A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése

Jules Verne

február 08, 2017
Ha megkérdezem ki volt Mikszáth Kálmán vagy Baudelaire biztos sokuknak eszébe jutnak a gimnáziumi irodalomórák és az ott betanult szövegek, vers és novellaelemzések, életrajzok. És ha azt kérdezem meg ki votl Jules Verne? 

Amit pusztán pénzért csinál az ember, azt rosszul csinálja.


Miért érdemli meg Verne a figyelmet?



Verne életcélja nem mindig a regényírás volt, sőt apja ügyvédi pályára próbálta terelni őt. Ám Verne nem hallgatott rá, és néhány csekély színműírási kísérlete után kezdett bele igazán a regényírásba. Mivel érdeklődött a természettudományok után, ezért műveit leginkább ennek az irányába terelte. Regényein keresztül temérdek ismert és ismeretlen földet is bejárhatunk. S amellett, hogy realisztikusan, mégis izgalmasan tudja bemutatni a főhősei környezetét, néha tovább is gondolja azokat. Mikor intelligens feltételezései nyomán folytatta útját a föld belseje felé, vagy a tenger mélyére, és szerkezetek fejlődését képzelte el, akkor teremtette meg a tudományos-fantasztikus irodalmat. Ez az a stílus, ami manapság nagy népszerűségnek örvend. 

Vernét igazolja az a tény, hogy regényeiben ábrázolt találmányok zöme ma már létezik.
Hiába voltak rosszakarói, a támogatóiból több akadt. még XIII. Leó pápa is kedvelte őt.

Noha Verne nem járt Magyarországon, mégis nem egy regénye köthető szép kis országunkhoz. Az általa ábrázolt magyar karekterek (is) hősiesek, sőt lázadnak. Szabadságot!

Leghíresebb műveiről bizonyára hallottatok már
  • Nemo kapitány
  • 80 nap alatt a Föld körül
  • Utazás a Holdba
De meg kell említenem a kevésbé ismert, ám még is fantasztikus regényeit
  • Grant kapitány gyermekei
  • A dunai hajós
  • Antifer mester csodálatos kalandjai
Ha olvasni lusták vagytok, rengeteg művét filmesítették meg jobb és rosszabb eredménnyel is. 

Ti olvastatok már Vernétől valamit? nektek hogy tetszett?


Tovább...

Edgar Allan Poe

január 19, 2017


A gimnáziumi irodalom órákon sok kötelező költőt és írót az orrunk alá nyomnak, de a legtöbben mégsem találjuk meg a nekünk valót. Ez azért van, mert talán a legjobbakat meg sem említik. Így van ez Jules Vernével és a méltán híres Edgar Allan Poe-val. Pedig korunk fiatalsága éppen újra felfedezi a klasszikus irodalom néhány rétegét. (Bizonyítja a Helikon zsebkönyvek megjelenése és Poe novellásköteteinek újra kiadása.)


,,Nagyon hiszek a bolondokban; ezt hívják a barátaim önbizalomnak."

Miért érdemli meg Poe a figyelmet?


Sok költő és író van a világon, van aki jobb, van aki rosszabb, ám a legtöbbjüknél inkább ízlés kérdése, hogy a munkásságukat tudjuk e értékelni. Noha Poe-nak van egy sajátos stílusa, mégis a lehető legtöbb kategóriában alkotott. 
Ő volt az első, aki szimplán írásból akart megélni, életében ezért sohasem dúskált a pénzben. Ismerve családi hátterét és a megpróbáltatásokkal teli életét, nem csoda, hogy a stílua a gótikus irodalom, illetve a sötét romantika felé hajlik. 
Karrierjét versekkel kezdte, majd ezek sikertelensége után kezdett bele a prózába. Saját korában, a 19. század első felében mégsem volt elismert. Több újság között csapongott, s így híresült el kritikusként. Kritikai írásait országszerte kedvelték csípős stílusa miatt. 

,,Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek."

Poe talán a horrortörténeteiről a legismertebb, amikben gyakori témák a halál, a bomlás és a gyász. Nem gyenge idegzetű olvasóknak való, az biztos. Ám amit talán már kevesebben tudnak az az, hogy Poe volt a megteremtője a krimi történeteknek és a sci-fi akkor még új műfajában is alkotott. Bizony, ha nem lett volna Poe, talán Sherlock karaktere sosem születik meg igazán. Ebben a műfajban érdemes tőle elolvasni a Morg utcai kettő gyilkosságot. Ám ha gyilkosság nélküli nyomozásra vágynátok, ott Az aranybogár. Lélektani útvesztőkhöz, akkor tudom ajánlani Az áruló szívet. Versei közül pedig a leghíresebbet A hollót. 

Poe korában megnemértett életet élt, de napjainkban már egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Felkapták, mint írót. Rejtélyes haláláról film is készült A holló címen, ami részben fantázia történet, részben az igazságot is tartalmazza. 
Poe karaktere a Bongou Stray Dogs című animében is feltűnik, olyanok társaságában, mint Agatha Christie. 
Az Epic Rap Battles of History egyik videójában is fő szerepet kap. Ezt a videót itt tudjátok megnézni. 


Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj fakad,
Felejtésért hiába vív
Szivem, tudván hatalmadat -
    Vágyón eped teérted. 
De meg ne foszd, Octavia,
A kín írjától szívemet:
Remél s fáj - kell dobbannia
    És meghasad teérted.

Nektek melyik a kedvenc Poe írásotok?

Tovább...

Téli randi tippek

by december 11, 2016

1, Esti séta a városban
Budapest már önmagában is gyönyörű, ezzel mindannyian egyet érthetünk. De mi lehetne most romantikusabb, mint a párunkkal - esetleg a kiszemeltünkkel - sétálgatni a Vörösmarty téren a karácsonyi vásárban? Gőzölgő forralt bort szürcsölgetni, nézegetni a szebbnél szebb kirakott termékeket, amiket akár meg is vásárolhattok ajándékba. Ha pedig megéheztek, ott a rengeteg ínycsiklandozó étel is, ami mellett vétek elmenni úgy, hogy nem kóstoljuk meg.

2, Látogassatok el egy menhelyre
Ha szeretitek az állatokat, ez is egy remek program lehet. Az ünnepek az emberekben meghozzák az adományozáshoz való kedvet, így karácsony előtt sokkal több holmi érkezik az elhagyott házikedvenceknek. Látogassatok el egy állatmenhelyre és sétáltassátok meg a kutyákat, játszatok egy kicsit a macskákkal. A közös gondoskodás titeket is közelebb hozhat egymáshoz.


3, Korcsolyázás
Ha a téli romantikázásra gondolunk, szerintem mindenki fejében megfordul a korcsolyázás. Nem csoda, hiszen ha ügyesek vagyunk ha nem, ez remek szórakozásnak bizonyul. Látogassatok el ti is a Városligeti műjégpályára, vagy ha esetleg nincs kedvetek a fővárosba utazni, a legtöbb településen nyílik a teli szezon idejére.

4, Teaház
Ha nincs kedvetek a hideg levegőhöz, üljetek be egy teaházba. Amellett, hogy hangulatos, a légkör is igazán kellemes. Személy szerint az egyik kedvencem a Wesselényi utcában levő Darjeeling Teaház, ahol a perzsa szőnyegek és az ülőpárnák teljesen elvarázsolnak. Aki esetleg nem szereti a zöld, fekete és a fehér teákat az ne aggódjon, mert itt a gyümölcsteák szintén helyet kapnak a kínálatban, illetve gyógyteákat és kávékat is lehet fogyasztani. Na meg egy külön sarkot biztosítottak a dohányzó emberek számára. 


5, Közös filmezések
A filmekkel elég nehéz mellélőni. Válasszatok egy filmet, készítsetek be valami nasit és kezdődhet a randi. Ha viszont unjátok már az otthonülős estéket, akár moziba is látogathattok, hiszen rengeteg érdekességre számíthatunk az év végén. Ilyen például December 15.-én a Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet, az Énekelj! December 22.-én vagy akár az Assassin's Creed 29.-én.
Tovább...

Gondolatháló, avagy naplóírás

november 15, 2016
Az életben sok gond felhalmozódhat, a legtöbb pedig talán csak a fejünkben létezik. Mégis van rá egy egyszerű mód, ami nem csak megoldást, enyhülést vagy segítséget jelenthet, de sok oldalunkat fejlesztheti is. Ez pedig a naplóírás. Miért jó ez? Hogyan csináljuk?


Miért jó naplót vezetni?

A naplóírásnak sok-sok előnye van, amik nekünk csak jót tehetnek. Igaz, hogy időbe kerül és néhányunknak talán ugyanolyan nehéz elkezdeni, mint az edzést ("majd holnap!"), de higgyétek el, hogy megéri!

Elsősorban a lelki és testi egészségünkön segíthet a folytonos napló vezetés. Hogyha van is olyan barátunk, aki bármilyen gondunkat meghallgatja, mégis más leírni a problémáinkat és a fontosabb eseményeket egy olyan médiumra, egy papírfüzetbe, amiről tudjuk, hogy csak nekünk szól és csak mi olvassuk el. Különböző kutatások is bizonyítják, hogy ez a technika egészségesebbé teheti az ember pszichéjét. Itt nem arról a naplóírásról van szó, amikor leírjuk életünk unalmas pillanatait, hanem amikor az érzelmi sérülésekre fokuszálunk. Megkönnyítheti az életünket, hogyha valamilyen módon kiadjuk magunkból a sérelmeinket.


Ha papírra vetjük a gondolatainkat és érzéseinket, nem is beszélve a problémáinkról, azzal máris rendezzük az aktuális dolgainkat. Egyszerűbben meg tudunk oldani egy gondot, ha pontosabban átlátjuk a helyzetet, mégpedig ha ezeket leírjuk, a fejünkben máris jobban rendeződnek a gondolatok. Erősebben gondolunk rá, jobban átlátjuk és így máris többet teszünk egy adott helyzetért, mintha csak körmötrágva kattognánk rajta. A körmölés közben ráadásul az is előfordulhat, hogy egy eddig ismeretlen szempont vagy megoldás jut eszünkbe.

A naplóírásban az egyik legjobb dolog, hogy gátlások nélkül leírhatunk bármit, ami bennünk van. Az, hogy leírva látjuk saját magunkat és időnként másokat, máris megalapozza az önismeretet, hogy tisztában legyünk magunkkal, azzal, hogy mi milyen hatással van ránk vagy hogy mit akarunk elérni az életben. Visszatekinthetünk a régi történésekre, láthatjuk, ki hogyan cselekedett. A sorozatos élmények és emberi jellemek rendszerezéséből pedig másokat is megismerhetünk. Ha az agyunk cserben is hagy, a naplónk még emlékezni fog rá, ki hogyan viselkedett velünk. 


A naplóvezetésnek sok-sok jó oldala van, amik segítenek minket. Ne felejtsük el azt, hogy szorgalommal tesszük rendszeressé a naplónk vezetését és az agyunkat kell jártatnunk, hogy az amúgy össze-vissza gabalyodott gondolatainkból összefüggő szöveg-hálót fonjunk. Vagyis, ha hódolunk ennek a hobbinak, elhatározásnak, akkor fejlődhet a szorgalmunk. Kitartóbbak lehetünk, főleg, hogyha a papírlapjainkra kitűzött és elért céljaink is rögzítjük. Továbbá ott kering a fejünkben az a sok kusza gondolat és gond, amiken esténként órákon át kattogni szoktunk. Azzal, hogy írunk, már rendeznünk kell őket a fejünkben, hogy logikusan álljanak össze. Így fejlesztjük az íráskészségünket is. Hasonlóan a rendszeres olvasáshoz, így is bővülhet a szókincsünk, javulhat a helyesírásunk és nem mellékesen segít a fogalmazásban. Ami nem csak akkor jöhet jól, ha az ember írói karriert tervez, de a saját anyanyelvünk ismerete és pontos használata a mindennapokban is a hasznunkra lehet.

Ha már elég ideje naplót vezetünk, akkor bármennyi idő elteltével visszanézhetünk és újraolvashatjuk a leírt sorokat. Ez lehet akár pár nap, pár hét, de akár évek is. Láthatjuk, hogy honnan indultunk, miben fejlődtünk és mennyit. Elértük-e a céljainkat, megváltoztunk-e valamiben. 
Az egyik legjobb oldala, hogy ezáltal nem felejtjük el, hogy honnan indultunk, hogy milyenek voltunk régen, ez pedig nem hátrány.
A naplónk gyereknevelésben sem lehet utolsó. Visszaolvashatjuk, hogy a saját szüleink milyen taktikát vetettek be és ez milyen hatással volt ránk az adott pillanatban és a későbbiekben. Sőt, ha a gyerekünk valami olyan hibát akar elkövetni, amit mi már átéltünk, akár oda is adhatjuk neki a naplónkat, megmutatva, hogy anya buta volt, te ne legyél az. 



Hogyan?

A naplóíráshoz szerencsére nem kell sok hozzávaló. Elég egy füzet és egy toll. A legszerencsésebb olyan alapanyagot választani, amit szívesen használunk. Olyan naplónk legyen, amit szívesen veszünk a kezünkbe, amibe nyugodtan tudunk írni, aminek számunkra megbízható külseje van. A blog írás sajnos nem tartozik ide, hiszen oda már úgy írunk, hogy tudjuk, azt az interneten bárki elolvashatja. Máris nem leszünk ettől a gondolattól olyan szabadok, mint lehetnénk egy tollal a kezünkben.
A díszítés sohasem kötelező, mivel a naplónknak nem kell díszesnek lennie csak, ha mi úgy akarjuk. A kicicomázása pedig sok időt vehet igénybe, a naplónkra szánt időnknek pedig az írásról kellene szólnia. Persze, hogyha több időnk van és szeretnénk a külsőségekkel foglalkozni, akkor csak nyugodtan vessük bele magunkat!
Hogy milyen időközönként írsz a naplódba, az a te döntésed. Ha nagyon szorgalmas vagy, esetleg nehéz időszakon mész keresztül, akkor jól jöhet ha minden nap előveszed a füzeted. Ám ha csak egy fontosabb eseménynél írsz bele, az sem gond. A lényeg, hogy ne legyél rest időt szánni rá!


Naplóírás, ahonnan ismerhetjük

Végezetül felsorolnék néhány ismertebb dolgot (könyvet, sorozatot), amikben a főszereplők naplóírása megalapozza a hangulatot.

Könyvek:
  • Leiner Laura: Szent Johanna gimi sorozat
  • Meg Cabot: Neveletlen hercegnő sorozat
  • Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója sorozat
Sorozatok:
  • Vámpírnaplók
  • Egy tini naplója
  • Sharon naplója

Ti írtok naplót? Mióta?
Tovább...

Érdekességek Japánból

by augusztus 30, 2016
Japán érdekes, színes kultúrája rengeteg különleges dolgot rejt magában. Ma ebből a keleti országból hoztam érdekességeket, hogyha csak gondolatban is, de egy kicsit körbeutazhassuk a világot. Ha titeket is érdekel a távolkeleti területek szokásai, mindennapjai és lehetőségei, tartsatok velem!

1) A jatt sértés
Japánban nem szokás borravalót adni. Ha jattot próbálunk hagyni egy étteremben, az kifejezetten sértésnek számít. A fizetés úgy történik, hogy a felszolgáló számológépben mutatja nekünk, mennyit kell fizetnünk, majd azt, hogy mennyi jár nekünk vissza. Ha elvettük a pénzt, a pincér meghajol, mosolyogva elköszön, és mehetünk is a dolgunkra. A legtöbb helyen az átverés sem „szokás”, mivel úgy tartják, ha átvernek egy vevőt, balszerencse éri őket.
Általában a japán éttermi felszolgálók nagyon udvariasak, nagyon figyelnek az illemszabályokra, az éttermeken kívül is.


2) Love hotelek
Love hotelek, azaz szerelemhotelek állnak a rendelkezésünkre, ha igényeinket diszkréten szeretnénk kielégíteni. Mivel Japánban a családok általában vékony falú, szűkös lakásokban élnek, ezért nincs sok esély a nemi életre. A Love Hotelek azonban vastag falakkal rendelkeznek, folyosóin hangos zene szól. Ha ételt rendelünk, akkor egy nyíláson át adják be  a szobánkba, a parkolóban a rendszámunkat is eltakarhatjuk, a portás csak csengetésre jön ki. Ilyenkor odaadja a kulcsot, elkéri a pénzt, majd vissza is megy. Pár órától egészen egy napig tartózkodhatunk egy ilyen hotelben.


3) Abszurd automaták
Sok étteremben egy automatán át rendelhetjük az ételt. Amikor bepötyögjük, mit kérünk, a gép kiad egy kartonkártyát, és miután helyetfoglaltunk, az ételünket már készítik is a konyhán. Ezen a megoldáson kívül a Love Hotelekben erotikus cikkek automatái is vannak, italautomata pedig szinte mindenütt. Ez az automata-megoldás nagyon népszerű és gyors is, ezért sok helyen kedvelik, alkalmazzák.


4) Gésák
A közhiedelemmel ellentétben a gésa nem prostituált, hanem szórakozató művész. Szolgáltatásuk borsos árú. Ők jártasak a tánc, zene művészetében, és hosszú évekig tanulják a szórakoztatás művészetét. Eleinte kényszerből, de később csak saját akaratukból csatlakoztak a gésa közösséghez.
Ha többet szeretnénk tudni a gésákról, akkor rengeteg irodalmi műben tájékozódhatunk. Erre híres példa az Egy gésa emlékiratai, Arthur Goldentől. A könyv egy 9 éves kislányról szól, akit eladnak egy gésaházba.



5) Pontosság
Japánban a boltok nyitását, a vonatok érkezését és indulását másodperces pontossággal végzik. Ha késnek, mindig meghajolnak, és elnézést kérnek. Emellett a boltok vezetői sokszor személyesen üdvözölnek minden vásárlót, végtelen udvariassággal. Általában még a kosarat sem nekünk kell elvennünk, mert átnyújtják nekünk.



6) Talált pénz, balszerencse
Ha Japánban pénzt találnak az utcán, akkor is leadják, ha milliós értékről van szó. Úgy tartják, hogy a talált pénz rossz sorsot, balszerencsét hoz, ezért sosem tartják meg. Leadják a rendőrségen, majd ha 3 hónapig nem jelentkezik az elvesztő, akkor a találóé, de általában a megtaláló nem kéri el.


7) Kevés kuka
Érdekes, hogy Japánban alig vannak kukák az utcán. Ha mégis találunk, biztosan szelektívbe futunk bele. Az emberek nem szemetelnek, hanem hazaviszik magukkal a szemetet, és ott dobják ki.

Ti jártatok már Japánban?


Tovább...

Emmi Iäranta: A teamesternő könyve

augusztus 29, 2016
A teamesternő könyve (Teemestarin kirja) című regényt Emmi Itäranta, finn írónő írta. A regény több díjat is nyert, az elolvasása után ezen nem csodálkozom. 2011-ben a kész regény megnyerte a helsinki Teos kiadó irodalmi értékű sci-fik és fantasykszámára kiírt pályázatát. A következő évben, 2012-ben jelent meg finn nyelven, majd 2014-ben egyidőben jelent meg az USA-ban, Angliában és Ausztráliában. Nálunk 2015-ben adta ki a Metropolis Media Group.
Először ejtenék pár szót a borítóról, ami részben Burger István, (nagyobb) részben pedig Jonathan Roméo munkája. Nagyon szép, nekem legalábbis megfogta a szemem, mégse tükrözi a regény eredeti hangulatát. A regényben a legtöbb mai modern eszköz már nem létezik és a goggles, mint steampunk elem sem lelhető fel benne. Másfelől a főszereplő akármennyire elszánt egyszer sem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen arckifejezése van, mint a nőnek a borítón.
Tizenkilenc fejezetből, plusz egy epilógusból és prológusból áll, amit három számozott részre bontottak, mindegyikhez egy-egy képzeletbeli idézetet fűztek mottóként, forrásként Vei Vulung: A tea útja-t jelölték meg. A fejezeteken belül még vannak a történéseknek megfelelő tagolások.
,,Csak az marad fenn, ami változik"
A történet a jövőben játszódik, a mai Finnország területén a Skandináv Unióban. Itäranta az egyik legnépszerűbb környezeti problémát ragadta meg és állította a középpontba, miszerint a Föld vízkészlete igenis véges. A jövőben az átlag emberek tisztított tengervizet isznak, a ki nem apadt folyókat pedig szigorúan őrzik. Minden háztartás megszabott vízmennyiséget kaphat, aminek nincs is jó íze, hiszen tengervíz.
A főszereplőnk Noria Kaitio, fiatal lány, akire már a regény elején nagy titkot bíznak. Apja az idő múlásával a kínai teakészítés és szertartás titkait, etikettjét, majd egy napon egy katonaság által nem ismert forrás titkát is a lányára bízza. A történetet az írónő Noira szempontjából mutatja be, a végén az is kiderül, hogy miért. Próbatételek elé állítja a lányt, akinek becsületessége rendületlen marad és igazi hibát talán csak egyszer ejt az egész regény alatt. Az első igazi próba, amikor Noriát elhagyja az édesanyja. Jobb élet reményében utazik el, hiszen kapott egy fantasztikus állást egy távoli városban. A fiatal lánynak döntenie kell, hogy apjával marad e vagy a könnyebb utat választja az anyja oldalán. Noria a teamesterség mellett dönt, az apjával marad és noha nem hibátlanul, de átmegy a vizsgán. Nem sokára az apja meghal, Noria egyedül marad a házban, de legjobb barátja, Sanja támogatja őt. Együtt fedeznek fel egy CD lejátszót, amivel meghallgatnak egy régi lemezt. Titkok hatalmas sora tárja fel magát, fokozva Noria és az olvasó kíváncsiságát, ám az igazi titok, ami mindenkit érdekel, nem tárul fel az olvasó előtt, de nem is érezzük ennek szükségét. Egyre nehezebb megélni, a lakosok kevesebb, szennyezett vizet kapnak, végül Noria titka is kiderül a forrásról. Az egész falut próbálja ellátni vízzel a regény vége felé. Növekszik a feszültség, ahogy az ember várja, mikor bélyegzi a katonaság Noriát is vízbűnösnek, aminek a vége mindig halál. Eleinte cinikusan álltam hozzá ehhez a könyvhöz, mivel féltem, hogy a sci-fi műfaji megjelölés csak egy álca egy szerelmi regénynek, hiszen nem egyszer találkoztam már olyan regénnyel, amit a science-fictionök között találtam és nem volt több egy gyenge szerelmi sztorinál. Ami mégis megfogott ebben a regényben, az a tea volt. Nem harcias, mégis határozott, fenséges, ahogy a főszereplő sem karddal harcol. Szerelmi szál egyáltalán nincsen benne, de nem i kell, hogy legyen, anélkül is közel tökéletes volt. Az egyetlen dolog, ami zavaró lehet, az a sok külföldi név, amit kiejteni és megjegyezni is nehezebben tudunk. Én például a könyv feléig azt hittem, hogy Sanja fiú, amíg leírást nem kaptunk a szoknyájáról. A fenyegető, kellemetlen légkör végigkíséri az egész könyvet. Sok elmélkedést olvashatunk a víz és a halál kapcsolatáról, s ezek nem egyszer ismétlésre is kerülnek, hogy ne felejtsük el az élet jelentőségét és a víz hatalmát. Néhol egy kis keleties beütése is van a regénynek a teamesterség miatt.
Itäranta mindent mesterien ír le, egyszer sem zavarodunk bele a történesekbe vagy a helyszínekbe. Pont annyi leírást kapunk, amennyi kell, nem terjengős a fogalmazása, ennek ellenére tisztán érthető minden. Van, amit nem szükséges kifejteni, noha nem tudunk róla semmit, mégsem érezzük hiányát a leírásnak. Néhol kapunk kihagyásokat, vagy egy hosszan eltelt idő összefoglalását. Minden szó és mondat tökéletesen tükrözi a Noria és a falu hangulatát, könnyedén tudunk vele azonosulni, sőt meg is kedvelhetjük őt. A többi szereplő nem tökéletes, ahogy a valóságban sem lehet az senki. Egyszerre vethetjük meg és érezhetünk együtt a falu többi lakójával, hiszen viselkedésük emberséges. A könyv vége felé a hangulat egyre nyomottabb és komorabb, Noria egyedül marad kétségek közt gyötrődve, viszont továbbra is harcol, a titokért, amit nem festek fel előttünk. Teleírja a saját teamester könyvét, hogy ezzel is továbbadhassa az igazságot a jövőnek. A regény vége egy E/3-ban írt epilógussal zárul. Noria sorsát nem tudjuk meg, de a leírásból sejthető, mi történt vele. Állítólag már készül a folytatás, de még így sem érzem ennek szükségét, mivel a regény önmagában is értékelhető és élvezhető. Összességében egy remekül, finoman kidolgozott történetet olvashatunk, ahol nem egyszer kapunk érzelmi bombát és az sem hátrány, hogy Itärantanak sikerül elgondolkodtatnia az olvasót.
,,A kör csak saját formáját ismeri.
Ha kérded, hol kezdődik vagy végződik,
hallgat, s csak forog tovább."
Tovább...

Érdekességek Indiából

by augusztus 23, 2016
Az indiai szokások, illetve az ottani kultúra nagyon színes, és rengetek különleges jellemzője van. Most néhány érdekességet hoztam Indiából, hogy egy kis betekintést nyerjünk az ottani kultúrába, és jobban megértsük, mi is zajlik a világ második legnépesebb országának határain belül.



1) Ha az ember egy indiai városba tesz látogatást, feltűnhet neki, hogy az építészetben, a ruházatban, és szinte mindenütt a nehéz, díszes stílust képviselik. A legtöbb épület kacifántos boltozatokkal rendelkezik, kidolgozottak a terek, és minden ragyog az aranytól. Ezzel a gyönyörűséggel szemben sajnos nagyon szegény sorsú negyedek, családok vannak Indiában. Ez látható párhuzamot von a városokban.

Az Aranytemplom


2) Bár a nyugati világ sok hulláma eléri Indiát is, a nők nagy része még mindig száriban jár. A szári egy gyönyörű, hosszú, kendő szerű ruházat, amit arannyal, gyöngyökkel díszítenek. Akár nyolc méter hosszú is lehet, a nők minden testrészét fedi, egyes régiókban a fejet, arc egy részét is. Egy időben a férfiak is hordtak rövidebb, de hasonlóan díszes szárit, ez mára már kiment a divatból.

A szári


3) A krikett fontos, nemzeti sport. Ha krikett meccs megy a tévében, akkor hasonló óriási tömegeket mozgat meg, mint egyes országokban a futball. Sokan még szabadságot is kivesznek, hogy figyelemmel kísérhessék a mérkőzéseket, a sportot a második legnézettebb csapatsportként tartják számon. India nagyon eredményes mérkőzéseket szokott játszani krikettből, ez a 2016-os bajnokságok eredményein is látható.



4) Az ember társas lény, szokták mondani. Ez Indiában talán jobban megmutatkozik, mint bárhol máshol. Ölelkezve, kézenfogva járnak az utcán, sosem egyedül. Közvetlenek, és nem ridegek, mint ahogyan azt más országokban megszokhattuk. Mosolygósak, és nem félnek odamenni egymáshoz, beszélgetnek, és igazán szívderítő látványt nyújt az ottani közösség.


5) A tévhitekkel ellentétben nagyon sok vallás megfér egymás mellett. Hindu, muszlim, keresztény, minden megtalálható Indiában. A szegényebb sorsra jutott emberek így próbálják meg elviselhetőbbé tenni a sanyarú sorsot, abban bíznak, hogy következő életükben szerencsésebbek lehetnek.




6.) Indiában vallástól teljesen függetlenül szent állat a tehén. Nem eszik meg a húsát, nem tartják haszonállatként. Viccesen hangzik, de az utcákon gyakran fordul elő egy-egy kóbor tehén, úgy, mint másutt egy macska, vagy egy kutya. Még az autóutakon is megfordulhatnak, de ilyenkor sem ütik el, vagy bántják az állatot. Vagy odébbterelik, vagy egyszerűen megvárják, amíg a tehén távozik.




+1) Indiában található egy vasútállomás, melynek neve: Venkatanarasimharajuvariapeta


Tovább...

Teakultúra

augusztus 19, 2016

A tea az Ázsiában honos teacserje leveleiből készül. Nem meglepő, hogy ez az ital főképp Kínából, Indiából és Japánból indult útjára a világ minden tája felé. Különböző fajtáiknak különböző élettani hatásaik is vannak (erről később fogok még írni).

Az elnevezés

A teának két szóalakja terjedt el különböző országokban. Ezek hasonlatosak az általunk használt tea szóhoz, például az olaszoknál ez té, míg Amerikában ugyanúgy tea. A másik elterjedt szóalak a cha illetve chai. Az összes elnevezés egy kínai írásjelből ered, aminek kiejtése a mandarin és a min kínaiban is eltér. Míg a mandarinban chai-nak ejtik, addig a minben te-nek vagy ta-nak. Ezért van az, hogy a világ egyik felén így, a másikon úgy terjedt el az elnevezés.
1610-ben érkezett meg az első teaszállítmány Európába, a hollandoknak köszönhetően. Az ital híre gyorsan terjedt, sok feljegyzést találhatunk róla. Eleinte gyógytani hatásairól volt ismeretes és úgy terjedt el, mint üdítő ital. 

A tea ivásnak szertartása van, ez Kínában és az Egyesül Királyságban a legelterjedtebb. Hiszen náluk a tea nem csak a szomjúság csillapítására való, hanem egy közkedvelt társadalmi ceremóniát is jelent. Manapság is igazán kellemes dolog beülni egy teázóba és eliszogatni az italunkat egy kellemes beszélgetés mellett.

Teaszertartás

A legősibb teaszertartás a 12. században alakult ki a zen buddhizmussal karöltve. Ez a mai napig megállja a helyét. 
Japánban a teaszertartás helyszíne általában egy pavilon volt, ami minden dísztől mentesen, magányosan állt. Kicsi bejárata a legalacsonyabb embereket is meghajlásra késztette, ezzel jelképezve azt, hogy teázás közben mindenki egyenrangú. A helység belseje sem volt nagy, nagyjából 3-5 ember fért el benne. Az ablakok aprók voltak és magasan helyezkedtek el, így senki sem látott ki rajtuk. A pavilonba belépő vendégek elsőként a szoba egyetlen díszét, a tokonomát (falifülke) csodálták meg. Ezután körbeültek a tatamin (gyékény), közben a padlóba mélyesztett parázstartó fölött az üstben forrt a víz. A teamester egyenként készítette el a teákat a résztvevőknek, amit az illem szerint három lassú kortyban illet elfogyasztani. Mindezt azért, hogy a jelenlévők nyugodtak legyenek, így szakadhassanak ki a feldúlt hétköznapokból.

Ám nem csak Japánban vannak a teázásnak szigorú szabályai. Biztosan mindannyiunknak az eszébe jut erről az italról Anglia és az öt órai tea. Ezt a hagyományt 1800-ban teremtette Anna, Bedford hercegnője, s azóta is dívik az Egyesült Királyságban. Akárcsak Japánban, itt is meg van a teázás etikettje. Míg az ázsiai országban nem illik semmi komoly (pl. politika) dologról beszélgeti teázás közben, addig Angliában az is megvan szabva, hogyan illik megkavarni a kiskanállal a teát. Semmiképp sem szabad elkapkodni, a kanalat 6 óra irányából finoman mozgatjuk 12 felé. Még egy dolog, amit el kell döntenünk: a teát vagy a tejet öntjük előbb a csészébe? Ha nem vigyázunk, ez akár vitára is adhat okot. 


A teák osztályozása

  • fehér tea: nagyon fiatal levelekből készül. Magas az antioxidáns, különböző ásványi és vitamin tartalma.
  • sárga tea: nagyon kíméletes erjedésen esik át, majd nedves ruha alatt gőzölik, így a tea sárgás színezetet kap.
  • zöld tea: nem fermentált, nem hervasztott, kifejlett tealeveleket használnak. Általában frissítő hatású. Nagy arányban tartalmaz antioxidánsokat, megerősíti az immunrendszert.
  • oolong: a megsodort, hervasztott levelet az oxidációs folyamat közepén állították meg. Rendszeres fogyasztása gyorsítja az anyagcserét, vagy segít a fogyásban.
  • fekete tea: zöld tealevelekből készül, fermentált, néha zúzott vagy sodort, ezzel támogatják az erjedési folyamatot. Erősebb a zöld teánál, a koffein lassan szívódik fel, ezért élénkít és növeli a koncentráció képességét.
  • roiboos tea: a fekete teához hasonlóan teája szintén vörös. Afrikából származik és szintén fermentálják. Ugyan koffeinmentes, de gazdag az ásványi anyagokban.

A tea és az étkezés

Teát nem csak egy adott szertartás alatt fogyaszthatunk, hanem étkezés előtt, közben és után is. Ugyan a bor is finom, de amíg egy ilyen ital megzavarhatja az ételek ízét, addig a tea sokkal semlegesebb. A legtöbb zöld és darjeeling tea jól illik a főételekhez. 
A szárnyasokhoz jó teák a sencha, oolong, darjeeling, és ceylon. A sushihoz a zöld tea illik, a sült tonhalhoz pedig valami erősebb, például ceylon vagy darjeeling.
Étkezés előtt zöld teával érdemes alapozni, apró szendvicsekhez illetve a desszerthez az Earl Grey illik. Miután mindent elfogyasztottunk, jöhet egy kellemes borsmenta tea.

Tovább...

Három harcos hercegnő

július 30, 2016
Nem csak a mesékben találkozni olyan hercegnőkkel, akik kicsit különcek az elvárásokat illetően. Rettentően sok olyan történelmi személy van, akikről sajnos nem tanulunk, pedig mindenképpen megérnek legalább egy említést, hiszen a "karrierjük" akár motiváció is lehet számunkra. Elhoztam nektek három olyan hercegnő történetét, akik nem röstelltek kardot ragadni a földjeikért vagy családjukért.



Alfhild, a kalózhercegnő (kb 5. század, Balti-tenger vidéke)

Az ötödik században élt egy gót király, Siward, aki nem csak a birodalmát védte, hanem egy szem lánya erényességét is. Hiszen az akkori szokások alapján egy nőnek egyetlen kincse a szüzessége volt, nyilván nem adták oda akárkinek, főleg nem egy hercegnő kezét. Ennek a féltett és óvott hercegnőnek a neve Alfhild volt. Nem akármilyen háziállatokat kapott az apjától, hogy őrizzék őt és az ártatlanságát. Egy viperát és egy másmilyen kígyót nevelt fel.
Ez gyorsan elvette a férfiak kedvét a próbálkozástól, főleg, hogy a király elrendelte, aki nem tud bejutni a szobába, azt rögtön fejezzék le. Ezek után csak egy férfi akadt a közelben, aki próbálkozni mert, sőt akart. Sigar dán király fia, Alf nemcsak bátor volt, de ügyes is, mivel mind a két kígyót megölte így elnyerve Alfhild kezét. Siward viszont szerette volna, ha a lánya "saját akaratából" mond igent, míg a hercegnő anyja azt tanácsolta, hogy ,,használja a józan eszét". Alfhild megfogadta anyja tanácsát és nemet intett Alfnak,
Ezek után mit tehetett volna? A józan észnek ellentmondva nőtársaival kalóznak állt. Ráadásul nem is kis sikere volt, rettentő gazdagságnak örvendhetett egy idő után, kész flottája volt, amivel hajósokra vadászott, ráadásul egy férfiakból álló kalózbanda is megválasztotta vezérének. Úgy tartják, nem csak gyönyörű szép volt, de veszélyes is.
Kicsapongása egészen addig tartott, amíg a sors fintoraként össze nem futott a kalózflotta egy dán hajós csapattal, amin ott volt Alf is. A történet szerint egy kósza kard lelökte Alfhild fejéről a sisakot és Alf ekkor fedezte fel, hogy ki ellen hadakoznak. Alf végül csak megszelídítette a kalózhercegnőt, aki még egy lánygyermeket is szült neki.


Szent Olga, a megtorlás királynője (kb. 890 és 969 között, Kijevi Rusz)

Adott egy népszerűtlen uralkodó, egy elégedetlen állam és egy még elégedetlenebb ellenség. Igor a
Kijevi Rusz királya, rettentően kapzsi volt, ráadásul nem túl értelmes. Leigázta a drevljánokat, majd elvárta, hogy az eddig évi egyszer befizetendő adót, évi kétszer fizessék be. Egyértelműen ez senkinek sem tetszett, ezért végül a drevjlánok vezére, Mal tanácsára kivégezték Igort. Az egykori uralkodó testét két fa közé kötötték és kettévágták. Látva saját sikerüket, felbátorodtak. Úgy gondolták, hogyha elviszik Olgát, Igor feleségét Malnak, akkor a befolyásuk alá tudják vonni Olga kisfiát. Így egyszerűen ment volna a Kijevi Ruszban a hatalomátvétel. Csakhogy Olga máshogy gondolta.
Első körben Mal egy húsz fős követséget küldött Olgához. Megkérdezték a királynőt, hogy nem lenne-e kedve feleségül menni Malhoz. Olga nem ellenkezett, mondván, hogy a férje már úgyis halott. Viszont elküldte a drevjlánokat, hogy mikor visszatérnek, méltó fogadtatásban részesíthesse őket. Míg a követek távol voltak, Olga egy este alatt árkot ásatott a vár köré, s amint visszatértek drevjlánok, belelökette őket és élve eltemettette a húsz fős küldöttséget.
Másodjára ő maga üzent a drevljánoknak, hogy küldjék el hozzá a legnemesebb embereiket, akik majd a fejedelem elé kísérik őt. Meg is érkeztek a nemesek, mire Olga egy fürdőbe vezette őket, nagy nyájasan tanácsolva nekik, hogy pihenjenek, fürödjenek csak. Az úttól elfáradva egyikük sem ellenkezett. Miután Olga hagyta is őket békésen pihenni, kivonult és rájuk gyújtotta az épületet.
Következő lépésként Olga tényleg elindult a drevljánokhoz saját magánhadseregével, s út közben üzenetet küldött nekik, miszerint készítsenek elő ételt-italt, hogy tort ülhessen és megsirathassa férjét. Persze a köddé vált nemesekről azt hazudta, hogy még úton vannak. Miután megérkezett és majd' az összes drevjlán részegen fetrengett, a királynő jelet adott. A harcosai közel ötezer részeg drevjlánt lemészároltak.
Ezután Olga visszatért Kijevbe, hogy felkészítse a hadseregét. Sorra vette be a drevjlán városokat, egyedül a fővárossal, Iszkorosztennyel nem boldogult. Üzenetet küldött nekik, hogy adják meg magukat, legyenek a hűbéresei, hiszen ő már nem szomjazik bosszúra. Csak verebeket és galambokat kért a városlakóktól. Nem tűnik nagy árnak, viszont, ami ezután következett... Este kénbe mártott rongyokat kötöttek a madarak lábára, amik így fáklyákként funkcionáltak. Elengedték az összes "ajándékot", amik így visszaszálltak a városba, lángba borítva egész Iszkorosztenyt.
Olga bosszúja ezzel bevégeztetett, s minden vérengzés ellenére, halálakor szentté avatták. Egyértelműen nem a megtorlás miatt. A Rurik-dinasztiában, amibe ő is tartozott, sőt az egész országban ő vette fel először a keresztény hitet, ezzel a kisebbséget képviselve a birodalmában, ezzel újabb diplomáciai és kereskedelmi utakat megnyitva.


Laksmíbái, a lázadás élén (1834-1858, észak-közép-indiai Dzsánszi)

Laksmíbái eredeti neve Manu volt, egy ártatlan kislány, aki a főminiszter udvarában cseperedett fel. Ott a legtöbb kisfiút utánozta, így tanulta meg a legfontosabb dolgokat (pl. írni és olvasni). 1842-ben vette el őt a dzsánszi maharadzsa, akinek az első felesége már elhunyt és utódja se született (Laksmíbái ekkor nyolc éves volt). Megváltozott a neve és az életmódja is a házassággal, Dzsánsziban élt.
Tizenhét évesen szült a maharadzsának egy kisfiút, de sajnos nemsokára a gyermek eltávozott az élők sorából, és a tragédia után az apja is követte őt.
1853-ban Laksmíbái (tizenkilenc évesen) már özvegy volt. Ám nem teljesen egyedül, mivel az öreg maharadzsa még a halála előtt örökbe fogadott egy kisfiút, hogy a Brit Kelet-indiai Társaság ne tehesse rá a kezét Dzsánszira. Így Laksmíbái majd a fogadott fia uralkodhatott volna a tartományon, ám a britek nem így gondolták. 1854-ben a társaság birtokba vette Dzsánszit. Laksmíbái ésszerűen kérte a döntés felülvizsgálatát, mindkét fél törvényeinek ismeretében. Ám a britek megtagadták a kérését.
Már egész Indiában forrt a hangulat a britek ellen, ennek több oka is volt, például a britek semmibe vették a törvényeiket és vallási hagyományaikat. 1857-ben a gyarmati hadsereg indiai katonái kezdtek el tiltakozni a fent említett okok miatt. Őket, a szipojokat kényszermunkára ítélték, majd lázadás tört ki Mérath városában, ami elérte Delhit (ott az utolsó mogul császár a lázadás mellé állt), s majd' egy hónap múlva már Dzsánsziban is lázongtak. Dzsánszi tartományában ingerelte az embereket, hogy a Brit Kelet-indiai Társaság elkobozta a hindu templomnak gyűjtött bevételeket. Nem is beszélve arról, hogy Laksmíbái ránit (hindiül a ráni hercegnőt jelent) államadósság törlesztésre kötelezték, anélkül, hogy nagyobb örökölt pénzösszegéhez hozzáférhetett volna. Laksmíbái folyamodványokat írt a társaságnak, amelyekben leírta a népe érdekeit, de válaszra sem méltatták.
1857. június 8-án robbant ki a lázadás, ahol hatvanegy angolt mészároltak le. Ám Laksmíbái nem vett részt ebben, viszont amikor a lázadók és a brittek eltűntek Dzsánsziból, a ráni nem maradt tétlen. Hadsereget toborzott, ágyúkat öntetett, fegyvereket készíttetett, hogy védekezni tudjon. (Több ostromot is visszavert.)
Laksmíbái a végletekig hűséges akart maradni a britekhez, sokszor utasította el a felkelőket, s azzal a szándékkal tartotta a frontot a tartományában, hogy amint visszatér a társaság, átadja nekik a hatalmat. Hűségét többször is kifejezte. A briteknek viszont kellett egy bűnbak, s úgy tűnt, hogy Laksmíbái ráni tökéletes erre a szerepre. A lehető legtöbb hírcsatornán kiáltották ki úgy őt, mint a felkelés élén álló szukát,
1858 telére már a legtöbb lázadást leverték, s már szinte csak Dzsánszi maradt vissza. Laksmíbái sokat könyörgött a briteknek segítségért, de nem hitték el neki, hogy az ő oldalukon áll. Ezért valószínűleg, ha elkapják a ránit, fel is akasztják, erre Laksmíbái is ráeszmélt. Úgy döntött, hogyha a társaság lázadó "szukát" akart, hát megkapja,
Március 23-án megkezdődött az ostrom. A ráni figyelt rá, hogy a fal ép maradjon, még támogatást is kapott a hadsereg terén. Ám a britek sem maradtak egyedül, egy sikeres toborzás után sikerült áttörniük a falat. Folyt a vér, szemtől szemben küzdöttek az emberek. Sikerült a palotát is elfoglalni, de Laksmíbái ekkor már messze járt, egy csapatnyi katona társaságában. Ő maga is katonai egyenruhát öltött és gyerekét a hátára kötözte (vagy az ölébe vette) és úgy vágtázott el. A britek a nyomában voltak, egy ellenséget sikerült is lelöknie a nyeregből.
Kálpi városánál csatlakoztak a felkeléshez, de mindeni sajnálatára nem ő került az élére. Sorra vesztek el a városok, először Kóncsh, majd Kálpi is, Gválijarban még maguk mellé állították az embereket, bízva a győzelmükben. Míg mindenki előre ,,ivott a medve bőrére", vagyis mulattak, ettek, ittak, táncoltak és imádkoztak, addig Laksmíbái teljes fegyverzetben figyelte a katonákat.
1858. június 17-én érték el őket a britek, ahol a ráni és csapatai már várták őket. Kivont karddal rontottak a csatába, ahol Laksmíbái hősi halált halt. Vele együtt halt a felkelés is.
Mindez nem volt hiába, hiszen a lázadás elért valami fontosat: véget ért a Kelet-indiai Társaság uralma, 1858-ban feloszlatták őket.

Nektek ki a kedvenc hercegnőtök? Ti ismertek még ilyen elkötelezett történelmi női szereplőt? 
Ha érdekelnek még titeket hasonló témák és történetek, dobjatok egy kommentet!
Tovább...

Amikről nem tanultunk irodalom órákon (+18)

július 11, 2016
Bizonyára sokan emlékeztek még a gimnáziumi irodalomórákra, amit biztosan többen untak és kevesebben élveztek. Sokszor még maga a tanár sem tanúsított különösebb lelkesedést a versek iránt. Sorra tanították a művészibbnél művészibb költőket, mígnem a mondanivaló már túlment azon a bizonyos kék függönyön. Mindenféle magasztos, emberi érzésről olvashattunk már, szerelemről, magányról, hazafiasságról, mindennapokról. De néhány még emberibb érzelmet eltitkoltak előlünk, a tananyagból orvul kihagyták azokat a költeményeket, amik megragadhatták volna a figyelmünket, hiszen nem egy híres költő foglalt versbe olyan sorokat, amiktől a magyartanárunk, talán még mi is a fülünkig pirultunk volna.
Összeszedtem nektek néhány ilyen gyöngyszemet, híres költők tollából, szokatlan témában.

Induljunk a legkorábbról. Pietro Aretino (Arezzói Péter), olasz, reneszánsz költő nevét talán nem ismerjük annyian, de ha elolvassuk egyik versét, bizonyára bánni fogjuk, hogy nem tartozott bele a neve a tananyagba. Íme a Bujaság szonettjeiből című költeménye, ami megmutatja, hogy nem csak a mai ember meri elengedni magát az ágyban, hanem a régebbi korok lakóinak is megvolt a fantáziája a lepedőakrobatikához. S felfedezték, hogy a mocskos szavak sokszor felkorbácsolják a hangulatot. Míg a szajha kifejezés a hétköznapokban rettentő sértő tud lenni, addig a hálószoba falai között ez  egy egészen természetes bók.

Tárd szét a combod, hogy bódulva nézzem
farod tövét s a kéjek völgyes fészkét
Látvány amelytől dagad minden érzék!
Fészek, mely méltó, hogy Édent idézzem!

S míg ennyi csábon szemem égve néz szét,
s csókolni őket, vágyam kelni érzem:
Nárcisszként nékik tükrét tartja készen
hasam alatt a szent szerelmi készség.

,,Ah, jer az ágyba! vár a lázas éjjel!
készülj, kis szajhám, készülj! Jer az ágyba
vad gyönyöröm alatt zúzódni széjjel!

Gyere már! Ördög bújjon vén anyádba!
",,Jövök, mucuskám! Ily isteni kéjjel
lecsalhatsz a legmélyebb alvilágba.

Ó, nincs, ki többre vágyna
s kevésbé elégedne meg csekéllyel,
mint én! — Jerünk már, lubickolni, ágyba!"

Janus Pannonius nevét már mindannyian ismerjük, reneszánsz, magyar költőnk volt. Olyan verseiről hallhattunk irodalom órákon, mint például az Egy dunántúli mandulafáról vagy Búcsú váradtól. A következő művét viszont senkinek sem olvasta fel a magyar tanára, pedig biztos tanulságos lehetett volna hölgyeknek uraknak egyaránt. A pajzán versike nem csak a hálószoba titkairól számol be, de bizonyos kellemetlenségekről is, amik akár ma is előfordulhatnak velünk.

Cum sese nobis futuendam Lucia praebet,
Dum fero sublatos, ad mea colla pedes,
Terribilem foedo misit de podice bombum,
Qualiter aestiva fulmina nube crepant.
Territus avertor, digitis simul obstruo nasum,
Vena retenta cadit, cogit abire pudor.
Lucia, nulla tuo, contingent gaudia, cunno,
Tam male moratus, si tibi culus erit.

Milyen fennkölt és titokzatos a latin, nem? Intelligenciáról, tanult emberről árulkodik, aki ezt a holt nyelvet beszélni tudja. Mielőtt ítélkeznénk, azért nézzük meg ennek a versnek a magyar fordítását is:

Még csak alig fekszik le, alig tárul föl előttem
Lúcia, s lába alig nyugszik a vállamon el,
máris ijesztő hang durran ki pogány fenekéből,
mint amilyent ledörög nyáron a felleges ég.
Rémülten hátat fordítok, béfogom orrom,
rég lekonyult, ami állt, s iszkolok onnan odébb.
Lúcia, értsd meg hát, örömöt nem hozhat a puncid,
hogyha ilyen roppant rossz modorú a farod.


Jean de la Fontaine-ről hogyha irodalom órákon nem is hallhattunk, mindannyian ismerünk tőle legalább egy fabulát, amit még gyerekként olvastak fel nekünk, ilyen például a Tücsök és a hangya. Gondoltuk e volna, hogy ennek a híres meseírónak olyan versek is születtek a tollából, mint az Epigramma. Meglepő, hogy milyen igazságot tartalmaz és mégsem tanították nekünk a gimiben. Ebben a megvilágításban máris máshogy nézünk a kedves állatmesék szereplőire. De legalább a közös vonás megvan mind la Fontaine verseiben és meséiben egyaránt, ez pedig a tanulság. 

Szeressünk, tosszunk -- ezt a két
Gyönyört egymástól el ne válaszd;
Nézd csak a vágyat, nézd a kéjt: 
Ily ritka kincs, mit lelked áraszt. 
Két szív, egy rúd s a tokja -- itt 
Oly béke születik, amit 
Nagy oktalanság szájra venni. 
Hét te se feledd, kedvesem: 
Toszás nélkül szeretni -- semmi;
Szív nélkül toszni -- annyi sem.


Weöres Sándor 20. századi költőnk sem erotikus verseiről volt híres, igaz? Viszont a Bóbita minden gyerek kedvence volt. Ki tudja micsoda sokkot kaptunk volna kölyökként, hogyha véletlenül a szüleink a Priaposból olvastak volna fel nekünk. Hiszen ebben a kötetben található versek inkább felnőtteknek való mesés költemények. A Fürdőt értetlenül hallgattam volna gyerekként, most már viszont mosolygok rajta.
Nyáron strandra járt a Kata
ott jött gyenge pillanata:
"Jankó, bújj a kabinomba,
én utánad jövök nyomba." 

Kipattant a kabin-ajtó,
állva kefélt Kati, Jankó.
Így lett kurva-hírű Kata,
mert volt egy rossz pillanata.

A biztonság kedvéért, hogy ne maradjatok éhesen és elhiggyétek, hogy a Priapos nem csak ezt az egy pajzán versikét tartalmazza, itt van még egy:

Évi nyafog, ne kínozzák,
míg először olajozzák;
félre-rándul kis popója,
most avatja hódolója.

Nem kell hozzá emberöltő,
síkosan csúszkál a töltő.
S ezentúl csak becsapás
a szemérmes nyafogás.


Elérkeztünk utolsó költőnkhöz, s egyben a legpajzánabb vershez. Jókai Mórról is tanultunk már, több kötelező olvasmányunk is az ő nevéhez fűződik, mint Az arany ember vagy A kőszívű ember fiai. Egyik sem volt könnyed, szerethető regény nektek, igaz? Pedig, ha az alábbi verset, az Adj egy csókot című költeményét kellett volna megtanulni, sokkal szívesebben olvastatok volna Jókaitól még több művet. Ennek a versnek az olvasatában még Tímár Mihály és Noémi kapcsolata is sokkal izgalmasabbnak tűnik.
Adj egy csókot szép bálványom
Hadd czuppanjon piros szádon 
Míg a csókot czuppantottam 
A csecsedbe pillantottam. 
Jaj de kedves selyem halom 
A bimbóját be is falom. [...] 
Czombod tövét megcsókolom 
Kondor fanod felborzolom. 
Szétnyílik a pinád partja 
Piros száját kimutatja 
Hadd nyaljam meg a kis száját 
Azt a duzzadó csiklóját. [...] 
Megmarkolom a farkadat 
Piros feje hogy feldagad [...] 
Végighúzom a pinámon 
Hadd meredjen, hadd ugráljon. 
Hadd csuzlizza a kis lyukom 
A mig beljebb beljebb dugom 
Jaj, a pinám már szétrepedt, 
Ily falatot még nem evett [...] 
Taszítsd belém egész tövig 
Hadd menjen a köldökömig. [...] 
Ah most a fark belém ömöl. 
Elájulok a gyönyörtõl. [...] 
Ah a kéjtõl hogy vonaglok 
Csupa villanyosság vagyok. 
Hagyd a farkad a pinámba 
A nyelved meg dugd a számba [...] 
Fekügyü[nk mo]st megfordítva 
Pinám [a] szád felé nyitva. 
Nyalogasd a pinám ajkát 
Én meg a farkad kalapját [...]


Tovább...

Legendás földek

július 04, 2016
Akkoriban, amikor még a világ térképén több volt a szürke folt, más néven Terra Incognita (azaz Ismeretlen Föld), mint a felderített terület, sok legenda született titokzatos tájakról és lényekről, paradicsomi körülmények közt élő népekről, valamint felfedezetlen vidékekről. Olyanokról, amelyeket náluknál fejlettebbnek és gazdagabbnak tartottak az azokról regélő szerzők. Ezekről a vidékekről gyakran gondolták és gondolják mai napig, hogy a civilizáció bölcsői, annak megteremtői voltak. E Terra Incgoniták misztikumát gyakran fűszerezi azok feledésbe merülése, eltűnése vagy radikális esetben, teljes pusztulásuk. Ezekről a területekről a nagy földrajzi felfedezések előtt régebbi térképekből és legendákból szereztek értesüléseket a régmúlt emberei, ezek alapján tüntették fel a Terra Incognitákat saját térképeiken. 
Sokan ismerjük Odüsszeusz történetét legalább nagy vonalakban, aki a trójai háború után több különös szigeten kötött ki (pl. kikónok földje, küklopszok szigete, az Alvilág stb.). Odüsszeusz útvonalát már a 19. és a 20. században megpróbálták rekonstruálni, miután megtalálták Trója romjait. Úgy gondolták, hogyha Trója létezett, ezeknek a szigeteknek is meg kell lenniük valahol. A legtöbb szigetet sikerült azonosítani ma létező és ismert földrészekkel. Rengeteg összefüggés, kutatás és régészeti leletek segítették ebben a kutatókat. 
De nem csak Odüsszeusz világa után kutattak, hanem több vidék után is. Nem egy ember hitt ezen földrészek létezésében, komplett expedíciókat indítottak, hogy megtalálják a régi legendák világait, amikről Marco Polo és Nagy Sándor is írt. A 19., 20. században  régészek és kalandorok kutattak utánuk, akik hírnév vagy gazdagság reményében próbálták felkutatni ezen földeket, de nem utolsó sorban a regényírók fantáziáját is megindították. 
Paradicsom
,,Mennyi kegyelemben teremté kezdetben mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki paradicsomot házzá." 
Mindenki ismeri a bibliai paradicsomot, ahol Ádám és Éva a természet ölén, békében és naivan éltek, mindent megkapva Istentől. Idilli körülményeiket a kiűzetés szakította meg, mikor is az eredendő bűn elkövetése után Isten kiűzte őket az édenkertből és annak kapui elé lángoló pallossal kerubokat állított, hogy őrizzék annak bejáratát. 
A múlt emberei hiányos geográfiai ismeretekkel rendelkezve hihették azt, hogy a paradicsom még ma is megtalálható a Földön. Elképzelések is voltak ezzel kapcsolatban, a leghíresebbek közt ott van Dante elmélete, aki szerint az édenkert a Föld másik féltekéjének csúcsán található, ahol a purgatórium hegye emelkedik és ennek csúcsán található a paradicsom. Kolombusznak is voltak elképzelései, hiszen egyszerre volt az újkor első és a középkor személyisége. A leírtakat még szó szerint értelmezte, ezért gondolta úgy, hogy a Távol-Keleten megtalálhatja a paradicsomot. Meg volt róla győződve, hogy ezen a helyen egy hegy érinti az eget. Eszerint Kolumbusz úgy gondolta, hogy a Föld nem is kerek, hanem ezen az édeni helyen a Föld körte formájában csúcsosodik ki. 
Nem csak a Bibliában, hanem más kultúrákban és vallásokban is találkozhatunk történetekkel egy olyan helyről, ahol állandóan jó idő van és bőség, ahol a boldogok élnek. A Bibliában és a hinduizmusban, buddhizmusban és a dzsainizmusban is négy folyó keretezi az édenkertet. A taoista legendákban Hua Xiu látja álmaiban ezt a csodás helyet. Természetesen ennél több legenda is szól a tökéletes világról, ahol minden szép és boldog. A következőkben ezekkel a híresebb történetekkel foglalkozunk kicsit részletesebben.

Atlantisz
 „…egy súlyos nap és éjjel […] a tengerbe merülve eltűnt.”
Atlantisz legendája talán a legnépszerűbb, amiről már mindenki hallott, még rajzfilm és számos regény is készült belőle (pl. Jules Verne: Némó kapitány). Sok nép régi mondáiban találkozhatunk az utópisztikus, de elsüllyedt birodalommal. Először Platón ír róla komolyabban, Poszeidón birodalmának nevezi. Itt az író, Atlantiszt ürügyül teremti meg, amin keresztül bemutatja a tökéletes politikai utópiát, amihez tökéletes emberekre van szükség. Más görögök is említették még Atlantisz (pl. Proklosz vagy Szolón, akitól Platón maga eredeztette az elméletet). 
Egyiptomban fennmaradt egy utazó legendája, aki elmeséli Atlantisz történetét. Hajótöröttként vetődött egy szigetre, ahol egy sárkány mesélte el neki Atlantisz történetét. Eszerint 75 sárkány élt ott, ámde egyszer egy csillag zuhant rá és felégetett mindent. A hajótöröttet megmentő sárkány megjósolta, hogy az utazóért hajók fognak jönni, de a szigetet soha többé senki sem fogja megtalálni, mert el fog süllyedni.
Egy, Atlantiszhoz hasonló sziget históriája Indiában is fellelhető, a Mahábhárata tesz róla említést. 
A legtöbben úgy gondolják, hogy Atlantisz, már csak a nevéből kifolyólag is az Atlanti-óceánban található, gondoltak már a Kanári-szigetekre, de volt aki egyenesen Amerikát vagy magát Palesztinát azonosította Atlantisszal. A mai elfogadott álláspont szerint Atlantisz Kréta szigete volt, aminek pusztulását egy vulkánkitörés jelentette.
Történetek szólnak Egyiptom és Atlantisz kapcsolatáról, miszerint Egyiptom, Atlantisz egy tartománya lehetett, vagy legalábbis a két állam szoros kapcsolatban állt egymással. Olvashatunk arról is, hogy atlantiszi menekültek egy csoportja érkezett Egyiptomba, ahol továbbfejlesztették a Napisten kultuszát. Egyiptom eszerint az atlantisziak fejlett tudományának köszönhetik a piramisaikat, a csillagászatot és a napkörökön alapuló időszámítást. Ezen kapcsolat miatt nevezik a Királyok Völgyében talált ékszert atlantiszi gyűrűnek, amit D'Agrain márki talált 1860-ban. Alapanyaga asszuáni homokkő, viszont Egyiptom kultúrájától eltérő módon díszítették, ezért is eredeztetik ezt az ékszert Atlantisztól vagy legalábbis egy Egyiptom előtt élt kultúrától. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez a gyűrű erővel bír attól függően, hogy kezünk melyik ujjára húzzuk fel.
Atlantiszt sokan még a mai napig a mágia és fejlettség birodalmának gondolják. De hogyan is nézhetett ki ez a földrész? A legrészletesebb leírást Platón adja meg nekünk, Atlantiszt a Gibraltári-szoros környékén helyezi el. A szigetegyüttes körkörös formákban rendeződött el és egyes részeit különböző anyagokkal (pl. ón) és ismeretlen ötvözetekkel fedték le. Ám a görögökkel és egyiptomiakkal való összefüggés miatt ezen kultúrákból való elemekkel is elképzelhetjük. Atlantisz akkor került víz alá, mikor az emberek kapzsik és önzők lettek, ezért isteneik megbüntették őket, a víz alá süllyesztették a kolóniát. 
Elméletben nem lehetetlen, hogy szigetek, városok süllyedjenek víz alá. A globális felmelegedés és a jégsapkák olvadása miatt már nem egy helyen emelkedett meg a tenger vízszintje. A tengerpartok beljebb húzódtak, városokat nyelt el a víz, s bizonyára több ismeretlen sziget is lapul már a tengerszint alatt. A vízalatti régészet fénykorát éli, hiszen sok leletet találni a partokhoz közel.
De hogy valami sokkal közelebbit is említsek, völgyekben elterülő városok is kerülhetnek víz alá, ha a közeli gátat tönkreteszik, valamilyen ok miatt úgy döntenek, hogy nem kell az oda. Ilyen város Bözödújfalu Erdélyben, ahol a tóból már csak a templomtorony áll ki.
Eldorádó (Manoa del Dorado)
,,Az arany a legnagyszerűbb minden dolgok között..., akinek arany van a birtokában, az megszerezhet mindent, amit csak kíván. Őszintén szólva, aranyért a lelke is bebocsátást nyerhet a Paradicsomba."
 Európában a 15. század végén fokozódott az aranyéhség és a levantei kereskedelmi útvonala lezárták a törökök,  többek között ezek késztették az európai embert új földek felfedezésére. Kolombusz Kristóf expedíciói új távlatokat nyitottak meg, rájöttek, hogy a világ sokkal nagyobb, mint ahogy azt gondolták. Amikor az első arannyal megrakott hajók visszatértek, senkiben sem támadt kétség az Újvilág kincsei iránt. Az indiánok is felismerték ezen rozsdamentes fém hasznát, ezért igen népszerű volt köreikben ékszer vagy használati tárgy formájában. Az európai emberek természetesen azonnal lecsaptak készleteikre és hazaszállították azokat az anyakontinensre. 
Itt kezdődik a történet érdekes része, mivel egész Eldorádó létezésének elmélete egy történetből  fakad, amit az ott élő bennszülöttek meséltek el a spanyoloknak, s a történetet később Juan Rodriguez Freyle jegyezte le. Eszerint a Guatava-tóhoz kötődik a muiszka nép királyavatási szertartása, ahol a meztelen trónörököst aranyporral hintették be, majd egy mindennel feldíszített és csupa arannyal megrakodott tutajjal ment be a tó közepére. Ezeket a tárgyakat istenének áldozta fel, vagyis bedobálta őket a vízbe. Mihelyst az "arany ember" története kitudódott, egyre többen próbálták leszívni a tó vizét, hogy a fenekén megtalálják az arany tárgyakat, például Hernando Perez de Quesada és Francisco de Orellana. De a feltételezésekkel a legmesszebbre mégis Antonio de Berrio merészkedett, aki úgy gondolta, hogy Eldorádót, az Arany városát nem a Guatava-tó környékén kell keresni, hanem Guyana hegyei között. Megrészegített mindenkit az arany utáni vágy, Eldorádó városát úgy képzelték el, ahol mindent arany borít, az épületeket és utakat egyaránt. Úgy gondolták, hogy valahol az Amazonas-medencében terül el.  A legvalószínűbb, misztikumából és titokzatosságból eredendően minden bizonnyal Machu Picchu volt ez a rejtett város, még ha a konkvisztádorok nem is teljesen így képzelték el.
A Guatava-tavat sokáig, sokan próbálták megfosztani kincseitől az aranytárgyak után kutatva, még 1912-ben is megpróbálták lecsapolni a tavat, mígnem a kolumbiai kormány 1965-ben nemzeti, történelmi emlékhellyé nyilvánította a tavat. 
Voltaire viszont ugyanúgy tekintett Eldorádóra, mint Platón Atlantiszra, a Candide-ban egy utópisztikus, idilli közösségként írta le, ahol mérhetetlen a gazdagság, ám az embereket mégsem a vagyon érdekli, hanem a valódi boldogság. Ez a gondolat tökéletesen elhelyezhető a Voltaire korára jellemző felvilágosodás eszméiben. 

Hyperborea
,,Vég nélküli ünnepek zajlanak ottan, himnuszok zengnek: örül a szíve Apollónak , és nevet ő..."
Hérodotosz a görög történetíró, és más neves görögök is említést tesznek egy távoli vidékről, amely azokon a hegyeken túl fekszik, amelyekből a szkíták folyói erednek. Itt fél évig tart a nappal, s fél évig az este, de van olyan feltételezés miszerint eleinte nem is volt éjszaka, s csak később lett ez a terület a jég birodalma. A történetek szerint mindig tavaszias az időjárás, az emberek gyönyörűek, kvázi halhatatlanok vagy legalábbis nagyon sokáig élnek. Őket Hérodotosz más kortársaival együtt hüperboreusoknak nevezi, s földjüket Hüperboreosznak, ami távoli, északi földet jelent. Itt az emberek összhangban éltek a természettel, csak gyümölcsökkel vagy azok illatával táplálkoztak. Ez a misztikus hely a skandináv mitológiába is beilleszthető, hiszen az északi hitvilágban az istenek lakhelye Asgard volt, ahonnan a mérhetetlen erejű és szépségű bölcs, ámde halandó istenek az emberi világot gyakran meglátogatták. 
A történet valóságtartalmát valamennyire igazolja, hogy a görögök vagy jártak a sarkkör mentén vagy hiteles leírásokat olvastak arról, mivel arrafelé valóban így oszlik meg az éjszakák és nappalok aránya.
Ez a föld a 19. században alapját képezte rengeteg emberiség történetét kutató evolúciós elméletnek, melyek innen eredeztették az emberiséget és a feltevések szerint az itt élő a világot benépesítő emberek szépek, erősek, intelligensek és hosszú életűek voltak. Majd mikor délre vándoroltak alsóbb rendűvé váltak. Ezen elméletek később a náci fajelmélet alapjául szolgáltak. A náci fajkutatók Németország területére helyezték Hyperboreát, ezzel jogalapot adtak az árja fajnak, és ezzel próbálták igazolni mérhetetlen kegyetlenségüket más népekkel szemben és hódítási igényeiket. 

Tovább...
Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )
Üzemeltető: Blogger.