Az életben sok gond felhalmozódhat, a legtöbb pedig talán csak a fejünkben létezik. Mégis van rá egy egyszerű mód, ami nem csak megoldást, enyhülést vagy segítséget jelenthet, de sok oldalunkat fejlesztheti is. Ez pedig a naplóírás. Miért jó ez? Hogyan csináljuk?

A naplóírásnak sok-sok előnye van, amik nekünk csak jót tehetnek. Igaz, hogy időbe kerül és néhányunknak talán ugyanolyan nehéz elkezdeni, mint az edzést ("majd holnap!"), de higgyétek el, hogy megéri!

Elsősorban a lelki és testi egészségünkön segíthet a folytonos napló vezetés. Hogyha van is olyan barátunk, aki bármilyen gondunkat meghallgatja, mégis más leírni a problémáinkat és a fontosabb eseményeket egy olyan médiumra, egy papírfüzetbe, amiről tudjuk, hogy csak nekünk szól és csak mi olvassuk el. Különböző kutatások is bizonyítják, hogy ez a technika egészségesebbé teheti az ember pszichéjét. Itt nem arról a naplóírásról van szó, amikor leírjuk életünk unalmas pillanatait, hanem amikor az érzelmi sérülésekre fokuszálunk. Megkönnyítheti az életünket, hogyha valamilyen módon kiadjuk magunkból a sérelmeinket.

Ha papírra vetjük a gondolatainkat és érzéseinket, nem is beszélve a problémáinkról, azzal máris rendezzük az aktuális dolgainkat. Egyszerűbben meg tudunk oldani egy gondot, ha pontosabban átlátjuk a helyzetet, mégpedig ha ezeket leírjuk, a fejünkben máris jobban rendeződnek a gondolatok. Erősebben gondolunk rá, jobban átlátjuk és így máris többet teszünk egy adott helyzetért, mintha csak körmötrágva kattognánk rajta. A körmölés közben ráadásul az is előfordulhat, hogy egy eddig ismeretlen szempont vagy megoldás jut eszünkbe.

A naplóírásban az egyik legjobb dolog, hogy gátlások nélkül leírhatunk bármit, ami bennünk van. Az, hogy leírva látjuk saját magunkat és időnként másokat, máris megalapozza az önismeretet, hogy tisztában legyünk magunkkal, azzal, hogy mi milyen hatással van ránk vagy hogy mit akarunk elérni az életben. Visszatekinthetünk a régi történésekre, láthatjuk, ki hogyan cselekedett. A sorozatos élmények és emberi jellemek rendszerezéséből pedig másokat is megismerhetünk. Ha az agyunk cserben is hagy, a naplónk még emlékezni fog rá, ki hogyan viselkedett velünk. 

A naplóvezetésnek sok-sok jó oldala van, amik segítenek minket. Ne felejtsük el azt, hogy szorgalommal tesszük rendszeressé a naplónk vezetését és az agyunkat kell jártatnunk, hogy az amúgy össze-vissza gabalyodott gondolatainkból összefüggő szöveg-hálót fonjunk. Vagyis, ha hódolunk ennek a hobbinak, elhatározásnak, akkor fejlődhet a szorgalmunk. Kitartóbbak lehetünk, főleg, hogyha a papírlapjainkra kitűzött és elért céljaink is rögzítjük. Továbbá ott kering a fejünkben az a sok kusza gondolat és gond, amiken esténként órákon át kattogni szoktunk. Azzal, hogy írunk, már rendeznünk kell őket a fejünkben, hogy logikusan álljanak össze. Így fejlesztjük az íráskészségünket is. Hasonlóan a rendszeres olvasáshoz, így is bővülhet a szókincsünk, javulhat a helyesírásunk és nem mellékesen segít a fogalmazásban. Ami nem csak akkor jöhet jól, ha az ember írói karriert tervez, de a saját anyanyelvünk ismerete és pontos használata a mindennapokban is a hasznunkra lehet.

Ha már elég ideje naplót vezetünk, akkor bármennyi idő elteltével visszanézhetünk és újraolvashatjuk a leírt sorokat. Ez lehet akár pár nap, pár hét, de akár évek is. Láthatjuk, hogy honnan indultunk, miben fejlődtünk és mennyit. Elértük-e a céljainkat, megváltoztunk-e valamiben. 

Az egyik legjobb oldala, hogy ezáltal nem felejtjük el, hogy honnan indultunk, hogy milyenek voltunk régen, ez pedig nem hátrány.

A naplónk gyereknevelésben sem lehet utolsó. Visszaolvashatjuk, hogy a saját szüleink milyen taktikát vetettek be és ez milyen hatással volt ránk az adott pillanatban és a későbbiekben. Sőt, ha a gyerekünk valami olyan hibát akar elkövetni, amit mi már átéltünk, akár oda is adhatjuk neki a naplónkat, megmutatva, hogy anya buta volt, te ne legyél az. 

A naplóíráshoz szerencsére nem kell sok hozzávaló. Elég egy füzet és egy toll. A legszerencsésebb olyan alapanyagot választani, amit szívesen használunk. Olyan naplónk legyen, amit szívesen veszünk a kezünkbe, amibe nyugodtan tudunk írni, aminek számunkra megbízható külseje van. A blog írás sajnos nem tartozik ide, hiszen oda már úgy írunk, hogy tudjuk, azt az interneten bárki elolvashatja. Máris nem leszünk ettől a gondolattól olyan szabadok, mint lehetnénk egy tollal a kezünkben.

A díszítés sohasem kötelező, mivel a naplónknak nem kell díszesnek lennie csak, ha mi úgy akarjuk. A kicicomázása pedig sok időt vehet igénybe, a naplónkra szánt időnknek pedig az írásról kellene szólnia. Persze, hogyha több időnk van és szeretnénk a külsőségekkel foglalkozni, akkor csak nyugodtan vessük bele magunkat!

Hogy milyen időközönként írsz a naplódba, az a te döntésed. Ha nagyon szorgalmas vagy, esetleg nehéz időszakon mész keresztül, akkor jól jöhet ha minden nap előveszed a füzeted. Ám ha csak egy fontosabb eseménynél írsz bele, az sem gond. A lényeg, hogy ne legyél rest időt szánni rá!

Végezetül felsorolnék néhány ismertebb dolgot (könyvet, sorozatot), amikben a főszereplők naplóírása megalapozza a hangulatot.

Könyvek:

• Leiner Laura: Szent Johanna gimi sorozat
• Meg Cabot: Neveletlen hercegnő sorozat
• Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója sorozat

• Vámpírnaplók
• Egy tini naplója
• Sharon naplója

Ti írtok naplót? Mióta?

Ki emlékszik arra az Aryara, aki csak álmodozott arról, hogy valaha igazi kard forgató lesz, akárcsak az apja? 

A kislány lassan erős nővé cseperedett, és az ártatlan gyermekből egy vérszomjas farkas lett, ha szabad így fogalmaznom. Imádom Aryat, de remélem megtalálja a békéjét, amilyen hamar csak lehet, hála az égnek jó úton halas, hogy megkaphassa azt.

2. Sansa Stark

Ő lehet az egyik olyan szereplő aki hatalmas jellem fejlődésen ment keresztül. Emlékezzünk kicsit vissza az első évadra, milyen is volt Sansa? Igen, jól mondjátok, egy idegesítő, picsogó, Joffrey imádó. De az évek őt is megmunkálták nem csak, hogy megkomolyodott, és már fele annyira sem naiv mint volt, de még az Észak úrnője cimet is megszerezte magának.

3. Jon Snow

Fattyúból Észak őrzője nem kis haladás ugye?

Ohm és  még mennyit fog ő fejlődni, hiszen most, hogy végre kiderült a nagy titok ezer meg ezer lehetősége lesz Jonnak. 

4. Tyrion Lannister

Ahogy a mondás tartja, két ember van a világon: Aki szereti Tyriont, és aki nem nézi a Trónok Harcát.

Az évadok alatt az egyszerű iszákosból, fontos iszákossá változott, igaz, nagy árat fizetett azért, hogy most ott legyen ahol van, de megérte.

5. Cersei Lannister

Személy szerint ki nem állhatom őt, de azért nem kívánom a halálát, hiszen akkor mégis kinek az intrikái lepnék be az egész showt?

Be kell vallanom, hogy igen, borzasztóan sok fájdalmas dolgot élt át, és a legtöbb dolgot amit tett a gyermekeiért tette, de azért mégsem tudok mindent megbocsájtani neki, csak mert anya.

A sorozat folyamán boldogtalan királynéból, özvegy, özvegyből, régens, régensből, pedig királynő lett, és bizony ő is sokat fizetett ezért. Kíváncsi vagyok mi lesz vele a 7. évadban, most, hogy semmije sem maradt, mire építi majd az életét?

(Ez a fanyar arc megmaradt mindvégig)

6. Daenerys Targaryen

Naiv és ártatlan lányból, Khaleesi, Sárkányok anyja, A bilincsek leverője, és Mindenki királynője, soroljam tovább?

Ő az a nő, aki megoldotta férfi nélkül, igen tisztában vagyok vele, hogy vannak férfi tanácsosai, de ha belegondolunk, azt amit elért, azt egyedül hozta létre magának, és emiatt nagyon büszke vagyok rá. A semmiből épített fel egy egész hadsereget, sőt családot, remélem ő is megtalálja a boldogságot végre, mert bizony ráfér.

Sziasztok!

Hihetetlen sorozat mániás vagyok, de nem az a fajta, aki fandomot alapít a Trónok harca dicsőítésére, hanem egy teljesen másik ágat képviselek. Az én területem a vígjáték-sorozatok, amikből egy rész nagyjából 20-24 perc és ezek mind epizodikusak, kevés áthajlással. Nem kell túlzottan sok időt a nézésükre fordítani, háttérzajnak is jók és nem nagy baj, ha nem tudod mi történt az előző részben.

Most is egy ilyen sorozatról szeretnék beszélni, a Modern családról. Egy ideje felütötte a fejét egy különös stílus, ami úgy adja le ezeket a sorozatokat, mintha egy valóságshow-t néznénk. A kamerakezelés enyhén bizonytalan és a szereplők sokszor beszélnek külön, egyenesen a nézőkhöz. Nincsen minden poén alá nevetés vágva és az aláfestő zenét is kihagyták. Ezektől lesz az egész valós, illetve néhány helyen rettentő lehangoló, hiába vannak benne poénok. Hasonló stílussal találkozhattunk már az Office című sorozatban, amiben Steve Carell játszik, őt már több híresebb filmben is láthattuk. Ha nem ismernénk már az arcát, tényleg hihetnénk azt, hogy egy valóságshow-t nézünk.

A történet nem túl bonyolult, lényegében részeként változik. Ám a középpontjában egy hatalmas család áll és nem egyszer ez adja meg a komédia alapját. Karakterek terén olyan egyénekre épít, akik egy átlagos emberi viselkedésformát testesítenek meg. Ugyan van néhány forma, aki nekem még hiányzik, de lehet, hogy csak belerondítanának a képbe. 

Mindennapos problémákkal küzdenek meg a szereplők, a konfliktusokban legtöbbször a sok félreértés a ludas. Na meg persze sokszor viselkednek úgy mint egy igazi család, vagyis mindenki veszekszik mindenkivel. Ám a legtöbb rész végén mégis hallhatunk egy érzelmes monológot, amit végül úgyis porrá zúznak, ezzel is a realitás érzetét erősítve. Hiszen a valóságban sem áll le senki beszédet mondani az elmúlt napok eseményeiről. 

A cím, vagyis a Modern család nem mindig jelentkezik a sorozatban. Hiányolok néhány elemet belőle, illetve vannak benne fura dolgok, amiket így, 2016-ban nehezen tudok elképzelni. Például, amikor valaki otthagyja az egyik családtagjánál a mobilját és természetesen visszamegy érte. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy mai fiatal el tud szakadni annyira a telefonjától, hogy elhagyja. 

Szóval a modern jelző inkább a család felállására utal. Van itt minden a családtagok között, ami 100, sőt talán 10 évvel ezelőtt sem volt elképzelhető. A karakterek hétköznapiak, de az egymással való kapcsolatuk nem igazán. 

Kezdjük akkor a családfa legtetejéről. Az egész család legöregebb tagja Jay Pritchett, a 60 múlt apuka. Arcát már ismerhetjük, hiszen az őt alakító színész, Ed O'Neill volt az Egy rémrendes család híres apuka karaktere. Úgy tűnik ezt azóta sem tudta levetni magáról. Ám minek is csinálna mást, ha jó ebben? Tökéletesen illik rá a konzervatív amerikai szellemiség, ám ezzel mégis teljesen szembe megy az, hogy elvált és a második felesége egy fiatal és gyönyörű kolumbiai bevándorló, Gloria. Ő képviseli a tipikus kolumbiait, vallásos, hisz a babonákban és persze nagyon harsány. Többször felemlegeti, hogy milyen rossz sora volt azelőtt, hogy Jay feleségül vette volna. Gloria előző házasságából hozta magával Manny-t, a koraérett fiát, aki verseket ír, érzelmes és az öltözködése is egészen szokatlan a korabeli fiúkéhoz képest.

A nagy korkülönbség ellenére Jay és Gloria teljes szívükből szeretik egymást. Be kell valljam imádom az ő szálukat pont emiatt.

A családfának még koránt sincs vége. Jay előző házasságából született egy fiú és egy lány, akik már jócskán belefutottak a középkorúságba. Az elsőszülött Claire, egy ingatlanügynök, Phil Dunphy felesége. Claire eleinte háztartásbeli anyuka, majd később újra meg újra munkába áll. Nagyon jól megtestesíti egy többgyermekes anya szerepét. Többször mond nemet, mint igen, próbál gondoskodni mind három gyerekéről és igyekszik a helyes irányba terelgetni őket. Ami még kifejezetten tetszik benne, hogy remekül előadja azt a krízist, amit egy anya akkor élhet át, amikor a gyereke serdülni kezd, vagyis nem áll vele szóba és semmit sem tud róla. Az egyetlen kivetnivalóm, hogy Claire anyuka létére úgy néz ki mint egy modell. 

Sajnos Philt nem tudnám annak a tipikus apukának nevezni. Sokkal együgyűbb annál, mint amilyennek én az apákat ismerem. Viszont nagyon becsülöm, hogy milyen jó kapcsolatot ápol a fiával. Sokszor öröm nézni, hogy néhány részben mit össze nem hordanak ketten. Eléggé infantilis, lehet hogy a kapuzárási pánik jelentkezik így nála. Nyílt feminim jellegű viselkedést tanúsít, Claire-rel való kapcsolatában mondhatni ő a nő, sokkal érzelgősebb mint a felesége. 

Ahogy már említettem Philnek és Claire-nek három gyereke van. A legidősebb Hailey a tipikus népszerű lány, akinek szita az agya. A sorban következő lány Alex, akit kockának nem lehet mondani, ám gyíknak igen. Szinte az összes részben tanul vagy készül valamire. A legkisebb kölyök Luke, aki leginkább olyan ütődött mint az apja. A fura gyereket testesíti meg, akinek néhány gondolatát nem lehet hova tenni.

Jay fiatalabbik gyereke Mitchell, aki történetesen meleg és kapcsolatban él Cameronnal. Mitchell a homoszexuálisak érzéketlenebbik fajtáját jeleníti meg, akiken nem látszik annyira a másságuk. Nehezen beszél az érzelmeiről, nem pepecsel apróságokkal. Ám forrófejű és könnyen megbántódik. Nem igazán hisz semmiben, ő a pár földhözragadtabb tagja. Eközben Cameron a cukibb, akiről lerí, hogy a saját neméhez vonzódik. Úgy beszél, gesztikulál és öltözik, ráadásul mikor örökbe fogadnak egy vietnámi kislányt, ő marad otthon vele. Lily a szemük fénye és meg is érződik a jellemén a neveltetése. Önző, akaratos és sokszor illetlen.

Cameron és Mitch nem egyszer kerülnek összetűzésbe a lányuk nevelése, többször pedig a jellemük különbözősége miatt. Habár ez nem csoda, hiszen a részek többsége abból áll, hogy mindenki a párjával veszekszik a családban.

Külön hálás vagyok az alkotóknak, hogy sem a többi család, de a meleg páros intimebb életét nem vetítették kamera elé. Néhány szájra puszin kívül vadabb jelenetekkel nem találkozhatunk.

A sorozatban még feltűnnek mellékszereplők, vannak akik csak egy rész erejéig, ám vannak olyanok is, akik néhol többször felbukkannak, ilyen Phil apja és Jay exfelesége.

Nem vallanám a kedvencemnek ezt a sorozatot, habár az tény, hogy eléggé ráfüggtem. A részek pörgősek, több szálat is végigkövethetünk, a párbeszédek sokszor szórakoztatóak, nem is beszélve a történésekről. Tudják, hogyan lehet egyszerre viccessé, szórakoztatóvá és érzelmessé tenni egy sorozatot. Habár a statikus stílusa gyakran inkább lehangolóvá, valóságossá teszi az egészet. Így vannak olyan jelenetek, amiken nevetni kéne, de az egész annyira hihető, hogy inkább lehangolódunk rajta. 

Azoknak tudnám ajánlani ezt a sorozatot, akik nem veszik túl komolyan a dolgokat. Ha teljesen beleéled magad, akkor könnyen el fog tudni szomorítani. Érzelgőssé annyira nem válhatsz tőle, találkoztam már vígjáték létére sokkal mélyebben megérintő sorozattal. 

Történetek: 3/5

Humor: 4/5

Karakterek: 5/5

Összhatás: 4/5

Ti láttátok már ezt a sorozatot? Nektek hogy tetszett?

Ma megismerkedhetünk még egy sitcommal, a Dokikkal (Scrubs), ami 2001-ben debütált, itthon a TV2 és a Comedy Central jóvoltából láthattuk a részeket. 

A sok kórházas és orvosos sorozat mellett most találkozhatunk egy humoros feldolgozással is. A történetek a medikusok, orvosok és ápolók bizarr mindennapjait foglalják össze. A részek epizodikusak, általában nincs túl sok összefüggés két rész között, egyenként is lehet élvezni őket. A poénok nagyon ritkán igényelnek előzetes ismereteket. Még a karakterek közötti kapcsolatokat is érteni lehet. 

A sorozat részei húsz perc körül mozognak. Ezeket nyolc, illetve kilenc évadon keresztül élvezhetjük. Az első 24 rész még lehangoló, nem találta meg az igazi stílusát, de a többi évad egyre jobban feljebb kapaszkodik. Az utolsó évad eredetileg egy spin offnak készült, ezért már az egésznek egy sajátos hangulata van, csupa új szereplővel.

A részek igazi varázsa nem csak a végtelen hülyeségben van, hanem a komolyságában is. A történetek hiába vannak tele idiótábbnál idiótább poénokkal, a tragikumot és a komoly hangulatot mégis sikerül megőrizni, amikor arra szükség van. 

A hangsúly sokszor a szereplőkön van, a rengeteg stílus és jellem, a szituációk, amikbe kerülnek mások által, elviszik a részeket. Többször húzható párhuzam a szereplők belső lelki vívódása között. Nem egyszer fordul elő, hogy egy külső bölcsesség hozza el számukra a megoldást. 

Rengeteg szereplő van. A főkaraktereken túl, sok-sok mellékszereplő is boldogít minket, és azokat már meg sem említem, akik néha egy, vagy néha akár 4 rész erejéig bekerülnek a képbe. 

A részek John Dorian, vagyis JD szempontjából vannak elmesélve. Ő számol be a történésekről, az ő képzelgéseit láthatjuk és az ő narrációját hallhatjuk. A poén legalább ugyanannyiszor csattan el JD fején belül, mint a sorozat valóságában.

Karakterét és jellemét leginkább a HIMYM Ted Mosby-jához tudnám hasonlítani, hiszen az átélt problémái sokszor férfiasak, ám olykor nőiesek is. 

JD medikusként kezdi a sorozatot a Szent Szív nevezetű kórházban. Az évadokkal előre haladva ő is fejlődik, tanul. Szinte más ember lesz a nyolcadik évad végére, mint amilyen még az elsőben volt.

JD legjobb barátja Turk, a fekete sebész-tanonc. Ketten tökéletes párost alkotnak a közös bolondságaikkal, a legtöbb esetben jól megértik egymást. 

Turk képviseli a sebészeket, az úgymond agyatlan réteget, akik szimplán a menőségre és a vagdosásra mennek. 

Az első részben még ismeretlen Elliot Ried is medikusként érkezik a Szent Szívbe. A részek múlásával egyre jobb és közelibb kapcsolatot létesít a középponti "bandával". A férfias név ellenére egy neurotikus nőről van szó. Remekül bemutatja, hogy egy feminim személyiség milyen gondokkal találkozhat nem csak a kórházi munkában, de szimplán az életben is. Sokan együtt érezhetünk a szorongásaival, ügyetlenségével és bizonytalanságával. 

Carla Espinosa már ismeretes a kórházban, évek óta ott dolgozik nővérként. Rajta keresztül ismerhetjük meg az ápolók alárendeltségét. Na meg persze ő is bemutatja neki a női nem megpróbáltatásait, ám sokkal határozottabban tudja kezelni a helyzeteket. Egy igen erős nővel állhatunk szemben,

Dr Cox az orvos, a kemény férfi, aki sosem mutat gyengeséget és tudatlanságot. Ismeretes hosszú és kegyetlen beszédeiről.

Bob Kelso a látszólag gonosz, lelketlen igazgató, aki a hatalmát nem egyszer használja ki saját kedvére. 

Aztán ott vannak még a többiek is, a Mindenes, a Todd, Ted és még sokan mások. Minden egyes résztvevőjük csak a mi szórakoztatásunkra. 

Remélem sikerült mindenki kedvét meghoznom ehhez a sitcomhoz. Ti mit szóltok hozzá? Láttátok már?

Ki nem állhatom, hogy ha van egy film és valami zaj történik, utána indulnak megnézni, mi az. Oké, ez általában nálam is így szokott lenni, természetes emberi reakció, de mi az anyám kínjáért játsszák ezt be a létező összes horrorfilmben? Tök elcsépelt, főleg az, hogy szinte MINDIG egy baseball ütővel indulnak útra. Az olyan átlagos cucc az amerikaiaknál mint teszem azt egy váza? Na meg a szexi Victoria Secret fehérnemű se maradhat le.

2, Gyilkos vagy? Ugyan miért halnál meg?

Szintén a horrorfilmekben történik az a csodálatos dolog, hogy a film végső tíz percében van a legizgalmasabb jelenet. A főhősünk nagy árakat fizetve, a családját megezredelve ugyan, de túlélte a támadásokat. Se Freddy Krueger, se a baltás gyilkos, se Annabell vagy az Onibaba, mindenki meghalt. Ja mégsem. Az utolsó utáni pillanatban feléled a halott kaszás és bumm. A maradék szereplőgárdát is kicsinálja, biztos ami biztos. Jó, talán valaki életbe marad, hogy a Rémálom az Elm utcában megérje a hetedik részét is.