A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók

január 10, 2017

A Tünékeny illúziók című regény eredeti nyelvén 2010-ben került kiadásra, miután megszületett Mary Robinette Kowal ujjai között. A magyar fordításra 2013-ban került sor az I.P.C. könyvek jóvoltából. Az eredeti megjelenése évében jelölték a Nebula-díjra a legjobb regény kategóriában. 
A borítót Popovics Ferencnek köszönhetjük, aki az iStockphotot hívta hozzá segítségül. A kép kifejezetten finoman tükrözi a regény hangulatát és a szemünket is gyönyörködteti.

A regény 28 fejezetből áll, amiknek a rövidsége lehetővé teszi a könnyed haladást. Minden egyes fejezetet egy kreatív cím jelöl, aminek a jelentését gyakran csak a fejezet elolvasása után érthetünk meg (ez persze nem baj). Néha ezeken belül is találkozhatunk további tagolásokkal.
Kétség kívül nem csak a regény külső borítójára, de a belsejére is nagy igényt fordítottak és próbálták megragadni a hangulatát a fejezetcímek bekeretezésével. 

A történet a 19. században játszódik, egy alternatív Angliában, valahol a zöldellő mezőkön, ahol több kúria is elhelyezkedik, éppen csak annyira közel, hogy a különböző családok meglátogathassák egymást lóháton, vagy akár gyalog. A főszereplőnk Jane Ellsworth, aki a tipikus jótét lelket jeleníti meg előttünk. Karakterével már biztosan találkoztunk más történetekben is. 
Sajnos a lassan vénkisasszony Jane nincs tökéletes külsővel megáldva, ezzel szemben rendkívül tehetséges a zongorázásban, festésben és nem mellesleg a bűbájolásban. 
A húga, Melody pedig kivételes szépség, noha ő pedig nem valami tehetséges. A szereplők felfogása szerint pedig nem is kell annak lennie, hogyha a külsejével el tud bájolni mindenkit. 
Talán nem is kell megjegyeznem, hogy a történetbe nem egy férfi kontárkodik bele idővel...

Az ember sosem bízhat meg a regényírókban, Beth. Ők kedvük szerinti világokat teremtenek, amelyben őrült dolgokat műveltetnek a szereplőikkel.

A regény gyengén kezd, de a következő fejezetekben lassan és biztosan beindul a cselekmény. A történések fokozatosan sűrűsödnek, egészen izgalmassá fokozva a végső bonyodalmat. Sajnos ezután újra lelassul minden és a vége kissé összecsapott lesz.
Rengeteg, ártalmatlannak tűnő leírást kapunk Jane-ről, aki néha ezekkel a leírásokkal szembemegy, nem megfelelően cselekszik, ezzel hiteltelenné teszi az írónő szavait. 
A történet fő, átfogó szálait szépen vezeti fel, viszont, ami még lényegesebb lenne, az igazi szerelmi szál következetlen, kivetnivalót hagy maga után. S míg Melody és Jane külsejéről szép leírást kapunk, addig a körülöttük legyeskedő férfiakat alig van lehetőségünk elképzelni, leírás híján, Csak a magasságukat, esetleg a testalkatukat ismerhetjük meg jobban. 
Azt viszont az írónő javára kell írnunk, hogy az általa teremtett világ kellemes, nem borítja fel az általunk ismert 19. századi Angliáról alkotott képünket. Nagyon finoman és kifejezően tudja érzékeltetni a bűbájolás részleteit, érzékletes szóképeket és hasonlatokat használ. Persze a kevesebb néha több. Ez ebben a regényben is igaz, s miután hozzászokunk a stílushoz, átlendülünk a kezdeti lassúságon, már könnyedén haladhatunk az olvasással.
A finom, romantikus történetek kedvelőinek mindenképpen csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik Jane Austen után valami varázslatosabbra vágynak. 


Ti találkoztatok már Mary Robinette Kowal nevével? Mit gondoltok róla és a történeteiről?

Honfy Ágnes: Arany Birodalom

december 10, 2016

Az Arany Birodalom nem az egyetlen munkája Honfy Ágnesnek, aki 2004-ben kezdett írással foglalkozni. Ám írói karrierej a saját bevallása szerint előbb végetért minthogy elkezdődhetett volna. Ez már az eltelt évek számán is látszik, hiszen az Arany Birodalmat 2006-ban adta ki az Agenda kiadó.
A borító szemetgyönyörködtető, híven visszaadja a regény hangulatát.
Mind a 672 oldal hasznosan van kitöltve. A fejezetek elején általában a világ saját íróitól találhatunk szemelvényt, amik segítenek kicsit tájékozódni a világban és annak a berendezkedésében, befolyásolnak minket a helyes gondolatok és vélemények irányába. A fejezeteket csillagok tagojlák további részekre, megkönnyítve az olvasást és a szálak elválasztását.

   
,,Az arisztokraták ragaszkodtak ahhoz, hogy a számuk ne növekedjék drasztikusan, mivel ez azt jelentette volna, hogy újabb, esetleg erősebb ellenfeleket is oda kell engedniük a Birodalom húsos fazekához. Csakis egymás között házasodtak, még a köz- és kisnemességből sem emeltek maguk közé senkit."

A történet a mi világunk egy alternatív dimenziójában játszódik. Hasonló kontinensek, hasonló országok, hasonló felépítéssel és elhelyezkedéssel. A különbség, hogy a 15. század környékén, ahol a könyv szerint járunk, a dolgok egy éles kanyart vettek. A családok, birodalmak, egyház élén már nem a férfiak állnak többé, hanem a nők. Övék a hatalom, a döntés joga. A női író láttán gondolhatnánk, hogy egy feministával állunk szemben, de Honfy Ágnes ezt a rendszert nem a saját perverz vágyainak kielégítésére hozta létre. Hiszen majdnem az egész könyv arról szól, hogy hogyan próbálják megdönteni ezt a rendszert. Fantasztikusan jelenik meg az arany középút ideája, ahogy egyik szélsőséget sem részesítik előnyben. Ezentúl azt is jól kifejezi, hogy az ekkora mértékű elhajlásnak már nem lehet szép szavakkal véget vetni és idő kell ahhoz, hogy minden rendeződjön. 


A főkarakter, Eril útját és jellemfejlődését E/3 történetmesélésben követhetjük végig. Egy-két másik szereplő miatt szakadunk csak el tőle néha, és rajtuk kívül mások jelenébe ritkán nyerünk bepillantást. Éppen csak annyi információt kapunk a többi szereplőről, amennyit máshogy nem kaphattunk volna meg. Mivel Eril átszeli a Birodalmat, a kontinenseket, nem csak a térbeli helyzetét változtatja, hanem idővel a személyisége is fejlődik. Ez olyan finoman van megoldva, hogy szinte észre sem vesszük, csak amikor a regény vége felé kezdünk érni. Ott van egy pillanat, amikor megjelenik másodjára, illetve harmadjára az egyetlen enyhén természetfeletti vonulat és láthatjuk, ahogy Eril hozzáállása változik. 

Rengeteg karaktert felvonultat előttünk az írónő, de szerencsére nem egyszerre. A főszál mellett elvesző mellékszereplők neveit előfordul, hogy elfelejtjük, de jó asszociációs képességgel könnyen visszatérhetünk elmében és lélekben az Arany Birodalom világába, ilyenkor nem kell sok, hogy rájöjjünk, melyik név melyik szereplőt takarja hála a megfelelő szövegkörnyezetnek.

Nem csak bonyolult emberek közötti szövevényes kapcsolatokról van szó, hanem birodalmak, országok viszonyáról is. Ám mind a kettő fele ugyanolyan komplikált a regénynek. Az írónő elég jól felépítette az alap helyzetet, a konfliktust, a megoldásokat, látszik, hogy egy értelmes ember áll a történet mögött. Sajnos néhány szituáció nem világos mindig. Mivel a legtöbb esetben nem ismerjük meg az egész tervet, hanem csak szeleteket kapunk belőle, hogy mi is néhány karakterrel együtt izgulhassunk a végkimenetelen, néha belezavarodhatunk a dolgok mikéntjébe. A regény végére már annyi csapat harcol egymás ellen, megy jobbra-balra, hogy már csak olvasunk, de fel nem fogjuk, hogy ki mit miért csinál. 

Összefoglalva az Arany Birodalom, ha nem is tökéletes, sokkal jobb annál, hogy íróját csak úgy besöpörjük a szőnyeg alá. A történet zseniális, a felállított világ érdekes és megvan a saját hangulata. A karakterek nem rosszak, habár nem is kiemelkedően egyediek (ami persze nem gond). A fantasy-rajongóknak mindenképpen csak ajánlani tudom, akkor is, ha nincsenek benne sárkányok.

Zeneajánló: Celtic Woman

november 25, 2016
Néha jól esik egy kis hagyományos zenét hallgatni, amiben még a rendes, instrumentális hangszereké a főszerep, nem pedig egy CD-t bedaráló turmixgépé. Nem is beszélve arról, hogyha ez a zene leginkább az elvarázsolt erdőkre és azok tündéreire emlékeztetnek minket.
Bizonyára kevesen szerettek olyan albumokat hallgatni, amiken nem igazán értitek a szöveget, vagy szokatlan a hangzása, szóval, ami nem angolul van. Most tudok ajánlani egy köztes megoldást, a Celtic Womant. Ez egy ír nőkből álló együttes, akik először 2004-ben iálltak össze egy ír show-ra, a Riverdance-re. Rá egy évre megjelent az első albumuk, s utána még több jött ki, aminek bizonyára sokan örülünk.
Ez nem csoda, hiszen mind a négy énekesnek gyönyörű a hangja és a hozzájuk társuló zene természetes hatást nyújt. Néha angolul, néha írül eresztik ki a hangjukat, amitől olyan érzésünk lesz, mintha egy fantasyba csöppentünk volna. Ráadásul az ír nyelv nagyon szép, ám nem egyszerű. Néhányszor rá lehet csodálkozni a címre és arra, hogy a dalban mennyire máshogyan ejtik, mint ahogy az le van írva.
A YouTube csatornájukat ide kattintva leshetitek meg. Lentebb opedig beágyaztam az eddigi egyetlen videóklipjüket, egyelőre ugyanis csak a fellépéseikről vannak videóik. Úgyis a hangjuk miatt nyitjuk meg a videókat nem a szépségük miatt, igaz? ☺



A Warcraft eredete és Sargeras árulása

by november 17, 2016
A Warcraft eredete ködös. Néhányan azt mondják, egy aprócska létforma hozta létre, míg mások úgy tartják, hogy egy kozmikus robbanás miatt született meg. Amit biztosan tudunk, hogy a titánok emelkedtek ki ebből a katasztrófából. A küldetésük az volt, hogy rendbe tegyék az Univerzumot. A titánok vezére a Pantheon. Egy bajnok a Pantheonból, Sargeras felvette a harcot a káosz ellen, bezárva azokat, akik a missziójuk ellen fordultak. 



A küzdelem során a hős bajnok annyi gonoszsággal és ellenállásal találta magát szembe,  hogy kételkedni kezdett a céljukban. Ha a rend és a szabályosság volt elrendeltetve, miért harcolt így a Mindenség? Sargeras próbált beszélni kétségeiről a vezetőség többi tagjával, de nem tudtak semmi tenni a bajnok érdekében. Szépen lassan úrrá lett az elméjén a fájdalom, a kétségbeesés és a kételkedés, ezért átváltozott egy óriási, lángoló káosz-lénnyé. Hátrahagyván a Pantheont, kiszabadította a gonoszt, és az ő általa bebörtönzött ellenállókat, és létrehozta a Lángoló Légiót (Burning legion).



 Céljuk az volt, hogy fegyvert fogjanak a titánok ellen, és elpusztítsák mindazt, amit valaha meg akartak alkotni. A Titánok figyelmen kívül hagyták Sargeras gonosz céloktól vezérelt toborzásait, és csak bolygóról bolygóra haladva formálták a Mindenséget, míg eljutottak Azerothra. A bolygón káosz uralkodott, az elemek akaratuk ellenére háborúskodtak egymással. A sötét erőkkel uralkodó Ősi Istenek (Old Gods) szolgáivá tették őket. A Pantheon és az ő teremtményeik harcoltak az Istenekkel, és bár nehéz csatározások után, de a Titánok győzedelmeskedtek.



 Az Isteneket foglyul ejtették, és folytatták a munkájukat, hogy szabályozzák Azeroth földjeit. Egyedül nem bírtak volna a feladattal, ezért Óriásokat is teremtettek, akik segítették őket a rend elhozatalában. Mikor küldetésük véget ért, egy esélyt adtak a lényeknek hogy növekedjenek, fejlődjenek és éljenek. 


Ennyit változtak a Trónok harca szereplői

by november 04, 2016
Mindenki változik az évek alatt, de te jó ég, hogy ők mennyit fejlődtek. 



1. Arya Stark













Ki emlékszik arra az Aryara, aki csak álmodozott arról, hogy valaha igazi kard forgató lesz, akárcsak az apja? 
A kislány lassan erős nővé cseperedett, és az ártatlan gyermekből egy vérszomjas farkas lett, ha szabad így fogalmaznom. Imádom Aryat, de remélem megtalálja a békéjét, amilyen hamar csak lehet, hála az égnek jó úton halas, hogy megkaphassa azt.








2. Sansa Stark


Ő lehet az egyik olyan szereplő aki hatalmas jellem fejlődésen ment keresztül. Emlékezzünk kicsit vissza az első évadra, milyen is volt Sansa? Igen, jól mondjátok, egy idegesítő, picsogó, Joffrey imádó. De az évek őt is megmunkálták nem csak, hogy megkomolyodott, és már fele annyira sem naiv mint volt, de még az Észak úrnője cimet is megszerezte magának.














3. Jon Snow







Fattyúból Észak őrzője nem kis haladás ugye?
Ohm és  még mennyit fog ő fejlődni, hiszen most, hogy végre kiderült a nagy titok ezer meg ezer lehetősége lesz Jonnak. 









4. Tyrion Lannister

Ahogy a mondás tartja, két ember van a világon: Aki szereti Tyriont, és aki nem nézi a Trónok Harcát.
Az évadok alatt az egyszerű iszákosból, fontos iszákossá változott, igaz, nagy árat fizetett azért, hogy most ott legyen ahol van, de megérte.













5. Cersei Lannister



Személy szerint ki nem állhatom őt, de azért nem kívánom a halálát, hiszen akkor mégis kinek az intrikái lepnék be az egész showt?
Be kell vallanom, hogy igen, borzasztóan sok fájdalmas dolgot élt át, és a legtöbb dolgot amit tett a gyermekeiért tette, de azért mégsem tudok mindent megbocsájtani neki, csak mert anya.
A sorozat folyamán boldogtalan királynéból, özvegy, özvegyből, régens, régensből, pedig királynő lett, és bizony ő is sokat fizetett ezért. Kíváncsi vagyok mi lesz vele a 7. évadban, most, hogy semmije sem maradt, mire építi majd az életét?

(Ez a fanyar arc megmaradt mindvégig)


6. Daenerys Targaryen


Naiv és ártatlan lányból, Khaleesi, Sárkányok anyja, A bilincsek leverője, és Mindenki királynője, soroljam tovább?
Ő az a nő, aki megoldotta férfi nélkül, igen tisztában vagyok vele, hogy vannak férfi tanácsosai, de ha belegondolunk, azt amit elért, azt egyedül hozta létre magának, és emiatt nagyon büszke vagyok rá. A semmiből épített fel egy egész hadsereget, sőt családot, remélem ő is megtalálja a boldogságot végre, mert bizony ráfér.








Sziasztok!

Emmi Iäranta: A teamesternő könyve

augusztus 29, 2016
A teamesternő könyve (Teemestarin kirja) című regényt Emmi Itäranta, finn írónő írta. A regény több díjat is nyert, az elolvasása után ezen nem csodálkozom. 2011-ben a kész regény megnyerte a helsinki Teos kiadó irodalmi értékű sci-fik és fantasykszámára kiírt pályázatát. A következő évben, 2012-ben jelent meg finn nyelven, majd 2014-ben egyidőben jelent meg az USA-ban, Angliában és Ausztráliában. Nálunk 2015-ben adta ki a Metropolis Media Group.
Először ejtenék pár szót a borítóról, ami részben Burger István, (nagyobb) részben pedig Jonathan Roméo munkája. Nagyon szép, nekem legalábbis megfogta a szemem, mégse tükrözi a regény eredeti hangulatát. A regényben a legtöbb mai modern eszköz már nem létezik és a goggles, mint steampunk elem sem lelhető fel benne. Másfelől a főszereplő akármennyire elszánt egyszer sem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen arckifejezése van, mint a nőnek a borítón.
Tizenkilenc fejezetből, plusz egy epilógusból és prológusból áll, amit három számozott részre bontottak, mindegyikhez egy-egy képzeletbeli idézetet fűztek mottóként, forrásként Vei Vulung: A tea útja-t jelölték meg. A fejezeteken belül még vannak a történéseknek megfelelő tagolások.
,,Csak az marad fenn, ami változik"
A történet a jövőben játszódik, a mai Finnország területén a Skandináv Unióban. Itäranta az egyik legnépszerűbb környezeti problémát ragadta meg és állította a középpontba, miszerint a Föld vízkészlete igenis véges. A jövőben az átlag emberek tisztított tengervizet isznak, a ki nem apadt folyókat pedig szigorúan őrzik. Minden háztartás megszabott vízmennyiséget kaphat, aminek nincs is jó íze, hiszen tengervíz.
A főszereplőnk Noria Kaitio, fiatal lány, akire már a regény elején nagy titkot bíznak. Apja az idő múlásával a kínai teakészítés és szertartás titkait, etikettjét, majd egy napon egy katonaság által nem ismert forrás titkát is a lányára bízza. A történetet az írónő Noira szempontjából mutatja be, a végén az is kiderül, hogy miért. Próbatételek elé állítja a lányt, akinek becsületessége rendületlen marad és igazi hibát talán csak egyszer ejt az egész regény alatt. Az első igazi próba, amikor Noriát elhagyja az édesanyja. Jobb élet reményében utazik el, hiszen kapott egy fantasztikus állást egy távoli városban. A fiatal lánynak döntenie kell, hogy apjával marad e vagy a könnyebb utat választja az anyja oldalán. Noria a teamesterség mellett dönt, az apjával marad és noha nem hibátlanul, de átmegy a vizsgán. Nem sokára az apja meghal, Noria egyedül marad a házban, de legjobb barátja, Sanja támogatja őt. Együtt fedeznek fel egy CD lejátszót, amivel meghallgatnak egy régi lemezt. Titkok hatalmas sora tárja fel magát, fokozva Noria és az olvasó kíváncsiságát, ám az igazi titok, ami mindenkit érdekel, nem tárul fel az olvasó előtt, de nem is érezzük ennek szükségét. Egyre nehezebb megélni, a lakosok kevesebb, szennyezett vizet kapnak, végül Noria titka is kiderül a forrásról. Az egész falut próbálja ellátni vízzel a regény vége felé. Növekszik a feszültség, ahogy az ember várja, mikor bélyegzi a katonaság Noriát is vízbűnösnek, aminek a vége mindig halál. Eleinte cinikusan álltam hozzá ehhez a könyvhöz, mivel féltem, hogy a sci-fi műfaji megjelölés csak egy álca egy szerelmi regénynek, hiszen nem egyszer találkoztam már olyan regénnyel, amit a science-fictionök között találtam és nem volt több egy gyenge szerelmi sztorinál. Ami mégis megfogott ebben a regényben, az a tea volt. Nem harcias, mégis határozott, fenséges, ahogy a főszereplő sem karddal harcol. Szerelmi szál egyáltalán nincsen benne, de nem i kell, hogy legyen, anélkül is közel tökéletes volt. Az egyetlen dolog, ami zavaró lehet, az a sok külföldi név, amit kiejteni és megjegyezni is nehezebben tudunk. Én például a könyv feléig azt hittem, hogy Sanja fiú, amíg leírást nem kaptunk a szoknyájáról. A fenyegető, kellemetlen légkör végigkíséri az egész könyvet. Sok elmélkedést olvashatunk a víz és a halál kapcsolatáról, s ezek nem egyszer ismétlésre is kerülnek, hogy ne felejtsük el az élet jelentőségét és a víz hatalmát. Néhol egy kis keleties beütése is van a regénynek a teamesterség miatt.
Itäranta mindent mesterien ír le, egyszer sem zavarodunk bele a történesekbe vagy a helyszínekbe. Pont annyi leírást kapunk, amennyi kell, nem terjengős a fogalmazása, ennek ellenére tisztán érthető minden. Van, amit nem szükséges kifejteni, noha nem tudunk róla semmit, mégsem érezzük hiányát a leírásnak. Néhol kapunk kihagyásokat, vagy egy hosszan eltelt idő összefoglalását. Minden szó és mondat tökéletesen tükrözi a Noria és a falu hangulatát, könnyedén tudunk vele azonosulni, sőt meg is kedvelhetjük őt. A többi szereplő nem tökéletes, ahogy a valóságban sem lehet az senki. Egyszerre vethetjük meg és érezhetünk együtt a falu többi lakójával, hiszen viselkedésük emberséges. A könyv vége felé a hangulat egyre nyomottabb és komorabb, Noria egyedül marad kétségek közt gyötrődve, viszont továbbra is harcol, a titokért, amit nem festek fel előttünk. Teleírja a saját teamester könyvét, hogy ezzel is továbbadhassa az igazságot a jövőnek. A regény vége egy E/3-ban írt epilógussal zárul. Noria sorsát nem tudjuk meg, de a leírásból sejthető, mi történt vele. Állítólag már készül a folytatás, de még így sem érzem ennek szükségét, mivel a regény önmagában is értékelhető és élvezhető. Összességében egy remekül, finoman kidolgozott történetet olvashatunk, ahol nem egyszer kapunk érzelmi bombát és az sem hátrány, hogy Itärantanak sikerül elgondolkodtatnia az olvasót.
,,A kör csak saját formáját ismeri.
Ha kérded, hol kezdődik vagy végződik,
hallgat, s csak forog tovább."

Dörnyei Kálmán: Az Arató Halál

augusztus 17, 2016
Dörnyei Kálmánt már ismerhetjük régről is, hiszen nem Az Arató Halál az első munkája. Sőt, Dörnyei 1993-ban kezdte meg írói karrierjét egy fantasy novellával. Onnantól kezdve majdnem évenként piacra dobott valami újat, mígnem 2016-ban kiadta Az Arató Halál című fantasy regényt a Főnix Könyvműhely segítségével.
A borító egyáltalán nem illik a regény hangulatához, hiába mutatja be rajta a fontosabb szereplőket. Mégis a rajzolása olyan, mintha egy gyerekmesében lennék, annak ellenére, hogy a könyv hátulján fel is van tüntetve a 17+-os karika. Itt hatványozottan igaz, a ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján nevezetű mondás, még ha nem is képletesen értem.
A könyv két nagy részre van felosztva, mind a kettő címmel van ellátva. Az első részben 14, míg a másodikban 12 fejezetet olvashatunk, mindegyiknek saját címe van. Ezeken a fejezeteken belül is vannak tagolások. A könyv elején egy térképet találunk, ami a későbbiekben fontos lehet, hiszen főszereplőnk nem kis utat jár be, mivel több mint két hetet ölel fel a regény a történet szempontjából és igen kevésszer van csak megállás. Rögtön a másik oldalon egy fantázia idézetet találhatunk egy képzeletbeli, történelmi személytől.
,, Gyerekkoromban rettegtem a szörnyektől. Most már tudom, hogy a legfélelmetesebb szörnyeteg bennem rejtőzik."
A történet egy képzeletbeli világban játszódik, ami magába foglalja a lehető legtöbb fantázia-terméket, újakat és klasszikusokat egyaránt. Néhány lényről, amik felbukkannak benne, már bizonyára hallottunk, részben ezért nem kell az írónak állandóan elmagyaráznia, amit csak leír. Másfelől mindent akkora természetességgel mesél el, hogy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy mi hogyan működik, hiszen Radan világában járunk. A számunkra szükséges információk idővel úgyis kiderülnek.
A történetet E/3-mas módban meséli el az író, de leginkább Arawn, egy fiatal inspektor néhány hetét követhetjük figyelemmel. Arawn a Fekete Egyet szolgálja, a Halálistent, s a története egy feladattal indul, amit az egyházában betöltött pozíciója miatt muszáj elvégeznie. Egy kolostorban történt halálesetet és néhány gyanús történést kell felgöngyölítenie, ami már önmagában elég táptalaj egy történetnek. Azonban sem az inspektor, sem az olvasó nem sejti, hogy a történések milyen következményeket vonnak maguk után, pedig milyen ártatlanul indult a történet. Legalábbis az elkövetkezendő történésekhez képest ártatlanul. Ezek után több hetes fáradhatatlan hajszát követhetünk végig, ahol sem a szereplők, sem az olvasó nem ücsöröghet nyugodtan, egyetlen pillanatra sem enyhül a feszültség.
Hiába fantasyról beszélünk, mind a szereplők, mind a reakciók borzasztóan reálisak. Egyik karakter sincs túlidealizálva (kivéve a szerelem tárgyát), mindegyiknek megvannak a maguk jellemvonásaik, amik olyanná teszik őket, amilyenek. Az E/3 megint nem okoz csalódás, az összes szereplőt el tudjuk képzelni, akkor is, hogyha nem kapunk róluk részletes leírást, illetve nem töltünk el velük több napot.
Dörnyei Kálmán képes úgy használni a szavakat, hogy gyönyörűen tudja elénk festeni a tájat. Egyáltalán nem ébredhetnek bennünk kétségek a látvány vagy a történések kapcsán. Minden úgy van, ahogy lennie kell és semmi sem lóg ki a képből, vagy rontja le az összhatást.
Egyedül a szerelem érzése és tárgya marad hibátlan, olyan tiszta, ahogy azt egy romantikus regényben sem láthatjuk. Itt is felmerülnek félreértések és a szerelmi háromszög, mégsem érezzük magunkat egy Alkonyatban, ahol képtelenek vagyunk lapozni a könyvből csöpögő nyáltól. A gyengéd érzelmek tisztességes mértékben merülnek fel, a reakciók is teljesen hihetőek ezzel kapcsolatban.

Több részletes csatajelenetet is kapunk a regénytől, hihetetlen mennyiségű a vérontás, de nem csak ezek azok a részek, amik miatt a regényre rácuppantották a 17+-os karikát. Többször testi kontaktus is előfordul, habár a harcokhoz képest elenyésző számban.
A könyv vége felé több fordulatot is kapunk, amik lehetnek meglepőek, de elenyészőek is (néhol már maga a főszereplő sem törődik azzal, hogy meglepődjön).
Minden spoilert mellőzve, a regény vége kicsit összecsapottnak tűnik, pedig a lezárás (a VÉGE felirat ellenére is) azt az érzést adja, hogy a történetnek még koránt sincs vége. (Engem személy szerint rettentően kiakasztott.)
Összefoglalva Az Arató Halál sokkal több egy átlagos fantasy történetnél, amikben harcolnak az emberek, aztán vagy nyernek vagy nem. Itt a természetfeletti erők is szemben állnak a halandókkal és fordítva, egymást támogatják vagy üldözik. Dörnyei Kálmán új fogalmat adott az Isten szónak.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, de csak saját felelősségre. Hogyha tesze-tosza történetekhez vagyunk hozzászokva, akkor készüljünk fel, mert ez a maga érzelemmentességével nagyon megrázó lesz.

Steve Feasey - A szunnyadó vadállat

by július 26, 2016
Vérengző vadállat vagy egy kedves srác?
Trey eddig úgy tudta, ő egy teljesen átlagos tizenéves srác. Tévedett. Egy különös reggelen felbukkan egy titokzatos idegen, akinek a szemében őrjítő láng ég, a bőre pedig nem bírja a napfényt. Trey pedig, mielőtt felocsúdhatna, a nevelőotthon helyett egy luxuslakásban találja magát, furcsa lakótársakkal körülvéve, egy háború kellős közepén, amit alvilági lények, vámpírok, démonok, dzsinnek és mágusok vívnak egymással. Előtte pedig feltárul egy titok, ami eddig mélyen szunnyadt benne, de most hatalmas ordítással a felszínre tör…
 A Vérfarkaskölyök című könyvsorozat első két részét tavaly szülinapomra kaptam meg a rokonaimtól, de az érettségi miatt sajnos hanyagolnom kellett mindenfajta egyéb könyvet, ami nem a magyar emelthez szükséges. Őszintén megvallva, nem nagyon fogott meg az ismertetője. A vérfarkas, a nevelőotthonból luxuslakásba kerülés nem nagyon fért meg nekem egy helyen. Viszont úgy voltam vele, hogy ajándék volt, illik elolvasni, hiszen kérdezősködnek majd, hogyan is tetszett.
Mindenképpen kellemes csalódás volt. Mivel ez egy bevezető könyv, kicsit vontatottan indulnak benne a dolgok és a történet közepéig nem nagyon történik benne semmi. A főszereplő, Trey elkerül az otthonául szolgáló helyről, egy titokzatos, Lucien névre hallgató férfi által, majd egy Londoni luxuslakásba szállítja, ami majd a fiú otthonául fog szolgálni. Megmentője hamarosan közli vele, hogy Trey tulajdonképpen vérfarkas és egy jóslat miatt, Lucien gonosz bátyja, vadászik rá.


Főszereplőnk tizennégy éves, ennek ellenére én nem úgy éreztem, mintha egy fiatal gyermek lenne. Kifejezetten idősebbnek képzeltem el magamban és ezt az is erősítette, mikor Trey vérfarkassá változott. A gondolkodásmódja és a tettei, koncentrációja nekem kifejezetten érett karaktert sugalltak.
Egyik legkedveltebb karakteremmé Tom vállt, Lucien jobbkeze. Egyszerű ember, aki az életével tartozik főnökének. Erős, ijesztő fickó jellemét tudhatjuk neki, mégis szerintem elég kedves pasas, aki állandóan teát főz és imádja a fegyvereket. Velük él még Alexa, Lucien tizenhat éves lánya, aki félig vámpír, félig  pedig boszorkány. Mivel nem kapott hosszabb idejű szerepet, mint az eddig felsoroltak, nem nagyon tudok róla véleményt formálni. Az összekovácsolódáshoz kétségtelenül nélkülözhetetlen karakter volt, de ennyi. Kutatásaival és vásárlási mániájával eddig nem nagyon fogott meg, bár lehet a későbbi részekben máshogy fogok vélekedni. Főleg ha a sejtésem beigazolódik és lesz valami Trey és közte. Ki tudja.
Mindenképpen azt mondanám ez egy könnyű olvasmány, amit egy nyári napon simán el lehet olvasni. Mint említettem az eleje kissé vontatott, viszont mikor megtörténik a baj, olvastatja magát a könyv. A sok túlvilági lény, ilyen például az óriáspókok vagy a köpődzsinn - aki rejtelmesen eltűnik - számomra mind érdekesnek tűnt és folyamatosan vártam az újabb és újabb lények felbukkanását. Remélem a további részekben, még ha idegennyelven is kell őket elolvasnom, megismerek közülük még jó párat.
Ami miatt kicsit nehéz volt beleképzelnem magam egy-két esetben a könyv világába az amiatt volt, hogy az író nem kalauzolt át minket egy teljesen más világba, hanem végig a való világban játszódott a történet. Kompletten végigkísérhetjük a vérfarkas dühét a metróaluljáróban vagy éppenséggel egy hotel belsejében, illetve előtte, ami zsúfoltságig van tömve emberekkel. Amit pedig végképp furcsálltam, hogy ez, a könyvben szereplő embereknek nem is tűnt fel. Oké, hogy a különböző varázslényeket nem látják mert emberi alakot vesznek fel, de hogy egy baromi nagy likantróf nem tűnik fel nekik, számomra érthetetlen. Legalább egy ember megrökönyödése ott lehetett volna és nem dohogtam volna olvasás közben.
Összességében nagyobb bajom nem volt a könyvvel, egyáltalán nem bántam meg hogy elolvastam, attól függetlenül, hogy a történet nem kiemelkedő. Sorozatindítónak azt mondom, teljesen rendben van. Aki szereti a vérfarkasokkal, vámpírokkal és különböző varázslényekkel alkotott könyvet, kortól függetlenül, azoknak mindenképpen ajánlom. Nem hiszem,  hogy nagy csalódás fogja érni.


Író: Steve Feasey
Cím: A szunnyadó vadállat
Sorozat neve: Vérfarkaskölyök
Eredeti cím: Discover the Beast Within
ISBN: 9789636295158
Eredeti megjelenés éve: 2009
Magyar megjelenés éve: 2010
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Brandon Sanderson: Acélszív

július 05, 2016
Az Acélszív című regény Brandon Sanderson ujjai nyomán született. Az írónak nem ez az első műve, már elnyerte az én és mások elismerését is a Ködszerzet című sorozatával. Az Acélszív 2013-ban jelent meg először, majd 2014-ben magyarul is kiadta a Delta Vision Kft. Könyveit több mint huszonöt nyelvre fordították le, művei a bestsellerek élén állnak világszerte.
A borító Mike Bryan munkáját dicséri és noha nem túl szemet gyönyörködtető, mégis hű a történethez, hiszen visszaadja az író által felvázolt világot.
A regény négy nagy részre van bontva, összességében pedig 41 fejezetből áll. A fejezetek nem túl hosszúak, így könnyen lehet velük haladni.
A történet alapja egy manapság elég közhelyessé vált téma, amit már jól ismerhetünk, ha máshonnan nem is, a Marvel világából. Ám Sandersonnak még ezt a klisét is izgalmassá és újjá varázsolnia. A történet a jövőben játszódik, ahol az Idolok vették át a hatalmat, olyan emberszerű lények, akik valami oknál fogva különféle erőkkel rendelkeznek. Chicago városát is egy ilyen hatalmas Idol uralja, Acélszív. Az elnevezése nem véletlen, nem (csak) a szíve keménységére utal, hanem egyik képességére is, miszerint képes acéllá változtatni bármilyen élettelen dolgot maga körül. Chicago is csupa fém, az élet tíz év múlva ebben a világban teljesen felborul és mindenki az életéért küzd. Az Idolokkal csupán a Leszámolók mernek szembeszállni, ők az átlagemberek egy kisebb csoportja.
A történetet David Charleston szemszögéből ismerjük meg. Az E/1 szemszögnek sok előnye és hátránya is van, amiket nem nehéz felismerni, tekintve, hogy a Ködszerzet sorozat végig E/3-ban számol be az eseményekről és a világról. Az E/3-as nézőpont segít mindenre jobban rálátni, komolyabban tudjuk venni a történéseket és mindenkit sokkal jobban megismerhetünk. Viszont az E/1-ben ténylegesen valaki szemszögéből, szinte élesben történik minden. A főszereplőt ismerjük meg a legjobban, a belső gondolatait, érzéseit és így nő a szívünkhöz leginkább. E/3-ban az író a megfelelő szavakkal és mondatformálással azt tud elhitetni velünk, amit csak akar, E/1-ben ezt talán egyszerűbb megoldani, mivel csak azt tudjuk, amit a főszereplő, ez esetben Dave.
Egy idősebb tinédzserről van szó, aki ebben a kietlen világban is szórakoztató tud lenni. Miatta nem is lehet olyan komolyan venni a történéseket, annak ellenére, hogy emberek halhatnak meg, sőt halnak meg. Különös ellentétben van így a környező világ és a fiú belseje. Állandó traktálást kapunk félresikerült metaforákból és hasonlatokból, sokat mosolyoghatunk rajta.
Az E/1-es mód miatt a többi karaktert nem ismerhetjük meg annyira, sok minden rejtve marad David, illetve az olvasó előtt. De hiába hinnénk azt, hogy ez néha a történet rovására mehet, még sincs így és nem is baj, hogyha néhány indokolatlan részlet a homályban marad.
A "tudományos" magyarázatok beleillenek a szövegkörnyezetbe, nem kérdőjelezzük meg, hogy egyes szerkezetek tényleg úgy működnek-e, ahogy az le van írva. Ezzel szemben viszont irracionális néhány Idol képessége és az is, hogy egyetlen magyarázatot sem kapunk azok működésére, hiába nem tudják az emberek sem a magyarázatot. A regény elején például felbukkan egy Idol, akinek a különleges képessége, hogy a pisztolya tölténytárából sohasem fogynak ki a golyók. Elképzelni nem tudom, hogy ez akármilyen módon hogyan lenne megvalósítható.
A karakterek kicsit talán felszínesnek tűnhetnek, mivel a fentebb említett E/1 miatt nem tudjuk olyan mélyen megismerni őket és a múltjukat. Mégis így kívülállóként jól kidolgozottnak tűnnek, mindegyik egy-egy jellem, nem mosódnak egybe hasonlóságok miatt. Van mókás és van véresen komoly karakter is.
A regény folytatása a Tűzlény, abban a kötetben talán többet meg fogunk tudni a karakterek múltjáról.
A helyszínek, cselekmények nincsenek túl hosszan kifejtve, a terjengősség így nem vonja el a figyelmünk a tényleges történésekről. Laza stílusa miatt könnyen lehet vele haladni, könnyed olvasmánynak mondanám. Habár a vége felé minden eléggé komolyra fordul, ami szerintem zseniális fordulatokat is tartalmaz, de azokhoz ez a könnyed kifejtés nem ad elég táptalajt.
Mindenesetre Brandon Sanderson ebben a regényében is bizonyítékul adta határtalan fantáziáját, amit szerintem sürgősen ki kell használni, amíg lehet. Az Acélszív című regényt, akármilyen nyomasztó lehet is a világa, mindenképpen csak ajánlani tudom!

Book haul

by szeptember 20, 2015
A Könyvmolyképző kiadónál szereztem be Sebastian Fitzek: Ámokjáték című könyvét. Őszintén megvallva még nem olvastam, de a borítója rettentően tetszik. A sötét árnyalatoknak köszönhetően kitalálhatjuk, hogy nem egy vidám sztoriról lesz szó, illetve az adótorony, Ira munkásságára utal. Engem a fullszövege teljesen megfogott, főleg, hogy ritkán olvasok nekem tetsző pszicho-thrillert.

Író: Sebastian Fitzek
Eredeti cím: Amok spiel
Fordította: Szakál Gertrúd
ISBN: 9789632453651
Megjelenés: 2011
Oldalak száma: 383
Ára: 2999 FT

The Flash sorozatajánló

by március 22, 2015
A Flash Amerikában, a DC Comics képregényeiben kelt életre. Legelőször 1940 januárjában a Comics #1-ben jelent meg Gardner Fox és Harry Lampert keze munkájaként és hamar be is lopta magát a köztudatba, így az USA-ban ma már a legismertebb képregényhősként emlegetik. 
Barry Allan legelőször az Arrow (A zöld íjász) második évadának a végén tűnt fel. Aki ismeri a sorozatot az tudja miről beszélek ha azt mondom Grant Gustin, mély benyomást tett a nézőkre és úgy látszik a készítőkre is, hiszen nem volt kérdés ezek után, hogy hamarosan a CW képernyőjén ismét megpillanthatjuk, immár a saját sorozatában. Hogy miért varázsolja el azt a sok embert, a jelenleg még az első évadánál tartó The Flash?

Interjú Osvald Zsófival

by március 04, 2015
Zsófit eléggé régóta ismerem, a kisebb novelláit már évek óta olvasom, így mikor megláttam, hogy a blogspoton publikálja műveit, gondoltam felkérem őt egy interjúra, hogy bemutassam nektek ki is ő és miért tartom őt érdemesnek arra, hogy ti is nyomon kövessétek az ő munkásságát.



"Egyik iskolatársam felajánlotta, hogy szívesen felolvasná valamelyik történetemet az osztályom előtt. Nehézkesen, de végül beleegyeztem a dologba, viszont saját kérésemre ez úgy történt, hogy egyik hallgató sem tudott a szösszenet írójának kilétéről."


Részlet az interjúból

KRITIKA - I'm Goddess

by január 30, 2015
I'm Goddess
Az igen 'hosszú kritikus pályafutásom során' azt kell hogy mondjam talán ez a legjobb fanfiction amit olvastam. A Marvel világot egyszerűen imádom, mind a képregényeket, amikből ihletet merítenek és megfilmesítenek, mind a magukat, a filmeket. Te meg fogtad és a saját ötletedet belevegyítve létrehoztál egy olyan sztorit, amit szintén el tudok képzelni a tévévásznon. Minden elismerésem a tiéd, az egyáltalán nem sablonos, hihetetlenül kreatív választásért!

Jennifer Armentrout: Origin

by január 01, 2015
A fullszöveg spoileres!


Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt. Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel. Katy számára csak a túlélés marad.Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek? Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?

Isaac Marion - Eleven testek

by december 22, 2014
Tudom, hogy egy könyvértékelést ígértem, de a napokban megnéztem az Eleven testeket és egyszerűen annyira megragadott a története, lényege, hogy muszáj voltam félretenni a könyveket és erről írni pár sort. Remélem nektek is felkelti az érdeklődéseteket ez a téma és elolvassátok, megnézitek ezt a sztorit vagy ha már láttátok, akkor elmondjátok nekem a saját véleményeteket róla.

James Dashner: Tűzpróba

by november 22, 2014
Fullszöveg:
"Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk…"

James Dashner: Az útvesztő

by november 13, 2014
Még az év elején találtam rá Az Útvesztőre, Dylan O'Brien-nek köszönhetően és azóta vártam megszállottam a film érkezését, amelyet az őszi szünetben, egy igen jó barátommal sikerült is megnéznem. Sajnos a könyvet csak a film megtekintése után tudtam elolvasni, nem kis felháborodással szedve a sorokat. 
"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."

BLOGAJÁNLÓ - Jeges Érintés

by október 09, 2014
"...Ijedten rezzentem össze, mikor egy gyorsan mozgó alak suhant el mellettem. Túl gyorsan mozgott, szemmel nem lehetett követni, de azt elsőre is ki tudtam venni, hogy nem egyedül volt. Egy nőt tartott a karjaiban. Nyomukban a vajszínű szőnyeget vérfoltok tarkították. ..."

Laycie Rollson egy középiskolás lány, akinek legnagyobb problémája, hogy felveszik-e az általa kiválasztott egyetemre, ahol művészetet tanulhat. A kezdetekben... Ámde mikor hazaér, ez a probléma a háttérbe szorul és más veszi át a helyét. Más, ami a korábbinál sokkal jobban befolyásolja a lány életét.
A Jeges Érintés számomra nem egy megszokott vámpíros történet, ahol a lány találkozik élete szerelmével, aki történetesen éppen vámpír. Az első fejezet in medias res, a kapcsolatot magát mutatja, ami tragédiává torkollik, minek következtében a főszereplőnk New York-ba utazik. Vajon mi történhetett? Hogyan birkózik meg Laycie a történtekkel? Kövesd nyomon te is a most indult blogot, ha szintén rabja vagy a  misztikus történeteknek.

KRITIKA - Midnight Death

by június 30, 2014
Midnight Death



 A Midnight Death történet egy nem mindennapi, fantasy történet, ami a tündérek és varázslók világába csöppent minket. Nagyon ügyesen kitaláltad az alaptörténetet, nagyon megfogott. Bár a fogalmazásodon van mit dolgozni és le is írok neked tanácsokat, úgy gondolom, a fantáziád nagyon élénk, ami ehhez a témához elengedhetetlen. A karaktereken látszik, a kuszaságod, Sophie személyisége, mégis egész jól kidolgozott - bár néhol érthetetlen -, látszik a zavarodottsága, fiatalsága, inkább egy fiatal lány személyisége jellemtő rá. Figyelj arra, hogy Niall és Sam tulajdonságai ne vesszenek el, őket is alakítsad, formáld meg élethűre, ne csak a gonoszsága és Sam hősiessége legyen a jellemző, adj nekik emberi tulajdonságokat, valamit, ami jellemtő rájuk.

KRITIKA - A Bleeding World

by június 30, 2014
Visszatértem a kritikaírás és hasonló témákkal foglalkozó blogom világába. A kért kritikákat, nem felejtettem el, továbbra is lehet kérni, igyekszem őket bepótolni! :)

A Bleeding World

A történet iránti érdeklődésemet, már eleve a fejléc megfogta, nagyon tetszik, egyszerű, de nagyszerű! Mikor rákattintottam a prológus moduljára és elkezdtem olvasni, az írástechnikád nagyon megtetszett. Sejtelmesen fogalmazol, ami felkelti az olvasók figyelmét. Az vonzott benne, hogy egy prológust nagyon nehéz megírni, neked mégis sikerült. Mostanában nagyon divat lett a prológus és az epilógus, annyira, hogy az olvasó nem érti, miért is ezt a címet kapta, az első fejezet, mert tulajdonképpen az is lehetne, ugyanis semennyire nem tér el a történésektől, te viszont, felvezetted, magát a storyt. Egyedül a hosszúságával lenne baj, írhattad volna kicsit bővebben, de ettől eltekintve, tetszik, jó így is, ahogy van. A történetedre visszatérve, nagyon érdekes.
Ha egyedi blogot keres az ember, olyat, ami a fantázia világába játszódik, biztos megmutatnám neki a tiedet. Angyalok, akik a sötét lények, szerintem ilyen még nem is volt! Fantasztikus!
Üzemeltető: Blogger.