A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése

Széttörve - kritika

by január 29, 2017
M. Night Shyamalan új filmjét, a Széttörvét úgy harangzozták be, hogy ez bizony nem tipikus Shyamalan film. Az előzetes nagyon megkapó volt, és bevallom, én is sokkal jobbra számítottam és többet vártam a filmtől. Az alapötlet nagyon szuper, de akkor mégis hol bukik el a film?



A történet középpontjában Kevin áll, akinek 23 személyisége van, mivel disszociatív identitászavara van. Az első érdekes dolog a karakterében, hogy a személyiségei ismerik egymást, párbeszédeket folytatnak egymással. Ez azért különleges, mert ennél a betegségnél minél több személyiség van, annál kisebb az esélye, hogy az identitások ismerik egymást. A sztorira visszatérve, Kevin egyik gonosz személyisége Dennis, elrabol három lányt egy parkolóból, majd egy pincehelyiségbe zárja őket. Valami olyasmit hint el a lányoknak, hogy szent táplálékok, és hogy egy felsőbbrendű lénnyel fognak találkozni.



A történet legnagyobb hibája, hogy telis-tele van logikai buktatókkal. Ezen kívül a „szerencsés véletlenek” lehetetlenek és átlátszóak, és egyáltalán nem tűnnek véletlennek. A betegség tekintetében is vannak hibák. Emellett Kevin személyiségeinek mély monológjai szájbarágósak, túl művésziek akarnak lenni, ezért néha a film belegabalyodik a tanulságának hálójába, mintha nem tudná eldönteni, mit is akar pontosan közölni a nézőkkel.

Hogy ne csak a hibákat említsem, nézzük a film erősségeit is. A főszereplőt alakító James McAvoy játéka fantasztikus, az arcmimikája lenyügőző. Embertpróbáló feladat lehet még egy gyakorlott színésznek is, hogy egyszerre 23 különböző személyiséget játszon el. Ha mást nem, akkor ezt biztos érdmes figyelni a film alatt.



Casey, a másik fontos szereplő visszaemlékezései hatásosak és megrázóak is, ezeket is a film erősségeihez sorolnám. Szenvdéssel teli, baljós múltjának lehetünk a tanúi, és éppen emiatt a szörnyű történet miatt menekül majd meg a filmben. A tanulság itt bontakozik majd ki, kidolgozhatták volna sokkal jobban is, mert így sajnos nem érte el azt a célt, amit szántak neki. A fő tanulságon kívül még sok más metaforikus képet is rejt magában a film a mentális betegségben szenvedők megítélésével kapcsolatban, de sajnos ezt sem úgy adják át, hogy hiteles legyen, és hogy megérintse a nézőt.
Összességében úgy gondolom, hogy egynek elmegy, ha szereted a Shyamalan féle plot-twisteket, de ha nem, akkor jobban jársz, ha ezt a másfél órát hasznosabban töltöd el.




Hossz: 118 perc

Rendező: M. Night Shyamalan


Korhatár: 16

Story-based játékok, amiket érdemes kipróbálni

by november 10, 2016
1)      Tales from the Borderlands
A Borderlands szériák kedvelőinek kihagyhatatlan, de ha valaki még csak most csöppenne bele ezekbe a játékokba, neki is tökéletes kezdés. A többi Borderlandsben megszokott grafikával találkozunk, és ez a képregényszerűség talán ehhez a tellatale verzióhoz passzol a leginkább. A poénkodás ebben sem marad el, és a döntéseken kívül az izgalmas harcjelenetekben sem szenvedünk hiányt. A tényleges játék része sem törpül el a történet felfuttatása közben, de nem olyan intenzív a játék ezen része.
A történetszálnak nem csak egy oldala van, és egyszerre két főszereplő bőrébe bújhatunk bele. El kell kapnunk a gonosz főnököt, menekülnünk kell támadóink elől, választanunk kell, hogy kiben bízhatunk, és mindeközben el is rabolnak minket.
 Ajánlom mindenkinek, aki valami lazára vágyik, ami szórakoztató és izgalmas is egyben.

Epizódok száma: 5 (befejezett)

Fejlesztő: Telltale Games

Első verzió kiadásának éve: 2014



2)      Minecraft: story mode
A méltán híres Minecraft hamar megragadta a célközönségét,  a fiatalabb gamereket. Annak idején, úgy három évvel ezelőtt én magam is hatalmas rajongója voltam a játéknak, ezért különleges élmény volt ebbe az új köntösbe bújtatva találkozni vele. Ebben a verzióban ugyanúgy szükséges craftolni, de már nem ez áll a középpontban, és nem egy openworld játékban vagyunk elveszve. Nagyon intenzív lett, ugyanis szinte minden percben hoznunk kell kisebb-nagyobb döntéseket a történettel kapcsolatban. A tényleges játék része is gyors, pörgős.
A történetszál nem túlzottan szerteágazó, viszont annál érdekesebb. Középpontjában négy barát áll, akik hatalmas kalandba csöppenek, és elszántan kutatják fel segítségért az Order of the Stone-t.
Epizódok száma: 8

Első verzió kiadásának éve: 2015

Fejlesztő: Telltale Games



3)      Life is Strange
A Life is strange már nem egy meglévő játék adaptációja, hanem egy egyedülálló játék.  Középpontjában egy lány áll, aki felfedezi, hogy vissza tudja tekerni az időt. Tényleges játék igazán csak kevésszer van benne, inkább a döntések fontosak. Nagyon érzelmes játék, ajánlom azoknak akik valami nyugisabbra vágynak, és nem borulnak ki könnyen a végső döntések súlyán..

Epizódok száma: 5

Első verzió kiadásának éve: 2015

Fejlesztő: Dontnod



4)      The Wolf Among Us
A Wolf Among Us egészen hasonló a Borderlandshez, főleg grafikailag. A történt középpontjában Bigby Wolf áll, aki New Yorkban él, más meseszereplőkkel, akik itt élnek kicsit lecsúszottabb életet. A főszereplő, Bigby Wolf egy furcsa gyilkossággal találkozik, amit ki kell nyomoznia a játék során. Ez azért érdekes, mert a meseszereplők halhatatlanok..A humor itt sem marad el, de az érzelmek is bőven elférnek mellette.
Akinek tetszett a Tales from the Borderlands, az a The Wolf Among Us-t is kedvelni fogja.

Epizódok száma: 5 + retail version

Első verzió kiadásának éve: 2013

Fejlesztő: Telltale Games





Doctor Strange

by november 04, 2016
A Marvel újabb képregényhősét hozta el a mozivászonra. A karakter nem más mint Doktor Strange, a szuper-intelligens idegsebész. Nagyon igyekeztek beleilleszteni a dokit a Marvel univerzumába, de lássuk csak, hogy mi lett belőle!



A történet középpontjában Doktor Stephen Strange áll, a szuper-agyú idegsebész. Magabiztos, egoista kiállású, sikeres beavatkozások állnak mögötte. A probléma ott kezdődik, hogy nagy magabiztosságában nem figyelt a vezetésre sem, autóbalesetet szenved. A karjában túl nagy a sérülés, ezért élete végéig remegő kezei lesznek. Strange így nem lehet sebész, ezért minden megoldást megragad, hogy rendbejöhessen. Ellátogat egy volt beteghez, aki hasonló sérülésből gyógyult fel teljesen, és így jut el a doki a Kamar-tajba.
Eleinte hitetlen, de később őt is magába szippantja  mágikus kaland.
A történetről ennyi elég is, igyekszünk spoilermentesek maradni.




A film legnagyobb erősségének a látványt és a dialógusokat mondanám. A párbeszédek nem túl hosszúak, de ütősek, nagyon sok érzelmet közölnek pár szóban. Persze néhány poénnal is megfűszerezték őket, hogy a film során növekvő feszültséget egy kicsit oldják a rendezők. Ezek nagyon jól vannak elhelyezve, nem jönnek ki kínosan. A látvány elég nagy kihívást jelenthetett az eddigi Marvel-filmekhez képest, ugyanis a különleges mágikus effekteket nem könnyű megalkotni. Nem volt ebben sem túl sok baki, ezért látványfilmnek mindenképp tökéletes.



Strangenek  film alatt nagyon sok megpróbáltatással kell szembenéznie, de a jellemfejlődés sajnos így is elég felszínes maradt. A legjobb szó inkább a szájbarágós, kiszámítható, és tökéletesen elhanyagolható. A főgonosz az egész film alatt fenyegetően lépked, és jön, és jön, és nem áll meg..
A karakterek felépítése hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis sem a főszereplő, sem a mellékszereplők nem valami hatásosak. Erőltetettre sikerült a szereplők jelleme, ezért biztosan nem ez a film legerősebb pontja.
A film előrehaladtával egészen úgy tűnik, mintha ez a Marvel-mozi egy krisnás szerzetes, és egy fantasy író közös ötlete lenne. Ebben van pár logikai buktató, de összességében nem a legbakisabb részlet.
Ha a moziban nem ittál még túl sok kólát, akkor érdemes végigülni. Végig. Ugyanis a kreditek után, két plusz jelenet is van. A legutolsó nem kifejezetten kulcsfontosságú, de az egyik nagyon komikus.



A Doktor Strange filmet ajánlom a Marvel-szeretőknek, a fantasy-; és mágiaimádóknak, és mindazoknak, akik nem túl kritikusak a jellemfejlődéssel és a karakterekkel szemben.

Premier: 2016.11.03.
Korhatár: 12
Hossz: 115 perc ( 1 óra 55 perc)
Trailer: KATT


A No Man's Sky csalódás

by október 09, 2016

A No Man’s Sky nevű túlélő, űrben játszódó, fejlődésorientált játékot 2016 augusztusában adták ki, kezdetben PS4-re, majd később PC-re is. Az xbox szériákat elkerülték, mégis, akik ilyen konzollal rendelkeznek, joggal érezhetik, hogy nem maradtak le semmiről. A játék ugyanis nagyobb részben keltett negatív, mint pozitív visszhangot. De mégis mi a baj a No Man’s Sky-al?

„A kevesebb néha több... ez egy végtelenül magányos játék(…)”

<- írja egy népszerű fórum hozzászólója.>

A No Man’s Sky egy varázslatos, magával ragadó atmoszférával felruházott kalandjátékként lett beharangozva, amik az Uncharted, és a Last of Us nevű játékok egyediségéhez és minőségéhez hasonlította magát. Célja több ezer bolygó, csillag felfedezésével és túlélésével eljutni a világűr közepébe.  A játékosok nem igazán azt kapták, amire vágytak. Haladjunk kintről befelé.  
A játék grafikája meseszerű, a Borderlands-megoldásnál élethűbb, de nem realisztikus. Élénk színek jelennek meg benne, de a területektől függően változik a kontraszt, ezzel is kicsit átérezhetőbbé téve a játékot. A képeket elnézegetve esetleg az Abzu juthat eszünkbe, ami szintén egy gyönyörű játék.  Ebből a szempontból megéri, mert a gépigény átlagos, és nem kell atomerőműre hajazó felsőkategóriás PC a teljes élményhez.



A játékon belül, a kaland kezdetén egy bolygón állunk, tönkrement űrhajónkkal, ami sürgős javításra szorul. Körül kell néznünk, anyagokat gyűjtenünk, hátha valami hasznosra találunk. Itt kezdődik el a felfedezés kalandja, amikor is a nyersanyagok keresése és a lényekkel való találkozás első élményei születnek. Ha a hajónkat sikeresen megjavítottuk, fejlesztenünk kell magunkat, és irány a világűr közepe.



A játékban nincs különösebb történetszál, a fejlődés és a jobbnál-jobb eszközök hajtják előre a játékost. Nézzünk néhány véleményt, mégis milyen visszhangot keltett ez a mű?

„Szokásos marketing által eladott üres semmi.(…)”
„Ez lehet, hogy tipikusan az a játék lesz, amit elég ha youtube-on nézel(…)”
- szintén egy gamerfórum tagjai

Személyes véleményemként annyit mondanék, hogy nagyon személyfüggő műre sikeredett. Aki nem szereti a singleplayer, grindeolós darabokat, jobb, ha inkább elkerüli a No Man’s Sky-t, mert hatalmas pénzkidobásnak érezné. Aki viszont a  Minecraftot is kedvelte, és nem érzi unalmasnak, biztosan be fogja szippantani ez is, és különleges élményt nyújt majd.


Gépigény 

CPU:
Intel Core i3
RAM:
8 GB RAM
GPU:
nVidia GTX 480, AMD Radeon 7870
OS:
Windows 7/8.1/10 (64-bit verziók)
Tárhely:
10 GB elérhető tárhely

Scott Pilgrim vs. The World

augusztus 31, 2016
Képtalálat a következőre: „scott pilgrim”

Mindenkinek vannak olyan filmek az életében, amiket vagy ezerszer megnézett, és imádja is természetesen. Valamint meghatározó volt valamelyik része, a mondandója, vagy az egész film.


Nekem a Scott Pilgrim vs. The World ilyen. 
Miről szól a film? 
Scott Pilgrim a főszereplő. 
Róla szól. 
Persze, ennél többről van szó. 
Scott meglát egy lányt álmában, majd találkoznak a világban is, de természetesen a lány nem szimpatizált vele először és kiderül hogy amúgy le kell győznie Scottnak az exeket. 

Miért is szeretem ezt a filmet? 
Teljesen kizökkent, mégis beleragad a valóságba. Fontos tényezője és szerintem egyik legkiemelkedőbb dolga, hogy tele van tipikus régi játékokból átvett effektekkel.
Aki nem szereti az ilyeneket, annak valószínű a filmben sem fog tetszeni, mert bármilyen akciójelenet van, vagy csata két ember között a zenével, mindig megjelennek. 
A története is szerintem nagyon magával ragadó, de ezt majd kifejtem még. 

Képtalálat a következőre: „scott pilgrim”
Néhány pozitívum még. 
  • vicces
Nem olyan szokásos módon. Nem olyan viccek vannak benne, amin az ember hangosan nevet, hanem inkább csak mosolyog, és olyan jóleső hallani.
  • mainstream
Mainstream, de mégsem mainstream.
Gondolok itt arra, hogy a különböző harcjelenetek, és minden más retro elem, és egyszerűen megoldott jelenet természetesen nem csak az "alter-arcokat" ragadja meg, hanem szinte minden réteget. 
  • zene
Egyszerűen fantasztikus zenék vannak benne. Alapvetően Scott benne van egy bandában és ők próbálnak feltörekedni a zenei ranglétrán. Természetesen ezt azt is jelenti, hogy a film alatt nem egy próbába bepillanthatunk. Emellett nem csak ez király, hanem az átkötőzenék, az, hogyan manipulálnak minket még jobban, hogyan leszünk izgatottabbak, vagy szomorúbbak.
Meg persze azért a Black Sheep-nek is szeretnék szánni 

The new kind of feudal fairy tail - Inuyasha

by július 08, 2016






Szerintem minden animés emlékszik a gyerekkorában adott animére, amit az RTL sugárzott még nagyjából 8-9 évvel ezelőtt. Nos, ez nem más, mint az Inuyasha! :D




Ez az anime számomra többet jelent, mint bármelyik anime az összes közül, amit valaha láttam. Elég durva belegondolni, hogy ez már egy 16 éves remekmű. Nagyra becsülöm a szerzőjét, Takahasi Rumikot. Egy igazán remek dolgot hozott össze manga formájában, amit animeként is megvalósítottak 2000-ben. Sajnos akkor még csak 3 éves voltam, így nem volt lehetőségem nézni, de tisztán emlékszem, hogy mikor volt az első alkalom, mikor láttam a TV-ben. Azt hiszem, hogy 10-11 éves lehettem akkor még csak, és köztudott, hogy a kicsi gyerekeknek az iskola miatt már 20:00-kor ágyban a helyük. Nos, én mindig kikönyörögtem, hogy had nézhessem az Inuyashát, ami immár az Animaxen indult 20:15-kor. Anyu mindig megengedte, de volt, hogy nem, így lemaradtam egy-egy részről sajnos.
Vicces, mert volt olyan is, hogy átkönyörögtem magamat egy másik szobába, csak azért, hogy nézhessem, mert abban a szobában volt egy régi TV-amit az én kedvemért beüzemeltek, hogy nézhessem az Inuyashát. Viszont sajnos már nem tudom, hogy mikor, de a TV szolgáltató elvette az Animaxot sajnos, így egyáltalán nem nézhettem tovább. Legkésőbb már csak 15-16 éves koromban volt alkalmam újra megcsodálni Rumiko munkáját. Viszont úgy érzem, hogy sikerült bepótolnom minden egyes részt és végignézni legalább háromszor az animét. XD
Most, hogy végigértünk az Inuyashával közös történetemen, jöjjön is az a bizonyos tágabb vélemény róla. :3

Alap adatok
 Író: Takahasi Rumiko
Kötet: 56
Rendező(k): Masashi Ikeda,  Yasunao Aoki
Epizód szám: 167 + 26 a Final Act, ami már modernebb minden tekintetben.
4 film is készült melléje
Története: Hát azonnal megfogott, mert IMÁDOM a japán történelmet és egy olyan világba kalauzolt el ez az anime, ahol a japán középkor kultúráját is kicsit jobban meg lehetett ismerni. Azon kívül nem fukarkodott a japán mitológiai lényekből sem. Volt itt mindenféle démontól kezdve a nagy hatalmú youkaitól egészen a kis oni-ig.
Lényegében ez egy sounen, kaland, fantasy, drámai, romantikus történelmi anime, ami eléggé sokrétegűvé teszi az animét szerintem. Már az nem mindennapi szerintem, hogy egy 14 éves lány beleesik egy kútba, amin keresztül eljut a középkori japánba. Ebben a világban játszódik 95%-ban az anime is. Ma a történetvezetés fordulatokkal teli, izgalmas, mindig jön egy olyan új szereplő, aki a későbbiekben nagyon is fontos szerepet játszik az anime végkifejletében, legyen szó jó vagy rossz karakterről. Nem árulok el azoknak, akik nem látták még ezt az animét, hogy vajon happy end, vagy pedig depi end lesz a vége. :D Nézzétek meg, nem fogtok benne csalódni, mert ez egy olyan anime, ami megállja a helyét ahhoz képest, hogy már 16 éves. :3

Grafika: Nos, az akkori évek grafikáját tekintve ez egy szép anime. Talán a karakterek egyszerűségében rejlik az ereje, bár szerintem még most is megállja a helyét mind történetileg és grafikailag is, mert szépen vannak a tájak megalkotva és a különböző karakterek is. Rosszat nem tudok róla mondani még, ha nem lenne a kedvencem, akkor se. Ha valaki hozzá van szokva ahhoz, hogy a szemek különféle színűek és a hajak is, akkor lehet, hogy ez az anime nem fog neki tetszeni külsőleg. Viszont szerintem korához képest kidolgozott és gyönyörű .

Zene: Na, ez ami a kedvenceim közé tartozik még. Mivel ez egy igazán hosszú anime, így volt jó pár Openingje(6) és Endingje(8) is, amik szintén csodálatosak számomra. Ha meghallom az egyiket, akkor melegség tölti el a szívemet, de komolyan. Felelevenednek a régi, szép idők és nincs még egy ilyen anime, ami ilyen mély érzelmeket váltana ki belőle. (Blöööh, nyálas. :P)

Karakterek: Ebben az animében valami elképesztően sok karakter van. Ha azt vesszük, főhőseink mindig találkoznak ellenségekkel és jótevőkkel egyaránt, így nem szenvedünk hiányt a különböző új karakterekben. Viszont főszereplők úgy igazából csak… vagyis nah, azokból is sok van! :D Inuyasha és Kagome azok, akik a főfőfő szereplők, de mellettük ott vannak még sokan, akik igazán főb szerepet kaptak szerintem.
Azt meg kell hagyni, hogy szépen vannak megformálva mind külsőleg, mind jellemileg a karakterek. Mindegyiknek meg van a különböző története, az, hogy hogyan is kapcsolódik az ő régi életük a fő gonoszhoz. Ez teszi őket igazi csapattá és igazi barátokká a későbbiekben.
Ha valaki isten igazából egy Japán animét akar látni, ahol nincs se szőke, se pink, se kék, se zöld, semmilyen más hajszínű anime karakter, csak a barna és a fekete igazi japán emberi karakterek, akkor azoknak ajánlani tudom ezt az animét még. Nincsenek csilivili ruhák benne, nincs semmi túlcsicsázva a karaktereken, pont úgy hiteles az egész, ahogy van.

Mindegyik karaktert rettenetesen szeretem a maguk módján, bár azért én is olyan vagyok, hogy vannak olyan karakterek, akikkel, hogy ha fene-fenét eszik is, de nem fogok szimpatizálni. Naraku az egyik ilyen karakter.
A karakter jellemeknek a fejlődése nagyon jól megfigyelhető lesz mind a főhősöknél, mint pedig rengeteg mellékszereplőnél is. Inuyasha, akiről az anime a nevét is kapta nagyon sokat változott. Az a kisfiús viselkedés mindig meg fog maradni, de tud ő igazi férfiként is viselkedik, főleg, hogy ha a fivérével kell harcolni. Apropó, fivére!
Sesshoumaru egy tiszta vérű kutyaszellem, és mivel Inuyasha csak félig szellem, így megveti őt, ahogy az emberek, de mégis azt lehet megfigyelni, hogy kezd meglágyulni a kőszívű kutyaszellem. Nem tudok sajnos így mindenkit jellemezni, de akkor itt ülhetnék még napokig a bejegyzés felett. :D Nézzétek meg és tapasztaljátok a változást. :3

Kedvencek: Sesshoumaru
                    
Sesshoumaru: Az én személyes kedvencen a rideg, kegyetlen és hidegvérű gyilkos Sesshoumaru, aki egy picit talán túlságosan fent hordja az orrát. Mondjuk nem csoda, hiszen tiszta vérű, nemes youkai-val van dolgunk. Azt kell róla tudni, hogy gyűlöli az embereket. Ez nem sokkal a kezdeteknél ki is derül, de aztán történik egy olyan dolog, ami kezdi megváltoztatni a mi Nagy urunk nézeteit az emberekkel kapcsolatban. Nem árulok le semmit se, de iszonyat aranyos. :3
Kezdetekben, mikor még kicsi voltam, mindig fújjoltam rá, mert meg akarta ölni Inuyashát és a csapatát. Persze akkor még nem igazán láttam át azt, hogy hát ő valójában a sok rossz ellenére a jó karakter gárdát erősíti. Egy gyerek egyből csak azt látja, hogy gonosz. Koránt sem! ^_^

Akiket még szeretek: Kouga, aki egy tiszta vérű farkas szellem
                                 Rin, egy különleges embergyerek
                                 Mijoga a bolha xD
                                 Sango, a szellemirtó
                                 Miroku, a perverz szerzetes

Összességében erről az animéről nem tudok rosszat mondani, minden tekintetben tökéletes.  Ha még nem láttad azt az animét, akkor mars a gép elé és azonnal kezd el nézni. Én teljesen ráfüggtem! :D
Remélem, hogy tetszett nektek ez a személyes vélemény erről az animéről. Ha esetleg szeretnétek, hogy a ti kedvencetekről is írjak, akkor írjátok meg hozzászólásba, vagy esetleg chatben, hogy szeretnétek-e olvasni arról véleményt. :3
Üzemeltető: Blogger.