A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érdekesség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érdekesség. Összes bejegyzés megjelenítése

Japán gasztronómia

by szeptember 01, 2016
Az utóbbi néhány évben sorra nyílnak a japán éttermek a világkülönböző pontjain köztük Magyarországon is elterjedtek az e fajta vendéglátók.
Mivel Japán sziget, ezért fontos szerepet játszik a táplálkozásban a hal és a tenger gyümölcsei is. A japán fogásoknál nagyon fontos a színek és a formák összhangja, valamint az, hogy minőségi alapanyagokból tápláló ételeket készítsenek. Mondhatjuk azt is, hogy a japán konyha legfőbb törekvése, hogy összhangba hozza az esztétikát és a tápértéket. A japán konyha alapját a zöldségek és a halak képezik. Fontos eleme még konyhájuknak a Koreából átvett szójaszósz és a tengeri alga. A japán konyha az ételek csoportosításánál nem az általunk ismert módszert használja, azaz nem az étkezés időbeli elhelyezkedése szerint csoportosít, hanem az elkészítés módja szerint.
Ha teljességgel őszinték akarunk lenni, akkor a japán konyháról az első dolog, ami eszünkbe jut, az a sushi. Erre a sztereotípiára építve sok japánnak mondott étterem hajlamos az ország gasztronómiáját az étlapján a sushira és annak válfajaira szűkíteni.
Igaz, a sushi tényleg alapfogás. Már csak azért is, mert a japán konyha két alapanyagából készül: rizsből és a sashimiből (nyers hal). Köztük különböző zöldségeket (répát, avokádót, különböző algákat stb.). 


 Japánban az édességnek illetve a desszertnek nincs akkora hagyománya, mint nálunk. Az étkezéseket általában rizzsel fejezik be. Ha mégis valami édesre vágynak, akkor a szezonnak megfelelő gyümölccsel zárják az étkezést.
A tea és a teaszertartás elmaradhatatlan része nem csak a japán gasztronómiai kultúrának, hanem a japán kultúrának is. A tea, azon belül is a zöldtea a legkedveltebb ital Japánban. A zöld teát melegen cukor és tej hozzáadása nélkül, magában isszák. A japán éttermekben ingyen szervírozzák az étkezésekhez. A japán teaszertartás igen nagy múltra tekint vissza. A IX. században Eichu buddhista szerzetes Kínából visszatérve vitte magával a teaszertartást a szigetországba.


Gyorséttermek sokasága található a nagyobb vonatállomások mentén, itt viszonylag olcsóbb ételeket, kellemes környezetben fogyaszthatunk. A hamburger- és szendvicsboltok mellett számos gyorsétterem található, ahol ínycsiklandozó japán fogásokat találunk. Ezek a gyorséttermek gyakran 500 jen alatti árakon kínálnak étkezési lehetõséget. Néhol még reggeli menüket is találunk.
A bevásárlónegyedek és szórakozó centrumok közelében szinte mindig figyeljünk a napi menü feliratra, itt 600 és 800 jen körüli áron tudunk egy napi ebédet elfogyasztani. Bőséges japán vagy nyugati típusú menük közül lehet választani. A „kaiten-sushi” boltokban a sushi sem számít a drága ételek közé.


A japánok számítanak arra, hogy étkezési szokásaik furcsának tűnhetnek egy európai ember számára, azonban egy japán étteremben érdemes odafigyelnünk néhány étkezési „szabályra”. Íme egy kis ízelítő:

• Lehetőleg kerüljük a kés és villa használatát.
• A pálcikákkal tilos mutogatni, ételt szúrni rá, s válogatni velük.
• A már nem használt evőpálcikákat a kihelyezett tartókra tegyük.
• A rizses és tésztás tálkákat balkézzel magasan emeljük a szánkhoz, s úgy csipegessük ki belőle az ételt.
• A levest szürcsölve illik meginni, közvetlenül a tálkából.
• A szójaszószt ne öntsük az ételre, inkább mártogassuk abba bele.
• A japánok nem használnak szalvétát, helyette meleg kéztörlőt kaphatunk.
Tovább...

Érdekességek Japánból

by augusztus 30, 2016
Japán érdekes, színes kultúrája rengeteg különleges dolgot rejt magában. Ma ebből a keleti országból hoztam érdekességeket, hogyha csak gondolatban is, de egy kicsit körbeutazhassuk a világot. Ha titeket is érdekel a távolkeleti területek szokásai, mindennapjai és lehetőségei, tartsatok velem!

1) A jatt sértés
Japánban nem szokás borravalót adni. Ha jattot próbálunk hagyni egy étteremben, az kifejezetten sértésnek számít. A fizetés úgy történik, hogy a felszolgáló számológépben mutatja nekünk, mennyit kell fizetnünk, majd azt, hogy mennyi jár nekünk vissza. Ha elvettük a pénzt, a pincér meghajol, mosolyogva elköszön, és mehetünk is a dolgunkra. A legtöbb helyen az átverés sem „szokás”, mivel úgy tartják, ha átvernek egy vevőt, balszerencse éri őket.
Általában a japán éttermi felszolgálók nagyon udvariasak, nagyon figyelnek az illemszabályokra, az éttermeken kívül is.


2) Love hotelek
Love hotelek, azaz szerelemhotelek állnak a rendelkezésünkre, ha igényeinket diszkréten szeretnénk kielégíteni. Mivel Japánban a családok általában vékony falú, szűkös lakásokban élnek, ezért nincs sok esély a nemi életre. A Love Hotelek azonban vastag falakkal rendelkeznek, folyosóin hangos zene szól. Ha ételt rendelünk, akkor egy nyíláson át adják be  a szobánkba, a parkolóban a rendszámunkat is eltakarhatjuk, a portás csak csengetésre jön ki. Ilyenkor odaadja a kulcsot, elkéri a pénzt, majd vissza is megy. Pár órától egészen egy napig tartózkodhatunk egy ilyen hotelben.


3) Abszurd automaták
Sok étteremben egy automatán át rendelhetjük az ételt. Amikor bepötyögjük, mit kérünk, a gép kiad egy kartonkártyát, és miután helyetfoglaltunk, az ételünket már készítik is a konyhán. Ezen a megoldáson kívül a Love Hotelekben erotikus cikkek automatái is vannak, italautomata pedig szinte mindenütt. Ez az automata-megoldás nagyon népszerű és gyors is, ezért sok helyen kedvelik, alkalmazzák.


4) Gésák
A közhiedelemmel ellentétben a gésa nem prostituált, hanem szórakozató művész. Szolgáltatásuk borsos árú. Ők jártasak a tánc, zene művészetében, és hosszú évekig tanulják a szórakoztatás művészetét. Eleinte kényszerből, de később csak saját akaratukból csatlakoztak a gésa közösséghez.
Ha többet szeretnénk tudni a gésákról, akkor rengeteg irodalmi műben tájékozódhatunk. Erre híres példa az Egy gésa emlékiratai, Arthur Goldentől. A könyv egy 9 éves kislányról szól, akit eladnak egy gésaházba.



5) Pontosság
Japánban a boltok nyitását, a vonatok érkezését és indulását másodperces pontossággal végzik. Ha késnek, mindig meghajolnak, és elnézést kérnek. Emellett a boltok vezetői sokszor személyesen üdvözölnek minden vásárlót, végtelen udvariassággal. Általában még a kosarat sem nekünk kell elvennünk, mert átnyújtják nekünk.



6) Talált pénz, balszerencse
Ha Japánban pénzt találnak az utcán, akkor is leadják, ha milliós értékről van szó. Úgy tartják, hogy a talált pénz rossz sorsot, balszerencsét hoz, ezért sosem tartják meg. Leadják a rendőrségen, majd ha 3 hónapig nem jelentkezik az elvesztő, akkor a találóé, de általában a megtaláló nem kéri el.


7) Kevés kuka
Érdekes, hogy Japánban alig vannak kukák az utcán. Ha mégis találunk, biztosan szelektívbe futunk bele. Az emberek nem szemetelnek, hanem hazaviszik magukkal a szemetet, és ott dobják ki.

Ti jártatok már Japánban?


Tovább...

Érdekességek Indiából

by augusztus 23, 2016
Az indiai szokások, illetve az ottani kultúra nagyon színes, és rengetek különleges jellemzője van. Most néhány érdekességet hoztam Indiából, hogy egy kis betekintést nyerjünk az ottani kultúrába, és jobban megértsük, mi is zajlik a világ második legnépesebb országának határain belül.



1) Ha az ember egy indiai városba tesz látogatást, feltűnhet neki, hogy az építészetben, a ruházatban, és szinte mindenütt a nehéz, díszes stílust képviselik. A legtöbb épület kacifántos boltozatokkal rendelkezik, kidolgozottak a terek, és minden ragyog az aranytól. Ezzel a gyönyörűséggel szemben sajnos nagyon szegény sorsú negyedek, családok vannak Indiában. Ez látható párhuzamot von a városokban.

Az Aranytemplom


2) Bár a nyugati világ sok hulláma eléri Indiát is, a nők nagy része még mindig száriban jár. A szári egy gyönyörű, hosszú, kendő szerű ruházat, amit arannyal, gyöngyökkel díszítenek. Akár nyolc méter hosszú is lehet, a nők minden testrészét fedi, egyes régiókban a fejet, arc egy részét is. Egy időben a férfiak is hordtak rövidebb, de hasonlóan díszes szárit, ez mára már kiment a divatból.

A szári


3) A krikett fontos, nemzeti sport. Ha krikett meccs megy a tévében, akkor hasonló óriási tömegeket mozgat meg, mint egyes országokban a futball. Sokan még szabadságot is kivesznek, hogy figyelemmel kísérhessék a mérkőzéseket, a sportot a második legnézettebb csapatsportként tartják számon. India nagyon eredményes mérkőzéseket szokott játszani krikettből, ez a 2016-os bajnokságok eredményein is látható.



4) Az ember társas lény, szokták mondani. Ez Indiában talán jobban megmutatkozik, mint bárhol máshol. Ölelkezve, kézenfogva járnak az utcán, sosem egyedül. Közvetlenek, és nem ridegek, mint ahogyan azt más országokban megszokhattuk. Mosolygósak, és nem félnek odamenni egymáshoz, beszélgetnek, és igazán szívderítő látványt nyújt az ottani közösség.


5) A tévhitekkel ellentétben nagyon sok vallás megfér egymás mellett. Hindu, muszlim, keresztény, minden megtalálható Indiában. A szegényebb sorsra jutott emberek így próbálják meg elviselhetőbbé tenni a sanyarú sorsot, abban bíznak, hogy következő életükben szerencsésebbek lehetnek.




6.) Indiában vallástól teljesen függetlenül szent állat a tehén. Nem eszik meg a húsát, nem tartják haszonállatként. Viccesen hangzik, de az utcákon gyakran fordul elő egy-egy kóbor tehén, úgy, mint másutt egy macska, vagy egy kutya. Még az autóutakon is megfordulhatnak, de ilyenkor sem ütik el, vagy bántják az állatot. Vagy odébbterelik, vagy egyszerűen megvárják, amíg a tehén távozik.




+1) Indiában található egy vasútállomás, melynek neve: Venkatanarasimharajuvariapeta


Tovább...

Három harcos hercegnő

július 30, 2016
Nem csak a mesékben találkozni olyan hercegnőkkel, akik kicsit különcek az elvárásokat illetően. Rettentően sok olyan történelmi személy van, akikről sajnos nem tanulunk, pedig mindenképpen megérnek legalább egy említést, hiszen a "karrierjük" akár motiváció is lehet számunkra. Elhoztam nektek három olyan hercegnő történetét, akik nem röstelltek kardot ragadni a földjeikért vagy családjukért.



Alfhild, a kalózhercegnő (kb 5. század, Balti-tenger vidéke)

Az ötödik században élt egy gót király, Siward, aki nem csak a birodalmát védte, hanem egy szem lánya erényességét is. Hiszen az akkori szokások alapján egy nőnek egyetlen kincse a szüzessége volt, nyilván nem adták oda akárkinek, főleg nem egy hercegnő kezét. Ennek a féltett és óvott hercegnőnek a neve Alfhild volt. Nem akármilyen háziállatokat kapott az apjától, hogy őrizzék őt és az ártatlanságát. Egy viperát és egy másmilyen kígyót nevelt fel.
Ez gyorsan elvette a férfiak kedvét a próbálkozástól, főleg, hogy a király elrendelte, aki nem tud bejutni a szobába, azt rögtön fejezzék le. Ezek után csak egy férfi akadt a közelben, aki próbálkozni mert, sőt akart. Sigar dán király fia, Alf nemcsak bátor volt, de ügyes is, mivel mind a két kígyót megölte így elnyerve Alfhild kezét. Siward viszont szerette volna, ha a lánya "saját akaratából" mond igent, míg a hercegnő anyja azt tanácsolta, hogy ,,használja a józan eszét". Alfhild megfogadta anyja tanácsát és nemet intett Alfnak,
Ezek után mit tehetett volna? A józan észnek ellentmondva nőtársaival kalóznak állt. Ráadásul nem is kis sikere volt, rettentő gazdagságnak örvendhetett egy idő után, kész flottája volt, amivel hajósokra vadászott, ráadásul egy férfiakból álló kalózbanda is megválasztotta vezérének. Úgy tartják, nem csak gyönyörű szép volt, de veszélyes is.
Kicsapongása egészen addig tartott, amíg a sors fintoraként össze nem futott a kalózflotta egy dán hajós csapattal, amin ott volt Alf is. A történet szerint egy kósza kard lelökte Alfhild fejéről a sisakot és Alf ekkor fedezte fel, hogy ki ellen hadakoznak. Alf végül csak megszelídítette a kalózhercegnőt, aki még egy lánygyermeket is szült neki.


Szent Olga, a megtorlás királynője (kb. 890 és 969 között, Kijevi Rusz)

Adott egy népszerűtlen uralkodó, egy elégedetlen állam és egy még elégedetlenebb ellenség. Igor a
Kijevi Rusz királya, rettentően kapzsi volt, ráadásul nem túl értelmes. Leigázta a drevljánokat, majd elvárta, hogy az eddig évi egyszer befizetendő adót, évi kétszer fizessék be. Egyértelműen ez senkinek sem tetszett, ezért végül a drevjlánok vezére, Mal tanácsára kivégezték Igort. Az egykori uralkodó testét két fa közé kötötték és kettévágták. Látva saját sikerüket, felbátorodtak. Úgy gondolták, hogyha elviszik Olgát, Igor feleségét Malnak, akkor a befolyásuk alá tudják vonni Olga kisfiát. Így egyszerűen ment volna a Kijevi Ruszban a hatalomátvétel. Csakhogy Olga máshogy gondolta.
Első körben Mal egy húsz fős követséget küldött Olgához. Megkérdezték a királynőt, hogy nem lenne-e kedve feleségül menni Malhoz. Olga nem ellenkezett, mondván, hogy a férje már úgyis halott. Viszont elküldte a drevjlánokat, hogy mikor visszatérnek, méltó fogadtatásban részesíthesse őket. Míg a követek távol voltak, Olga egy este alatt árkot ásatott a vár köré, s amint visszatértek drevjlánok, belelökette őket és élve eltemettette a húsz fős küldöttséget.
Másodjára ő maga üzent a drevljánoknak, hogy küldjék el hozzá a legnemesebb embereiket, akik majd a fejedelem elé kísérik őt. Meg is érkeztek a nemesek, mire Olga egy fürdőbe vezette őket, nagy nyájasan tanácsolva nekik, hogy pihenjenek, fürödjenek csak. Az úttól elfáradva egyikük sem ellenkezett. Miután Olga hagyta is őket békésen pihenni, kivonult és rájuk gyújtotta az épületet.
Következő lépésként Olga tényleg elindult a drevljánokhoz saját magánhadseregével, s út közben üzenetet küldött nekik, miszerint készítsenek elő ételt-italt, hogy tort ülhessen és megsirathassa férjét. Persze a köddé vált nemesekről azt hazudta, hogy még úton vannak. Miután megérkezett és majd' az összes drevjlán részegen fetrengett, a királynő jelet adott. A harcosai közel ötezer részeg drevjlánt lemészároltak.
Ezután Olga visszatért Kijevbe, hogy felkészítse a hadseregét. Sorra vette be a drevjlán városokat, egyedül a fővárossal, Iszkorosztennyel nem boldogult. Üzenetet küldött nekik, hogy adják meg magukat, legyenek a hűbéresei, hiszen ő már nem szomjazik bosszúra. Csak verebeket és galambokat kért a városlakóktól. Nem tűnik nagy árnak, viszont, ami ezután következett... Este kénbe mártott rongyokat kötöttek a madarak lábára, amik így fáklyákként funkcionáltak. Elengedték az összes "ajándékot", amik így visszaszálltak a városba, lángba borítva egész Iszkorosztenyt.
Olga bosszúja ezzel bevégeztetett, s minden vérengzés ellenére, halálakor szentté avatták. Egyértelműen nem a megtorlás miatt. A Rurik-dinasztiában, amibe ő is tartozott, sőt az egész országban ő vette fel először a keresztény hitet, ezzel a kisebbséget képviselve a birodalmában, ezzel újabb diplomáciai és kereskedelmi utakat megnyitva.


Laksmíbái, a lázadás élén (1834-1858, észak-közép-indiai Dzsánszi)

Laksmíbái eredeti neve Manu volt, egy ártatlan kislány, aki a főminiszter udvarában cseperedett fel. Ott a legtöbb kisfiút utánozta, így tanulta meg a legfontosabb dolgokat (pl. írni és olvasni). 1842-ben vette el őt a dzsánszi maharadzsa, akinek az első felesége már elhunyt és utódja se született (Laksmíbái ekkor nyolc éves volt). Megváltozott a neve és az életmódja is a házassággal, Dzsánsziban élt.
Tizenhét évesen szült a maharadzsának egy kisfiút, de sajnos nemsokára a gyermek eltávozott az élők sorából, és a tragédia után az apja is követte őt.
1853-ban Laksmíbái (tizenkilenc évesen) már özvegy volt. Ám nem teljesen egyedül, mivel az öreg maharadzsa még a halála előtt örökbe fogadott egy kisfiút, hogy a Brit Kelet-indiai Társaság ne tehesse rá a kezét Dzsánszira. Így Laksmíbái majd a fogadott fia uralkodhatott volna a tartományon, ám a britek nem így gondolták. 1854-ben a társaság birtokba vette Dzsánszit. Laksmíbái ésszerűen kérte a döntés felülvizsgálatát, mindkét fél törvényeinek ismeretében. Ám a britek megtagadták a kérését.
Már egész Indiában forrt a hangulat a britek ellen, ennek több oka is volt, például a britek semmibe vették a törvényeiket és vallási hagyományaikat. 1857-ben a gyarmati hadsereg indiai katonái kezdtek el tiltakozni a fent említett okok miatt. Őket, a szipojokat kényszermunkára ítélték, majd lázadás tört ki Mérath városában, ami elérte Delhit (ott az utolsó mogul császár a lázadás mellé állt), s majd' egy hónap múlva már Dzsánsziban is lázongtak. Dzsánszi tartományában ingerelte az embereket, hogy a Brit Kelet-indiai Társaság elkobozta a hindu templomnak gyűjtött bevételeket. Nem is beszélve arról, hogy Laksmíbái ránit (hindiül a ráni hercegnőt jelent) államadósság törlesztésre kötelezték, anélkül, hogy nagyobb örökölt pénzösszegéhez hozzáférhetett volna. Laksmíbái folyamodványokat írt a társaságnak, amelyekben leírta a népe érdekeit, de válaszra sem méltatták.
1857. június 8-án robbant ki a lázadás, ahol hatvanegy angolt mészároltak le. Ám Laksmíbái nem vett részt ebben, viszont amikor a lázadók és a brittek eltűntek Dzsánsziból, a ráni nem maradt tétlen. Hadsereget toborzott, ágyúkat öntetett, fegyvereket készíttetett, hogy védekezni tudjon. (Több ostromot is visszavert.)
Laksmíbái a végletekig hűséges akart maradni a britekhez, sokszor utasította el a felkelőket, s azzal a szándékkal tartotta a frontot a tartományában, hogy amint visszatér a társaság, átadja nekik a hatalmat. Hűségét többször is kifejezte. A briteknek viszont kellett egy bűnbak, s úgy tűnt, hogy Laksmíbái ráni tökéletes erre a szerepre. A lehető legtöbb hírcsatornán kiáltották ki úgy őt, mint a felkelés élén álló szukát,
1858 telére már a legtöbb lázadást leverték, s már szinte csak Dzsánszi maradt vissza. Laksmíbái sokat könyörgött a briteknek segítségért, de nem hitték el neki, hogy az ő oldalukon áll. Ezért valószínűleg, ha elkapják a ránit, fel is akasztják, erre Laksmíbái is ráeszmélt. Úgy döntött, hogyha a társaság lázadó "szukát" akart, hát megkapja,
Március 23-án megkezdődött az ostrom. A ráni figyelt rá, hogy a fal ép maradjon, még támogatást is kapott a hadsereg terén. Ám a britek sem maradtak egyedül, egy sikeres toborzás után sikerült áttörniük a falat. Folyt a vér, szemtől szemben küzdöttek az emberek. Sikerült a palotát is elfoglalni, de Laksmíbái ekkor már messze járt, egy csapatnyi katona társaságában. Ő maga is katonai egyenruhát öltött és gyerekét a hátára kötözte (vagy az ölébe vette) és úgy vágtázott el. A britek a nyomában voltak, egy ellenséget sikerült is lelöknie a nyeregből.
Kálpi városánál csatlakoztak a felkeléshez, de mindeni sajnálatára nem ő került az élére. Sorra vesztek el a városok, először Kóncsh, majd Kálpi is, Gválijarban még maguk mellé állították az embereket, bízva a győzelmükben. Míg mindenki előre ,,ivott a medve bőrére", vagyis mulattak, ettek, ittak, táncoltak és imádkoztak, addig Laksmíbái teljes fegyverzetben figyelte a katonákat.
1858. június 17-én érték el őket a britek, ahol a ráni és csapatai már várták őket. Kivont karddal rontottak a csatába, ahol Laksmíbái hősi halált halt. Vele együtt halt a felkelés is.
Mindez nem volt hiába, hiszen a lázadás elért valami fontosat: véget ért a Kelet-indiai Társaság uralma, 1858-ban feloszlatták őket.

Nektek ki a kedvenc hercegnőtök? Ti ismertek még ilyen elkötelezett történelmi női szereplőt? 
Ha érdekelnek még titeket hasonló témák és történetek, dobjatok egy kommentet!
Tovább...

A magyar történelem fenegyerekei - Bevezető

by július 25, 2016
Ebben a sorozatban olyan emberekről olvashattok majd, akik halált megvető bátorsággal küzdöttek, trükköztek, győztek, veszítettek, túléltek vagy meghaltak egy olyan célért, ami bitangul megérte nekik. Az otthonukért. Jó, a honfoglalást követő hódítások alatt javarészt raboltunk, fosztogattunk meg templomokról pisiltünk le, de kis sarkítással végül is el tudom képzelni, hogy Lehel és Búlcsú felesége otthon csak két tesze-tosza, másnapos alvezért találtak, a férjeiket. Egyből indult a csetepaté, hogy ma sem mentetek hódítani, nem is olyan jó itt, nem tetszik a kilátás meg a klíma, amúgy is miért hagyták Magna Hungáriában az anyóst, szóval képzelhetitek. Ebből a nézőpontból a hódítások is hazánk épségét szolgálták.

Mai rohanó világunkban, a digitalizált élet, a sokadik informatikai forradalom hatására minden felgyorsult. Minden elérhető, megvehető, megrendelhető, gyakorlatilag az összes tudás vagy ismeret elsajátítható egy mobilkészüléken keresztül is akár. Internet kávézók nyílnak, ingyenes WIFI árasztja el a nagyobb városok utcáit, beszippantott mindenkit a cyber tér, és minden sokkal gyorsabb, másabb lett, mint azelőtt volt. Ma egy üzenetet fél másodperc alatt elküldhetünk a célszemélynek. Egy rövid gondolatkísérlet erejéig próbáljuk felmérni azt, ennek mekkora jelentősége van abban, hogy mi emberek, akik ezen tudást birtokoljuk, milyen hatalmas mértékben formálódunk, változunk emiatt a tudás miatt. Így témánkat is könnyebben megérti és átérzi az olvasó.
Tegyük fel, pont a kedvenc focicsapatunk döntő meccsének napján kell beugranunk az egyik kollégánk helyett a taposó malomba. Jegy volt a meccsre, de így nem tudunk elmenni, így odaadjuk azt egyik cimboránknak, hogy legalább ő érezze már jól magát. Csak annyit kötünk ki, hogy mindenképpen tájékoztasson minket az eredményről. Piszkosul mardos minket a kíváncsiság mi lehet a meccsen, mire felcsendül az ismert szimfónia: SMS érkezett. Kebelbarátunk pedig a következőt pötyögte el nekünk: Győztünk. Nagy az öröm, a melónak is hamarabb vége, mindenki hazaér, és idilli boldogság köszönt be. Igen. Szép kis gondolat. A lényeg maga az üzenet. Ugyan ezt az üzenetet 2000 évvel ezelőtt kicsit nehezebb volt átadni, Pheidippidésznek jócskán lógott a nyelve, miután a marathóni győztes csata után megvitte a hírt az athéniaknak. „Győztünk”. Az üzenet ugyan az volt, mint az előző esetben, csak hogy szegény hellén férfiúban épp ennyi szufla maradt a kis kocogás után, szóval ott helyben meg is tért Hádészhoz.

A történet csupán egy érzékeltetés ahhoz, mennyire mások lettünk. Régen, ha remegett a föld, tudás híján az isten haragjának tulajdonították, vagy dühös óriásokra fogták. Szóval a hit burjánzott.
Ma is burjánzik, csak egészen máshogyan. Mivel sok sötét dolog van a világon, és emberként sokszor saját magunk okozunk fájdalmat vagy hatalmas galibát egónk ihletésére, néha szeretnénk azt hinni, van jobb, amitől mi is jobbá válhatunk. Az emberek megannyi gyarló tulajdonsága mellett, előfordul, hogy megbúvik egy néhány olyan jellemvonás is, mely erkölcsi tartásuk megerősödésén felül kiragadja őket az átlag mocsarából. Korunk társadalmi köztudata cinikus, gyűlölködő, otromba, de valahol idealizáló.
Remek példa erre a sok képregény hős, a sok szuperhősös film, de ezen túl még a háborús mozik hősei is egy idealizált képet adnak nekünk a hősies jellemről, amiknek könnyen hatása alá tudunk kerülni. Gyakran állítanak példát elénk ezek a fiktív karakterek, akikre szükségünk van, hiszen jó példából sosem elég.

A hőskultusz nagyjából 1938-ban kezdődött a Supermen nevű hős megalkotásával, majd a második világháború után megszülető yenki háborús mozi új színt vitt ebbe a világba. Ma reneszánszát éljük ennek a korszaknak, legyen szó filmiparról, vagy irodalomról, számítógépes játékokról.
Pedig példaképekért, hősökért, szívtipró macsókért nem kell a szomszédba menni. Hazánk viharos történelme során rengeteg vérzivataros évszázadot megélt, és helyt állt az európai történelem összes háborújában. Derék emberek éltek, akik hajmeresztő helyzetekben merész, bátor tetteket vittek véghez. A történetük rendkívül olvasmányos, ha át tudjuk érezni korukat, szellemüket, helyzetüket. Elmondhatjuk, van olyan jó az ő élettörténetük, mint Rambóé.

Eleink soraiban tehát rengeteg keménykötésű ember élt, akik szívesen csináltak ágyelőtétet ellenfeleik bőréből.
A magyar vitézek kortól függetlenül vetették magukat vérszomjas ellenlábasaik közé, hajmeresztő balhéik voltak, hol egy nyugati királysággal, hol kószáló nomádokkal, tagbaszakadt turbános törökökkel, és kétszer szinte az egész világgal. Mindig volt okunk fegyvert ragadni, akár kincsekért, akár a hitünkért vagy szabadságunkért, de ha fegyvert is ragadtunk, azt mesterien forgattuk. Arra mindenesetre érdemesek voltak eleink, hogy minden stiklijüket megismerjük, és emlékezzünk rájuk.
Tovább...
Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )
Üzemeltető: Blogger.