A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritika. Összes bejegyzés megjelenítése

Papp Dóra: Tükörlelkek sorozat

by február 04, 2017
Képtalálat a következőre: „tükörlelkek”
A fiatal magyar írónő sorozatának első része 2015-ben jelent meg, mint első regénye a saját nevén. A kötet általánosan pozitív értékelést kapott az olvasóktól, ezért pedig nagyon szerettem volna én is kezembe venni. Bár a borító is alapvetően megnyert magának, hiszen eléggé kifejező, és igényes, ehhez képest az alapszituációt, fülszöveg alapján sablonosnak találtam, első belelapozásra pedig unalmasnak. Végül is alig vártam, hogy meglássam én is azt, amiért mások szeretik.

A regényben adott két lány, Kriszti és Orsi, akik a leírás szerint egymás szöges ellentétei, ez viszont szerintem erős túlzás. Gondolkodásmódban a lányok sok szempontból hasonlítanak, például mindketten hisztisek, nem is kicsit, ráadásul nagy többségben ok nélkül.

Kriszti a polgármester lánya, az iskola egyik legnépszerűbb diákja, legjobb tanulója, valamint különleges szépség, tekintve, hogy spanyol vér csörgedezik benne, és valójában csak örökbe fogadták. A lány titkos szenvedélye a tánc, amit legjobb barátjával, a meleg Viktorral a hét több napján űz, egy régóta romosan álló épületben. Itt ismeri meg Kornélt, a Pesten műszaki egyetemista srácot, akinek az apja résztulajdonosa az említett épületnek. Kriszti Kornéllal alakuló szerelmével párhuzamosan a pályaválasztással bajlódik, ami sok idegeskedéssel és fejtöréssel jár számára.

Orsi, a lázadó lány, eközben új osztálytársat kap, Olivér személyében. Egyikőjük élete sem egyszerű, és tulajdonképpen mindkettejük a „nekem van a rosszabb életem” cím elnyeréséért versenyez. Olivér egyből kiszúrja magának Orsit, és kitartóan küzd a meghódításáért, ami szintén nem bizonyul gyerekjátéknak, mivel a lány személyiségéből, és múltjából kifolyólag, automatikusan eltaszít magától majdnem mindenkit, aki törődni szeretne vele. Végül is a vonzalom győz. Emellett viszont Orsinak továbbra is meg kell küzdenie édesanyja élettársával, akit ki nem állhat, az iskolából való kirúgás fenyegetésével, és a neki segíteni próbáló angol tanárával, Paullal.

Kriszti végzős, Orsi pedig tizenegyedikes ugyanabban az iskolában, így felületesen ismerik egymást, és meg kell mondani, egyáltalán nem szimpatizálnak. Orsi és Kriszti élete végül is – hol sablonosan, hol fordulatosan – össze-össze kapcsolódik.

Önmagában különleges felállás ez a kettő az egyben regény, mégis sokszor ellenérzést váltott ki belőlem. Amikor már beleéltem magam Kriszti szemszögébe, már át is váltott Orsira, így egyikőjük bőrébe sem tudtam kellőképpen belebújni. Főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy egyiküknek sem valami könnyed a személyisége, elég furcsán gondolkodnak, így alapból sem egyszerű megszokni a látásmódjukat. Ez a probléma a második részben, mikor már jobban ismerjük a szereplőket, sokkal kevésbé tűnik fel.

A sorozat másik negatívuma, hogy egyfajta általános amatőrség sugárzik belőle. Néhol a klisék nagyon zavarók, valamint az is, mikor egy és ugyanazon eseményt mindkét szemszögből elolvashatunk, ami majdnem, hogy megegyezik.

Viszont pozitív, hogy sosem lapos a történet, mindig pörög, ezáltal olvastatja magát. Ráadásul a két fiú főszereplőben, Kornélban és Olivérben egy-egy igazán szerethető, rokonszenves karakter ismerhetünk meg, ami némileg ellensúlyozza a lányok kellemetlenségét.

A második rész egyébként sok szempontból jobb. Egyrészt nem csak a szerelmes nyáladzásról szól (bár azt is hozzá kell tenni, hogy azok a részek, mikor valamelyik lány éppen fasírtban van a barátjával, szörnyen unalmas), másrészt viszont kezd kibontakozni a lényege az egésznek. Már az elsőben is bőven érezni, de itt már a tetőfokára hág a bennünk rejlő kíváncsiság, mi is lesz végül az egészből. Tulajdonképpen egy rejtély vár megoldásra, és hát, tényleg vár, mivel majdnem az utolsó oldalakig húzza az írónő. Azonban azt kell mondanom a végkifejlet szerintem borzalmasan jól ki lett találva. Lehet más számára teljesen kiszámítható volt, de én másra számítottam, így nagy meglepetésként ért.

Szintén a történet pozitívuma, hogy mindkét lány hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, és mindkettejüknek sikerül egyenesbe hozni az életüket, és megoldani a problémákat, amik köré a cselekmény épül.

Sok szempontból tehát, nagyon jó a sorozat, mind például azért is, mert sok motivációt nyerhet belőle minden tinédzser, főleg a pályaválasztással bajlódók, és azok, akiknek a szüleikkel vannak problémáik. Ezzel szemben viszont óriási negatívum, ami miatt semmiképp sem tudnám megadni rá a maximális csillagot, hogy nagyon sok valótlanul, amatőrül megírt szituáció van, pedig a történet fantasztikus lenne. Így azt mondom, egy két javítgatás, csiszolás, átírás ráférne.

Összességében felér a többi kortárs, magyar ifjúsági regénnyel, így azoknak mindenképp ajánlom, akik alapból szeretik a hazai gimnazistákról szóló könyveket.

Nektek hogy tetszett a sorozat?




Tovább...

Széttörve - kritika

by január 29, 2017
M. Night Shyamalan új filmjét, a Széttörvét úgy harangzozták be, hogy ez bizony nem tipikus Shyamalan film. Az előzetes nagyon megkapó volt, és bevallom, én is sokkal jobbra számítottam és többet vártam a filmtől. Az alapötlet nagyon szuper, de akkor mégis hol bukik el a film?



A történet középpontjában Kevin áll, akinek 23 személyisége van, mivel disszociatív identitászavara van. Az első érdekes dolog a karakterében, hogy a személyiségei ismerik egymást, párbeszédeket folytatnak egymással. Ez azért különleges, mert ennél a betegségnél minél több személyiség van, annál kisebb az esélye, hogy az identitások ismerik egymást. A sztorira visszatérve, Kevin egyik gonosz személyisége Dennis, elrabol három lányt egy parkolóból, majd egy pincehelyiségbe zárja őket. Valami olyasmit hint el a lányoknak, hogy szent táplálékok, és hogy egy felsőbbrendű lénnyel fognak találkozni.



A történet legnagyobb hibája, hogy telis-tele van logikai buktatókkal. Ezen kívül a „szerencsés véletlenek” lehetetlenek és átlátszóak, és egyáltalán nem tűnnek véletlennek. A betegség tekintetében is vannak hibák. Emellett Kevin személyiségeinek mély monológjai szájbarágósak, túl művésziek akarnak lenni, ezért néha a film belegabalyodik a tanulságának hálójába, mintha nem tudná eldönteni, mit is akar pontosan közölni a nézőkkel.

Hogy ne csak a hibákat említsem, nézzük a film erősségeit is. A főszereplőt alakító James McAvoy játéka fantasztikus, az arcmimikája lenyügőző. Embertpróbáló feladat lehet még egy gyakorlott színésznek is, hogy egyszerre 23 különböző személyiséget játszon el. Ha mást nem, akkor ezt biztos érdmes figyelni a film alatt.



Casey, a másik fontos szereplő visszaemlékezései hatásosak és megrázóak is, ezeket is a film erősségeihez sorolnám. Szenvdéssel teli, baljós múltjának lehetünk a tanúi, és éppen emiatt a szörnyű történet miatt menekül majd meg a filmben. A tanulság itt bontakozik majd ki, kidolgozhatták volna sokkal jobban is, mert így sajnos nem érte el azt a célt, amit szántak neki. A fő tanulságon kívül még sok más metaforikus képet is rejt magában a film a mentális betegségben szenvedők megítélésével kapcsolatban, de sajnos ezt sem úgy adják át, hogy hiteles legyen, és hogy megérintse a nézőt.
Összességében úgy gondolom, hogy egynek elmegy, ha szereted a Shyamalan féle plot-twisteket, de ha nem, akkor jobban jársz, ha ezt a másfél órát hasznosabban töltöd el.




Hossz: 118 perc

Rendező: M. Night Shyamalan


Korhatár: 16
Tovább...

A démon arca

by december 24, 2016
A Démon arca (Incarnate) egy új koncepciónak tűnt az örödögűző-horrorok világában. Nem a megszokott kerettörténettel áll elő, nagyon új és nagyon hatásos akart lenni. De ez nem sikerült úgy, ahogy a rendezők képzelték.



A történet középpontjában Dr. Ember áll, aki nem hagyományos módon küzd meg az emberekben lakozó démonokkal. Nem hisz az egyházban és a vallásban, ehelyett az áldozatok elméjébe férkőzve próbál megküzdeni az élősködőkkel. A munkájának meghatározó pontja, hogy évek óta üldözi Maggie-t mások elméjén keresztül, ugyanis ő az az élősködő lény, aki még évtizedekkel ezelőtt végzet feleségével, fiával, őt pedig tolószékbe kényszerítette. Az egyház felkéréseire csak akkor reagált, amikor elhitették vele, hogy Maggievel van dolga.



Főhősünkhöz egy nap újabb ügynök látogat el, azt kérve tőle, hogy segítsen megszabadítani egy 11 éves kisfiút a démontól. Felix, egy régi barátja és volt tanítója utánajár a történteknek, és biztosra veszi, hogy ezúttal Maggie áll a háttérben. Kifejleszt egy speciális mérget, amit Dr. Embernek akkor kell választania, ha az élősködő felülkerekedik rajta, és rabjává akarja tenni. A szer 10 másodperc tisztánlátást ad, hogy végezzen magával, mert van rosszabb a halálnál. Eleinte Ember nem kér ebből.



A történet az utolsó 15 percig be is váltotta azt, hogy nem lesz klisés és tipikus. Persze ellőttek benne pár elég elcsépelt elemet, de volt ennél nagyobb baja is a filmnek. A főszereplő volt az egyetlen, akinek fel volt építve a jelleme, a többi szereplő pedig abszolút üresnek érződött. Talán Cameron, a megszállt kisfiú karaktere még kicsit többet rejtett magában, de ezt sem dolgozták ki megfelelően. Dr. Ember jellemfejlődése ebből kifolyólag szintén szájbarágósra sikeredett, a lényege dióhéjban annyi volt, hogy a férfi rájöjjön, igenis van rosszabb a halálnál.
A főszereplő segédjei abszolút üres jellemek voltak, pedig ebből is lehetett volna többet kihozni. Sajnos ez nem sikerült, de a fő szál még így is jó lett volna, de…



… nem tudták, mikor kell abbahagyni. A történetet már háromszor el kellett volna vágni, mire vége lett, és ha az első, vagy legalább a második alkalommal befejezték volna, nem lett volna hatásvadász klisé. A történet vége az egész addigi élményt lerombolta, pedig az alapok nagyon erősek voltak, és igazán lehetett volna jó film is. A látvány és az operatőri munka egy kicsit kihúzza a filmet a sárból, de az biztos, hogy lehetett volna jobb alkotás is..



Tovább...

Honfy Ágnes: Arany Birodalom

december 10, 2016

Az Arany Birodalom nem az egyetlen munkája Honfy Ágnesnek, aki 2004-ben kezdett írással foglalkozni. Ám írói karrierej a saját bevallása szerint előbb végetért minthogy elkezdődhetett volna. Ez már az eltelt évek számán is látszik, hiszen az Arany Birodalmat 2006-ban adta ki az Agenda kiadó.
A borító szemetgyönyörködtető, híven visszaadja a regény hangulatát.
Mind a 672 oldal hasznosan van kitöltve. A fejezetek elején általában a világ saját íróitól találhatunk szemelvényt, amik segítenek kicsit tájékozódni a világban és annak a berendezkedésében, befolyásolnak minket a helyes gondolatok és vélemények irányába. A fejezeteket csillagok tagojlák további részekre, megkönnyítve az olvasást és a szálak elválasztását.

   
,,Az arisztokraták ragaszkodtak ahhoz, hogy a számuk ne növekedjék drasztikusan, mivel ez azt jelentette volna, hogy újabb, esetleg erősebb ellenfeleket is oda kell engedniük a Birodalom húsos fazekához. Csakis egymás között házasodtak, még a köz- és kisnemességből sem emeltek maguk közé senkit."

A történet a mi világunk egy alternatív dimenziójában játszódik. Hasonló kontinensek, hasonló országok, hasonló felépítéssel és elhelyezkedéssel. A különbség, hogy a 15. század környékén, ahol a könyv szerint járunk, a dolgok egy éles kanyart vettek. A családok, birodalmak, egyház élén már nem a férfiak állnak többé, hanem a nők. Övék a hatalom, a döntés joga. A női író láttán gondolhatnánk, hogy egy feministával állunk szemben, de Honfy Ágnes ezt a rendszert nem a saját perverz vágyainak kielégítésére hozta létre. Hiszen majdnem az egész könyv arról szól, hogy hogyan próbálják megdönteni ezt a rendszert. Fantasztikusan jelenik meg az arany középút ideája, ahogy egyik szélsőséget sem részesítik előnyben. Ezentúl azt is jól kifejezi, hogy az ekkora mértékű elhajlásnak már nem lehet szép szavakkal véget vetni és idő kell ahhoz, hogy minden rendeződjön. 


A főkarakter, Eril útját és jellemfejlődését E/3 történetmesélésben követhetjük végig. Egy-két másik szereplő miatt szakadunk csak el tőle néha, és rajtuk kívül mások jelenébe ritkán nyerünk bepillantást. Éppen csak annyi információt kapunk a többi szereplőről, amennyit máshogy nem kaphattunk volna meg. Mivel Eril átszeli a Birodalmat, a kontinenseket, nem csak a térbeli helyzetét változtatja, hanem idővel a személyisége is fejlődik. Ez olyan finoman van megoldva, hogy szinte észre sem vesszük, csak amikor a regény vége felé kezdünk érni. Ott van egy pillanat, amikor megjelenik másodjára, illetve harmadjára az egyetlen enyhén természetfeletti vonulat és láthatjuk, ahogy Eril hozzáállása változik. 

Rengeteg karaktert felvonultat előttünk az írónő, de szerencsére nem egyszerre. A főszál mellett elvesző mellékszereplők neveit előfordul, hogy elfelejtjük, de jó asszociációs képességgel könnyen visszatérhetünk elmében és lélekben az Arany Birodalom világába, ilyenkor nem kell sok, hogy rájöjjünk, melyik név melyik szereplőt takarja hála a megfelelő szövegkörnyezetnek.

Nem csak bonyolult emberek közötti szövevényes kapcsolatokról van szó, hanem birodalmak, országok viszonyáról is. Ám mind a kettő fele ugyanolyan komplikált a regénynek. Az írónő elég jól felépítette az alap helyzetet, a konfliktust, a megoldásokat, látszik, hogy egy értelmes ember áll a történet mögött. Sajnos néhány szituáció nem világos mindig. Mivel a legtöbb esetben nem ismerjük meg az egész tervet, hanem csak szeleteket kapunk belőle, hogy mi is néhány karakterrel együtt izgulhassunk a végkimenetelen, néha belezavarodhatunk a dolgok mikéntjébe. A regény végére már annyi csapat harcol egymás ellen, megy jobbra-balra, hogy már csak olvasunk, de fel nem fogjuk, hogy ki mit miért csinál. 

Összefoglalva az Arany Birodalom, ha nem is tökéletes, sokkal jobb annál, hogy íróját csak úgy besöpörjük a szőnyeg alá. A történet zseniális, a felállított világ érdekes és megvan a saját hangulata. A karakterek nem rosszak, habár nem is kiemelkedően egyediek (ami persze nem gond). A fantasy-rajongóknak mindenképpen csak ajánlani tudom, akkor is, ha nincsenek benne sárkányok.
Tovább...

Anna Todd: Miután

by december 06, 2016
Képtalálat a következőre: „anna todd miután”
 „EGY ​​SZENVEDÉLYES SZERELEM TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT MEG VILÁGSZERTE.
Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.
Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?
Anna Todd AFTER című fanfictionjét milliók olvasták a WATTPAD-en, és az egész világon lenyűgözte az olvasóit. Itt az idő, hogy ön is megismerkedjen az internet legtöbbet emlegetett könyvével.”

A fiatal írónő, eredetileg After című, történetét tavaly nyár elején kapta fel a média, miután a blogját felfedezték, és könyvként kezdték publikálni. A blog még fanfictionként volt ismert, mely a népszerű brit fiúbandáról, a One Direction-ról íródott, annak ellenére, hogy a történetben nem egy csapatként szerepelnek. Ezt a műfajt a könyvként való megjelenésnél nem lehetett tartani, tehát a fiúk nevét módosítani kellett, így lett például a főszereplő Harry-ből Hardin.

A borító több mint egyszerű: digitálisan ugyan kékesnek tűnik, de kézben fogva határozottan lila kötet, rajta néhány egyszerű felirattal. A háttér egyébként felhős eget imitálna, de azt elég gyengén. Azért azt mondom, hogy már egy megjelenéskor is híres és hírhedt könyv esetében igazán kitalálhattak volna valami kreatívabbat.

A cselekményt Tessa, azaz Theresa Young szemszögéből követhetjük végig, melynek kezdete a lány első egyetemi napja. Tessa precíz, és maximalista 18 éves fiatalként előre megtervezte majdnem, hogy az egész életét, de egyetemi éveit mindenképp. Ezzel szemben csalódnia kell, mert a dolgok már az elején nem úgy alakulnak, mint remélte: szobatársként egy tetovált, vad külsejű lányt, Stephet kapja, akinek egyből felbukkannak a hasonló külsejű fiú barátai a szobájukban, Tessa édesanyja és barátja szeme láttára. Végül Stephben mégis egy kedves, aranyos lányt ismer meg, attól függetlenül, hogy szöges ellentétei egymásnak, mind külsőleg, mind belsőleg.

A bonyodalmak ott kezdődnek, mikor Tessát az újdonsült szobatársa egy diákszövetségi ház bulijába rángatja el, ami nem bizonyul jó ötletnek. Itt ismeri meg a göndör hajú, zöld szemű Hardint, aki még tetoválásai, és piercingjei ellenére is kifejezetten helyesnek bizonyul. A fiú egyből ellenszenvessé válik számára, veszekedések, gúnyolódások következnek kettőjük között. Tessa megfogadja, hogy soha többet nem megy el az ilyen bulikba, de ezt már rögtön egy hét múlva meg is szegi.

A második buliján Tessa, életében elsőnek inni kezd, ami miatt Steph társaságával belemegy egy felelsz vagy mersz játékba. Kénytelen-kelletlen beismeri, hogy még szűz, és ez később is fontos mozzanatként fog feltűnni majd a történetben. Miután a lány egy véletlen szituációban megcsókolja Hardint, amit egyébként józanul valószínűleg nem tett volna meg, a sráccal megkezdődik a kicsit sem egyszerű kapcsolatuk,

A könyv alapvetően egy kifejezetten megosztó regény: aki elolvassa, vagy megutálja, vagy megimádja. Nagy csalódásomra, én az előbbi csoportba kerültem, aminek oka egy elég összetett dolog.

Kezdeném azzal a problémával, hogy a történet körülbelül négyszáz oldalon át az égvilágon semmiről sem szól, a „pár” veszekedései, és intim jelenetein kívül, ami valljuk be, ilyen hosszú távon nem valami szórakoztató. Az értékelhető rész belesűrűsödött az utolsó kilencvennyolc oldalba, így bátran javasolhatom minden olvasásra vetemedőnek, hogy bőven elég lesz, ha csak ezt a részt olvassa el, ugyanis semmiről nem marad le, de legalább megspórol magának néhány órát.

A szereplőkkel is akadt bajom, nem is kevés, hiszen egy normális jellem, szerethető karakter sincs benne. Adva van ugyan néhány karakter, akit a kezdő pár száz oldalon meg lehet kedvelni, mint például Steph, vagy Hardin, de a legvégén még őket is megutáltatja. Tessáról meg ne is beszéljünk, hiszen maga az egész lány annyira idegesítően prűd (annak ellenére, hogy számtalanszor le van írva, hogy már pedig ő nem az, ennél jobb szó nem is lehet rá), hogy közel lehetetlen érvényesülni vele, ráadásul egy gyönyörű mélyesés szerű visszafejlődés tanúi lehetünk nála, ami minden csak nem pozitív.

A kellemetlenségekre tesz még egy lapáttal az is, hogy a fordítás közel pocsék, és sokszor annyira abszurd a magyarosítás, hogy szinte fáj olvasni.
Összegzésként itt egy könyv, ami már blogként befutott, és tényleg világszerte imádták, jogos lenne elvárnom tőle, hogy jó legyen. De nekem nem nyerte el a tetszésemet ez a klisékkel, és unalmas elhúzásokkal telepakolt történet. Biztos vagyok benne, hogy a második, harmadik és negyedik kötetet nem fogom elolvasni. Nekem pont elég volt ez a 498 oldalnyi szenvedés, és csúnya dolog ezt mondanom, de jó okom van azt feltételezni, hogy Anna Toddnak egy jó nagy adag szerencse segített ehhez a könyvhöz eljutni, mert számtalan olyan – akár ezekről a fiúkról szóló – történet van még a wattpadon, és más blogger felületeken is, amik felérnek ezzel a fanfictionnel, sőt esetenként jobbak is nála.

Nektek hogy tetszett a könyv?

Tovább...

Emmi Iäranta: A teamesternő könyve

augusztus 29, 2016
A teamesternő könyve (Teemestarin kirja) című regényt Emmi Itäranta, finn írónő írta. A regény több díjat is nyert, az elolvasása után ezen nem csodálkozom. 2011-ben a kész regény megnyerte a helsinki Teos kiadó irodalmi értékű sci-fik és fantasykszámára kiírt pályázatát. A következő évben, 2012-ben jelent meg finn nyelven, majd 2014-ben egyidőben jelent meg az USA-ban, Angliában és Ausztráliában. Nálunk 2015-ben adta ki a Metropolis Media Group.
Először ejtenék pár szót a borítóról, ami részben Burger István, (nagyobb) részben pedig Jonathan Roméo munkája. Nagyon szép, nekem legalábbis megfogta a szemem, mégse tükrözi a regény eredeti hangulatát. A regényben a legtöbb mai modern eszköz már nem létezik és a goggles, mint steampunk elem sem lelhető fel benne. Másfelől a főszereplő akármennyire elszánt egyszer sem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen arckifejezése van, mint a nőnek a borítón.
Tizenkilenc fejezetből, plusz egy epilógusból és prológusból áll, amit három számozott részre bontottak, mindegyikhez egy-egy képzeletbeli idézetet fűztek mottóként, forrásként Vei Vulung: A tea útja-t jelölték meg. A fejezeteken belül még vannak a történéseknek megfelelő tagolások.
,,Csak az marad fenn, ami változik"
A történet a jövőben játszódik, a mai Finnország területén a Skandináv Unióban. Itäranta az egyik legnépszerűbb környezeti problémát ragadta meg és állította a középpontba, miszerint a Föld vízkészlete igenis véges. A jövőben az átlag emberek tisztított tengervizet isznak, a ki nem apadt folyókat pedig szigorúan őrzik. Minden háztartás megszabott vízmennyiséget kaphat, aminek nincs is jó íze, hiszen tengervíz.
A főszereplőnk Noria Kaitio, fiatal lány, akire már a regény elején nagy titkot bíznak. Apja az idő múlásával a kínai teakészítés és szertartás titkait, etikettjét, majd egy napon egy katonaság által nem ismert forrás titkát is a lányára bízza. A történetet az írónő Noira szempontjából mutatja be, a végén az is kiderül, hogy miért. Próbatételek elé állítja a lányt, akinek becsületessége rendületlen marad és igazi hibát talán csak egyszer ejt az egész regény alatt. Az első igazi próba, amikor Noriát elhagyja az édesanyja. Jobb élet reményében utazik el, hiszen kapott egy fantasztikus állást egy távoli városban. A fiatal lánynak döntenie kell, hogy apjával marad e vagy a könnyebb utat választja az anyja oldalán. Noria a teamesterség mellett dönt, az apjával marad és noha nem hibátlanul, de átmegy a vizsgán. Nem sokára az apja meghal, Noria egyedül marad a házban, de legjobb barátja, Sanja támogatja őt. Együtt fedeznek fel egy CD lejátszót, amivel meghallgatnak egy régi lemezt. Titkok hatalmas sora tárja fel magát, fokozva Noria és az olvasó kíváncsiságát, ám az igazi titok, ami mindenkit érdekel, nem tárul fel az olvasó előtt, de nem is érezzük ennek szükségét. Egyre nehezebb megélni, a lakosok kevesebb, szennyezett vizet kapnak, végül Noria titka is kiderül a forrásról. Az egész falut próbálja ellátni vízzel a regény vége felé. Növekszik a feszültség, ahogy az ember várja, mikor bélyegzi a katonaság Noriát is vízbűnösnek, aminek a vége mindig halál. Eleinte cinikusan álltam hozzá ehhez a könyvhöz, mivel féltem, hogy a sci-fi műfaji megjelölés csak egy álca egy szerelmi regénynek, hiszen nem egyszer találkoztam már olyan regénnyel, amit a science-fictionök között találtam és nem volt több egy gyenge szerelmi sztorinál. Ami mégis megfogott ebben a regényben, az a tea volt. Nem harcias, mégis határozott, fenséges, ahogy a főszereplő sem karddal harcol. Szerelmi szál egyáltalán nincsen benne, de nem i kell, hogy legyen, anélkül is közel tökéletes volt. Az egyetlen dolog, ami zavaró lehet, az a sok külföldi név, amit kiejteni és megjegyezni is nehezebben tudunk. Én például a könyv feléig azt hittem, hogy Sanja fiú, amíg leírást nem kaptunk a szoknyájáról. A fenyegető, kellemetlen légkör végigkíséri az egész könyvet. Sok elmélkedést olvashatunk a víz és a halál kapcsolatáról, s ezek nem egyszer ismétlésre is kerülnek, hogy ne felejtsük el az élet jelentőségét és a víz hatalmát. Néhol egy kis keleties beütése is van a regénynek a teamesterség miatt.
Itäranta mindent mesterien ír le, egyszer sem zavarodunk bele a történesekbe vagy a helyszínekbe. Pont annyi leírást kapunk, amennyi kell, nem terjengős a fogalmazása, ennek ellenére tisztán érthető minden. Van, amit nem szükséges kifejteni, noha nem tudunk róla semmit, mégsem érezzük hiányát a leírásnak. Néhol kapunk kihagyásokat, vagy egy hosszan eltelt idő összefoglalását. Minden szó és mondat tökéletesen tükrözi a Noria és a falu hangulatát, könnyedén tudunk vele azonosulni, sőt meg is kedvelhetjük őt. A többi szereplő nem tökéletes, ahogy a valóságban sem lehet az senki. Egyszerre vethetjük meg és érezhetünk együtt a falu többi lakójával, hiszen viselkedésük emberséges. A könyv vége felé a hangulat egyre nyomottabb és komorabb, Noria egyedül marad kétségek közt gyötrődve, viszont továbbra is harcol, a titokért, amit nem festek fel előttünk. Teleírja a saját teamester könyvét, hogy ezzel is továbbadhassa az igazságot a jövőnek. A regény vége egy E/3-ban írt epilógussal zárul. Noria sorsát nem tudjuk meg, de a leírásból sejthető, mi történt vele. Állítólag már készül a folytatás, de még így sem érzem ennek szükségét, mivel a regény önmagában is értékelhető és élvezhető. Összességében egy remekül, finoman kidolgozott történetet olvashatunk, ahol nem egyszer kapunk érzelmi bombát és az sem hátrány, hogy Itärantanak sikerül elgondolkodtatnia az olvasót.
,,A kör csak saját formáját ismeri.
Ha kérded, hol kezdődik vagy végződik,
hallgat, s csak forog tovább."
Tovább...

Brandon Sanderson: Acélszív

július 05, 2016
Az Acélszív című regény Brandon Sanderson ujjai nyomán született. Az írónak nem ez az első műve, már elnyerte az én és mások elismerését is a Ködszerzet című sorozatával. Az Acélszív 2013-ban jelent meg először, majd 2014-ben magyarul is kiadta a Delta Vision Kft. Könyveit több mint huszonöt nyelvre fordították le, művei a bestsellerek élén állnak világszerte.
A borító Mike Bryan munkáját dicséri és noha nem túl szemet gyönyörködtető, mégis hű a történethez, hiszen visszaadja az író által felvázolt világot.
A regény négy nagy részre van bontva, összességében pedig 41 fejezetből áll. A fejezetek nem túl hosszúak, így könnyen lehet velük haladni.
A történet alapja egy manapság elég közhelyessé vált téma, amit már jól ismerhetünk, ha máshonnan nem is, a Marvel világából. Ám Sandersonnak még ezt a klisét is izgalmassá és újjá varázsolnia. A történet a jövőben játszódik, ahol az Idolok vették át a hatalmat, olyan emberszerű lények, akik valami oknál fogva különféle erőkkel rendelkeznek. Chicago városát is egy ilyen hatalmas Idol uralja, Acélszív. Az elnevezése nem véletlen, nem (csak) a szíve keménységére utal, hanem egyik képességére is, miszerint képes acéllá változtatni bármilyen élettelen dolgot maga körül. Chicago is csupa fém, az élet tíz év múlva ebben a világban teljesen felborul és mindenki az életéért küzd. Az Idolokkal csupán a Leszámolók mernek szembeszállni, ők az átlagemberek egy kisebb csoportja.
A történetet David Charleston szemszögéből ismerjük meg. Az E/1 szemszögnek sok előnye és hátránya is van, amiket nem nehéz felismerni, tekintve, hogy a Ködszerzet sorozat végig E/3-ban számol be az eseményekről és a világról. Az E/3-as nézőpont segít mindenre jobban rálátni, komolyabban tudjuk venni a történéseket és mindenkit sokkal jobban megismerhetünk. Viszont az E/1-ben ténylegesen valaki szemszögéből, szinte élesben történik minden. A főszereplőt ismerjük meg a legjobban, a belső gondolatait, érzéseit és így nő a szívünkhöz leginkább. E/3-ban az író a megfelelő szavakkal és mondatformálással azt tud elhitetni velünk, amit csak akar, E/1-ben ezt talán egyszerűbb megoldani, mivel csak azt tudjuk, amit a főszereplő, ez esetben Dave.
Egy idősebb tinédzserről van szó, aki ebben a kietlen világban is szórakoztató tud lenni. Miatta nem is lehet olyan komolyan venni a történéseket, annak ellenére, hogy emberek halhatnak meg, sőt halnak meg. Különös ellentétben van így a környező világ és a fiú belseje. Állandó traktálást kapunk félresikerült metaforákból és hasonlatokból, sokat mosolyoghatunk rajta.
Az E/1-es mód miatt a többi karaktert nem ismerhetjük meg annyira, sok minden rejtve marad David, illetve az olvasó előtt. De hiába hinnénk azt, hogy ez néha a történet rovására mehet, még sincs így és nem is baj, hogyha néhány indokolatlan részlet a homályban marad.
A "tudományos" magyarázatok beleillenek a szövegkörnyezetbe, nem kérdőjelezzük meg, hogy egyes szerkezetek tényleg úgy működnek-e, ahogy az le van írva. Ezzel szemben viszont irracionális néhány Idol képessége és az is, hogy egyetlen magyarázatot sem kapunk azok működésére, hiába nem tudják az emberek sem a magyarázatot. A regény elején például felbukkan egy Idol, akinek a különleges képessége, hogy a pisztolya tölténytárából sohasem fogynak ki a golyók. Elképzelni nem tudom, hogy ez akármilyen módon hogyan lenne megvalósítható.
A karakterek kicsit talán felszínesnek tűnhetnek, mivel a fentebb említett E/1 miatt nem tudjuk olyan mélyen megismerni őket és a múltjukat. Mégis így kívülállóként jól kidolgozottnak tűnnek, mindegyik egy-egy jellem, nem mosódnak egybe hasonlóságok miatt. Van mókás és van véresen komoly karakter is.
A regény folytatása a Tűzlény, abban a kötetben talán többet meg fogunk tudni a karakterek múltjáról.
A helyszínek, cselekmények nincsenek túl hosszan kifejtve, a terjengősség így nem vonja el a figyelmünk a tényleges történésekről. Laza stílusa miatt könnyen lehet vele haladni, könnyed olvasmánynak mondanám. Habár a vége felé minden eléggé komolyra fordul, ami szerintem zseniális fordulatokat is tartalmaz, de azokhoz ez a könnyed kifejtés nem ad elég táptalajt.
Mindenesetre Brandon Sanderson ebben a regényében is bizonyítékul adta határtalan fantáziáját, amit szerintem sürgősen ki kell használni, amíg lehet. Az Acélszív című regényt, akármilyen nyomasztó lehet is a világa, mindenképpen csak ajánlani tudom!
Tovább...

Virág Emília: Sárkánycsalogató

június 30, 2016
A Sárkánycsalogató Virág Emília munkája. A könyv az írónő első kötete és bizonyára sokan reméljük, hogy nem az utolsó.
A regényt 2016-ban adta ki az Atheneaum kiadó. A borítót Csöngető Csaba készítette, enyhén utalva a könyv tartalmára, megjelölve a cselekményt kiváltó fő elemeket. Ennek ellenére a lényeget nem árulja el vele.
A könyv 23 fejezetből áll, azokon belül találni néha sortöréssel elválasztott részeket, amik megkönnyítik a haladást.
A történet Magyarországon és egy párhuzamos világban, a magyar mondák világában játszódik. Üdítően hathat ránk, honbeliekre olyan helyszínekről olvasni, amiket mi is jól ismerünk és lehet, hogy naponta megfordulunk a környékünkön ilyen például Oktogon és a vesztend WestEnd. A sok külföldi regény után különös magyar nevekkel találkozni egy ilyen nagyobb volumenű írásban, de nem kell sok hozzá, hogy meg lehessen szokni.
A történet sokkal többről szól, mint amivel a könyv hátulján található összefoglalóban találkozhatunk. Van benne többek között sárkány és Józsi is, de a többi lényeges szereplő kimaradt a leírásból. Azonban ez nem baj, az olvasót még nagyobb meglepetés és izgalom érheti olvasás közben.
A regény igazi varázsa nem csak az ismerős Budapest, hanem a népi mondák kreatív felhasználása. A magyar mesék jellegzetességeit Virág Emília fantasztikusan övezi a mai magyarokra jellemző vonásokkal. Ezeket még megfűszerezi a fantáziájával és máris előttünk van egy csodás, összetett történet. A mesékkel ellentétben itt semmi sem fekete-fehér, jó vagy rossz, mindenkinek megvan a saját nézőpontja, amik idővel ki is derülnek és mindenre fény derül, amire kell. A sztori előrehaladtával lesz egyre komolyabb a helyzet, habár poénokat még a legszorultabb helyzetekben is eleresztenek a szereplők. Ezek a viccek pedig nem erőltetettek, az olvasás közben többször is hangosan felnevettem.
Sok szereplője van a történetnek, mégis mindegyiküket könnyű megjegyezni és sehol sem bonyolódunk bele a nevek tengerébe, elgondolkozva azon, hogy most ki kicsoda. A fontos szereplők mind jellegzetesek, könnyű felismerni bennük a tipikus magyarokat. Ott van az egyik főszereplő, Józsi, a tipikus mai magyar fiatal, "klasszikus" műveltségével. Ő az, akit a legtöbbet láthatunk Pesten, wifi nélkül életképtelen, és csak a szája jár.Viszont a történet alatt hatalmas jellemfejlődésen megy át. A másik oldalon pedig ott vannak a másik világból származó karakterek, akik eleinte szokatlannak tűnhetnek ahhoz mérten, hogy egy mese világában járunk.  A másik főszereplő Hollus, a párhuzamos világban élő, félreértett mágus, akinek szintén felvágták a nyelvét, de nem csak fenyegetőzni tud. Sokkal több rejlik benne, mint azt első látásra hinnénk. Idővel ehhez az egyszerre realista és mesés világhoz is hozzá lehet szokni, meglehet érteni a logikáját.
Nem túl nagy spoiler, ha azt állítom, a regény elkerülhetetlen happy enddel végződik. A szerelmi szál is végigköveti a történetet, sikerül elérnie, hogy drukkoljunk a szerelmeseknek, anélkül, hogy nyáladzós, unalmas részekhez lenne szerencsénk.
Az E/3-as elbeszélésmódtól nem lesz szenvtelen a történet elmesélése, ezen túl lehetőséget ad arra, hogy több szempontból tudjuk követni a történéseket. Idővel mindegyik kisebb-nagyobb jelenet értelmet nyer és beleilleszkedik a sztoriba.
Az elbeszélés nem túl terjengős, annyi leírást kapunk csak, amennyi szükséges. A legtöbb helyszínnek csak néhány fontosabb jellemzőjét kapjuk meg, a többi részét az írónő a fantáziánkra bízza. Ezentúl, az általunk ismert helyszínekről nincs szükség hosszas leírásra, hiszen talán mindannyian jártunk már az Oktogonon vagy a WestEnd aluljárójában, tudjuk hogyan néznek ki. Ez ugyan nem menti fel az írónőt, hiszen ha egy vidéki, vagy esetleg egy külföldi kezébe fog kerülni a könyv, úgy érezheti, hogy kimaradt valamiből és ez nem segít a pozitív benyomás elérésében.
A könyv vége felé nem marad hiányérzetünk. Kellő lezárást kapunk minden szereplő sorsáról, nem fogunk aggódni miattuk egy pillanatig sem.
Összegezve a Sárkánycsalogató magyar, jelen és népmese is. Remek szórakozást nyújthat azoknak, akik a fantasy műfajában találják meg a nekik szóló könyveket, de azoknak is, akik szimplán a mai egyszerű világunkról akarnak olvasni. Minden magyarnak ajánlanám, hiszen az utalásokat talán csak mi érthetjük igazán. Virág Emíliától ez egy remek bemutatkozó munka volt, én még nem találkoztam ehhez hasonlóval. Remélem, hogy idővel jelennek meg majd új regényei, ami legalább ilyen jó, ha nem jobb, mint a Sárkánycsalogató.

Tovább...

KRITIKA - Lombkorona

by január 19, 2016
Lombkorona
A történet egy Éhezők viadala fanfiction. Ahogyan a blog fejlécéből is láthatjátok Johannáról van szó, zseniálisan megírva. Az első öt fejezetben megismerhetjük a lány valódi énjét. A forrófejűségét, a nagy száját, az apja és a baltája iránti szeretetét. Mint várható volt az aratás napjával kezdődik, melynél megtudhatjuk, hogy édesapja beteg és ezért a helyi klinikára szállítják, ahol nem túl jók az esélyei. Ezután kerül a gyűlés helyszínére Joe (Johanna), akit lássanak csodát, kiválasztanak. Az arénás, valamint a gyakorlótérre sajnos már nem sikerül betekintenünk. Milyen kár!
Tovább...

KRITIKA - Don't speak

by április 12, 2015
Don't speak
Az utóbbi időben nem volt alkalmam géphez ülni, mert tönkrement a számítógépem és így igen lemaradtam magammal, de mint látjátok visszatértem egy kritikával. Sajnos egy héttel később kapom vissza a gépet - tehát hétfőn - így a filmkritikákkal nem lettem kész, de ami késik nem múlik, jövőhéten olvashatjátok a Kingsmant és A lázadót. Remélem várjátok!
Tovább...

KRITIKA - Elhagyva

by március 15, 2015
Elhagyva
A történet Lővei Demetriáról szól, aki egy árvaházból került Nataliához, a gazdag, külföldi hölgyhöz. Demetria inkább az a sportos, szétveremahátsódat alkat, leginkább ahhoz a lányhoz tudnám hasonlítani, aki régen a Nickelodeonon, abban az internetes sorozatban szerepelt. Talán Sam-nek hívták? Mindegy, egy kissé rosszfiúsabb lány a főszereplőnk, akit Mr. Seggfej elhív a bálba, de végül egy öregek otthonában kötnek ki lassúzni.
Tovább...

Gayle Forman - Ha maradnék

by február 05, 2015
Miután elolvastam Gayle Forman If I Stay c. regényét, mindenképpen meg akartam nézni az ebből készített filmet is, hiszen borzasztóan kíváncsi voltam, mit-, és hogyan lehet kihozni a könyvből.
Tovább...

KRITIKA - Véres liliom

by február 01, 2015
Véres Liliom
A történet vége engem teljesen váratlanul ért. Miután elolvastam a harmadik fejezetet is, pár percig némán meredtem a képernyőre és próbáltam rájönni, hogy mi történt pontosan.
Tovább...

KRITIKA - I'm Goddess

by január 30, 2015
I'm Goddess
Az igen 'hosszú kritikus pályafutásom során' azt kell hogy mondjam talán ez a legjobb fanfiction amit olvastam. A Marvel világot egyszerűen imádom, mind a képregényeket, amikből ihletet merítenek és megfilmesítenek, mind a magukat, a filmeket. Te meg fogtad és a saját ötletedet belevegyítve létrehoztál egy olyan sztorit, amit szintén el tudok képzelni a tévévásznon. Minden elismerésem a tiéd, az egyáltalán nem sablonos, hihetetlenül kreatív választásért!
Tovább...

KRITIKA - Sick Of Love

by január 13, 2015
Sick Of Love

A történet Rose Trumble-ről szól, aki még csak 22 éves, de már pszichológusként dolgozik. Az ő gondjára van bízva Niall Horan, hogy szerezze vissza a fiú önbizalmát és életkedvét. Mivel Rose jó munkát végez, az ír fiú úgy gondolja, hogy barátján, Zayn-en is segíthetne, aki egyre jobban falja a nőket a bulikon és utána...stb., tehát az idők során elzűlött a gyerek.
Tovább...

Leiner Laura: Késtél

by december 23, 2014
Ejnye Agatha KÉSTÉL!!! Ba'dum tsssss! Oh, tudom szar poén de nem hagyhattam ki. Hupsz nem olvastátok a csúnya szót! 

 Fullszöveg:

"Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete. "
Tovább...

KRITIKA - Na ne!

by december 20, 2014
Na ne!
Huh, el sem hiszem, milyen rég ültem itt, a billentyűzetet koptatva úgy, hogy blogkritikát hoztam nektek. Mivel régóta halmozódik a 'kritikára várnak' lista, úgy döntöttem ideje leülni, hogy a friss kéréseknek is helye legyen. Remélem senki nem felejtett még el engem.:)
Tovább...

Leiner Laura: Bábel

by december 13, 2014
Fullszöveg:

"Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal?A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül…Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért."

Tovább...

James Dashner: Tűzpróba

by november 22, 2014
Fullszöveg:
"Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk…"
Tovább...

James Dashner: Az útvesztő

by november 13, 2014
Még az év elején találtam rá Az Útvesztőre, Dylan O'Brien-nek köszönhetően és azóta vártam megszállottam a film érkezését, amelyet az őszi szünetben, egy igen jó barátommal sikerült is megnéznem. Sajnos a könyvet csak a film megtekintése után tudtam elolvasni, nem kis felháborodással szedve a sorokat. 
"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."
Tovább...
Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )
Üzemeltető: Blogger.