Rengeteg jobb és rosszabb sitcom létezik a világon, bizonyára mindenki megtalálja benne a neki tetszőt. De miért a Fresh off the boat az egyik legjobb közülük?

• A történetet Eddie Huang, a legidősebb fiú szempontjából ismerjük meg (az első évadban), aki néhány év távlatából mesél a történésekről. Habár a szempontja mindentudó, hiszen olyan dolgokat is láthatunk, amiknek Eddie nem lehet tudatában, Ez persze nem baj, hiszen nem ront a humor minőségén.
  
• A sztori a ’90-es években játszódik. Sokaknak lehet a gyerekkorát fogja felidézni, habár a ruhák csak látszólag retrók, a díszletet és a kinézetet úgy terveztek, hogy mai szemmel is jól nézzen ki. Mégis vicces visszatekinteni az okostelefonok előtti időkre, amikor még diskmanen hallgattuk a zenét, amit CD-n meg kellett vennünk, mert nem volt olyan egyszerűen megszerezhető illegálisan, mint ma. 

• Jessica Huang (Constance Wu), mint szereplő már önmagában elég indok arra, hogy örömmel nézzük végig ezt a sorozatot. Ő tipikusan a maximalista ázsiai karakterét adja. Kemény nő és anya, szigorúan fogja a családot. Mégsem legyőzhetetlen. Beilleszkedése az új közegbe egyáltalán nem zökkenőmentes, sok minden marad érthetetlen számára.
  

• A többi főszereplő is jól hozza a formáját. Louis Huang (Randall Park) kissé esetlen apafigura. A felesége könnyebben tart rendet és fegyelmez még az étteremben is, ami eredetileg Louis álma volt. 

• Eddie két fiatalabb testvére is fantasztikus. Maximalista anya maximalista gyerekei, akik félnek a szülői hatalomtól, tisztelik Jessicát és bármit megtesznek, hogy a kedvében járjanak. Velük van a legkevesebb gond.
  
• Jenny Huangot (Lucille Soong) ugyan keveset láthatjuk, mégis szórakoztató, amikor feltűnik. Ő Lous anyja, Eddie nagymamája és nem mellesleg vérbeli kínai. Angolul nem hajlandó megszólalni és egyáltalán nem zavartatja magát, ha bármi kínos történik.
  
• Végül, de nem utolsó sorban a mellékszereplők is szerethetőek. A legtöbbjük már-már enyhe túlzással hozza a buta amerikait, így nem csoda, hogyha az ázsiai családdal kezdünk szimpatizálni. 

Ti mit szóltok ehhez az adaptációhoz?

Hihetetlen sorozat mániás vagyok, de nem az a fajta, aki fandomot alapít a Trónok harca dicsőítésére, hanem egy teljesen másik ágat képviselek. Az én területem a vígjáték-sorozatok, amikből egy rész nagyjából 20-24 perc és ezek mind epizodikusak, kevés áthajlással. Nem kell túlzottan sok időt a nézésükre fordítani, háttérzajnak is jók és nem nagy baj, ha nem tudod mi történt az előző részben.

Most is egy ilyen sorozatról szeretnék beszélni, a Modern családról. Egy ideje felütötte a fejét egy különös stílus, ami úgy adja le ezeket a sorozatokat, mintha egy valóságshow-t néznénk. A kamerakezelés enyhén bizonytalan és a szereplők sokszor beszélnek külön, egyenesen a nézőkhöz. Nincsen minden poén alá nevetés vágva és az aláfestő zenét is kihagyták. Ezektől lesz az egész valós, illetve néhány helyen rettentő lehangoló, hiába vannak benne poénok. Hasonló stílussal találkozhattunk már az Office című sorozatban, amiben Steve Carell játszik, őt már több híresebb filmben is láthattuk. Ha nem ismernénk már az arcát, tényleg hihetnénk azt, hogy egy valóságshow-t nézünk.

A történet nem túl bonyolult, lényegében részeként változik. Ám a középpontjában egy hatalmas család áll és nem egyszer ez adja meg a komédia alapját. Karakterek terén olyan egyénekre épít, akik egy átlagos emberi viselkedésformát testesítenek meg. Ugyan van néhány forma, aki nekem még hiányzik, de lehet, hogy csak belerondítanának a képbe. 

Mindennapos problémákkal küzdenek meg a szereplők, a konfliktusokban legtöbbször a sok félreértés a ludas. Na meg persze sokszor viselkednek úgy mint egy igazi család, vagyis mindenki veszekszik mindenkivel. Ám a legtöbb rész végén mégis hallhatunk egy érzelmes monológot, amit végül úgyis porrá zúznak, ezzel is a realitás érzetét erősítve. Hiszen a valóságban sem áll le senki beszédet mondani az elmúlt napok eseményeiről. 

A cím, vagyis a Modern család nem mindig jelentkezik a sorozatban. Hiányolok néhány elemet belőle, illetve vannak benne fura dolgok, amiket így, 2016-ban nehezen tudok elképzelni. Például, amikor valaki otthagyja az egyik családtagjánál a mobilját és természetesen visszamegy érte. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy mai fiatal el tud szakadni annyira a telefonjától, hogy elhagyja. 

Szóval a modern jelző inkább a család felállására utal. Van itt minden a családtagok között, ami 100, sőt talán 10 évvel ezelőtt sem volt elképzelhető. A karakterek hétköznapiak, de az egymással való kapcsolatuk nem igazán. 

Kezdjük akkor a családfa legtetejéről. Az egész család legöregebb tagja Jay Pritchett, a 60 múlt apuka. Arcát már ismerhetjük, hiszen az őt alakító színész, Ed O'Neill volt az Egy rémrendes család híres apuka karaktere. Úgy tűnik ezt azóta sem tudta levetni magáról. Ám minek is csinálna mást, ha jó ebben? Tökéletesen illik rá a konzervatív amerikai szellemiség, ám ezzel mégis teljesen szembe megy az, hogy elvált és a második felesége egy fiatal és gyönyörű kolumbiai bevándorló, Gloria. Ő képviseli a tipikus kolumbiait, vallásos, hisz a babonákban és persze nagyon harsány. Többször felemlegeti, hogy milyen rossz sora volt azelőtt, hogy Jay feleségül vette volna. Gloria előző házasságából hozta magával Manny-t, a koraérett fiát, aki verseket ír, érzelmes és az öltözködése is egészen szokatlan a korabeli fiúkéhoz képest.

A nagy korkülönbség ellenére Jay és Gloria teljes szívükből szeretik egymást. Be kell valljam imádom az ő szálukat pont emiatt.

A családfának még koránt sincs vége. Jay előző házasságából született egy fiú és egy lány, akik már jócskán belefutottak a középkorúságba. Az elsőszülött Claire, egy ingatlanügynök, Phil Dunphy felesége. Claire eleinte háztartásbeli anyuka, majd később újra meg újra munkába áll. Nagyon jól megtestesíti egy többgyermekes anya szerepét. Többször mond nemet, mint igen, próbál gondoskodni mind három gyerekéről és igyekszik a helyes irányba terelgetni őket. Ami még kifejezetten tetszik benne, hogy remekül előadja azt a krízist, amit egy anya akkor élhet át, amikor a gyereke serdülni kezd, vagyis nem áll vele szóba és semmit sem tud róla. Az egyetlen kivetnivalóm, hogy Claire anyuka létére úgy néz ki mint egy modell. 

Sajnos Philt nem tudnám annak a tipikus apukának nevezni. Sokkal együgyűbb annál, mint amilyennek én az apákat ismerem. Viszont nagyon becsülöm, hogy milyen jó kapcsolatot ápol a fiával. Sokszor öröm nézni, hogy néhány részben mit össze nem hordanak ketten. Eléggé infantilis, lehet hogy a kapuzárási pánik jelentkezik így nála. Nyílt feminim jellegű viselkedést tanúsít, Claire-rel való kapcsolatában mondhatni ő a nő, sokkal érzelgősebb mint a felesége. 

Ahogy már említettem Philnek és Claire-nek három gyereke van. A legidősebb Hailey a tipikus népszerű lány, akinek szita az agya. A sorban következő lány Alex, akit kockának nem lehet mondani, ám gyíknak igen. Szinte az összes részben tanul vagy készül valamire. A legkisebb kölyök Luke, aki leginkább olyan ütődött mint az apja. A fura gyereket testesíti meg, akinek néhány gondolatát nem lehet hova tenni.

Jay fiatalabbik gyereke Mitchell, aki történetesen meleg és kapcsolatban él Cameronnal. Mitchell a homoszexuálisak érzéketlenebbik fajtáját jeleníti meg, akiken nem látszik annyira a másságuk. Nehezen beszél az érzelmeiről, nem pepecsel apróságokkal. Ám forrófejű és könnyen megbántódik. Nem igazán hisz semmiben, ő a pár földhözragadtabb tagja. Eközben Cameron a cukibb, akiről lerí, hogy a saját neméhez vonzódik. Úgy beszél, gesztikulál és öltözik, ráadásul mikor örökbe fogadnak egy vietnámi kislányt, ő marad otthon vele. Lily a szemük fénye és meg is érződik a jellemén a neveltetése. Önző, akaratos és sokszor illetlen.

Cameron és Mitch nem egyszer kerülnek összetűzésbe a lányuk nevelése, többször pedig a jellemük különbözősége miatt. Habár ez nem csoda, hiszen a részek többsége abból áll, hogy mindenki a párjával veszekszik a családban.

Külön hálás vagyok az alkotóknak, hogy sem a többi család, de a meleg páros intimebb életét nem vetítették kamera elé. Néhány szájra puszin kívül vadabb jelenetekkel nem találkozhatunk.

A sorozatban még feltűnnek mellékszereplők, vannak akik csak egy rész erejéig, ám vannak olyanok is, akik néhol többször felbukkannak, ilyen Phil apja és Jay exfelesége.

Nem vallanám a kedvencemnek ezt a sorozatot, habár az tény, hogy eléggé ráfüggtem. A részek pörgősek, több szálat is végigkövethetünk, a párbeszédek sokszor szórakoztatóak, nem is beszélve a történésekről. Tudják, hogyan lehet egyszerre viccessé, szórakoztatóvá és érzelmessé tenni egy sorozatot. Habár a statikus stílusa gyakran inkább lehangolóvá, valóságossá teszi az egészet. Így vannak olyan jelenetek, amiken nevetni kéne, de az egész annyira hihető, hogy inkább lehangolódunk rajta. 

Azoknak tudnám ajánlani ezt a sorozatot, akik nem veszik túl komolyan a dolgokat. Ha teljesen beleéled magad, akkor könnyen el fog tudni szomorítani. Érzelgőssé annyira nem válhatsz tőle, találkoztam már vígjáték létére sokkal mélyebben megérintő sorozattal. 

Történetek: 3/5

Humor: 4/5

Karakterek: 5/5

Összhatás: 4/5

Ti láttátok már ezt a sorozatot? Nektek hogy tetszett?

Ma megismerkedhetünk még egy sitcommal, a Dokikkal (Scrubs), ami 2001-ben debütált, itthon a TV2 és a Comedy Central jóvoltából láthattuk a részeket. 

A sok kórházas és orvosos sorozat mellett most találkozhatunk egy humoros feldolgozással is. A történetek a medikusok, orvosok és ápolók bizarr mindennapjait foglalják össze. A részek epizodikusak, általában nincs túl sok összefüggés két rész között, egyenként is lehet élvezni őket. A poénok nagyon ritkán igényelnek előzetes ismereteket. Még a karakterek közötti kapcsolatokat is érteni lehet. 

A sorozat részei húsz perc körül mozognak. Ezeket nyolc, illetve kilenc évadon keresztül élvezhetjük. Az első 24 rész még lehangoló, nem találta meg az igazi stílusát, de a többi évad egyre jobban feljebb kapaszkodik. Az utolsó évad eredetileg egy spin offnak készült, ezért már az egésznek egy sajátos hangulata van, csupa új szereplővel.

A részek igazi varázsa nem csak a végtelen hülyeségben van, hanem a komolyságában is. A történetek hiába vannak tele idiótábbnál idiótább poénokkal, a tragikumot és a komoly hangulatot mégis sikerül megőrizni, amikor arra szükség van. 

A hangsúly sokszor a szereplőkön van, a rengeteg stílus és jellem, a szituációk, amikbe kerülnek mások által, elviszik a részeket. Többször húzható párhuzam a szereplők belső lelki vívódása között. Nem egyszer fordul elő, hogy egy külső bölcsesség hozza el számukra a megoldást. 

Rengeteg szereplő van. A főkaraktereken túl, sok-sok mellékszereplő is boldogít minket, és azokat már meg sem említem, akik néha egy, vagy néha akár 4 rész erejéig bekerülnek a képbe. 

A részek John Dorian, vagyis JD szempontjából vannak elmesélve. Ő számol be a történésekről, az ő képzelgéseit láthatjuk és az ő narrációját hallhatjuk. A poén legalább ugyanannyiszor csattan el JD fején belül, mint a sorozat valóságában.

Karakterét és jellemét leginkább a HIMYM Ted Mosby-jához tudnám hasonlítani, hiszen az átélt problémái sokszor férfiasak, ám olykor nőiesek is. 

JD medikusként kezdi a sorozatot a Szent Szív nevezetű kórházban. Az évadokkal előre haladva ő is fejlődik, tanul. Szinte más ember lesz a nyolcadik évad végére, mint amilyen még az elsőben volt.

JD legjobb barátja Turk, a fekete sebész-tanonc. Ketten tökéletes párost alkotnak a közös bolondságaikkal, a legtöbb esetben jól megértik egymást. 

Turk képviseli a sebészeket, az úgymond agyatlan réteget, akik szimplán a menőségre és a vagdosásra mennek. 

Az első részben még ismeretlen Elliot Ried is medikusként érkezik a Szent Szívbe. A részek múlásával egyre jobb és közelibb kapcsolatot létesít a középponti "bandával". A férfias név ellenére egy neurotikus nőről van szó. Remekül bemutatja, hogy egy feminim személyiség milyen gondokkal találkozhat nem csak a kórházi munkában, de szimplán az életben is. Sokan együtt érezhetünk a szorongásaival, ügyetlenségével és bizonytalanságával. 

Carla Espinosa már ismeretes a kórházban, évek óta ott dolgozik nővérként. Rajta keresztül ismerhetjük meg az ápolók alárendeltségét. Na meg persze ő is bemutatja neki a női nem megpróbáltatásait, ám sokkal határozottabban tudja kezelni a helyzeteket. Egy igen erős nővel állhatunk szemben,

Dr Cox az orvos, a kemény férfi, aki sosem mutat gyengeséget és tudatlanságot. Ismeretes hosszú és kegyetlen beszédeiről.

Bob Kelso a látszólag gonosz, lelketlen igazgató, aki a hatalmát nem egyszer használja ki saját kedvére. 

Aztán ott vannak még a többiek is, a Mindenes, a Todd, Ted és még sokan mások. Minden egyes résztvevőjük csak a mi szórakoztatásunkra. 

Remélem sikerült mindenki kedvét meghoznom ehhez a sitcomhoz. Ti mit szóltok hozzá? Láttátok már?

Sziasztok! 

A mai nappal egy újabb sitcomot hoztam el nektek, ez pedig nem más mint A semmi közepén (The middle), vagyis Családom és egyéb emberfajták. Igazából már ez az alcím egész szépen összefoglalja a sorozat lényegét, hiszen a karakterek tekintetében különböző típusokkal találkozhatunk.

A történet egy családról szól, akik egy kisvárosban laknak. Az első részben úgy fogalmazza meg ezt a helyet a főszereplő, hogy az a város, ami fölött átrepülnek a repülőgépek és senki sem néz le rájuk onnan a magasból. 

A történet főszereplői egy család tagjai és az egészet Frankie, az anya szemszögéből ismerhetjük meg. Mindig ő meséli el az eseményeket, úgy beszél mintha rálátása lenne mindenre, ami kicsit szokatlan módszer. Hiszen egy halandó emberről beszélünk, aki a tinédzser gyerekei életét is töviről hegyire ismeri, és valljuk be, egy 12-19 éves tini nem oszt meg túl sok mindent a szüleivel.

Egy rész 18-20 perces szokott lenni, mint amennyi általában egy sitcom. A poénok jók, előfordul, hogy kissé talán bugyuták. Többször előfordulnak drámaibb jelenetek is, amik képesek meghatni a nézőket. 

A család jellegzetes, engem leginkább a Már megint Malcolmra emlékeztet. 

Az epizódok egy bevezetéssel kezdődnek, Frankie felvázol egy témát, amiről az adott rész szólni fog, közben retró videó részleteket kapunk. Ezután jöhet az igazi cselekmény, ami általában két szálon fut. Van néhány tagja a családnak, így van is bőven miről szólnia a sorozatnak 6 évadon keresztül. 

A férj Mike, a szűkszavú, visszafogott és érzelemmentes férfiakat képviseli. A színészt, Neil Flynn-t a Dokikból (Scrubs) ismerhetjük, az a szerepe homlokegyenest szembemegy A semmi közepén karakterével, mégis jól hozza ezt a típust is. 

Mike-nak és Frankie-nek három gyereke van. A sorozat elején mindegyikük még egész fiatal, ám a 6. évad végére már jó sokat nőnek - elméletben. Sem a külsejükön, sem a jellemükön nem észlelni változást, fejlődést, ami rettentően zavaró lehet, főleg Brick esetében, aki még kisfiú a sorozat elején.

A szegényes család legidősebb gyereke Axl, a tipikus buta, mégis népszerű srác. 

A középső gyerek Sue, aki 6 évadon keresztül gyermeteg marad. Sokszor találkozhatunk az iskolákban hozzá hasonlóval, népszerűtlen, láthatatlan és határozottan béna. Néha kell hozzá türelem, hogy a visítozó hangját el tudjuk viselni.

A legkisebb családtag Brick, a fura fiú. Szokatlan berögződései vannak, s nem mellesleg könyvmoly, erősen introvertált. 

Láthatjuk ebből a rövid bemutatóból is, hogy milyen sok típussal foglalkozik a sorozat. Hiszen a fő szereplőkön kívül még rengeteg mellékszereplő is felbukkan, sokszor több rész erejéig is állandó látogatók lesznek. Közöttük is felismerhetjük a tipikus emberfajtákat, például ott van a tökéletes család vagy a gonosz, lelketlen főnök. Nem egyszer pedig akár saját magunkra vagy családunkra is ráismerhetünk. 

Nincs olyan különösebb osztály, akiknek ajánlanám. Mindenki nézheti, hiszen csak Sue hangja miatt kell a kitartás. A legtöbb esetben ugyanis nincs mit komolyan venni vagy átérezni. Az egész sorozat tömör butaság egy-két megható jelenetet leszámítva.

Történetek: 5/5

Humor: 3/5

Karakterek: 5/5

Összhatás: 4/5