szintén trilógiáról van szó, amik közül szerintem az első rész viszi a prímet, de a második kettő is remek olvasmánynak bizonyul. Akik viszont átfalták már magukat mind a három részen, nem kell hogy keseregjenek, ugyanis Rachel Hawkins egy mellékszereplő (aki csak az utolsó részben bukkan fel) szemszögéből viszi tovább a megismert világ történetét, spin offként.


Tovább...

Megdöbbentő hasonlóságok a Párválasztó, és az Éhezők Viadala sorozat között

by január 14, 2017
America és Katniss
Szinte minden könyvmoly, főleg akik a YA könyvek iránt érdeklődnek, már kezébe fogta a fent említett két sorozat legalább egyikét, de még valószínűbb, hogy már mindkettőt, tekintve, hogy rendkívül nagy hírnévnek örvendenek. Azonban szinte senkinek nem tűnnek fel azok, az egyébként nagyon is kirívó hasonlóságok a hercegnős, romantikus és a főleg egymás öldökléséről, forradalomról szóló történet között. Pont ezért szerettem volna összegyűjteni nektek őket, hogy azokat, akik már mindkettőt olvasták (vagy az utóbbiból legalább a filmet látták), kicsit elgondolkodtassa, hogy is nem vettük ezeket észre korábban?

Figyelem! Lentebb több kisebb spoiler lesz a két történetre!

Elsőként kezdjük a helyszínnel, amely mindkettőben kulcsfontosságú szerepet játszik. Illéa és Panem mindkettő az egykori Egyesült Államokból alakult ki, háborúk, és egyéb szörnyű események során. Már ez is elegendő párhuzam lenne, azonban ha az országok részleteibe belemegyünk, még többet találhatunk. Panemben 13 körzetet, míg Illéában 8 kasztot alakítottak ki, ami abban ugyan különbözik, hogy az egyik hely alapján különítődik el, a másik pedig társadalom szempontjából, de abban megegyeznek, hogy nagyban korlátozzák az ott elő emberek szabadságát. Mind a körzetek, mind a kasztok beskatulyázzák olyan szempontból a lakosságot, hogy a későbbi foglalkozásukba beleszólásuk szinte egyáltalán nincs, hiszen minden különálló körzetnek (pl. Katniss 12-es körzetében szenet bányásznak), kasztnak (pl. America ötös kasztja művészetekkel foglalkozik) meg van a saját feladata, amiből kitörni majdnem lehetetlen. Ez az életüket pénzügyi szemszögből is meghatározza.

America és Maxon
Ha a két országot lakossági szempontból közelítjük meg, szintén több hasonlóságot találhatunk. Mind Snow elnök, mind Clarkson király egyfajta zsarnok, akik az országukat kényük-kedvük szerint irányítják, és próbálják beállítani úgy a szituációt, mintha semmi gond sem lenne, és mindent a kezükben tartanának. Arról már nem is beszélve, hogy a két lány mindketten tüskék az ők szemükben, azzal, hogy ezen zsarnokság ellen lázadnak. És nem csak ők lázadnak, sőt ők még kevésbé, hiszen a lázadó csoportok már régóta tevékenykednek az ő országukban, amikor a lányok a köreikbe kerülnek. Ez mindkét sorozatban a második részben jelenik meg, de főként a harmadik részben bontakozik ki.

Aztán nem szabad megfeledkezni magának a történetek lényegéről: a versenyről. America Maxon herceg párválasztójába jelentkezik, míg Katniss a húga helyett kényszerül részt venni az az évi Éhezők Viadalán. Természetesen elég nagy különbség a kettő között, hogy míg az első a szerelemről, a herceg szívének elnyeréséről szól, addig a második arról, hogy a versenyzőknek egymást kell megölniük a nyerésért. Ezen felül viszont két nagyobb hasonlóságot is találhatunk: egyrészt mindkét verseny nevetséges, másrészt a lányok családja csak azzal válhat gazdaggá, ha megnyerik a versenyt.

Bár a szerelmi háromszög gyakori a könyvekben, még a formája is hasonlít a két regényben. Az egyik srác (Peeta és Maxon) a versenyben van a főszereplővel, és tulajdonképpen kevés, aki nem nekik szurkol, hogy elnyerjék a lányok szívet, ezzel szemben a másik fiút (Galet és Aspent) még otthonról ismeri Katniss és America, és titokban kell tartaniuk a feléjük érzett barátságukat (vagy többet).
Peeta és Katniss
Összességében, ha belegondolunk, színezés nélkül a két disztópia ugyanazokra az elemekre épül fel. Ez több szempontból is érdekes. Például, hogy az az említett színezés, mennyire sokat jelent, és hogy mennyire el tudja távolítani a két műt egymástól. De azt is felfedi, mi felé érdeklődnek a népek, hiszen mindkettő megérdemelten imádott. Tehát, aki még csak az egyik sorozaton van túl, de az tetszett neki, bátran ajánlhatom, hogy a másikba is vágjon bele, mert ezek a sablonok garantálják, hogy az is belopja magát a szívetekbe.


Tovább...

6 könyvsorozat, amit kell el olvasnod, ha szeretted Hermione-t...

január 13, 2017
Egyre több olyan könyvet adnak ki, amik által új példaképei lehetnek nem csak a tinédzser korosztálynak, hanem mindenkinek a női nemből. Már ismerünk néhány ilyet, mint például Katniss-t Az éhezők viadalából, Tris-t A beavatottból vagy épp Hermione-t a Harry Potterből. Azonban még sokan várnak arra, hogy felfedezzük őket, íme néhány példa. 

1. Celaena Sardothien az Üvegtrón sorozatból Sarah J. Maas-tól

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

2. Cassie Sullivan Az ötödik hullám sorozat Rick Yanceytől 

Az ​​első hullám nyomán sötétség támadt. 
A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 
A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?


3. Mare Barrow a Vörös királynő trilógiából Victoria Aveyard-tól

AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön. 
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek. 
Lejöttek a csillagok közül. 
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok. 
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni. 
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

4. Alina Starkov a Grisha trilógiából Leigh Bardugo-tól

Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek.
Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Éjúr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát.
A cári udvar fényűző forgatagában sokan Éjúr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

5. Penyrn az Angellfal trilógiából Susan Ee-től

Hat ​​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát. 
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. 
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét. 
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.

6. Tally a Csúfok trilógiából Scott Westerfeld-től

Mindenki tündöklően gyönyörűvé válik, mint egy szupermodell. Mi ebben a baj? 
Tally hamarosan tizenhat éves lesz, és már alig várja. Nem a jogosítvány miatt, hanem hogy végre szép legyen. Tally világában a tizenhatodik születésnap egy olyan műtétet jelent, ami az embert taszító csúfból lélegzetelállító szépséggé változtatja. És azonnal egy olyan high-tech paradicsomba kerül, ahol nincs más dolga, mint őrületesen nagyokat bulizni. Néhány hét múlva ő is megérkezik oda. 
De új barátnője, Shay nem biztos benne, hogy széppé akar válni. Szívesebben próbálná ki az életet odakint. Amikor Shay megszökik, Tally a szépek világának egy teljesen új oldalát ismeri meg – és ez taszító. A hatóságok az elképzelhető legrosszabb ajánlatot teszik a lánynak: találja meg barátnőjét és adja a kezükre, máskülönben sosem változhat széppé. Döntése örökre megváltoztatja az életét.
Tovább...

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók

január 10, 2017

A Tünékeny illúziók című regény eredeti nyelvén 2010-ben került kiadásra, miután megszületett Mary Robinette Kowal ujjai között. A magyar fordításra 2013-ban került sor az I.P.C. könyvek jóvoltából. Az eredeti megjelenése évében jelölték a Nebula-díjra a legjobb regény kategóriában. 
A borítót Popovics Ferencnek köszönhetjük, aki az iStockphotot hívta hozzá segítségül. A kép kifejezetten finoman tükrözi a regény hangulatát és a szemünket is gyönyörködteti.

A regény 28 fejezetből áll, amiknek a rövidsége lehetővé teszi a könnyed haladást. Minden egyes fejezetet egy kreatív cím jelöl, aminek a jelentését gyakran csak a fejezet elolvasása után érthetünk meg (ez persze nem baj). Néha ezeken belül is találkozhatunk további tagolásokkal.
Kétség kívül nem csak a regény külső borítójára, de a belsejére is nagy igényt fordítottak és próbálták megragadni a hangulatát a fejezetcímek bekeretezésével. 

A történet a 19. században játszódik, egy alternatív Angliában, valahol a zöldellő mezőkön, ahol több kúria is elhelyezkedik, éppen csak annyira közel, hogy a különböző családok meglátogathassák egymást lóháton, vagy akár gyalog. A főszereplőnk Jane Ellsworth, aki a tipikus jótét lelket jeleníti meg előttünk. Karakterével már biztosan találkoztunk más történetekben is. 
Sajnos a lassan vénkisasszony Jane nincs tökéletes külsővel megáldva, ezzel szemben rendkívül tehetséges a zongorázásban, festésben és nem mellesleg a bűbájolásban. 
A húga, Melody pedig kivételes szépség, noha ő pedig nem valami tehetséges. A szereplők felfogása szerint pedig nem is kell annak lennie, hogyha a külsejével el tud bájolni mindenkit. 
Talán nem is kell megjegyeznem, hogy a történetbe nem egy férfi kontárkodik bele idővel...

Az ember sosem bízhat meg a regényírókban, Beth. Ők kedvük szerinti világokat teremtenek, amelyben őrült dolgokat műveltetnek a szereplőikkel.

A regény gyengén kezd, de a következő fejezetekben lassan és biztosan beindul a cselekmény. A történések fokozatosan sűrűsödnek, egészen izgalmassá fokozva a végső bonyodalmat. Sajnos ezután újra lelassul minden és a vége kissé összecsapott lesz.
Rengeteg, ártalmatlannak tűnő leírást kapunk Jane-ről, aki néha ezekkel a leírásokkal szembemegy, nem megfelelően cselekszik, ezzel hiteltelenné teszi az írónő szavait. 
A történet fő, átfogó szálait szépen vezeti fel, viszont, ami még lényegesebb lenne, az igazi szerelmi szál következetlen, kivetnivalót hagy maga után. S míg Melody és Jane külsejéről szép leírást kapunk, addig a körülöttük legyeskedő férfiakat alig van lehetőségünk elképzelni, leírás híján, Csak a magasságukat, esetleg a testalkatukat ismerhetjük meg jobban. 
Azt viszont az írónő javára kell írnunk, hogy az általa teremtett világ kellemes, nem borítja fel az általunk ismert 19. századi Angliáról alkotott képünket. Nagyon finoman és kifejezően tudja érzékeltetni a bűbájolás részleteit, érzékletes szóképeket és hasonlatokat használ. Persze a kevesebb néha több. Ez ebben a regényben is igaz, s miután hozzászokunk a stílushoz, átlendülünk a kezdeti lassúságon, már könnyedén haladhatunk az olvasással.
A finom, romantikus történetek kedvelőinek mindenképpen csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik Jane Austen után valami varázslatosabbra vágynak. 


Ti találkoztatok már Mary Robinette Kowal nevével? Mit gondoltok róla és a történeteiről?
Tovább...

Virág Emília: Boszorkányszelidítő

december 23, 2016

Ki emlékszik még a Sárkánycsalogatóra? Én elég határozottan. Sőt, azt is tudom, hogy nem vagyok egyedül azok között, akik drukkoltak Virág Emíliának, hogy ne hagyja abba a regények írását. Nagy örömömre ez így lett, hiszen 2016-ban már meg is jelent a Boszorkányszelidítő, továbbra is az Athenaeum jóvoltából.
A borító stílusa semmit sem változott, ugyanolyan dizájnos és modernül szép, mint az előző. Köszönettel tartozunk miatta Csörgető Csabának.

A könyvet az írónő két nagy részre bontja, A likra és az Odaátra. Ezeken belül 394 oldalon keresztül sok-sok fejezettel találkozhatunk, mindegyik saját címmel rendelkezik, például A kínai kaja felett rettegő Guszti és a részeg manókat hallucináló Zita. Azt hiszem már ezen a fejezet-elnevezésen láthatjuk, hogy Virág Emília semmit nem veszített a humorérzékéből,

A magyar nevek és helyszínek továbbra is üdítő hatással lehetnek az emberre, ha halálra unjuk már az Amerika a világ közepe jellegű történeteket. Ez a két regény végre bebizonyítja, hogy igenis Magyaroszágon is vannak izgalmas, érdekes dolgok, mégha csak legendák vagy egy másik dimenzió képében is. Nem kell messzire menni ahhoz, hogy sárkányokkal, vagy varázslattal találkozzunk. Ami még különlegessé teszi a történetet, az a magyar népmesei elemek felhasználása.

A történet új szereplőket kap, főkarakterünk Adri, egy call centerben dolgozó, 23 éves lány. A bonyodalmat számára egy új operációs rendszer indítja el, ami egy világító lyukat nyit a szobája közepére. Ebből a lyukból manók másznak elő, s ezután nem kell sokat várnunk arra, hogy beinduljon a cselekmény. Jó néhány szereplőt kapunk, lidérceket, boszorkányokat, egy-két hétköznapi ember is előkerül.

A regény varázsa, ahogy Virág Emília ötvözi a fantasztikumot és a realizmust. Meghökkentő természetességgel helyezi bele a varázslatos lényeket a mi hétköznapi világunkba. Ezután a reakciók mindig olyanok, amilyeneknek el tudnánk képzelni magunkat is egy hasonló szituációban.
A párbeszédek pörgősek, mindenkinek felvágták a nyelvét, ami sokszor komikum forrás.
A Sárkánycsalogató után újabb betekintést nyerhetünk a Hetedik Királyságba, pontosabb képet kaphatunk a helyről és szokásairól, főleg a lidércekről. Élvezhető, ahogy megismerhetjük ezeket a lényeket, hogyan működnek és mi élteti őket, főleg mivel a történetnek fontos szereplői és szinte majdnem minden körülöttük forog. 
A könyvekben az a szép a filmekkel szemben, hogy írásban sokkal mélyebben utánanézhetünk a dolgoknak és míg egy filmben egy kommentátor nélkül sok dolog megmagyarázatlanul maradhat, egy könyvben az nincs így. Egy film megengedheti magának, hogy hatásvadász legyen, a látvány megragadja a szemet, de ez írásban teljesen máshogy néz ki. Sokszor ez lehet zavaró a Boszorkányszelidítőben, hogy bizonyos cselekedetekhez és azok megnyilvánulásához nem kapunk információt, csak külső leírást, amitől az egésznek hatásvadász fennhangja lesz. 

A történetet Adri szemszögéből ismerhetjük meg, ezért szinte minden pillanatban ott vagyunk vele és végigkövetjük az eseményeket, ennek ellenére a történet lassan és döcögősen indul be, hiába történik mindig valami. Eleinte percről percre történik minden, egyedül a regény második felében ugrunk át nagyobb intervallumokat, ami már sokkal inkább vall egy fantasyra. 

A főszereplők karakteres vonásai már a Sárkánycsalogatóból is ismerősek lehetnek, noha az előző regény szereplőivel csak hallomásból találkozhatunk a Boszorkányszelidítőben. 
Jelenleg Adri az evilági résztvevő, tipikusan nem vesz komolyan semmit, és amíg a Sárkánycsalogatóban Józsi nagy karakterfejlődésen megy keresztül, ami elég látványos, addig Adri éppen csak eltipeg egy jobb én felé és inkább csak ráeszmél dolgokra. 
Berzence a magabiztos és kemény külsővel rendelkező boszorkány dobja fel igazán a történetet Belizárral, a lidérckirály fiával karöltve. Első blikkre ők ketten sokban hasonlítanak, mégis állandóan csak hadakoznak egymással. Ám bizony a magabiztos külső mögött lapul még némi gyengeség. 
A többi szereplő akármekkora szerepet is játszik a történetben, mégsem találkozunk velük sokat. 

A kevés negatívum ellenére Virág Emília könyve továbbra is szórakoztató, laza kikapcsolódást nyújthat mindenkinek. Minden apró hibáért kárpótol minket ez a csodás urban fantasy. 

Tovább...

Karácsonyi mini-kritikák - avagy karácsonyfa zöld könyvekből

by december 22, 2016


Idén egyre és egyre több olyan könyvekből elkészített karácsonyfát látok, amiket a könyvmolyok saját zöld színű köteteikből készítenek el. Emiatt úgy gondoltam, én is elkészítem a sajátomat, még akkor is, ha nem lett túl magas. Tehát, íme a zöld könyveimről egy-egy mini-kritika. 


I. J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér herceg
Titkolás nélkül potterhead vagyok, így természetesen nagyon tetszett ez a rész, ahogy az összes többi. Aki esetleg csak az előző köteteket olvasta, és idáig már nem jutott el, mert nem nyerte el a tetszését, bátran ajánlom, hogy folytassák. Míg Harry az elején még kisgyerek, itt már szinte felnőtt, így nem csak ő, hanem a történet is sokkal komolyabb, mint az előzőekben. Különösen jók benne a múltbeli visszatekintések a merengő segítségével, ami miatt ez a kötet sokkal színesebb, hiszen nem csak Harry és kortársai, hanem az idősebb varázslók kalandjairól is olvashatunk.

II. J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege  
Újabb kötet J. K. Rowling sorozatából. Én ezt a részt tartom az úgynevezett ugródeszkának, amitől egy új stílusba indul a történet. Hiszen az első három könyv egyrészt jóval rövidebb, mint ez, másrészt a mese jellegéből is veszít, azáltal, hogy Harryék itt már sokkal inkább tinédzserek, mint gyerekek, valamint egyre több nehézséggel kell megküzdeniük. Mint a sorozat összes kötete, ez is fantasztikus.

III. Szabó Tünde: Dopping

A Balla Adrienn sorozat második része, számomra, a kortárs magyar irodalom egyik csúcsa. Bár egyelőre kevésbé híres, mint pl. Leiner Laura könyvei, bőven felér velük. A regénysorozat maga egy gimnazista lányról, Balla Adriennről szól, azonban az egyszerű iskolai napok, és a romantika mellett, van benne egy plusz, ami az ehhez hasonló ifjúsági regény sorozatokban nem feltétlenül van meg: a krimi. A sorozatot én nagyon imádtam, így azoknak, akik alapból kedvelik a műfajt, remek választás, de maga ez a kötet pedig a kedvencem az összes közül.

IV. R. S. Grey: Testcsel
Ez a Rubin pöttyös kötet egyike a legújabb szerzeményeimnek, és egyben a hatalmas csalódásaim megtestesítőinek. Aki még nem hallott a regényről, és kicsit utána keres, két dologgal szembesülhet: egy remek történet alappal és fülszöveggel, valamint remek visszajelzésekről. Ezzel szemben ezt a könyv egy sablonos, logikátlan, de kiszámítható fordulatokkal telepakolt, túl sok erotikus tartalommal rendelkező…, hogy is mondjam… borzalom. Pár hete fejeztem be, de azóta csodálom, miért nem hagytam abba a felénél.

V. Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 2.
Bevallom, a karácsonyfám ezen könyvét nem olvastam végig, így teljesen átfogó kritikát, leírást és véleményt sem tudok róla alkotni. Az első része azonban szintén a könyvespolcomon lapul, és azt már olvastam is, és emlékeim szerint közel sem volt rossz. Olyan, rossz, mint aminek mások beállítják. Szinte mindenki Szent Johanna Gimi másolatnak titulálja, miközben ez a regény szerintem jóval több értékkel bír, mint Leiner Lauráé. Az pedig, hogy mindkettő gimnazista lány(ok)ról szól, még nem jelenti azt, hogy egy és ugyanaz…

VI. Marni Bates: Gyilkos a vonal végén
Marni Bates egyelőre egyik kevésbé népszerű sorozatának első része ez a könyv, ami a Lol könyvek egyike, és véleményem szerint egyik legjobbja. A Lol könyvek többsége egy-egy egyszerű, Happy endre végződő, langyos kis történet, amelyeknek a vége rendszerint összecsapott, és buta fordulatokat tartalmaz, mégis könnyed szórakozást nyújtanak az olvasás idejére. Ezzel szemben erre a kötetre egyik se igaz túlzottan. A Happy end nem kézzel fogható, főleg mivel még folytatása következik, a könnyedség, és langyosság sem mondható igaznak rá, hiszen az egész, arról szól, hogy a főszereplőt többen meg akarják ölni. Ugyan a buta fordulatokat még nem sikerült átugrania az írónőnek, én nagyon kíváncsi vagyok a többi részére, és szerintem, sokkal jobbnak nevezhető egyes túlértékelt Lol könyvnél.

VII. Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra
Karácsonyfám utolsóbb tagja nem is lehetne jobban ideillő, tekintve, hogy az egész kötet az ünnepekről szól. Ez a regény ugyanattól az írótól származik, és szintén Lol kötet, mint a fentebb említett mű, azonban ez már a népszerű Segítség, youtube sztár lettem sorozathoz köthető, hiszen ennek a spin offja. Igazak rá a Lol könyvek jellemzi, miszerint könnyed, langyos olvasmány, összecsapott happy enddel. Szerencsére itt a buta fordulatok elmaradtak, és tulajdonképpen egész érdekes kis könyv lett, főleg, hogy a fiúfőszereplőn keresztül egy fiúbanda életébe is belecsöppenhetünk. 

Nektek milyen zöld könyvek díszítik a polcotokat?
Tovább...

Csak akkor jó egy könyv, ha Happy end a vége?

by december 13, 2016


Számtalan sablont ismernek a könyvmolyok, amiket már csak említve is elunjuk magunkat. Lehet itt szó a menő fiú beleszeret a lúzer lányba kliséről, vagy éppen a „selejt” lányt megmenti a váratlanul felbukkanó srác, esetleg valamelyik közeli hozzátartozó haláláról. Az még sem szúr szemet szinte senkinek, hogy majdnem mindegyik könyvben megtalálható ugyanaz a sablon: a happy end. Ebből kifolyólag már szinte félünk belekezdeni egy olyanba, aminek köztudottan nem ilyen a vége. De vajon miért van ez? A témaboncolgatása után, néhány nem happy end végű könyvet is ajánlok nektek.

Mi számít happy endnek?

Ha az egész történet arról szól, vajon a főszereplő lány összejön-e a kiszemelt sráccal, akkor egyértelműen nevezhetjük azt happy endnek, ha ez sikerül.

Ha egy krimi regényben a főszereplő végig az eltűnt személyt keresi, természetesen az a happy end, hogyha megkerül az égen-földön kutatott áldozat.

De mi van akkor, ha nem a fő szál lesz megoldott, boldogan befejezett? Például, ha az utóbbinál, megtalálják az eltűntet, ám csak halottan, az nyilván nem egy kellemes végkifejlet. Viszont lehet, hogy a nyomozónk összejön a segítőjével, amire bár nem is nagyon figyeltünk, mégis boldogsággal tölt el minket a végén, hogy megtörtént. Számít ez? Nem, szerintem nem. Ugyanis, az olvasóban továbbra is ott lesz a hiányérzet, egyfajta egyik szemem sír, másik nevet helyzet alakul ki. Ez csak maximum enyhíthet a helyzeten.

A happy end valóság hűtlen

A legtöbb könyvmolynak a regényei világa egyfajta kimenekülés a saját élete problémái elől. Ezért is szeretjük, ha az kicsit álomszerű, talán túlzottan boldog is. De nem unalmas már ez egy kicsit? Bár nagyon aranyos kis dolog, hogy, és ahogy Cortez és Reni összejöttek a Szent Johanna gimi sorozatban, azért jóval fordulatosabb lett volna, ha végül Reni egy másik srác mellett köt ki, nem gondoljátok?

Az életben gyakrabban fordul elő, hogy nincs meg a várt, boldogan élnek, míg meg nem halnak, de pont ez teszi ezt izgalmassá. Ha semmiért nem kellene küzdenünk, ha semmi rossz nem történne velük, elunnánk magunkat. És valószínűleg ezt magyarázza az is, hogy a disztópiák jóval elterjedtebbek, mint az utópiák.

A bátor író, aki kockáztat

Ahhoz, hogy nem happy end végű regényt írjunk, bizony elég nagy merészség kell. Mit gondoltok, vajon hány támadást kell kibírniuk, amiért a szerző „megölte” az olvasók egyik kedvenc karakterét? Hát, valószínűleg rengeteget, így a nem happy endes könyvek íróinak még sokszor ennyit.
Vegyünk tehát például, néhány ilyen merész embert, és fantasztikus könyveiket:

 
E. Lochart: A hazudósok

Ez a 2015-ben magyarul is megjelent regény szerkezetileg sem szokványos, a rövid fejezetek, és az időben való ugrálás miatt, így nem egyszerű elsőre megszokni. De annak ellenére, hogy az első benyomás furcsa, a történetet olyan szinten kíváncsivá tesz, hogy alig lehet kibírni, mire a végére érsz. Mi történhetett azon az este Cadence-szel, a főszereplővel, a saját családi szigeten? Amivel pedig végződik, hidd el, biztosan nem az, amire számítottál. Tekintve, hogy ez az egyik kedvenc könyvem, tökéletes bizonyítéka, miszerint egy nem boldog végződésű regény is lehet jó.

Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Ennél az ifjúsági regénynél tipikusan az igaz, amiről a fentebb írtam: a bizonyos fél happy end, ahol a főszál nem boldogan ér véget, de valami más, cseppnyi jó kedvet varázsol hozzá. Azon felül, hogy a kortárs magyar irodalom egyik gyöngyszemét fogjuk kezünkben, még tanulságos is a történet. Remekül bemutatja, meddig tud fajulni a tinédzserek meggondolatlansága, csínynek induló terve, és tanárok elleni utálata. Azt hiszem, aki elolvassa, biztosan meg fogja érteni, miért szeretném én, hogy kötelező olvasmány legyen ez a regény.


Shakespeare: Rómeó és Júlia

Ha már kötelező olvasmányok, nem szabad klasszikus mű nélkül feldobni egy ilyen témát. Hiszen melyik műfaj lenne jobb ide, mint a tragédia, amiben alapfeltétel, hogy ne legyen boldog beteljesülés a végén. Ebből kifolyólag bármely ugyanilyen témájú drámát említhetnék, de amiért mégis ezt emelném ki, az az hogy, ez a mű évszázadokon keresztül feltartotta jelentőségét, és rengeteg feldolgozás készült belőle, ami újra és újra aktuálissá teszi. Akinek ki maradt ez a fontos darab, legalább az egyik feldolgozással érdemes pótolnia.


Ti milyen példát tudnátok hozni? Olvastatok már olyan nem happy end végű könyvet, ami még így is ugyancsak jó volt?



Tovább...
Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )
Üzemeltető: Blogger.