Mint tudjátok, október elején meghirdettünk egy íróversenyt. Ez a februárival szemben most csak kreatív írásokra fókuszál, nem pedig blogokra.

Először is elnézést kérünk mindenkitől, hogy ilyen sokáig tartott ez a folyamat, csak Levivel úgy alakult, hogy november elején jutottunk oda, hogy akkor időt tudunk szakítani az írásokra.

Mint láthattátok a válasz-emailből, ketten szerveztük ezt, az írások véleményezését ketten csináltuk.

Ezt azért volt fontos, mert a líra kategóriában Levi, a prózában pedig én döntöttem. Szóóóóval. Egy kis összefoglaló.

Alapvetően azt hittem, kevesebb írás fog érkezni. Összesen 10 ember gondolta úgy, megpróbálja a versenyt. Nekik köszönjük szépen. De tényleg. Imádtam olvasni a novellákat.

Összességében mindegyik megállta a helyét. Természetesen lehetett érezni, hogy valaki magasabb szinten van, valaki pedig még csak most kezdi megízlelni a novellaírás rejtelmeit.

Kitartást és további sok szerencsét szeretnék kívánni mindenkinek! Nagy út áll még előttetek, mint nekünk is, itt az AH magazinnál. Sokszor újra és újra elolvasom a régi írásaimat. Egy pillanatig elgondolkodom, elkezdjem e kijavítani, de aztán úgy hagyom őket ahogy voltak. Csak úgy a nosztalgia kedvéért.

Viszont hogyha van egy jó történet, amiben látjátok a fantáziát, mindenképpen ki kell húzni a felesleges részeket.

De most az eredmények!

A többieknek pedig köszönjük szépen a jelentkezésüket!! 

Harmadik és negyedik tanácsom az lenne, hogy merj ötletelni, együtt másokkal!
A más logikával való találkozás a te gondolatmenetednek is új löketet adhat. Fontos az, hogy brainstorming alatt ne fikázzátok egymás ötletét, mert az csak gátolja a másikat. Gyűjtsétek össze a fejetekből kipattant ötleteket, és a végén szórjátok ki a feleslegeseket. Általában a kiscsoportos ötletelés hatásosabb szokott lenni, mert ha többen vagytok, a hangadók hamar átveszik az irányítást, a félénkebbek pedig hajlamosak hallgatni.Tudom, hogy sokak számára érzékeny téma más emberek előtt felszólalni és elmondani a saját véleményünket még akkor is, ha az a befutó ötlet, hiszen én is ilyen vagyok. Az általános iskolában és a középiskolában is ezért tartoztam én is mindig a csendes gyerekek közé, hiszen nem mertem megszólalni. Azonban az érettségim megszerezésével - miután a szóbelin is lesokkoltam, hogy mindenki engem figyel - megígértem magamnak, hogy mától másképp lesz, és ha van ötletem, azt igen is elfogom mondani, ami mellett egyszerre állok ki és engedek is belőle csoportos tevékenység esetén. Ehhez a tanácshoz még azt is hozzáfűzném, hogy ne elégedj meg az első megoldással. Lehet, hogy az első körös megoldás a jó, de leggyakrabban megéri időt és energiát áldozni arra, hogy továbbgondold a kérdést.

A következő két javaslatom az lenne, amiket akár össze is lehetne kapcsolni, mint az előző kettőt, hogy kezeld helyén mások véleményét és engedd el a negatív érzéseidet, gondolataidat, azok többet ártanak, mint hinnéd. Ha javító szándékú kritikát mondanak az ötletedre, ami logikusnak vagy használhatónak tűnik, esetleg úgy érzed, hogy előrébb viszi az ötletedet, akkor azt fogadd el. Ennek ellenére, mégse adj túlságosan mások véleményére, mert akkor lehúznak, és nem leszel képes saját, önálló gondolatokat teremteni. 

Végül, de nem utolsó sorban ne félj hibázni! Ha új utakon jársz, lehet el fogsz tévedni vagy csak éppen az út mellett fogsz haladni, azonban lehet ez is egy újabb lehetőség, nem pedig kudarc.