A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

február 16, 2017

A boszorkányok elveszett könyve Deborah Harkness regénye, aki a Dél-Kalifornia Egyetem történelemprofesszora. Ez az első igazán sikeres könyve a tudományos munkái után. 2011-ben adták ki az eredeti nyelven, majd még ugyanebben az évben magyarul is megjelent. Ezt a Cartaphilus könyvkiadónak köszönhetjük.
A borítója igazán megkapja a tekintetet, az amerikai változata után készült és csak a címét cserélték le a magyarra.

A kezdet a hiány és a vágy.
A kezdet a vér és a félelem.
A kezdet a boszorkányok leleplezése.

A történet Diana Bishopról szól, aki elutasítja a varázserejét, pedig ő a legerősebb boszorkányok leszármazottja. Olyan munkát választott magának, amiben még csak véletlenül sem vetheti be a mágiáját, így történészként tengeti a mindennapjait, az Oxfordi Tudományegyetemen az alkímiát tanulmányozva.
A történet megindulását kiváltó esemény, amikor Diana kikér egy ezer éve eltűnt kéziratot a könyvtárból és csodák csodájára megkapja. Az Ashmole 782 első ránézésre sem tűnik átlagos kéziratnak és ezt hamar bizonyítja a környéken feltoluló lények (boszorkányok, démonok és vámpírok) megjelenése.
Nem telik el sok idő, mire feltűnik a színen másik főszereplőnk, Matthew Clairmont, aki egy ezerötszáz éves vámpír.

Talán nem lövöm le a meglepetést, hogyha elárulom, hogy kettejük kapcsolata csakhamar bensőségesre fordul, ami sajnos sokszor a történet rovására megy. A könyv csaknem 700 oldalas és apró betűs. Ez pedig nem indokolt, hiszen olyan sokszor elveszti a fókuszt a történetszál, és akit jobban érdekel a regény fantasy oldala, nem pedig a romantikus, az nem fogja ezt élvezni.
Az írónő szóhasználatán gyakran érződik, hogy nem egy mezei tinédzser dobta össze a könyvet és nagy tudás áll mögötte, a párkapcsolati része viszont már inkább ennek az ellentéte.
Sok mindenről, a karakterektől és helyszínekről, főleg ízekről és illatokról részletes leírást kaphatunk, nem siettet minket a regény. Ám néha már elveszünk a részletekben és nem tudjuk követni, hogy min is volt eredetileg a hangsúly.
Sokszor kerül elő a probléma, amikor elveszítjük a történet lényegét, ami komikussá teszi a helyzetet, miszerint az Ahsmole 782 mindenki számára fontos, mégis keveset törődnek vele. Valahol a könyvtár mélyén ott csücsül egy kódex, ami az összes faj életét megváltoztathatná, ám mégis amit a főszereplőink tesznek, az nem más, mint a borozgatás. A bor minősége, származása és kora pedig már majdnem olyan fontos, mint maga a történet. Ez a hozzáállás végigkíséri az egész regényt, habár amennyire az elején nem törődik senki a saját maga sztorijával, a végére annyira sűrűsödnek be az események. Hiába, sokszor még így is a pitiáner dolgokra terelődik a figyelem a fontosak helyett.
Pedig a történet igazán összetett és sokszor elbűvölő a maga módján. Körbelengi az egészet valami sajátos hangulat, magunkon érezhetjük a boszorkányok varázsát. Nem csak egy jó ötlet van benne, hanem sokkal több annál, már csak a kibontáson kell dolgozni.
Egyszer kétszer belefuthatunk ellentmondásokba is, amik jópofának tűnhetnek, de ha komolyan vesszük a szereplőket és a világot, máris inkább csak hiteltelenné teszi az egészet. Ehhez példának Sept-Tourst, a francia falut hoznám fel. (Sokan ellenzik két ellenkező faj kapcsolatát, nehogy az felkeltse a tudatlan emberek figyelmét. Ám állítólag Sept Toursban mindenki tudja, hogy a helyi kastély lakói vámpírok és ez nem is zavarja őket.)
Az írónő felelőtlenül váltja a szempontokat. Többnyire Dianán keresztül ismerhetjük meg a történéseket, néha viszont E/3-ba ugrunk, hogy Matthew-t is nyomon követhessük (vagy esetleg mást). Ám ezek olyan rendszertelenséggel vannak, hogy feleslegesnek tűnnek és bizonyára lehetett volna valami jobb megoldást találni rá.
Néha a könyv sem tudja, hogy komolyan vegye-e magát. Párszor vicces helyzetekbe és szituációkba keveredünk, ami komikus, de aztán valahol félúton mintha elveszne a poén. Itt kéne eldönteni, hogy vicces regényt szeretnénk, vagy komoly fantasyt, esetleg a kettőt vegyíteni, de az ilyen fél próbálkozások nem sülnek el jól és csak hiányt hagynak maguk után.

A karakterek elfogadhatóak. Habár Diana nem szimpatikus és ezzel megnehezíti, hogy izgalommal kövessük végig az életének ezen szakaszát. Makacs és önfejű, annak ellenére, hogy néha tudhatná, mi a helyes út. Az sem segít a helyzeten, hogy a szerelmi kapcsolatával akár több faj életét is veszélybe sodorhatja, felbillentheti az évek óta instabil egyensúlyt a vámpírok, démonok és boszorkányok között. Hiába jár már a 30. életévének környékén, sokszor úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Ezen az sem segít, hogy a könyv második negyedében, mintha egy kistini vágyálmába kerültünk volna.
Matthew karaktere már sokkal szimpatikusabb, főleg, ha szeretjük az Edward Cullen-re hajazó vámpírpasikat. A maga mögött hagyott 1500 év ellenére sokszor szelíd. Vonzalma Diana iránt indokolatlannak tűnik (pedig nem az).
A maradék tucatnyi mellékkarakter néha meghazudtolja magát a leírások után, ami sajnos még jobban hiteltelenné teszi az írónőt és néhány szinte véletlenszerű szereplő is felbukkan. Marthe, a vámpír házvezetőnő nem tűnik logikusnak. Öreg korában változtatták vámpírrá, megmaradt ugyanolyan vénnek és emberinek, mint akkoriban lehetett. Számomra ez nem egy elképzelhető variáció, ha valakinek vámpír házvezetőnő kell. Meg lehetett volna menteni az ő karakterének valótlanságát, ha megismerjük a háttértörténetét. Egy fiatal és szép házvezetőnő pedig bizonyára nem illett volna az írónő képzeletének kastélyába.
Párszor találkozhatunk állatokkal is, jószerivel lovakkal és egy macskával.  Ők leginkább a Tangled (Aranyhaj és a nagy gubanc) állataira emlékeztetnek, ami előnyös egy mesében, viszont nem az egy fantasyban.

A Mindenszentek trilógiának jönnek a folytatásai, Shadow of night és a The book of life címen jelentek meg.  

Azoknak a lelkes könyvmolyoknak tudnám ajánlani ezt a regényt, akiknek tetszett az Alkonyat és egy kicsivel több fantasyra vágynak.


Nektek hogy tetszett A boszorkányok elveszett könyve?


Tovább...

Jules Verne

február 08, 2017
Ha megkérdezem ki volt Mikszáth Kálmán vagy Baudelaire biztos sokuknak eszébe jutnak a gimnáziumi irodalomórák és az ott betanult szövegek, vers és novellaelemzések, életrajzok. És ha azt kérdezem meg ki votl Jules Verne? 

Amit pusztán pénzért csinál az ember, azt rosszul csinálja.


Miért érdemli meg Verne a figyelmet?



Verne életcélja nem mindig a regényírás volt, sőt apja ügyvédi pályára próbálta terelni őt. Ám Verne nem hallgatott rá, és néhány csekély színműírási kísérlete után kezdett bele igazán a regényírásba. Mivel érdeklődött a természettudományok után, ezért műveit leginkább ennek az irányába terelte. Regényein keresztül temérdek ismert és ismeretlen földet is bejárhatunk. S amellett, hogy realisztikusan, mégis izgalmasan tudja bemutatni a főhősei környezetét, néha tovább is gondolja azokat. Mikor intelligens feltételezései nyomán folytatta útját a föld belseje felé, vagy a tenger mélyére, és szerkezetek fejlődését képzelte el, akkor teremtette meg a tudományos-fantasztikus irodalmat. Ez az a stílus, ami manapság nagy népszerűségnek örvend. 

Vernét igazolja az a tény, hogy regényeiben ábrázolt találmányok zöme ma már létezik.
Hiába voltak rosszakarói, a támogatóiból több akadt. még XIII. Leó pápa is kedvelte őt.

Noha Verne nem járt Magyarországon, mégis nem egy regénye köthető szép kis országunkhoz. Az általa ábrázolt magyar karekterek (is) hősiesek, sőt lázadnak. Szabadságot!

Leghíresebb műveiről bizonyára hallottatok már
  • Nemo kapitány
  • 80 nap alatt a Föld körül
  • Utazás a Holdba
De meg kell említenem a kevésbé ismert, ám még is fantasztikus regényeit
  • Grant kapitány gyermekei
  • A dunai hajós
  • Antifer mester csodálatos kalandjai
Ha olvasni lusták vagytok, rengeteg művét filmesítették meg jobb és rosszabb eredménnyel is. 

Ti olvastatok már Vernétől valamit? nektek hogy tetszett?


Tovább...

Papp Dóra: Tükörlelkek sorozat

by február 04, 2017
Képtalálat a következőre: „tükörlelkek”
A fiatal magyar írónő sorozatának első része 2015-ben jelent meg, mint első regénye a saját nevén. A kötet általánosan pozitív értékelést kapott az olvasóktól, ezért pedig nagyon szerettem volna én is kezembe venni. Bár a borító is alapvetően megnyert magának, hiszen eléggé kifejező, és igényes, ehhez képest az alapszituációt, fülszöveg alapján sablonosnak találtam, első belelapozásra pedig unalmasnak. Végül is alig vártam, hogy meglássam én is azt, amiért mások szeretik.

A regényben adott két lány, Kriszti és Orsi, akik a leírás szerint egymás szöges ellentétei, ez viszont szerintem erős túlzás. Gondolkodásmódban a lányok sok szempontból hasonlítanak, például mindketten hisztisek, nem is kicsit, ráadásul nagy többségben ok nélkül.

Kriszti a polgármester lánya, az iskola egyik legnépszerűbb diákja, legjobb tanulója, valamint különleges szépség, tekintve, hogy spanyol vér csörgedezik benne, és valójában csak örökbe fogadták. A lány titkos szenvedélye a tánc, amit legjobb barátjával, a meleg Viktorral a hét több napján űz, egy régóta romosan álló épületben. Itt ismeri meg Kornélt, a Pesten műszaki egyetemista srácot, akinek az apja résztulajdonosa az említett épületnek. Kriszti Kornéllal alakuló szerelmével párhuzamosan a pályaválasztással bajlódik, ami sok idegeskedéssel és fejtöréssel jár számára.

Orsi, a lázadó lány, eközben új osztálytársat kap, Olivér személyében. Egyikőjük élete sem egyszerű, és tulajdonképpen mindkettejük a „nekem van a rosszabb életem” cím elnyeréséért versenyez. Olivér egyből kiszúrja magának Orsit, és kitartóan küzd a meghódításáért, ami szintén nem bizonyul gyerekjátéknak, mivel a lány személyiségéből, és múltjából kifolyólag, automatikusan eltaszít magától majdnem mindenkit, aki törődni szeretne vele. Végül is a vonzalom győz. Emellett viszont Orsinak továbbra is meg kell küzdenie édesanyja élettársával, akit ki nem állhat, az iskolából való kirúgás fenyegetésével, és a neki segíteni próbáló angol tanárával, Paullal.

Kriszti végzős, Orsi pedig tizenegyedikes ugyanabban az iskolában, így felületesen ismerik egymást, és meg kell mondani, egyáltalán nem szimpatizálnak. Orsi és Kriszti élete végül is – hol sablonosan, hol fordulatosan – össze-össze kapcsolódik.

Önmagában különleges felállás ez a kettő az egyben regény, mégis sokszor ellenérzést váltott ki belőlem. Amikor már beleéltem magam Kriszti szemszögébe, már át is váltott Orsira, így egyikőjük bőrébe sem tudtam kellőképpen belebújni. Főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy egyiküknek sem valami könnyed a személyisége, elég furcsán gondolkodnak, így alapból sem egyszerű megszokni a látásmódjukat. Ez a probléma a második részben, mikor már jobban ismerjük a szereplőket, sokkal kevésbé tűnik fel.

A sorozat másik negatívuma, hogy egyfajta általános amatőrség sugárzik belőle. Néhol a klisék nagyon zavarók, valamint az is, mikor egy és ugyanazon eseményt mindkét szemszögből elolvashatunk, ami majdnem, hogy megegyezik.

Viszont pozitív, hogy sosem lapos a történet, mindig pörög, ezáltal olvastatja magát. Ráadásul a két fiú főszereplőben, Kornélban és Olivérben egy-egy igazán szerethető, rokonszenves karakter ismerhetünk meg, ami némileg ellensúlyozza a lányok kellemetlenségét.

A második rész egyébként sok szempontból jobb. Egyrészt nem csak a szerelmes nyáladzásról szól (bár azt is hozzá kell tenni, hogy azok a részek, mikor valamelyik lány éppen fasírtban van a barátjával, szörnyen unalmas), másrészt viszont kezd kibontakozni a lényege az egésznek. Már az elsőben is bőven érezni, de itt már a tetőfokára hág a bennünk rejlő kíváncsiság, mi is lesz végül az egészből. Tulajdonképpen egy rejtély vár megoldásra, és hát, tényleg vár, mivel majdnem az utolsó oldalakig húzza az írónő. Azonban azt kell mondanom a végkifejlet szerintem borzalmasan jól ki lett találva. Lehet más számára teljesen kiszámítható volt, de én másra számítottam, így nagy meglepetésként ért.

Szintén a történet pozitívuma, hogy mindkét lány hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, és mindkettejüknek sikerül egyenesbe hozni az életüket, és megoldani a problémákat, amik köré a cselekmény épül.

Sok szempontból tehát, nagyon jó a sorozat, mind például azért is, mert sok motivációt nyerhet belőle minden tinédzser, főleg a pályaválasztással bajlódók, és azok, akiknek a szüleikkel vannak problémáik. Ezzel szemben viszont óriási negatívum, ami miatt semmiképp sem tudnám megadni rá a maximális csillagot, hogy nagyon sok valótlanul, amatőrül megírt szituáció van, pedig a történet fantasztikus lenne. Így azt mondom, egy két javítgatás, csiszolás, átírás ráférne.

Összességében felér a többi kortárs, magyar ifjúsági regénnyel, így azoknak mindenképp ajánlom, akik alapból szeretik a hazai gimnazistákról szóló könyveket.

Nektek hogy tetszett a sorozat?




Tovább...

3 Young Adult könyvsorozat, amibe érdemes belekezdeni #2

by január 28, 2017
A legjobb, ha az ember (leginkább könyvmoly) sose fogy ki az olvasni valóból. Ismét a legnépszerűbb műfaj, a Young Adult néhány remek sorozatának rövid ajánlóját hoztam el nektek, remélem, ismét segíthetek velük.

Simone Elkeles: Tökéletes kémia sorozat

A Vörös pöttyös kötetek gyöngyszemei közé tartoznak ennek a sorozatnak a részei.

A három könyve mindegyik része a Fuentes testvérek szerelmét mesélik el. A fiúk mexikói származásúak, de – a történet nagy része alatt – az Egyesült Államokban élnek. Az első és a harmadik kötet Fairfield-ben játszódik, aminek déli felén hozzájuk hasonló, spanyol vérű családok élnek, míg az északi oldalon gazdag fehérek.

A főszereplők hivatalos megtestesítői. A
borítókon is ők szerepelnek. Fent: Brittany
és Alex, bal lent: Luis és Nikki, míg jobb
lent: Kiara és Carlos.
És ha már mexióiakról beszélünk, természetesen nem maradhat el a banda, akik drogokkal kereskednek, fegyveres verekedésekbe keverednek: a Latin Vér. A srácok apja is bandatag volt, és az egyik hasonló balhé alatt, mikor még csak a két idősebb fiú született meg, megölték őt. Alex (Alejandro) Fuentes lett a rangidős férfi a családban, így egyértelmű volt, hogy a famíliája védelmében ő is belép a Latin Vérbe. Arra Viszont nem számít, hogy egy kémia órai ültetés miatt beleszeret egy északi oldalon lévőbe, Brittany-ba, akiért bármit feláldozna.

A középső fiú Carlos története elején ő, az öccsük Luis, és édesanyjuk Mexikóban élnek, de Carlos érdekében őt hazaküldi az anyukájuk Alexhoz, Amerikába. Ez viszont nem megy gördülékenyen, mivel Alex egyetemista, így nem lakhat nála a srác. Befogadója egy veterán katona, és családja, köztük a 16 éves Kiara, aki az iskolatársa is. Carlos sem úszhatja meg sem a szerelmet, sem a bandatagságot.

A két rész után már azt gondolhatnánk, nem nyújthat újdonságot a harmadik fivér, Luis regénye, de ezzel szemben én kellemesen csalódtam benne. Luis életét övezik talán a legnagyobb rejtélyek, ami azért sem meglepő, hiszen ő már nem ismerhette apjukat. Ő bátyjaival ellentétben nem is egy fehér lányba szeret bele, ugyanis Nikki Cruz szintén mexikói felmenőkkel, és ezzel együtt hasonlóan bonyolult múlttal rendelkezik. És úgy gondolod, Luis már megússza a bandázás veszélyeit? Hát, ez maradjon titok.

Számomra ennek a sorozatnak minden része csillagos ötöst érdemel egy ötös skálán, így legalább a műfaj kedvelőinek ajánlom. És kellemest, a hasznossal, még néhány spanyol szót, kifejezést is tanulhatsz a segítségével.

Szabó Tünde: Balla Adrienn sorozat

Ennek a sorozatnak az egyik részéről már korábban írtam ugyan, de úgy éreztem egy hosszabb ajánlást is megérdemel.

Sokan különösen előítéletesek a magyar könyvekkel szemben, ami alól az ifjúsági regények sem kivételek. Ezzel ellentétben, én különleges szerelmet érzek irántuk, talán azért, mert mindig meggyőznek arról, hogy igenis, hazai írók is adhatnak ki a kezük közül ilyen csodákat, mint például ez a sorozat.

A főszereplő, Balla Adrienn Budapesti diáklány, aki tizenegyedik osztályba jár, azonban a története nem egy egyszerű romantikus tiniregénynek bizonyul, ugyanis meg van benne valami plusz, ami a hozzá hasonlóakban nincs: a krimi. Az első rész elején Adrienn egy rejtélyes, megjegyzés nélküli pendrive-ot kap, amin eltűnt osztálytársával, Balázzsal kapcsolatos anyagok vannak. Ezzel elindul a lavina, és Adrienn napjai többnyire nyomozással telnek. Egyrészről Balázzsal, és a pendirve-okkal kapcsolatban, de vannak itt egyéb titkok is. Minden egyes rész egy külön kérdés köré íródik, amikről a címük árulkodnak, ezen kívül Adrienn múltjával kapcsolatban is próbál válaszokat találni, ugyanis az édesapja börtönben van, gyilkosság vádjával.

Azért persze young adult-hoz híven szerelemben sincs hiány, ahogy barátságokban és veszekedésekben sem. Adri mellett a legfontosabb szerepet a Domonkos ikrek játsszák, Karesz és Márk, akik közül az elsővel legjobb barátok, addig Márkkal elég bonyolultan alakul a kapcsolatuk.
Az biztos, hogy aki ezt a sorozatot elkezdi, unalomban nem lesz része, hiszen rendkívül fordulatos, ezáltal olvastatja magát.

Rachel Hawkins: Hex hall sorozat

Az elsővel ellentétben a népszerű vörös pöttyösök között egy kevésbé ismert regényről van szó. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy nem ér fel hozzájuk.

Regény ihlette montázs Weheartit-ről, amely
 háttérképnek is tökéletes.
A történet szerint Sophie sötét boszorkány, ergo varázsolni tud, ám mindezt elég felelőtlenül teszi. Sokáig civil édesanyjával él, és normális iskolába jár, de őt csak úgy vonzzák a botrányok, aminek sürgősen véget kell vetni. Így kerül be a Hekaté hall-ba, a boszorkányok, tündérek, alakváltók bentlakásos iskolájába. De ez közel sem jelent unalmas életet, sőt! Ha lehet itt még több bajba, és egyéb furcsa dologba keveredik.

Aztán ott van Archer Cross, az iskola szívtiprója, akinek ugyan a kezdetekben barátnője van, még szép, hogy a főszereplőnket szemeli ki magának. Archer jelleme pedig annyira lenyűgöző, hogy bátran mondhatom, ő az egyik, ha nem az egyetlen kedvenc, könyves fiúkarakterem.

Az írónő profi abban, hogyan tartsa az olvasókat foglyul, ugyanis mindig sikerül, olyan fordulatokat belevinnie a történetbe, hogy az állam gyakran már a földet verdeste. Emellett ráadásul még humoros is, köszönhetően Sophie sosem fogyó szarkazmusának.

Szintén trilógiáról van szó, amik közül szerintem az első rész viszi a prímet, de a második kettő is remek olvasmánynak bizonyul. Akik viszont átfalták már magukat mind a három részen, nem kell hogy keseregjenek, ugyanis Rachel Hawkins egy mellékszereplő (aki csak az utolsó részben bukkan fel) szemszögéből viszi tovább a megismert világ történetét, spin offként.


Tovább...

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók

január 10, 2017

A Tünékeny illúziók című regény eredeti nyelvén 2010-ben került kiadásra, miután megszületett Mary Robinette Kowal ujjai között. A magyar fordításra 2013-ban került sor az I.P.C. könyvek jóvoltából. Az eredeti megjelenése évében jelölték a Nebula-díjra a legjobb regény kategóriában. 
A borítót Popovics Ferencnek köszönhetjük, aki az iStockphotot hívta hozzá segítségül. A kép kifejezetten finoman tükrözi a regény hangulatát és a szemünket is gyönyörködteti.

A regény 28 fejezetből áll, amiknek a rövidsége lehetővé teszi a könnyed haladást. Minden egyes fejezetet egy kreatív cím jelöl, aminek a jelentését gyakran csak a fejezet elolvasása után érthetünk meg (ez persze nem baj). Néha ezeken belül is találkozhatunk további tagolásokkal.
Kétség kívül nem csak a regény külső borítójára, de a belsejére is nagy igényt fordítottak és próbálták megragadni a hangulatát a fejezetcímek bekeretezésével. 

A történet a 19. században játszódik, egy alternatív Angliában, valahol a zöldellő mezőkön, ahol több kúria is elhelyezkedik, éppen csak annyira közel, hogy a különböző családok meglátogathassák egymást lóháton, vagy akár gyalog. A főszereplőnk Jane Ellsworth, aki a tipikus jótét lelket jeleníti meg előttünk. Karakterével már biztosan találkoztunk más történetekben is. 
Sajnos a lassan vénkisasszony Jane nincs tökéletes külsővel megáldva, ezzel szemben rendkívül tehetséges a zongorázásban, festésben és nem mellesleg a bűbájolásban. 
A húga, Melody pedig kivételes szépség, noha ő pedig nem valami tehetséges. A szereplők felfogása szerint pedig nem is kell annak lennie, hogyha a külsejével el tud bájolni mindenkit. 
Talán nem is kell megjegyeznem, hogy a történetbe nem egy férfi kontárkodik bele idővel...

Az ember sosem bízhat meg a regényírókban, Beth. Ők kedvük szerinti világokat teremtenek, amelyben őrült dolgokat műveltetnek a szereplőikkel.

A regény gyengén kezd, de a következő fejezetekben lassan és biztosan beindul a cselekmény. A történések fokozatosan sűrűsödnek, egészen izgalmassá fokozva a végső bonyodalmat. Sajnos ezután újra lelassul minden és a vége kissé összecsapott lesz.
Rengeteg, ártalmatlannak tűnő leírást kapunk Jane-ről, aki néha ezekkel a leírásokkal szembemegy, nem megfelelően cselekszik, ezzel hiteltelenné teszi az írónő szavait. 
A történet fő, átfogó szálait szépen vezeti fel, viszont, ami még lényegesebb lenne, az igazi szerelmi szál következetlen, kivetnivalót hagy maga után. S míg Melody és Jane külsejéről szép leírást kapunk, addig a körülöttük legyeskedő férfiakat alig van lehetőségünk elképzelni, leírás híján, Csak a magasságukat, esetleg a testalkatukat ismerhetjük meg jobban. 
Azt viszont az írónő javára kell írnunk, hogy az általa teremtett világ kellemes, nem borítja fel az általunk ismert 19. századi Angliáról alkotott képünket. Nagyon finoman és kifejezően tudja érzékeltetni a bűbájolás részleteit, érzékletes szóképeket és hasonlatokat használ. Persze a kevesebb néha több. Ez ebben a regényben is igaz, s miután hozzászokunk a stílushoz, átlendülünk a kezdeti lassúságon, már könnyedén haladhatunk az olvasással.
A finom, romantikus történetek kedvelőinek mindenképpen csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik Jane Austen után valami varázslatosabbra vágynak. 


Ti találkoztatok már Mary Robinette Kowal nevével? Mit gondoltok róla és a történeteiről?
Tovább...

3 Young Adult könyvsorozat, amibe érdemes belekezdeni #1

by január 06, 2017
Az év első bejegyzéseként az előző évi olvasmányaim közül választottam ki három olyan YA sorozatot, amik bár nem olyan népszerűek mint pl. az Alkonyat, vagy az Éhezők viadala sorozat, azonban tökéletes kikapcsolódást nyújthatnak a hideg napokra. Remélem elnyeri valamelyik a tetszéseteket, és ti is belevetitek magatokat az olvasásba!

Katie McGarry: Feszülő húr sorozat
Az első rész főszereplői: Noah Hutchins
és Echo Emerson.

Ez a vörös pöttyös sorozat, kicsit drágább, mint egy átlag könyv, ám sok hasonlóval ellentétben, ez megéri a pénzt. 

A sorozat első részének története szerint adott Noah, egy középiskolás, rendkívül helyes srác, akinek a szülei meghaltak, ezzel árván hagyva három fiúkat. Noah nevelőszülőktől nevelőszülőkhöz kerül, és sokáig nem bír maradni egynél sem. A mostaninál Isiah-val, aki hozzá hasonlóan árva, valamint Beth-el osztozik egy szobán.

Hozzá hasonlóan, Echo is nagyon sokáig a népszerűek boldog, nagyrészt gondtalan életét élte. Egészen addig, míg különös baleset nem érte a lányt, amire nem igazán emlékszik, pusztán a testét díszítő sérülések bizonyítják.

Egyikőjük élete sem egyszerű, és nem is igazán akarnak belebonyolódni egy kapcsolatba, ám miután találkoznak, mégsem tudják elkerülni egymást.

A további részekben a mellettük feltűnő szereplők (pl. Beth, Isiah) szerelmi történeteit ismerhetjük meg. A legtöbben az első részt kedvelik legjobban, főleg mert Noah isteni főszereplő, azonban a történet, egy már sok másik könyvben megkapott sablon sztori. Ezért is lógok én ki a sorból, és mondom azt, hogy szerintem a második rész, Beth kötete, aki anyja miatt szörnyű életben részesül, sokkal több újdonságot, élményt nyújt.

Alig várom, hogy a harmadik- negyedik részt olvashassam.

Kelly Oram: Cinder és Ella sorozat

A regény logója, mellette az írónővel, Kelly Orammal.
E sorozat a Móra kiadó, már jól ismert LOL kötetei között jelent meg hazánkban, egyelőre még csak az első részt publikálva. Ezzel szemben érdemes megjegyezni, hogy ez a regény, sokban kilóg a többi LOL kötet közül. Ez már akkor feltűnhet valakinek, mikor a könyvekről szóló értékelések után néz, ugyanis Kelly Oram ezen Hamupipőke feldolgozása, átlagosan sokkal jobb visszhangot kapott, mint társai.

A regényben megismerkedhetünk Ellamarával, aki könyvmolyként, bloggerként, és tulajdonképpen gyíkként, felhőtlenül él, mígnem autó balesetet szenved a születésnapján. Ő maga jelentősen megsérül, ráadásul édesanyját is elveszti. Ez eddig internetes barátjával, a titokzatos Cinderrel is remekül alakult a kapcsolatuk, de ezután a lány felszívódik, és sokáig nem jelentkezik. Nem csoda, tekintve, hogy fel kell épülnie.

Eközben érdemes megemlíteni, hogy Cinder alakja mögött, Brian Oliver bújik meg, aki a történet szerint egy rendkívül híres színész. Ráadásul ő kapja meg kettejük kedvenc regényének filmes verziójában a főszerepet, így játszhatja el Cindert.

A könyv, bár Lol-hoz hűen rendkívül nyálas Happy enddel rendelkezik, remek olvasmány, és könnyedségét megfűszerezve a főszereplők problémáival, még mélysége is van. Bár Hamupipőke feldolgozásról beszélünk, végre elértük azt, hogy más Disney - hercegnő - újításokkal ellentétben, itt nem kézen fogható, szinte erőltetett az egyezés, hanem az írónő remek megoldásokkal szőtte bele a már ismert klisséket. 

Melissa Landers: Elidegenítve sorozat

Regény ihlette montázs Pinterest-ről, amely
 háttérképnek is tökéletes.
Ez a Dream válogatásos sorozat egyelőre még nem valami népszerű, de bátran mondhatom, hogy megérdemelne egy löket hírnevet, ugyanis szintén nagyszerű olvasmányról van szó.

A kötetekben megismerkedhetünk Caraval, az amerikai, rikító vörös, szorgalmas, és jól tanuló 17 éves lánnyal, akinek felkínálják a lehetőséget, hogy hónapokra otthonába fogadjon egy idegen bolygóbeli tinédzser, majd ő is a Leihr-re utazzon hozzá. Mindezt hasonlóan megteszik Kínában, és Franciaországban, annak érdekében, hogy a több fényévnyi távolságra lévő két bolygó között szövetség jöhessen létre.

A lány környezetének nagy része csöppet sem örül, hogy elfogadja az ajánlatot, és megérkezik hozzá Aelyx. A l’eihr fiú, a másik két cserediákkal együtt eleinte nagyon ellenséges, és mindenre készek a szövetség szabotálása érdekében. Nehéz megszokniuk, és főleg elfogadniuk a földi világot, és tulajdonképpen nem is nagyon igyekeznek miatta. Ám Aelyx nem számol egy változtató tényezővel: beleszeret Cara-ba.


Az első rész számomra hatalmas élmény volt, ugyanis Melissa Landers csodálatosan szemlélteti, két szinte minden téren hatalmas különbségekkel rendelkező bolygó, és nép egymásra találását, mindkét fél erősségeit, és hiányosságait, ezt mind annak köszönve, hogy az új világot fantasztikus pontossággal, és kreativitással teremti meg, és szemlélteti. Bár ezeket az új világ által nyújtott csodákat a második kötet még inkább hozzá, történet, például a szerelmi szál, szempontjából már jóval gyengébb. Nagyon remélem, az utolsó rész, legalább olyan jó lesz, mint az első. 

Nektek hogy tetszett ez a három sorozat? 
Tovább...

Virág Emília: Boszorkányszelidítő

december 23, 2016

Ki emlékszik még a Sárkánycsalogatóra? Én elég határozottan. Sőt, azt is tudom, hogy nem vagyok egyedül azok között, akik drukkoltak Virág Emíliának, hogy ne hagyja abba a regények írását. Nagy örömömre ez így lett, hiszen 2016-ban már meg is jelent a Boszorkányszelidítő, továbbra is az Athenaeum jóvoltából.
A borító stílusa semmit sem változott, ugyanolyan dizájnos és modernül szép, mint az előző. Köszönettel tartozunk miatta Csörgető Csabának.

A könyvet az írónő két nagy részre bontja, A likra és az Odaátra. Ezeken belül 394 oldalon keresztül sok-sok fejezettel találkozhatunk, mindegyik saját címmel rendelkezik, például A kínai kaja felett rettegő Guszti és a részeg manókat hallucináló Zita. Azt hiszem már ezen a fejezet-elnevezésen láthatjuk, hogy Virág Emília semmit nem veszített a humorérzékéből,

A magyar nevek és helyszínek továbbra is üdítő hatással lehetnek az emberre, ha halálra unjuk már az Amerika a világ közepe jellegű történeteket. Ez a két regény végre bebizonyítja, hogy igenis Magyaroszágon is vannak izgalmas, érdekes dolgok, mégha csak legendák vagy egy másik dimenzió képében is. Nem kell messzire menni ahhoz, hogy sárkányokkal, vagy varázslattal találkozzunk. Ami még különlegessé teszi a történetet, az a magyar népmesei elemek felhasználása.

A történet új szereplőket kap, főkarakterünk Adri, egy call centerben dolgozó, 23 éves lány. A bonyodalmat számára egy új operációs rendszer indítja el, ami egy világító lyukat nyit a szobája közepére. Ebből a lyukból manók másznak elő, s ezután nem kell sokat várnunk arra, hogy beinduljon a cselekmény. Jó néhány szereplőt kapunk, lidérceket, boszorkányokat, egy-két hétköznapi ember is előkerül.

A regény varázsa, ahogy Virág Emília ötvözi a fantasztikumot és a realizmust. Meghökkentő természetességgel helyezi bele a varázslatos lényeket a mi hétköznapi világunkba. Ezután a reakciók mindig olyanok, amilyeneknek el tudnánk képzelni magunkat is egy hasonló szituációban.
A párbeszédek pörgősek, mindenkinek felvágták a nyelvét, ami sokszor komikum forrás.
A Sárkánycsalogató után újabb betekintést nyerhetünk a Hetedik Királyságba, pontosabb képet kaphatunk a helyről és szokásairól, főleg a lidércekről. Élvezhető, ahogy megismerhetjük ezeket a lényeket, hogyan működnek és mi élteti őket, főleg mivel a történetnek fontos szereplői és szinte majdnem minden körülöttük forog. 
A könyvekben az a szép a filmekkel szemben, hogy írásban sokkal mélyebben utánanézhetünk a dolgoknak és míg egy filmben egy kommentátor nélkül sok dolog megmagyarázatlanul maradhat, egy könyvben az nincs így. Egy film megengedheti magának, hogy hatásvadász legyen, a látvány megragadja a szemet, de ez írásban teljesen máshogy néz ki. Sokszor ez lehet zavaró a Boszorkányszelidítőben, hogy bizonyos cselekedetekhez és azok megnyilvánulásához nem kapunk információt, csak külső leírást, amitől az egésznek hatásvadász fennhangja lesz. 

A történetet Adri szemszögéből ismerhetjük meg, ezért szinte minden pillanatban ott vagyunk vele és végigkövetjük az eseményeket, ennek ellenére a történet lassan és döcögősen indul be, hiába történik mindig valami. Eleinte percről percre történik minden, egyedül a regény második felében ugrunk át nagyobb intervallumokat, ami már sokkal inkább vall egy fantasyra. 

A főszereplők karakteres vonásai már a Sárkánycsalogatóból is ismerősek lehetnek, noha az előző regény szereplőivel csak hallomásból találkozhatunk a Boszorkányszelidítőben. 
Jelenleg Adri az evilági résztvevő, tipikusan nem vesz komolyan semmit, és amíg a Sárkánycsalogatóban Józsi nagy karakterfejlődésen megy keresztül, ami elég látványos, addig Adri éppen csak eltipeg egy jobb én felé és inkább csak ráeszmél dolgokra. 
Berzence a magabiztos és kemény külsővel rendelkező boszorkány dobja fel igazán a történetet Belizárral, a lidérckirály fiával karöltve. Első blikkre ők ketten sokban hasonlítanak, mégis állandóan csak hadakoznak egymással. Ám bizony a magabiztos külső mögött lapul még némi gyengeség. 
A többi szereplő akármekkora szerepet is játszik a történetben, mégsem találkozunk velük sokat. 

A kevés negatívum ellenére Virág Emília könyve továbbra is szórakoztató, laza kikapcsolódást nyújthat mindenkinek. Minden apró hibáért kárpótol minket ez a csodás urban fantasy. 

Tovább...

Honfy Ágnes: Arany Birodalom

december 10, 2016

Az Arany Birodalom nem az egyetlen munkája Honfy Ágnesnek, aki 2004-ben kezdett írással foglalkozni. Ám írói karrierej a saját bevallása szerint előbb végetért minthogy elkezdődhetett volna. Ez már az eltelt évek számán is látszik, hiszen az Arany Birodalmat 2006-ban adta ki az Agenda kiadó.
A borító szemetgyönyörködtető, híven visszaadja a regény hangulatát.
Mind a 672 oldal hasznosan van kitöltve. A fejezetek elején általában a világ saját íróitól találhatunk szemelvényt, amik segítenek kicsit tájékozódni a világban és annak a berendezkedésében, befolyásolnak minket a helyes gondolatok és vélemények irányába. A fejezeteket csillagok tagojlák további részekre, megkönnyítve az olvasást és a szálak elválasztását.

   
,,Az arisztokraták ragaszkodtak ahhoz, hogy a számuk ne növekedjék drasztikusan, mivel ez azt jelentette volna, hogy újabb, esetleg erősebb ellenfeleket is oda kell engedniük a Birodalom húsos fazekához. Csakis egymás között házasodtak, még a köz- és kisnemességből sem emeltek maguk közé senkit."

A történet a mi világunk egy alternatív dimenziójában játszódik. Hasonló kontinensek, hasonló országok, hasonló felépítéssel és elhelyezkedéssel. A különbség, hogy a 15. század környékén, ahol a könyv szerint járunk, a dolgok egy éles kanyart vettek. A családok, birodalmak, egyház élén már nem a férfiak állnak többé, hanem a nők. Övék a hatalom, a döntés joga. A női író láttán gondolhatnánk, hogy egy feministával állunk szemben, de Honfy Ágnes ezt a rendszert nem a saját perverz vágyainak kielégítésére hozta létre. Hiszen majdnem az egész könyv arról szól, hogy hogyan próbálják megdönteni ezt a rendszert. Fantasztikusan jelenik meg az arany középút ideája, ahogy egyik szélsőséget sem részesítik előnyben. Ezentúl azt is jól kifejezi, hogy az ekkora mértékű elhajlásnak már nem lehet szép szavakkal véget vetni és idő kell ahhoz, hogy minden rendeződjön. 


A főkarakter, Eril útját és jellemfejlődését E/3 történetmesélésben követhetjük végig. Egy-két másik szereplő miatt szakadunk csak el tőle néha, és rajtuk kívül mások jelenébe ritkán nyerünk bepillantást. Éppen csak annyi információt kapunk a többi szereplőről, amennyit máshogy nem kaphattunk volna meg. Mivel Eril átszeli a Birodalmat, a kontinenseket, nem csak a térbeli helyzetét változtatja, hanem idővel a személyisége is fejlődik. Ez olyan finoman van megoldva, hogy szinte észre sem vesszük, csak amikor a regény vége felé kezdünk érni. Ott van egy pillanat, amikor megjelenik másodjára, illetve harmadjára az egyetlen enyhén természetfeletti vonulat és láthatjuk, ahogy Eril hozzáállása változik. 

Rengeteg karaktert felvonultat előttünk az írónő, de szerencsére nem egyszerre. A főszál mellett elvesző mellékszereplők neveit előfordul, hogy elfelejtjük, de jó asszociációs képességgel könnyen visszatérhetünk elmében és lélekben az Arany Birodalom világába, ilyenkor nem kell sok, hogy rájöjjünk, melyik név melyik szereplőt takarja hála a megfelelő szövegkörnyezetnek.

Nem csak bonyolult emberek közötti szövevényes kapcsolatokról van szó, hanem birodalmak, országok viszonyáról is. Ám mind a kettő fele ugyanolyan komplikált a regénynek. Az írónő elég jól felépítette az alap helyzetet, a konfliktust, a megoldásokat, látszik, hogy egy értelmes ember áll a történet mögött. Sajnos néhány szituáció nem világos mindig. Mivel a legtöbb esetben nem ismerjük meg az egész tervet, hanem csak szeleteket kapunk belőle, hogy mi is néhány karakterrel együtt izgulhassunk a végkimenetelen, néha belezavarodhatunk a dolgok mikéntjébe. A regény végére már annyi csapat harcol egymás ellen, megy jobbra-balra, hogy már csak olvasunk, de fel nem fogjuk, hogy ki mit miért csinál. 

Összefoglalva az Arany Birodalom, ha nem is tökéletes, sokkal jobb annál, hogy íróját csak úgy besöpörjük a szőnyeg alá. A történet zseniális, a felállított világ érdekes és megvan a saját hangulata. A karakterek nem rosszak, habár nem is kiemelkedően egyediek (ami persze nem gond). A fantasy-rajongóknak mindenképpen csak ajánlani tudom, akkor is, ha nincsenek benne sárkányok.
Tovább...

Anna Todd: Miután

by december 06, 2016
Képtalálat a következőre: „anna todd miután”
 „EGY ​​SZENVEDÉLYES SZERELEM TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT MEG VILÁGSZERTE.
Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.
Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?
Anna Todd AFTER című fanfictionjét milliók olvasták a WATTPAD-en, és az egész világon lenyűgözte az olvasóit. Itt az idő, hogy ön is megismerkedjen az internet legtöbbet emlegetett könyvével.”

A fiatal írónő, eredetileg After című, történetét tavaly nyár elején kapta fel a média, miután a blogját felfedezték, és könyvként kezdték publikálni. A blog még fanfictionként volt ismert, mely a népszerű brit fiúbandáról, a One Direction-ról íródott, annak ellenére, hogy a történetben nem egy csapatként szerepelnek. Ezt a műfajt a könyvként való megjelenésnél nem lehetett tartani, tehát a fiúk nevét módosítani kellett, így lett például a főszereplő Harry-ből Hardin.

A borító több mint egyszerű: digitálisan ugyan kékesnek tűnik, de kézben fogva határozottan lila kötet, rajta néhány egyszerű felirattal. A háttér egyébként felhős eget imitálna, de azt elég gyengén. Azért azt mondom, hogy már egy megjelenéskor is híres és hírhedt könyv esetében igazán kitalálhattak volna valami kreatívabbat.

A cselekményt Tessa, azaz Theresa Young szemszögéből követhetjük végig, melynek kezdete a lány első egyetemi napja. Tessa precíz, és maximalista 18 éves fiatalként előre megtervezte majdnem, hogy az egész életét, de egyetemi éveit mindenképp. Ezzel szemben csalódnia kell, mert a dolgok már az elején nem úgy alakulnak, mint remélte: szobatársként egy tetovált, vad külsejű lányt, Stephet kapja, akinek egyből felbukkannak a hasonló külsejű fiú barátai a szobájukban, Tessa édesanyja és barátja szeme láttára. Végül Stephben mégis egy kedves, aranyos lányt ismer meg, attól függetlenül, hogy szöges ellentétei egymásnak, mind külsőleg, mind belsőleg.

A bonyodalmak ott kezdődnek, mikor Tessát az újdonsült szobatársa egy diákszövetségi ház bulijába rángatja el, ami nem bizonyul jó ötletnek. Itt ismeri meg a göndör hajú, zöld szemű Hardint, aki még tetoválásai, és piercingjei ellenére is kifejezetten helyesnek bizonyul. A fiú egyből ellenszenvessé válik számára, veszekedések, gúnyolódások következnek kettőjük között. Tessa megfogadja, hogy soha többet nem megy el az ilyen bulikba, de ezt már rögtön egy hét múlva meg is szegi.

A második buliján Tessa, életében elsőnek inni kezd, ami miatt Steph társaságával belemegy egy felelsz vagy mersz játékba. Kénytelen-kelletlen beismeri, hogy még szűz, és ez később is fontos mozzanatként fog feltűnni majd a történetben. Miután a lány egy véletlen szituációban megcsókolja Hardint, amit egyébként józanul valószínűleg nem tett volna meg, a sráccal megkezdődik a kicsit sem egyszerű kapcsolatuk,

A könyv alapvetően egy kifejezetten megosztó regény: aki elolvassa, vagy megutálja, vagy megimádja. Nagy csalódásomra, én az előbbi csoportba kerültem, aminek oka egy elég összetett dolog.

Kezdeném azzal a problémával, hogy a történet körülbelül négyszáz oldalon át az égvilágon semmiről sem szól, a „pár” veszekedései, és intim jelenetein kívül, ami valljuk be, ilyen hosszú távon nem valami szórakoztató. Az értékelhető rész belesűrűsödött az utolsó kilencvennyolc oldalba, így bátran javasolhatom minden olvasásra vetemedőnek, hogy bőven elég lesz, ha csak ezt a részt olvassa el, ugyanis semmiről nem marad le, de legalább megspórol magának néhány órát.

A szereplőkkel is akadt bajom, nem is kevés, hiszen egy normális jellem, szerethető karakter sincs benne. Adva van ugyan néhány karakter, akit a kezdő pár száz oldalon meg lehet kedvelni, mint például Steph, vagy Hardin, de a legvégén még őket is megutáltatja. Tessáról meg ne is beszéljünk, hiszen maga az egész lány annyira idegesítően prűd (annak ellenére, hogy számtalanszor le van írva, hogy már pedig ő nem az, ennél jobb szó nem is lehet rá), hogy közel lehetetlen érvényesülni vele, ráadásul egy gyönyörű mélyesés szerű visszafejlődés tanúi lehetünk nála, ami minden csak nem pozitív.

A kellemetlenségekre tesz még egy lapáttal az is, hogy a fordítás közel pocsék, és sokszor annyira abszurd a magyarosítás, hogy szinte fáj olvasni.
Összegzésként itt egy könyv, ami már blogként befutott, és tényleg világszerte imádták, jogos lenne elvárnom tőle, hogy jó legyen. De nekem nem nyerte el a tetszésemet ez a klisékkel, és unalmas elhúzásokkal telepakolt történet. Biztos vagyok benne, hogy a második, harmadik és negyedik kötetet nem fogom elolvasni. Nekem pont elég volt ez a 498 oldalnyi szenvedés, és csúnya dolog ezt mondanom, de jó okom van azt feltételezni, hogy Anna Toddnak egy jó nagy adag szerencse segített ehhez a könyvhöz eljutni, mert számtalan olyan – akár ezekről a fiúkról szóló – történet van még a wattpadon, és más blogger felületeken is, amik felérnek ezzel a fanfictionnel, sőt esetenként jobbak is nála.

Nektek hogy tetszett a könyv?

Tovább...

Miért olvasunk?

október 30, 2016
Ha megkérdeznélek titeket, hogy mennyien vagyunk itt, akik szeretnek olvasni, biztosan elég sok kéz a magasba lendülne. De miért is szeretünk stílustól függetlenül ennyire a könyvekbe bújni?

Művelődhetünk

Akármilyen könyvet olvasunk éppen, biztos segít minket a fejlődésben. Javul a helyesírásunk, bővül a szókincsünk, nő a fantáziánk, és ezek mind olyan dolgok, amik jól jönnek az életben. Lehet, hogy egy beszélgetés közben sem fognak rákérdezni bizonyos szavakra, hogy pontos vagy elipszilonos j-vel írjuk őket, a műveltség mégis feljebb emel minket. Nem is beszélve arról, hogyha minél több és több szót ismerünk, jobban ki fogjuk majd tudni fejezni magunkat. A kreativitás pedig fontos része az életnek, egyre több munkahely elvárja ezt az alkalmazottjaitól, ám egyébként sem jön rosszul. 



Bejárhatunk ismeretlen helyeket

Nem fontos, hogy milyen stílusú könyvet olvasunk, fantasyt, sci-fit vagy valami klasszikusat, az új helyek mindig izgalmasak. Például Verne történetein keresztül az egész világot beutazhatjuk, minden egyes szegletét megismerhetjük, részletes leírást kapunk a legapróbb, legeldugottabb szigetekről is. Nekünk, könyvmolyoknak, ez fantasztikus lehetőség. A legkisebb erőfeszítés nélkül nézhetünk meg lélegzetelállító helyeket. Aztán, hogy a fantasyt ne is említsem! Mekkora és mennyi izgalom egy olyan világot beutazni, ami ismeretlen, ahol olyan törvények uralkodnak, amit mi talán elképzelni sem tudunk!

Kizárhatjuk a valóságot

Nem rossz dolog, ha az ember tisztában van a környezetével és tudja, mi folyik körülötte a világban. Ám le sem tagadhatjuk, hogy néha elegünk van mindenből és mindenkiből és legszívesebben elmenekülnénk valahová jó messzire, lehetőleg egyedül. Minimális megerőltetéssel csak fel kell nyitnunk a kedvenc könyvünket és elmerülni a betűk között. Máris más világban járhatunk, mások bőrébe bújhatunk, megfeledkezhetünk a saját gondjainkról. Néha talán még útbaigazítást is kaphatunk a saját gondjainkat illetően.

A birtoklás fizikája

Igaz, hogy egyre elterjedtebbek az e-bookok és könnyedén tölthetünk le bárhonnan regényeket, de egy igazi könyv érzékelését nem fogja tudni helyettesíteni egyik sem. Nem igazi egy hideg táblát fogdosni, miközben tarthatnánk a kezeinkben lapokat, hiszen a borító tapintása is már annyi mindet elárulhat. Antik könyveknél felmerülhet, a szövet, a bársony, míg manapság élvezhetjük a dombornyomás varázsát. Az pedig szintén varázslatos érzés, miután végighúztuk az ujjunkat a könyv gerincén, majd a borítóján, kinyitjuk azt és a lapok közé dugjuk az orrunk. Nem is beszélve arról, amikor a környezetünk is idomul a könyvolvasás hangulatához, mellettünk egy bögre forró tea, odakint pedig kellemesen veri az ablakot az eső.

Ti mit szerettek még az olvasásban?
Tovább...

Interjú Fejős Évával

október 04, 2016
Eddig megjelent művei:
  • Holtodiglan (Carol N. Fire néven) (Totem, 1999)
  • Bangkok, tranzit (Ulpius-ház, 2008)
  • Hotel Bali (Ulpius-ház, 2008)
  • Eper reggelire - Hotel Bali 2. (Ulpius-ház, 2009)
  • Csajok - A Vénuszlakók mindennapjai (Ulpius-ház, 2009)
  • A mexikói - Mindig egy lépéssel előtted jár (Ulpius-ház, 2010)
  • Cuba Libre (Ulpius-ház, 2010)
  • Dalma (Ulpius-ház, 2011)
  • Hello, London (Ulpius-ház, 2011)
  • Karácsony New Yorkban (Ulpius-ház, 2011)
Tovább...

Néhány könyv, ami mélyen megráz

szeptember 18, 2016

Sokan szeretünk olvasni, ám nem mindig találjuk meg magunknak a megfelelő könyvet. Sokféle típus van, amiket jól esik olvasni. Vicces, történelmi, fantasy, sci-fi... Ma néhány olyan regényt hozok el nektek, amik biztosan megérintenek titeket, esetleg felzaklatnak. Lesz itt realisztikus, thriller, de még sci-fi is! De egy valami közös: ezen könyvek mellett képtelenség érzések nélkül elmenni!

Kate Morton: Felszáll a köd


Első körben kicsit visszamegyünk az időben, az 1920-as évekbe. Egy arisztokrata család életébe tekinthetünk bele. Ám mégis egy rejtély, egy sötét felhő lengi be az életüket, hiszen egy estélyen egy fiatal, tehetséges költő vetett véget az életének, s az esetnek csak két szemtanúja volt. 
1999-ben az esetről filmet szeretnének forgatni, ezért felkeresi az utolsó élő személyt, akinek köze volt az esethez. A 98 éves Grace Bradley meséli el a saját és a ház életét, egészen addig a napig. Érzelmek és régmúlt kínok kavalkádjába esünk bele, ahol az egyetlen gyötrelem nem csupán a költő öngyilkossága. Itt a szerelem és a család is fontos, a hűség nem olyan, amit csak úgy sutba dobnak. Biztosítom, többször görcsösen lehet markolni a lapokat, amiért átérezzük Grace kétségeit és kínjait.
Ha érzelmeket keresel, nem csak romantikát, és kedveled a '20-as éveket, akkor ezt a regényt imádni fogod! Rejtélyes és érzelme egyszerre.

Erica James: Mondd el a csillagoknak!


A Mondd el a csillagoknak! egy igazán szívbemarkoló történet. Mondhatni keretes mű, hiszen szimplán az eleje és a vége játszódik a könyv jelenében, a legtöbb oldalt viszont a múlt teszi ki. A főszereplő nő, Lydia Velencében éli felnőtt életét, amikor egy alak a régi időkből feleleveníti mind azokat, amiket gyerekként átélt. A hölgy elmeséli az életét, hogy megérthessük, mi fűzi őt ilyen erősen ahhoz a férfihoz. Tragikus eseményeknek lehetünk tanúi, s ami a legborzasztóbb, hogy bele is gondolhatunk, mind ez megtörténhet. Az írónő a puszta valóságot veszi táptalajul, és minden természetfeletti elem nélkül is képes tragikumot teremteni. 
Igazi érzelmes regényről van szó. Ha egy olyan szerelmi történetet keresel, ami igaz és valós minden erőltetés nélkül, akkor megtaláltad a neked való regényt! Hiszen hiába romantikus könyv, mégsem két ember kapcsolata áll a középpontban.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt...


Jay Asher könyve nem csak az egyik főszereplő életét változtatta meg, hanem az olvasókét is. Az alap ötlet már éppen elég tragikus, miszerint egy fiatal lány véget vetett életének. Ám a továbbiak még több érzelmet okádnak elénk, amikkel nekünk úgyszintén meg kell birkóznunk. Hannah hangját még halála után is lehet hallani, hiszen felvette kazettára azt a 13 okot, amiért úgy döntött, hogy egyszerűbb holtan. A hangfájlokat mindenkinek meg kell hallgatnia, akik benne vannak ebben a 13-ban. Köztük van Clay is, E/3-ban az ő történetét szintén megismerhetjük, mégis a regény nagyobb része Hannah szemszögéből bontakozik ki. Ez egy érdekes megoldás a mesélésre és már ez  megragadja az emberek figyelmét. Nem beszélve arról a rengeteg tragikumról, amiken Hannah-nak át kellett vergődnie.
Személy szerint én kétszer olvastam és nem bántam meg. Papírzsepiket ajánlott előkészíteni, ha belevágtok.

Murakami Rjú: Casting


A Castinggal egy új irányba terelem a témát, mivel ez a regény nem annyira épít az érzelmekre és a romantikára, inkább a pszicho-thriller irányába hajlik. De tragikus életutakkal itt is találkozhatunk. Egyáltalán nem hosszú regény, könnyedén lehet vele haladni, már ha nem vesszük számba, hogy mennyi olyan történés van benne, ami ha nem hat meg, nagyon mélyen megráz.
A regény kezdete alapján még vígjáték is kerekedhetne ebből a sztoriból, ám sokkal tragikusabb lesz a helyzet, mint amire számíthatnánk. Tipikusan azzal a helyzettel állunk szemben, amikor semmi sem fekete-fehér, jó vagy rossz. Sokkal mélyebben belehatolunk az emberi elmébe, megláthatjuk, hogy hol és hogyan torzulhat el egy lélek.
Thriller imádóknak tudnám ajánlani, nem azoknak, akik valami romantikus történetre várnak. Az nem ez!

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!


Egy vámpíros könyv? Na ne! - mondhatná mindenki, biztosra is veszem, hogy a legtöbbünknek ezek a könyökén jönnek ki a Twilight és társai után. De ez más. A Hívj be! egyik főszereplője hiába vérszívó, az egész történet mégis rettentő reálisan van ábrázolva. Még a vámpír-vírus biológiai hátterével is találkozhatunk, ahol leírják hogyan nézhet ez ki. Nem beszélve a szereplők drámai életéről.
A cselekmény több szálon fut, néhol értelmetlenül unalmasnak tűnik, ám csak ki kell várni a végét. 
1981-ben játszódik a történet egy nyomasztó, svéd kisvárosban. Halálesetek történnek, de a 12 éves Oskar figyelmét nem csak ezek keltik fel, hanem az új lakó is... Elsőre nagyon közhelyesnek tűnhet a történet, de nem várt fordulatokkal is találkozhatunk. 
Erős idegzetűeknek ajánlom.

Emmi Itäranta: A teamesternő könyve


A kilátástalan jövőben járunk, szóval akár sci-finek is bélyegezhetném a regényt. A benne felvetett problémák viszont valósak. A víz egyre kevesebb, mindenki egyre betegebb, s ki tudja mi vár rád, ha egy vízforrást titkolsz a hatalmak előtt! A főszereplő mégis megteszi. Noria a végletekig kitart, nem nyugszik bele a helyzetébe, amíg csak megteheti. Küzdd és tervei vannak. 
A regény igazából egy dokumentáció a történésekről egy lány szemszögéből. Így nem csoda, hogyha teljesen együtt tudunk érezni a helyzettel mi nők, ami rettentően kétségbeejtő és nyomasztó. Ráadásul a titkokból nem lesz kevesebb a könyv végére sem, s ekkor jöhetünk rá, hogy ez nem egy tipikus történet. 
Erről a regényről már írtam egy kritikát, amit itt olvashattok el.

David Mitchell: Felhőatlasz


Nem véletlenül ezt a könyvet hagytam a legvégére. Elég vastag egy példány, így hát nem csak egy történetet foglal magába. Ennek ellenére akármennyi idő is telt el egy-egy életút között, van, ami összeköti a szereplőket. A fő koncepció tehát a reinkarnáció. A régmúlttól kezdve a jelenen át a távoli és a még távolibb jövőbe nyerhetünk betekintést. Mindegyik időben egyre komolyabb problémákkal és történésekkel kell farkasszemet néznünk. Itt is találunk öngyilkosságot, gyilkosságot és ármányt. Néhány szál kiszámíthatatlan és váratlan fordulatokat hoz fel. Tehát nem egyszer fakadhatunk sírva rajta, több szereplővel egyaránt azonosulhatunk.
A regényből egy fantasztikus film is készült, én mégis a regényt ajánlanám. A többi adaptációt szintén lehet szidni a pontatlanság miatt, itt viszont egy-két szálat teljesen megváltoztattak, ami érthető. A film így is borzasztóan hosszú lett, néhol viszont kevésbé tud így megrázni, mint a regény.

Remélem megtaláljátok a nektek tetsző könyvet. S talán fura ilyet írni, de tiszta szívemből kívánom, hogy sírjatok rajtuk egy kicsit és mindenképpen gondolkozzatok el!
Olvastátok már valamelyik regényt a listáról? Ha igen, ti mit gondoltok róluk? Esetleg hozzátennétek még néhány regényt az itt feljegyzettekhez?
Tovább...

Könyvgyilkos csapó egy!

by szeptember 08, 2016
Az internetet konkrétan felrobbantotta a „Nyírd ki ezt a naplót!” című könyv. Bejegyzések, kritikák, tippek. Mindent meg lehet találni róla, amit csak szeretnénk. Mindezek ellenére úgy döntöttem indítok, egy sorozatot a saját munkáimból hátha inspirálnak egy-két embert. Mielőtt még jönnének a „Copy!”, „Nincs saját ötleted?”, „Látom te is beálltál a sorba” és társai kommentek, csak annyit mondanék, hogy igen tisztában vagyok vele, hogy Dunát lehetne rekeszteni az ilyen és hasonló bejegyzésekből, de mint hópehelyből sincs kettő ugyan olyan, így a feladatokat is máshogy oldják meg az emberek.  De nem is csacsogok tovább, hisz nem ezért jöttetek. Szívesen várom a komment szekcióba a ti kész oldalaitokat esetleg ötleteiteket. Jó olvasást.

Firkálj vadul, szertelenül, hanyag önfeledtséggel!
Ennél az oldalnál úgy éreztem magam, mint az óvodában rajzolgató, régi kicsi én. Most mondjátok meg, nem lenne király egy ilyen menő, punk nagyapa?


Negatív vélemények helye. Mit súg a belső kritikád?
Hm. Itt nem volt nehéz dolgom, hisz elég sok negatív kritika ér nap, mint nap. Viszont szerintem, mással is megesik ez. Tök mindegy, hogy sovány vagy teltebb, magas vagy alacsony, idős vagy fiatal, kritikák mindig érik az embereket.


Karcolj! Használj egy éles tárgyat!
Ne kérdezzétek honnan jött ennek az ötlete, magam sem tudom.


Undorító dolgok egy rajzon.
Megpróbáltam minél „undorítóbb” dolgot rajzolni erre az oldalra, Hát így sikerült. Szerintem ez inkább cuki, mintsem undorító, de ki tudja. Lehet valaki pont undorítónak fogja látni.


Rajzold körbe a saját kezed, avagy csak egy bunkó pulyka.
Ezt nem hiszem, hogy lehetne tovább ragozni. Csak egy pulyka aki beszólogat.


Tovább...
Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )
Üzemeltető: Blogger.