A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beküldött vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beküldött vers. Összes bejegyzés megjelenítése

VERSENY - Líra harmadik hely

november 23, 2016

Kalmár MariannEz egy rossz álom


Csak álmodtam az egészet,
és mikor felébredek, ott leszel velem.

Nem volt vihar, mely elfújta a házat.
Nem volt sugárzás, mely leégette a termést.

Nem volt bombázás, mely szétrobbantotta a földet.

Ez nem a sötét űr, ahol vagyok, mert itt vagy velem

VERSENY - Líra második hely

november 22, 2016

Katona Vivien

Háborús halál


Ugyanúgy indult a napod
Háború kitört fegyvered kapod.
Kiküldenek a frontra
A legveszélyesebb pontra.


Közeleg az ellenség
Lábad megremeg.
Egyedül vagy, reszketsz
Ágyútűzben szenvedsz.

Érzed, lassan itt a vég
Valamit tenni kéne még.
Pisztolyod ellenségre fogod
Meghúzod és ő halott.

Bosszú vágya hajtva támad
Szemében tükröződik a bánat.
A lelőtt barátja végez veled.
Szíved leáll, nem lélegzel.

A puska elsült nagy zajjal,
A véred kifolyik szép lassan.
A golyó a szívedet érte
Véget ért számodra az élet.

VERSENY - Líra első hely

november 21, 2016

Dylan D. Tides Jacques

(A titokban írt ballada)


Bamba Jacquesnak semmi dolga,
földön húzza ostorát
"Fázom itten..." mondja Jasmine.
Rá se néz, csak megy tovább.

"Negyven éve... Penge-hóba,
megkötözve, meztelen,
balga bátyád megfürösztött,
s csak vihogtál esztelen...

Most te reszkess! Gyáva némber...
Itt a jussod: fagyhalál!
Elfeledlek..." szól merengve,
lépte koppan, meg nem áll.

Bamba Jacquesnak könnye cseppen
s füst porozza bocskorát
"Égek itten!"  sírja Candice.
Megremeg, de megy tovább.

"Két cipócskát loptam én el
zord atyádtól - bánhatom...
Húsbaizzó billogától
lett e bélyeg vállamon ...

Most te lángolj! Hamvaiddal
tán a rossz is messze száll...
Elfeledlek!" szól nevetve ,
lépte dübben, meg nem áll.


Bamba Jacquesra vérszag omlik,
s körbejárja otthonát.
"Végem itten..." súgja Margaux.
Fintorog csak, s megy tovább.

"Két pribéked, s bősz cseléded
vágta bőröm hátamon!
Még a korbács is sikoltott!
Hol maradt a szánalom?!

Most te szenvedj! Élj sebeddel,
míg enyészet nem talál!
Elfeledlek!"  szól dühödten.
Lépte dörren, meg nem áll.

Bamba Jacquesra csönd parancsol,
úgy köszönt egy kis szobát.
Nincs panasz, csak néma, hűs test,
átkarolja, s nincs tovább.

Nem szidalmaz. Szája habzsol.
Étke bűn és rothadás.
Anton arcán és szerelmén
csonka, bűzlő álmodás.

Rákacsint a kis tetemre,
torz fiúra hull a nyál.
"Édes Anton!" szól remegve,
Bamba Jacques, a vén sakál.

"Nem feledlek,- búgja gyengén-

míg a szívem meg nem áll!"
Üzemeltető: Blogger.