M. Night Shyamalan új filmjét, a Széttörvét úgy harangzozták be, hogy ez bizony nem tipikus Shyamalan film. Az előzetes nagyon megkapó volt, és bevallom, én is sokkal jobbra számítottam és többet vártam a filmtől. Az alapötlet nagyon szuper, de akkor mégis hol bukik el a film?

A történet középpontjában Kevin áll, akinek 23 személyisége van, mivel disszociatív identitászavara van. Az első érdekes dolog a karakterében, hogy a személyiségei ismerik egymást, párbeszédeket folytatnak egymással. Ez azért különleges, mert ennél a betegségnél minél több személyiség van, annál kisebb az esélye, hogy az identitások ismerik egymást. A sztorira visszatérve, Kevin egyik gonosz személyisége Dennis, elrabol három lányt egy parkolóból, majd egy pincehelyiségbe zárja őket. Valami olyasmit hint el a lányoknak, hogy szent táplálékok, és hogy egy felsőbbrendű lénnyel fognak találkozni.

A történet legnagyobb hibája, hogy telis-tele van logikai buktatókkal. Ezen kívül a „szerencsés véletlenek” lehetetlenek és átlátszóak, és egyáltalán nem tűnnek véletlennek. A betegség tekintetében is vannak hibák. Emellett Kevin személyiségeinek mély monológjai szájbarágósak, túl művésziek akarnak lenni, ezért néha a film belegabalyodik a tanulságának hálójába, mintha nem tudná eldönteni, mit is akar pontosan közölni a nézőkkel.

Hogy ne csak a hibákat említsem, nézzük a film erősségeit is. A főszereplőt alakító James McAvoy játéka fantasztikus, az arcmimikája lenyügőző. Embertpróbáló feladat lehet még egy gyakorlott színésznek is, hogy egyszerre 23 különböző személyiséget játszon el. Ha mást nem, akkor ezt biztos érdmes figyelni a film alatt.

Casey, a másik fontos szereplő visszaemlékezései hatásosak és megrázóak is, ezeket is a film erősségeihez sorolnám. Szenvdéssel teli, baljós múltjának lehetünk a tanúi, és éppen emiatt a szörnyű történet miatt menekül majd meg a filmben. A tanulság itt bontakozik majd ki, kidolgozhatták volna sokkal jobban is, mert így sajnos nem érte el azt a célt, amit szántak neki. A fő tanulságon kívül még sok más metaforikus képet is rejt magában a film a mentális betegségben szenvedők megítélésével kapcsolatban, de sajnos ezt sem úgy adják át, hogy hiteles legyen, és hogy megérintse a nézőt.

Összességében úgy gondolom, hogy egynek elmegy, ha szereted a Shyamalan féle plot-twisteket, de ha nem, akkor jobban jársz, ha ezt a másfél órát hasznosabban töltöd el.

Hossz: 118 perc

Rendező: M. Night Shyamalan

Korhatár: 16

A Démon arca (Incarnate) egy új koncepciónak tűnt az örödögűző-horrorok világában. Nem a megszokott kerettörténettel áll elő, nagyon új és nagyon hatásos akart lenni. De ez nem sikerült úgy, ahogy a rendezők képzelték.

A történet középpontjában Dr. Ember áll, aki nem hagyományos módon küzd meg az emberekben lakozó démonokkal. Nem hisz az egyházban és a vallásban, ehelyett az áldozatok elméjébe férkőzve próbál megküzdeni az élősködőkkel. A munkájának meghatározó pontja, hogy évek óta üldözi Maggie-t mások elméjén keresztül, ugyanis ő az az élősködő lény, aki még évtizedekkel ezelőtt végzet feleségével, fiával, őt pedig tolószékbe kényszerítette. Az egyház felkéréseire csak akkor reagált, amikor elhitették vele, hogy Maggievel van dolga.

Főhősünkhöz egy nap újabb ügynök látogat el, azt kérve tőle, hogy segítsen megszabadítani egy 11 éves kisfiút a démontól. Felix, egy régi barátja és volt tanítója utánajár a történteknek, és biztosra veszi, hogy ezúttal Maggie áll a háttérben. Kifejleszt egy speciális mérget, amit Dr. Embernek akkor kell választania, ha az élősködő felülkerekedik rajta, és rabjává akarja tenni. A szer 10 másodperc tisztánlátást ad, hogy végezzen magával, mert van rosszabb a halálnál. Eleinte Ember nem kér ebből.

A történet az utolsó 15 percig be is váltotta azt, hogy nem lesz klisés és tipikus. Persze ellőttek benne pár elég elcsépelt elemet, de volt ennél nagyobb baja is a filmnek. A főszereplő volt az egyetlen, akinek fel volt építve a jelleme, a többi szereplő pedig abszolút üresnek érződött. Talán Cameron, a megszállt kisfiú karaktere még kicsit többet rejtett magában, de ezt sem dolgozták ki megfelelően. Dr. Ember jellemfejlődése ebből kifolyólag szintén szájbarágósra sikeredett, a lényege dióhéjban annyi volt, hogy a férfi rájöjjön, igenis van rosszabb a halálnál.

A főszereplő segédjei abszolút üres jellemek voltak, pedig ebből is lehetett volna többet kihozni. Sajnos ez nem sikerült, de a fő szál még így is jó lett volna, de…

… nem tudták, mikor kell abbahagyni. A történetet már háromszor el kellett volna vágni, mire vége lett, és ha az első, vagy legalább a második alkalommal befejezték volna, nem lett volna hatásvadász klisé. A történet vége az egész addigi élményt lerombolta, pedig az alapok nagyon erősek voltak, és igazán lehetett volna jó film is. A látvány és az operatőri munka egy kicsit kihúzza a filmet a sárból, de az biztos, hogy lehetett volna jobb alkotás is..

A Marvel újabb képregényhősét hozta el a mozivászonra. A karakter nem más mint Doktor Strange, a szuper-intelligens idegsebész. Nagyon igyekeztek beleilleszteni a dokit a Marvel univerzumába, de lássuk csak, hogy mi lett belőle!

A történet középpontjában Doktor Stephen Strange áll, a szuper-agyú idegsebész. Magabiztos, egoista kiállású, sikeres beavatkozások állnak mögötte. A probléma ott kezdődik, hogy nagy magabiztosságában nem figyelt a vezetésre sem, autóbalesetet szenved. A karjában túl nagy a sérülés, ezért élete végéig remegő kezei lesznek. Strange így nem lehet sebész, ezért minden megoldást megragad, hogy rendbejöhessen. Ellátogat egy volt beteghez, aki hasonló sérülésből gyógyult fel teljesen, és így jut el a doki a Kamar-tajba.

Eleinte hitetlen, de később őt is magába szippantja  mágikus kaland.

A történetről ennyi elég is, igyekszünk spoilermentesek maradni.

A film legnagyobb erősségének a látványt és a dialógusokat mondanám. A párbeszédek nem túl hosszúak, de ütősek, nagyon sok érzelmet közölnek pár szóban. Persze néhány poénnal is megfűszerezték őket, hogy a film során növekvő feszültséget egy kicsit oldják a rendezők. Ezek nagyon jól vannak elhelyezve, nem jönnek ki kínosan. A látvány elég nagy kihívást jelenthetett az eddigi Marvel-filmekhez képest, ugyanis a különleges mágikus effekteket nem könnyű megalkotni. Nem volt ebben sem túl sok baki, ezért látványfilmnek mindenképp tökéletes.

Strangenek  film alatt nagyon sok megpróbáltatással kell szembenéznie, de a jellemfejlődés sajnos így is elég felszínes maradt. A legjobb szó inkább a szájbarágós, kiszámítható, és tökéletesen elhanyagolható. A főgonosz az egész film alatt fenyegetően lépked, és jön, és jön, és nem áll meg..

A karakterek felépítése hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis sem a főszereplő, sem a mellékszereplők nem valami hatásosak. Erőltetettre sikerült a szereplők jelleme, ezért biztosan nem ez a film legerősebb pontja.

A film előrehaladtával egészen úgy tűnik, mintha ez a Marvel-mozi egy krisnás szerzetes, és egy fantasy író közös ötlete lenne. Ebben van pár logikai buktató, de összességében nem a legbakisabb részlet.

Ha a moziban nem ittál még túl sok kólát, akkor érdemes végigülni. Végig. Ugyanis a kreditek után, két plusz jelenet is van. A legutolsó nem kifejezetten kulcsfontosságú, de az egyik nagyon komikus.

A Doktor Strange filmet ajánlom a Marvel-szeretőknek, a fantasy-; és mágiaimádóknak, és mindazoknak, akik nem túl kritikusak a jellemfejlődéssel és a karakterekkel szemben.

Premier: 2016.11.03.

Korhatár: 12

Hossz: 115 perc ( 1 óra 55 perc)

Trailer: KATT