Mindannyian járunk, vagy legalábbis jártunk közösségekbe, hiszen ez kötelező. Legtöbb esetben már óvodában, de leginkább általános iskolában, gimnáziumban találkozunk először felismerhetően a különböző embertípusokkal. Ezek közül a kettő legfelismerhetőbb az extrovertált és az introvertált emberek. Az extrovertáltak azok, akik minden áron a figyelem középpontjában akarnak lenni, nem szégyenlősek, szívesen kieresztik a hangjukat és egy kis képmutatástól színészkedéstől sem riadnak vissza.

Az extrovertáltak tömegén túl biztos felismerjük azt az embert, aki a legnagyobb társaságban is a
sarokban, csöndben ücsörög és alig hallani a hangját. Ők az introvertáltak. Ha nem emlékszel ilyen résztvevőre, akkor bizonyára te vagy az. :)

A legtöbben azt hiszik az introvertált emberekre, hogy bunkók, vagy antiszociálisak. Lehet ez is igaz egy-egy egyénre, de általában csak visszahúzódók vagyunk. Például nem azért nem köszönünk, nem mutatkozunk be, mert nem ismerjük az illemszabályokat, hanem mert félünk. Nem jut eszünkbe, hogy milyen is lehet az ésszerű viselkedés társaságban. Ezért leginkább csöndben maradunk, hátha idővel kiderül. Kicsit talán olyan ez, mintha nem gyakoroltuk volna eleget a társalgást és a magatartást.

Nehezen oldódunk fel társaságban, esetleg sehogy sem. Sokkal jobban kedveljük a bensőséges beszélgetéseket minél kevesebb résztvevővel. Ugyanis nem szeretjük túlzottan az indokolatlan poénkodásokat, sem pedig a képmutatást. Nehezen olvasunk a testbeszédben, ezért ha szomorú vagy, ne félj elmondani nekünk. Magunktól ugyanis nehezen fogjuk ezt felismerni, viszont nagyon jó hallgatóság vagyunk!

A magány jelenti számunkra a feltöltődést, olyankor dugjuk be magunkat az elméleti konnektorba. Nem igazán kedveljük a spontaneitást, főleg azért nem, mert olyankor nem tudunk kellőképpen felkészülni az eseményekre. A házból kimozdulós programokért sem vagyunk oda, ezért az előre eltervezett találkozók alól is megpróbálunk kibújni, vagy csak szimplán imádkozni, ha már mi is érezzük, hogy bunkóság lenne újra lemondani egy találkozót. 

Sokkal inkább vagyunk megfigyelők, szeretünk nyugodtan, magunkban felkészülni bizonyos dolgokra.

A telefonálás és a vásárlás a rémálmunk. Ha megcsörren a telónk, muszáj felvennünk és még azt sem tudhatjuk előre biztosan, hogy milyen szöveget adnak majd elő nekünk. Nem fogunk tudni felkészülni egy frappáns, jól átgondolt válasszal. Ezért díjazzuk jobban az sms-eket vagy bármelyik más programot, amiben írásban tudunk válaszolni.

A spontán beszélgetések eredménye nem egyszer az, hogy butaságot mondunk (legalábbis szerintünk). Hiába próbálunk normálisan viselkedni és nyitottak lenni, a vége mindig az lesz, hogy zavarunkban valami olyat teszünk vagy mondunk, ami szerintünk nagyon kínos. Ilyenkor megfogadjuk, hogy soha többé nem szólalunk meg és most már tényleg nem mozdulunk ki a házból.

Pedig szeretünk mi kimozdulni néha-néha. Tudunk élvezni néhány összejövetelt, partyt vagy közös vacsorát. A gond csak az, hogy ezek rettentő hosszasan el tudnak húzódni, mikor nekünk ezekből már 10 perc is elég. Ilyenkor már szívesebben lennénk otthon.

Ám ott van még mentőövnek a könyvünk. Lehet, hogy nem kezdünk el bunkó módon társaságban olvasni, de a tudat, hogy velünk van a kedvenc olvasmányunk, megnyugtató. Egy szelet az otthonunkból.

Sok összejövetelt megnehezítenek a tuskó emberek. Képtelenek vagyunk elviselni azokat a nagyszájú résztvevőket, akik egyszerűen nem tudnak csöndben maradni és állandóan teszik az agyukat. Végtelen mosoly és poéntengerben úsznak, sosem hagynak megnyugodni senkit és az ő szemükben te csak egy fura kis lény vagy. Mégis miért vagy állandóan ilyen csendes?

Ezek az emberek a szöges ellentétei annak, amire nekünk igényünk van. Mi csak egy kis csöndes, komoly beszélgetést szeretnénk a meghittség jegyében. A nagy társaságban való beszéd és viccelődés nem az erősségünk.

Szeretünk csöndben lenni. Nekünk ez nem unalmas, hiszen a képzeletünk és gondolataink képesek állandóan lekötni minket. Előfordul, hogy túl hosszasan bámulunk egy szó nélkül. Ilyenkor többen is hihetik, hogy valami bajunk van, pedig csak elmerengtünk valamin. Ez a csönd pedig csak akkor tud kínos lenni, ha tudjuk az ismeretlen társaságunkról, hogy nem ezekhez a szótlan pillanatokhoz van szokva.

Itt a nyár, rengeteg idő szabadult fel, amit végre, legtöbb esetben azzal tölthetünk el, amit mi szeretnénk, amikre suli mellett általában nem volt lehetőségünk. Mégis ilyenkor gyakran megeshet a bőség zavarában, hogy egy idő után nem is tudjuk mit kezdjünk ezzel a tengernyi szabadsággal. Pedig mikor lett volna ötlet, szabadidőnk nem maradt. Elhoztam nektek néhány tippet, amikkel remélem segíthetek, hogy ne haszontalanul és unalmasan teljen a nyár.

Mindenkinek vannak hobbijai, nektek is biztos van legalább egy, ha nem több. Ezt az elfoglaltságot bármikor előveheted, sőt ajánlatos fejlesztened is. Mi az, amivel a legtöbbet szeretsz foglalkozni? Írás, rajzolás, zenélés, játékok? Ne sajnáld az időd arra, hogy azzal foglalkozz végre, amivel egész tanévben a legjobban szerettél volna, csak nem jutott rá időd. Gyakorolj! Keress különböző technikákat, amikkel fejlesztheted magad! Biztosan nem vagy egyedül a hobbijaiddal, nézz utána olyan oldalaknak és facebook csoportoknak, amik hozzád hasonló érdeklődési körrel rendelkeznek. Az ilyen helyeken ismerkedhetsz is, sőt segítséget kaphatsz a kedvenc elfoglaltságaiddal kapcsolatban.

Az alkotó munka szép és jó, főleg ha fejlődsz vele és a jövőben is hasznát veszed majd. Ám hiába van nyár, ilyenkor pihenés közben is tanulhatunk új dolgokat. Vegyél elő néha egy könyvet, kapcsold be a tévét vagy keress rá a neten olyan témákra, amik mindig foglalkoztattak, csak lusta voltál utánuk nézni. Ha nincs is konkrét célod, regényekből vagy ismeretterjesztő könyvekből akkor is tanulhatsz és új dolgokat ismerhetsz meg. Miért ne próbálkoznál meg vele? Nincs veszíteni valód, ráadásul sokkal érdekesebb a tanulás, ha nem kötelező. A tévében is vannak olyan csatornák, amik első ránézésre unalmas témákkal foglalkoznak, mégis könnyen magukhoz láncolják a nézőket. Próbálkozz meg történelmi vagy szimplán ismeretterjesztő műsorokkal. Sokkal közelebb fogod magad érezni a 2. világháború történéseihez és könnyebben meg fogod érteni, ha videókat és képeket mutatnak róla és úgy magyarázzák el a lépéseket.

Vannak megszokott rutinjaink vagy érdeklődési köreink, stílusok, amiket szeretünk és már hozzájuk szoktunk. Néha nem árt kiszakadnunk a mindennapjainkból, illetve változtatnunk egy kicsit, új dolgokat kipróbálni. Eddig csak rock zenét hallgattál, mert azt érezted magadhoz a legközelebb? Hallgass valami mást! A kedvenc olvasmányaid mind romantikusak? Vegyél a kezedbe most valami újat! A lehetőségek kifogyhatatlanok és a hangsúly a máson van. Ráadásul ez a módszer segíthet abban is, hogy valaki más helyébe képzeld magad és megérthesd az ő nézőpontját. A folytonos gyűlölködés nem tesz jót. (Gondolok itt például a különböző stílusirányzatok képviselői között lévő feszült viszonyra.)

Néha egy új útvonal, egy új hely vagy egy átlagos séta is megteheti a hatását. Ilyenkor tanácsos a telefont is otthon hagyni, hogy ténylegesen tudj a környezetedre és annak szépségeire figyelni.

Akár van pénzed, akár nincs, egy kis munka sohasem árthat. Lehet, hogy fárasztó, utálod és bunkók a
főnökök, de mindenképpen fontos tapasztalatokkal gazdagodhatsz. Sok helyre keresnek diákmunkásokat, néha csak egy-két napos alkalmi munkára, na meg ott van az újabban bevezetett közösségi munka a legtöbb gimnazista örömére. Az, hogy valamit nem élvezel, még nem jelenti azt, hogy rossz! Nézz körül az interneten és a környékeden, hogy keresnek e valahová alkalmazottat! Ha szerencséd van, talán pont olyan munkalehetőséget kapsz el, ami jelenleg érdekel vagy a jövőbeli álomelfoglaltságod segítheti (nekem összejött). Amellett, hogy pénzt is kereshetsz, fontos tapasztalatokkal gazdagodhatsz, lehetnek ezek jók vagy rosszak is, a későbbiekben biztos hasznát fogod venni. Új embereket ismerhetsz meg és legalább egy kicsit beleláthatsz abba, hogy a szüleid mit tesznek a mindennapi megélhetésért.

Lehet, hogy nem a legbölcsebb elfoglaltság, de végső esetben utána lehet keresni internetes játékoknak, hiszen rengeteg van belőlük. Van jó néhány, amikhez ingyen hozzáférhetsz, letöltheted őket és hosszabb távra is elfoglaltságot nyújthatnak. Néhány példa erre a Honfoglaló, Leauge of Legends, Smite, Blade and Soul, OSU! esetleg a Csábításból jeles vagy a szeptemberben magyarul megjelenő Eldarya. Fejleszteni talán egyik sem fog téged, de ha néhány vidám percet szereznek neked, akkor már megérték.

A sorból a hagyományos társasjátékok sem lóghatnak ki. Igaz, hogyha nem tudod összecsődíteni a bandát, akkor ennek nem veszed nagy hasznát. De nem egy olyan társasjáték van már, ami több emberrel, felnőtt fejjel is élvezhető. Ilyen a Dixit vagy a Police. Mind a kettő megmozgatja az agyad és jó szórakozást nyújt. Ne feledkezzünk meg az örök klasszikusokról sem, a monopolyról és az UNOról.

Lehet, hogy az iskola miatt a történelem már unalmas, de hidd el, hogy megéri néha meglátogatni néhány múzeumot és közeli műemléket. Hogyha messzire utazni nincs is pénzed, a környékeden biztos van legalább egy-két olyan épület vagy szobor, amihez el tudsz sétálni vagy elég egy buszra felpattanni. Lehet, hogy nap nap után elmentél egy műemlék mellett mégsem tudod igazán, hogy kinek állították. A fővárosunkban is rengeteg múzeum van sok-sok témában. Ha mást nem, a Hősök Terét vagy a városligetet ingyen is be tudod járni. De ott van nem messze az Állatkert vagy a Terror Háza, amik nemcsak érdekesek, de sokat tanulhatunk belőlük. Testközelbe hozzák az élményt és a Terror Házát akkor is élvezni fogod, ha herótot kapsz az unalmas töri óráktól és sehogy sem megy a fejedbe az anyag, a dolgozatok pedig mindig nehezek. Ugyanez vonatkozik az állatkertre. A tanár órákon keresztül járathatja a száját a meleg mérsékelt övi állatvilágról, de ha élőben látod ezeket a lényeket, sokkal könnyebb megjegyezni őket.