A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érdekes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érdekes. Összes bejegyzés megjelenítése

Sorozatajánló: Westworld

november 05, 2016

A Westworld egy idén (2016) indult sorozat az HBO jóvoltából. A stílusa érdekes összeolvasztása a sci-finek és a thrillernek, nem beszélve arról, hogy a dráma is jelen van benne. Ezek mellett hiába science fictionről van szó, erős alapot ad a western stílus. 

A sorozat alapja egy 1973-ban megjelent film, ugyanezzel a címmel. Érthetően ráfért a témára a vérfrissítés, és noha az eredeti filmet nem láttam, méltán dolgozzák fel a történetet. Megéri belenézni a sorozatba, hiszen érdekes kérdéseket fejteget, amin senkinek sem árt elgondolkozni.

A történet szerint a jövőben járunk, ahol létrehoztak egy parkot, egy külön világot, ami a western stíluson alapul. Koszos csehók, pisztoly párbajok, banditák és kurtizánok, minden, ami kell. A bent lakókat drónok jelentik, akik egészen valósághű robotok, csak az öntudat hiányzik belőlük. A vendégek pedig kiélhetik rajtuk minden vágyukat, öldökölhetnek és szexelhetnek amennyit csak akarnak.
Nekik semmitől sem kell félniük, sem a lakók véleményétől, sem attól, hogy amit tesznek, az rossz. Hogyha kupit csinálnak, akkor a személyzet eltakarít mindent. A bentlakók pedig semmire sem fognak emlékezni, mivel a történések ismétlődnek, egy periódusra épülnek. Az írók sok-sok történetszállal rukkoltak elő a park és drónok számára, hogy a visszatérő érdeklődök mindig mást és mást próbálhassanak ki, felfedezhessék az apró részleteket, néha jó, néha pedig rossz fiút alakítva. 

Több szemszögből is megközelíthetjük a parkot. Végigkövethetjük a "legöregebb" drón mindennapjait, amikor időről időre elfelejt mindent, hogy aztán elölről kezdhesse ugyanazt a kört. 
Láthatjuk a park mögött állók erőfeszítéseit, hogy miből áll fenntartani a Westworldöt. Több karakter fáradozik az új és új lakók létrehozásában és ellenőrzésében. 
Értelemszerűen feltűnnek a vendégek, s az egyikük segít abban, hogy végigkövessük egy igazi ember döntéseit egy ilyen helyen.
Ám ahogy telnek a részek minden szál összekapcsolódik, hogy az első évad utolsó, 10. részében elérjük a gyomorba rúgás szerű végkifejletet.  


A bonyodalom már az első részben feltűnik, ám miután végignéztünk több órányi Westworldöt, akkor sem kezd el igazán összeállni a kép, csak apró sejtéseink lehetnek. Idő kell ahhoz, hogy a szálak finoman alakuljanak, óvatosan vagy a képünkbe csapva az igazságot és a fejleményeket.
Ami az igazi báját adja a sorozatnak az az, hogy jobban beletekinthetünk az emberek lelkivilágába, megláthatjuk, hogy ki milyen, ha nem köti semmilyen társadalmi elvárás. Éppen ezért nem zavaró, sőt eltünedező a szappanopera jelleg, amikor előkerülnek akavarások. Az egész sorozatot átszövik az érzelmek. Itt a szerelem, vagy a testi vágyak nem bonyodalomkeltőként vannak jelen, mint egyéb sorozatokban, hanem csak jobban megerősítik az emberi természetről alkotott képünket.
Már az első rész után csomó etikai kérdés felvetődhet bennünk, amire nem minden esetben könnyű választ adni.  Ahhoz, hogy jobban elmélyedhessünk a kérdésben, hogy egy robotnak mennyi tudatot és érzelmet adhatunk, érdemes végignézni a sorozatot. Az emberi gyengeségünk elég indok arra, hogy elindítsunk egy lavinát, amiről mindannyian tudjuk, hogy nem lenne szabad. Illetve hogy egy mesterséges élet, drón, ha érez is, ér e annyit, mint egy hús vér ember. 
Végignézhetünk több fejlődést, haladást, elgyengülést, felerősödést, öntudatra ébredést (csak semmi spoiler), hiszen a karakterek sok mindenen mennek keresztül. Nem csak történnek körülöttük a dolgok, hanem fejlődnek, így bomlik ki lassan a történet és a szereplők jelleme.

Epizódonként szintén rengeteg dolog történik, ezért egy-egy rész pár perc híján akár egy órás is lehet. 
Az opening fantasztikus, látszik rajta, hogy melyik csatorna forgalmazza a sorozatot (emlékeztet a Londoni rémtörténetekre). A zenét Ramin Djawadi szerezte, akinek a dallamait már a Game of Thrones-ból ismerhetjük. 
Híresebb és ismeretlenebb színészek egyaránt megfordulnak a jelenetekben, ám hírnévtől függetlenül mindegyikük jó alakítást nyújt. A főszereplők között láthatjuk Anthony Hopkins-t és Edward Harris-t. Nem kis tehetség kell ahhoz, hogy hitelesen elő tudják adni a drónt, aki az egyik pillanatban érez és küzd, a következőben pedig érzéketlen és mozdulatlan.

Online itt nézhetitek meg, angolul, magyar felirattal. 

Ti mennyit láttatok eddig a Westworldból? Mit gondoltok róla? 


Néhány könyv, ami mélyen megráz

szeptember 18, 2016

Sokan szeretünk olvasni, ám nem mindig találjuk meg magunknak a megfelelő könyvet. Sokféle típus van, amiket jól esik olvasni. Vicces, történelmi, fantasy, sci-fi... Ma néhány olyan regényt hozok el nektek, amik biztosan megérintenek titeket, esetleg felzaklatnak. Lesz itt realisztikus, thriller, de még sci-fi is! De egy valami közös: ezen könyvek mellett képtelenség érzések nélkül elmenni!

Kate Morton: Felszáll a köd


Első körben kicsit visszamegyünk az időben, az 1920-as évekbe. Egy arisztokrata család életébe tekinthetünk bele. Ám mégis egy rejtély, egy sötét felhő lengi be az életüket, hiszen egy estélyen egy fiatal, tehetséges költő vetett véget az életének, s az esetnek csak két szemtanúja volt. 
1999-ben az esetről filmet szeretnének forgatni, ezért felkeresi az utolsó élő személyt, akinek köze volt az esethez. A 98 éves Grace Bradley meséli el a saját és a ház életét, egészen addig a napig. Érzelmek és régmúlt kínok kavalkádjába esünk bele, ahol az egyetlen gyötrelem nem csupán a költő öngyilkossága. Itt a szerelem és a család is fontos, a hűség nem olyan, amit csak úgy sutba dobnak. Biztosítom, többször görcsösen lehet markolni a lapokat, amiért átérezzük Grace kétségeit és kínjait.
Ha érzelmeket keresel, nem csak romantikát, és kedveled a '20-as éveket, akkor ezt a regényt imádni fogod! Rejtélyes és érzelme egyszerre.

Erica James: Mondd el a csillagoknak!


A Mondd el a csillagoknak! egy igazán szívbemarkoló történet. Mondhatni keretes mű, hiszen szimplán az eleje és a vége játszódik a könyv jelenében, a legtöbb oldalt viszont a múlt teszi ki. A főszereplő nő, Lydia Velencében éli felnőtt életét, amikor egy alak a régi időkből feleleveníti mind azokat, amiket gyerekként átélt. A hölgy elmeséli az életét, hogy megérthessük, mi fűzi őt ilyen erősen ahhoz a férfihoz. Tragikus eseményeknek lehetünk tanúi, s ami a legborzasztóbb, hogy bele is gondolhatunk, mind ez megtörténhet. Az írónő a puszta valóságot veszi táptalajul, és minden természetfeletti elem nélkül is képes tragikumot teremteni. 
Igazi érzelmes regényről van szó. Ha egy olyan szerelmi történetet keresel, ami igaz és valós minden erőltetés nélkül, akkor megtaláltad a neked való regényt! Hiszen hiába romantikus könyv, mégsem két ember kapcsolata áll a középpontban.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt...


Jay Asher könyve nem csak az egyik főszereplő életét változtatta meg, hanem az olvasókét is. Az alap ötlet már éppen elég tragikus, miszerint egy fiatal lány véget vetett életének. Ám a továbbiak még több érzelmet okádnak elénk, amikkel nekünk úgyszintén meg kell birkóznunk. Hannah hangját még halála után is lehet hallani, hiszen felvette kazettára azt a 13 okot, amiért úgy döntött, hogy egyszerűbb holtan. A hangfájlokat mindenkinek meg kell hallgatnia, akik benne vannak ebben a 13-ban. Köztük van Clay is, E/3-ban az ő történetét szintén megismerhetjük, mégis a regény nagyobb része Hannah szemszögéből bontakozik ki. Ez egy érdekes megoldás a mesélésre és már ez  megragadja az emberek figyelmét. Nem beszélve arról a rengeteg tragikumról, amiken Hannah-nak át kellett vergődnie.
Személy szerint én kétszer olvastam és nem bántam meg. Papírzsepiket ajánlott előkészíteni, ha belevágtok.

Murakami Rjú: Casting


A Castinggal egy új irányba terelem a témát, mivel ez a regény nem annyira épít az érzelmekre és a romantikára, inkább a pszicho-thriller irányába hajlik. De tragikus életutakkal itt is találkozhatunk. Egyáltalán nem hosszú regény, könnyedén lehet vele haladni, már ha nem vesszük számba, hogy mennyi olyan történés van benne, ami ha nem hat meg, nagyon mélyen megráz.
A regény kezdete alapján még vígjáték is kerekedhetne ebből a sztoriból, ám sokkal tragikusabb lesz a helyzet, mint amire számíthatnánk. Tipikusan azzal a helyzettel állunk szemben, amikor semmi sem fekete-fehér, jó vagy rossz. Sokkal mélyebben belehatolunk az emberi elmébe, megláthatjuk, hogy hol és hogyan torzulhat el egy lélek.
Thriller imádóknak tudnám ajánlani, nem azoknak, akik valami romantikus történetre várnak. Az nem ez!

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!


Egy vámpíros könyv? Na ne! - mondhatná mindenki, biztosra is veszem, hogy a legtöbbünknek ezek a könyökén jönnek ki a Twilight és társai után. De ez más. A Hívj be! egyik főszereplője hiába vérszívó, az egész történet mégis rettentő reálisan van ábrázolva. Még a vámpír-vírus biológiai hátterével is találkozhatunk, ahol leírják hogyan nézhet ez ki. Nem beszélve a szereplők drámai életéről.
A cselekmény több szálon fut, néhol értelmetlenül unalmasnak tűnik, ám csak ki kell várni a végét. 
1981-ben játszódik a történet egy nyomasztó, svéd kisvárosban. Halálesetek történnek, de a 12 éves Oskar figyelmét nem csak ezek keltik fel, hanem az új lakó is... Elsőre nagyon közhelyesnek tűnhet a történet, de nem várt fordulatokkal is találkozhatunk. 
Erős idegzetűeknek ajánlom.

Emmi Itäranta: A teamesternő könyve


A kilátástalan jövőben járunk, szóval akár sci-finek is bélyegezhetném a regényt. A benne felvetett problémák viszont valósak. A víz egyre kevesebb, mindenki egyre betegebb, s ki tudja mi vár rád, ha egy vízforrást titkolsz a hatalmak előtt! A főszereplő mégis megteszi. Noria a végletekig kitart, nem nyugszik bele a helyzetébe, amíg csak megteheti. Küzdd és tervei vannak. 
A regény igazából egy dokumentáció a történésekről egy lány szemszögéből. Így nem csoda, hogyha teljesen együtt tudunk érezni a helyzettel mi nők, ami rettentően kétségbeejtő és nyomasztó. Ráadásul a titkokból nem lesz kevesebb a könyv végére sem, s ekkor jöhetünk rá, hogy ez nem egy tipikus történet. 
Erről a regényről már írtam egy kritikát, amit itt olvashattok el.

David Mitchell: Felhőatlasz


Nem véletlenül ezt a könyvet hagytam a legvégére. Elég vastag egy példány, így hát nem csak egy történetet foglal magába. Ennek ellenére akármennyi idő is telt el egy-egy életút között, van, ami összeköti a szereplőket. A fő koncepció tehát a reinkarnáció. A régmúlttól kezdve a jelenen át a távoli és a még távolibb jövőbe nyerhetünk betekintést. Mindegyik időben egyre komolyabb problémákkal és történésekkel kell farkasszemet néznünk. Itt is találunk öngyilkosságot, gyilkosságot és ármányt. Néhány szál kiszámíthatatlan és váratlan fordulatokat hoz fel. Tehát nem egyszer fakadhatunk sírva rajta, több szereplővel egyaránt azonosulhatunk.
A regényből egy fantasztikus film is készült, én mégis a regényt ajánlanám. A többi adaptációt szintén lehet szidni a pontatlanság miatt, itt viszont egy-két szálat teljesen megváltoztattak, ami érthető. A film így is borzasztóan hosszú lett, néhol viszont kevésbé tud így megrázni, mint a regény.

Remélem megtaláljátok a nektek tetsző könyvet. S talán fura ilyet írni, de tiszta szívemből kívánom, hogy sírjatok rajtuk egy kicsit és mindenképpen gondolkozzatok el!
Olvastátok már valamelyik regényt a listáról? Ha igen, ti mit gondoltok róluk? Esetleg hozzátennétek még néhány regényt az itt feljegyzettekhez?

Megdöbbentő fóbiák

by szeptember 11, 2016
Az emberek sok mindentől félnek. A pókoktól, a magasságtól, a szörnyektől.. de akadnak  igazán bizarr, furcsa félelmek is, amiket sokan nem is érthetünk. Furcsa belegondolni abba, hogy ahhoz, hogy ezekről az iszonyokról fóbiákat nevezzenek el, több embernél is jelen kellett lennie. Most pár abszurd fóbiát hoztunk nektek. Ti mitől féltek?




1) Arachibutyrophobia – Attól való félelem, hogy a mogyoróvaj a szájpadlásra ragad

Valóban nem a legkellemesebb érzés, amikor az ember próbálja levakarni a szájpadlásáról a mogyoróvajat, de elég érdekes, hogy egyes személyeknél ez szorongásos félelmet válthat ki. Az emberek inkább attól félnek, hogy elfogy a mogyoróvaj, de ha valaki esetleg arachibutyrofóbiás, nagy megkönnyebbülést jelenthet neki..




2) Phobophobia – A fóbiáktól való rettegés

Minden fóbia rengeteg szorongással jár, nagyban megnehezíti az emberek életét. Senki sem szeretne fóbiákat, de mi van akkor, ha ez akkora rettegést vált ki, hogy fóbiafóbiává növi ki magát?  Ha az ember fél a fóbiáktól, és fóbiofóbiája van, akkor a fóbiája miatt van fóbiája? Mindenesetre, érdekes…

3) Octophobia – Félelem a nyolcas számtól

Sok ember tartja számon, hogy mi a szerencseszáma, és azokon a napokon, vagy azokban az órákban a babonáik miatt akár szerencsésebbnek is érezhetik magukat. Akinek octophobiája van, biztosan nem érzi valami jól magát augusztus nyolcadikán, reggel nyolckor..



4) Euphobia – A jó hírektől való iszony

Nem szívesen hallunk betörésekről, katasztrófákról a tévében vagy a rádióban, mert az embernek ilyenkor mindig kicsit rosszabb kedve lesz. Amíg minket az ráz meg, hogy valahol árvíz öntött el városkákat, addig az eufóbiásokat kirázza a hideg az olimpiai aranyéremtől. Kellemetlen lehet a legjobb barátunk terhességének hírétől sikítófrászt kapni.



5) Liticaphobia – Félelem a perektől

Senki sem szereti, ha beperelik bármi miatt. Főleg akkor, ha alaptalan vádaskodások miatt járja a köröket a bíróságon, vagy éppen apr-cseprő ügyek miatt kell megjelennie. Van, aki egyenes irtózik a perektől, nem csak akkor, ha őt perelik, hanem akkor is, ha esetleg ő perel, vagy az ő érdekében történik a tárgyalás.

6) Omphalophobia – A köldökök iránt érzett iszony

Lehet, hogy nem a legszebb testrész az ember köldöke, de rettegni tőle igazán groteszk lehet. Főleg, ha a büszke apuka szenved ilyen fóbiától, és a köldökzsinór elvágását ajánlják fel neki. A strandon sem lehet kellemes, ha lépten-nyomon köldököket lát az ember..



7) Francophobia – Félelem a franciáktól

Minden népnek vannak furcsaságai, nem szerethetünk mindenkit. Ez a fóbia a francia emberektől való szorongásos rettegés. Vajon mi lehet a kiváltó oka ilyen iszonyoknak?
Jobb, ha inkább megmaradunk a hétig tartó felsorolásnál, hogy az octophobiások is élvezhessék a bejegyzést. Számotokra melyik volt a legmegdöbbentőbb?



Japán gasztronómia

by szeptember 01, 2016
Az utóbbi néhány évben sorra nyílnak a japán éttermek a világkülönböző pontjain köztük Magyarországon is elterjedtek az e fajta vendéglátók.
Mivel Japán sziget, ezért fontos szerepet játszik a táplálkozásban a hal és a tenger gyümölcsei is. A japán fogásoknál nagyon fontos a színek és a formák összhangja, valamint az, hogy minőségi alapanyagokból tápláló ételeket készítsenek. Mondhatjuk azt is, hogy a japán konyha legfőbb törekvése, hogy összhangba hozza az esztétikát és a tápértéket. A japán konyha alapját a zöldségek és a halak képezik. Fontos eleme még konyhájuknak a Koreából átvett szójaszósz és a tengeri alga. A japán konyha az ételek csoportosításánál nem az általunk ismert módszert használja, azaz nem az étkezés időbeli elhelyezkedése szerint csoportosít, hanem az elkészítés módja szerint.
Ha teljességgel őszinték akarunk lenni, akkor a japán konyháról az első dolog, ami eszünkbe jut, az a sushi. Erre a sztereotípiára építve sok japánnak mondott étterem hajlamos az ország gasztronómiáját az étlapján a sushira és annak válfajaira szűkíteni.
Igaz, a sushi tényleg alapfogás. Már csak azért is, mert a japán konyha két alapanyagából készül: rizsből és a sashimiből (nyers hal). Köztük különböző zöldségeket (répát, avokádót, különböző algákat stb.). 


 Japánban az édességnek illetve a desszertnek nincs akkora hagyománya, mint nálunk. Az étkezéseket általában rizzsel fejezik be. Ha mégis valami édesre vágynak, akkor a szezonnak megfelelő gyümölccsel zárják az étkezést.
A tea és a teaszertartás elmaradhatatlan része nem csak a japán gasztronómiai kultúrának, hanem a japán kultúrának is. A tea, azon belül is a zöldtea a legkedveltebb ital Japánban. A zöld teát melegen cukor és tej hozzáadása nélkül, magában isszák. A japán éttermekben ingyen szervírozzák az étkezésekhez. A japán teaszertartás igen nagy múltra tekint vissza. A IX. században Eichu buddhista szerzetes Kínából visszatérve vitte magával a teaszertartást a szigetországba.


Gyorséttermek sokasága található a nagyobb vonatállomások mentén, itt viszonylag olcsóbb ételeket, kellemes környezetben fogyaszthatunk. A hamburger- és szendvicsboltok mellett számos gyorsétterem található, ahol ínycsiklandozó japán fogásokat találunk. Ezek a gyorséttermek gyakran 500 jen alatti árakon kínálnak étkezési lehetõséget. Néhol még reggeli menüket is találunk.
A bevásárlónegyedek és szórakozó centrumok közelében szinte mindig figyeljünk a napi menü feliratra, itt 600 és 800 jen körüli áron tudunk egy napi ebédet elfogyasztani. Bőséges japán vagy nyugati típusú menük közül lehet választani. A „kaiten-sushi” boltokban a sushi sem számít a drága ételek közé.


A japánok számítanak arra, hogy étkezési szokásaik furcsának tűnhetnek egy európai ember számára, azonban egy japán étteremben érdemes odafigyelnünk néhány étkezési „szabályra”. Íme egy kis ízelítő:

• Lehetőleg kerüljük a kés és villa használatát.
• A pálcikákkal tilos mutogatni, ételt szúrni rá, s válogatni velük.
• A már nem használt evőpálcikákat a kihelyezett tartókra tegyük.
• A rizses és tésztás tálkákat balkézzel magasan emeljük a szánkhoz, s úgy csipegessük ki belőle az ételt.
• A levest szürcsölve illik meginni, közvetlenül a tálkából.
• A szójaszószt ne öntsük az ételre, inkább mártogassuk abba bele.
• A japánok nem használnak szalvétát, helyette meleg kéztörlőt kaphatunk.

Érdekességek Japánból

by augusztus 30, 2016
Japán érdekes, színes kultúrája rengeteg különleges dolgot rejt magában. Ma ebből a keleti országból hoztam érdekességeket, hogyha csak gondolatban is, de egy kicsit körbeutazhassuk a világot. Ha titeket is érdekel a távolkeleti területek szokásai, mindennapjai és lehetőségei, tartsatok velem!

1) A jatt sértés
Japánban nem szokás borravalót adni. Ha jattot próbálunk hagyni egy étteremben, az kifejezetten sértésnek számít. A fizetés úgy történik, hogy a felszolgáló számológépben mutatja nekünk, mennyit kell fizetnünk, majd azt, hogy mennyi jár nekünk vissza. Ha elvettük a pénzt, a pincér meghajol, mosolyogva elköszön, és mehetünk is a dolgunkra. A legtöbb helyen az átverés sem „szokás”, mivel úgy tartják, ha átvernek egy vevőt, balszerencse éri őket.
Általában a japán éttermi felszolgálók nagyon udvariasak, nagyon figyelnek az illemszabályokra, az éttermeken kívül is.


2) Love hotelek
Love hotelek, azaz szerelemhotelek állnak a rendelkezésünkre, ha igényeinket diszkréten szeretnénk kielégíteni. Mivel Japánban a családok általában vékony falú, szűkös lakásokban élnek, ezért nincs sok esély a nemi életre. A Love Hotelek azonban vastag falakkal rendelkeznek, folyosóin hangos zene szól. Ha ételt rendelünk, akkor egy nyíláson át adják be  a szobánkba, a parkolóban a rendszámunkat is eltakarhatjuk, a portás csak csengetésre jön ki. Ilyenkor odaadja a kulcsot, elkéri a pénzt, majd vissza is megy. Pár órától egészen egy napig tartózkodhatunk egy ilyen hotelben.


3) Abszurd automaták
Sok étteremben egy automatán át rendelhetjük az ételt. Amikor bepötyögjük, mit kérünk, a gép kiad egy kartonkártyát, és miután helyetfoglaltunk, az ételünket már készítik is a konyhán. Ezen a megoldáson kívül a Love Hotelekben erotikus cikkek automatái is vannak, italautomata pedig szinte mindenütt. Ez az automata-megoldás nagyon népszerű és gyors is, ezért sok helyen kedvelik, alkalmazzák.


4) Gésák
A közhiedelemmel ellentétben a gésa nem prostituált, hanem szórakozató művész. Szolgáltatásuk borsos árú. Ők jártasak a tánc, zene művészetében, és hosszú évekig tanulják a szórakoztatás művészetét. Eleinte kényszerből, de később csak saját akaratukból csatlakoztak a gésa közösséghez.
Ha többet szeretnénk tudni a gésákról, akkor rengeteg irodalmi műben tájékozódhatunk. Erre híres példa az Egy gésa emlékiratai, Arthur Goldentől. A könyv egy 9 éves kislányról szól, akit eladnak egy gésaházba.



5) Pontosság
Japánban a boltok nyitását, a vonatok érkezését és indulását másodperces pontossággal végzik. Ha késnek, mindig meghajolnak, és elnézést kérnek. Emellett a boltok vezetői sokszor személyesen üdvözölnek minden vásárlót, végtelen udvariassággal. Általában még a kosarat sem nekünk kell elvennünk, mert átnyújtják nekünk.



6) Talált pénz, balszerencse
Ha Japánban pénzt találnak az utcán, akkor is leadják, ha milliós értékről van szó. Úgy tartják, hogy a talált pénz rossz sorsot, balszerencsét hoz, ezért sosem tartják meg. Leadják a rendőrségen, majd ha 3 hónapig nem jelentkezik az elvesztő, akkor a találóé, de általában a megtaláló nem kéri el.


7) Kevés kuka
Érdekes, hogy Japánban alig vannak kukák az utcán. Ha mégis találunk, biztosan szelektívbe futunk bele. Az emberek nem szemetelnek, hanem hazaviszik magukkal a szemetet, és ott dobják ki.

Ti jártatok már Japánban?


Üzemeltető: Blogger.