A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emberek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emberek. Összes bejegyzés megjelenítése

Az élet introvertáltan

szeptember 10, 2016
Mindannyian járunk, vagy legalábbis jártunk közösségekbe, hiszen ez kötelező. Legtöbb esetben már óvodában, de leginkább általános iskolában, gimnáziumban találkozunk először felismerhetően a különböző embertípusokkal. Ezek közül a kettő legfelismerhetőbb az extrovertált és az introvertált emberek. Az extrovertáltak azok, akik minden áron a figyelem középpontjában akarnak lenni, nem szégyenlősek, szívesen kieresztik a hangjukat és egy kis képmutatástól színészkedéstől sem riadnak vissza.

Az extrovertáltak tömegén túl biztos felismerjük azt az embert, aki a legnagyobb társaságban is a
sarokban, csöndben ücsörög és alig hallani a hangját. Ők az introvertáltak. Ha nem emlékszel ilyen résztvevőre, akkor bizonyára te vagy az. :)

A legtöbben azt hiszik az introvertált emberekre, hogy bunkók, vagy antiszociálisak. Lehet ez is igaz egy-egy egyénre, de általában csak visszahúzódók vagyunk. Például nem azért nem köszönünk, nem mutatkozunk be, mert nem ismerjük az illemszabályokat, hanem mert félünk. Nem jut eszünkbe, hogy milyen is lehet az ésszerű viselkedés társaságban. Ezért leginkább csöndben maradunk, hátha idővel kiderül. Kicsit talán olyan ez, mintha nem gyakoroltuk volna eleget a társalgást és a magatartást.

Nehezen oldódunk fel társaságban, esetleg sehogy sem. Sokkal jobban kedveljük a bensőséges beszélgetéseket minél kevesebb résztvevővel. Ugyanis nem szeretjük túlzottan az indokolatlan poénkodásokat, sem pedig a képmutatást. Nehezen olvasunk a testbeszédben, ezért ha szomorú vagy, ne félj elmondani nekünk. Magunktól ugyanis nehezen fogjuk ezt felismerni, viszont nagyon jó hallgatóság vagyunk!



A magány jelenti számunkra a feltöltődést, olyankor dugjuk be magunkat az elméleti konnektorba. Nem igazán kedveljük a spontaneitást, főleg azért nem, mert olyankor nem tudunk kellőképpen felkészülni az eseményekre. A házból kimozdulós programokért sem vagyunk oda, ezért az előre eltervezett találkozók alól is megpróbálunk kibújni, vagy csak szimplán imádkozni, ha már mi is érezzük, hogy bunkóság lenne újra lemondani egy találkozót. 
Sokkal inkább vagyunk megfigyelők, szeretünk nyugodtan, magunkban felkészülni bizonyos dolgokra.

A telefonálás és a vásárlás a rémálmunk. Ha megcsörren a telónk, muszáj felvennünk és még azt sem tudhatjuk előre biztosan, hogy milyen szöveget adnak majd elő nekünk. Nem fogunk tudni felkészülni egy frappáns, jól átgondolt válasszal. Ezért díjazzuk jobban az sms-eket vagy bármelyik más programot, amiben írásban tudunk válaszolni.

A spontán beszélgetések eredménye nem egyszer az, hogy butaságot mondunk (legalábbis szerintünk). Hiába próbálunk normálisan viselkedni és nyitottak lenni, a vége mindig az lesz, hogy zavarunkban valami olyat teszünk vagy mondunk, ami szerintünk nagyon kínos. Ilyenkor megfogadjuk, hogy soha többé nem szólalunk meg és most már tényleg nem mozdulunk ki a házból.



Pedig szeretünk mi kimozdulni néha-néha. Tudunk élvezni néhány összejövetelt, partyt vagy közös vacsorát. A gond csak az, hogy ezek rettentő hosszasan el tudnak húzódni, mikor nekünk ezekből már 10 perc is elég. Ilyenkor már szívesebben lennénk otthon.
Ám ott van még mentőövnek a könyvünk. Lehet, hogy nem kezdünk el bunkó módon társaságban olvasni, de a tudat, hogy velünk van a kedvenc olvasmányunk, megnyugtató. Egy szelet az otthonunkból.

Sok összejövetelt megnehezítenek a tuskó emberek. Képtelenek vagyunk elviselni azokat a nagyszájú résztvevőket, akik egyszerűen nem tudnak csöndben maradni és állandóan teszik az agyukat. Végtelen mosoly és poéntengerben úsznak, sosem hagynak megnyugodni senkit és az ő szemükben te csak egy fura kis lény vagy. Mégis miért vagy állandóan ilyen csendes?
Ezek az emberek a szöges ellentétei annak, amire nekünk igényünk van. Mi csak egy kis csöndes, komoly beszélgetést szeretnénk a meghittség jegyében. A nagy társaságban való beszéd és viccelődés nem az erősségünk.



Szeretünk csöndben lenni. Nekünk ez nem unalmas, hiszen a képzeletünk és gondolataink képesek állandóan lekötni minket. Előfordul, hogy túl hosszasan bámulunk egy szó nélkül. Ilyenkor többen is hihetik, hogy valami bajunk van, pedig csak elmerengtünk valamin. Ez a csönd pedig csak akkor tud kínos lenni, ha tudjuk az ismeretlen társaságunkról, hogy nem ezekhez a szótlan pillanatokhoz van szokva.

Nem feltétlen magányra van szükségünk, hanem arra, hogy békében hagyjanak minket. Mi is társas emberi lények vagyunk, szükségünk van néha egy beszélgetőpartnerre vagy valakire, akiről legalább a legutóbb kiolvasott regényről beszélgethetünk.
A legnagyobb dicsőség pedig, ha beférkőzöl a szívünkbe és most már veled együtt akarunk egyedül lenni.


Érdekességek Indiából

by augusztus 23, 2016
Az indiai szokások, illetve az ottani kultúra nagyon színes, és rengetek különleges jellemzője van. Most néhány érdekességet hoztam Indiából, hogy egy kis betekintést nyerjünk az ottani kultúrába, és jobban megértsük, mi is zajlik a világ második legnépesebb országának határain belül.



1) Ha az ember egy indiai városba tesz látogatást, feltűnhet neki, hogy az építészetben, a ruházatban, és szinte mindenütt a nehéz, díszes stílust képviselik. A legtöbb épület kacifántos boltozatokkal rendelkezik, kidolgozottak a terek, és minden ragyog az aranytól. Ezzel a gyönyörűséggel szemben sajnos nagyon szegény sorsú negyedek, családok vannak Indiában. Ez látható párhuzamot von a városokban.

Az Aranytemplom


2) Bár a nyugati világ sok hulláma eléri Indiát is, a nők nagy része még mindig száriban jár. A szári egy gyönyörű, hosszú, kendő szerű ruházat, amit arannyal, gyöngyökkel díszítenek. Akár nyolc méter hosszú is lehet, a nők minden testrészét fedi, egyes régiókban a fejet, arc egy részét is. Egy időben a férfiak is hordtak rövidebb, de hasonlóan díszes szárit, ez mára már kiment a divatból.

A szári


3) A krikett fontos, nemzeti sport. Ha krikett meccs megy a tévében, akkor hasonló óriási tömegeket mozgat meg, mint egyes országokban a futball. Sokan még szabadságot is kivesznek, hogy figyelemmel kísérhessék a mérkőzéseket, a sportot a második legnézettebb csapatsportként tartják számon. India nagyon eredményes mérkőzéseket szokott játszani krikettből, ez a 2016-os bajnokságok eredményein is látható.



4) Az ember társas lény, szokták mondani. Ez Indiában talán jobban megmutatkozik, mint bárhol máshol. Ölelkezve, kézenfogva járnak az utcán, sosem egyedül. Közvetlenek, és nem ridegek, mint ahogyan azt más országokban megszokhattuk. Mosolygósak, és nem félnek odamenni egymáshoz, beszélgetnek, és igazán szívderítő látványt nyújt az ottani közösség.


5) A tévhitekkel ellentétben nagyon sok vallás megfér egymás mellett. Hindu, muszlim, keresztény, minden megtalálható Indiában. A szegényebb sorsra jutott emberek így próbálják meg elviselhetőbbé tenni a sanyarú sorsot, abban bíznak, hogy következő életükben szerencsésebbek lehetnek.




6.) Indiában vallástól teljesen függetlenül szent állat a tehén. Nem eszik meg a húsát, nem tartják haszonállatként. Viccesen hangzik, de az utcákon gyakran fordul elő egy-egy kóbor tehén, úgy, mint másutt egy macska, vagy egy kutya. Még az autóutakon is megfordulhatnak, de ilyenkor sem ütik el, vagy bántják az állatot. Vagy odébbterelik, vagy egyszerűen megvárják, amíg a tehén távozik.




+1) Indiában található egy vasútállomás, melynek neve: Venkatanarasimharajuvariapeta


Az új őrület: Pokémon Go

by július 23, 2016
A Pokémon című játékot 1996-ban Tadzsiri Satoshi ötlete nyomán készítették el. Már a korábbi években is hatalmas rajongás övezte körül, ezért sokunk gyermekkorát is végigkísérte. Azóta a szériából már anime, manga, figurák és még rengeteg más termék készült, és most megérkezett a legújabb Pokémon-hullám: A Pokémon Go.



A Pokémon Go egy okostelefonra letölthető applikáció, amelynek lényege, hogy a valós környezetben keresgélve keressünk, és találjunk pokémonokat, majd fejlesszük őket, és megmérkőzzünk másokkal. Az alkalmazás alapötlete, hogy megmozgassa a játékosokat, és akár össze is hozza őket. Ez egy nagyon hasznos próbálkozás, és sok játékosnál el is érte azt, amire hivatott a játék. Sőt, sok olyan embert is magához vonzott a széria, akik eddig nem is érdeklődtek a videojátékok kultúrája, vagy éppen a Pokémon iránt. Sajnos akadnak olyanok is, akik nem az élmény miatt, hanem a divathullám hatására csatlakoztak a pokémonedzők közé. Ez az elhivatottabb rajongókat akár zavarhatná is, de a vadászat őket is kellően lefoglalja ahhoz, hogy erre csak legyintsenek. De mégis mi olyan megkapó ebben a játékban? Tesszük fel jogosan a kérdést, ha távol állunk ettől a kultúrától.


A virtuális valóság megjelenése, és a fejlett játéktechnika előtt sok játékos álmodozott arról, hogy a való életben megélje a játék nyújtotta élményt, és a Pokémon Go ezt az álmot megvalósította. Már nem a gép előtt haladunk előre, hanem a valós környezetünket is fel kell fedeznünk, és fáradságos sétákat kell tennünk, ha pokémonokra szeretnénk lelni. Ez az innovatív ötlet elméletben, és félig-meddig a gyakorlatban is sikeres lett, de az éremnek itt is két oldala van. A Pokémon-go most már autóbaleseteket, betöréseket és majdnem-katasztrófákat is tudhat maga mögött. Ritka pokémonok reményében követtek már el birtokháborítást, illetve az autósforgalom közepén is vadásztak már játékosok. A játék  töltőképernyője ugyan figyelmeztet, hogy maradjunk éberek, de úgy látszik ez nem elég. Az esetek nyomán sok, látogatókat vonzó hoaxot tettek közzé webes felületeken, mint például azt a történetet, hogy egy fiatal fiú megkéselte öccsét, mert azt gondolta, a kisfiú letörölte telefonjáról a Pokémont. Reméljük, az ilyen esetek megmaradnak egyszerű kamuhíreknek...


Szerencsére a játék és a jelenség pozitívabb módon is összehozza az embereket, gondolhatunk itt a szervezett közös vadászatokra, pokémon-csatákra, és minden más rendezvényre, ami a Pokémon-go miatt jött létre. Aki eddig magányosan játszott, most akár valós barátokra is lelhet a vadászatok során. Akit eddig is zavart, hogy az emberek a telefonjukba mélyedve járnak-kelnek az utcán, annak ezután sem lesz szimpatikus az új Pokémon-darab, de aki rajongó volt, az továbbra sem tántorodik el. Aki pedig csak most fedezte fel a Pokémont a Go verzió kapcsán, annak ajánlom, hogy mélyebben is merüljön el a témában, mert ha ez tetszik, akkor az egész franchiset kedvelni fogja.


Üzemeltető: Blogger.