Az írónő Hex Hall (korábban itt írtam róla) című sorozatát elég nagy hírnév övezte, emiatt nem volt meglepő, hogy nem engedi el olyan könnyen a megírt világot. A Kísértetsuli című egy kötetes történet a sorozat spin-off-jaként áll helyet, amit Sophie (a Hex hall főszereplője) unokatestvérének, Izzynek a szemszögéből olvashatunk.

Isolde Brannick egész életében a Brannickok birtokán élt, mindössze a nővére, Finley, és édesanyja társaságában. Már ha a tükörbe zárt, több száz éves varázslót, Torint nem számítjuk. Izzy, és nővére sem járt sohasem iskolába, az anyukájuk otthon tanította, és sokkal inkább edzette őket, hiszen a családjuk generációk óta prodigium vadászokból áll, ami annyit takar, hogy az emberek védelmében megtisztítanak bizonyos helyeket az alakváltóktól, tündérektől, vámpíroktól, boszorkányoktól (ergo megölik őket).

Azonban az egyik bevetés során, amin csak a két lány vett részt, Izzy nővére eltűnik, és hosszú keresések után sem tudnak aztán a nyomára akadni. Az édesanyja úgy dönt felfüggeszti a Finley utáni kutatásokat, és ideje újra bevetésbe lendülniük. Jobban mondva csupán Izzynek, akinek egy nagyobb lélegzetvételű feladatot szemel ki. Ez azonban csupán hosszúnak tűnik, de nehéznek nem: Izzynek be kell épülnie egy normális középiskolába, és elkapnia egy kísértetet, aki néhány hónapja majdnem megölt egy tanárt.

Izzynek a feladat könnyűsége ellenére, már az első napon sikerül kisebb galibába keverednie. Megsebesít egy srácot testnevelés órán, és találkozik egy Dez nevű fiúval, akit egyből progidiumnak néz. Ugyanis Izzynek különleges képessége, hogy könnyen fel tudja ismerni, ha valakiben ilyen vér csörgedezik.

Izzynek kapóra jön az akciójában a suliban működő kísértetvadász szakkör, aminek mindössze három tagja van: Romy, Anderson, és Dez… Azonban az ügy egyre nehezedik, ahogy a kísértet erősödik, újabb és újabb incidenseket okoz, embereket sebesít meg, és a szakkör tagjai, egyre jobban beleássák magukat ebbe a veszélyes ügybe.  Izzynek szigorúan a szellem elkapására kellene koncentrálnia, ami nem a legegyszerűbb úgy, hogy szépen lassan beleszeret Dezbe, és a többiekben is jó barátokat ismer meg, pedig neki szigorúan tilos barátkoznia, azon túl, míg a küldetésben segítenek.

A könyv az írónőt nem hazudtolja meg, továbbra is fontos része a Hex Hallból jól ismert szarkasztikus humor, ami minden oldalt még élvezhetőbbé tesz. Valamint a rejtély, és a titkok érzése is átjárja a történetet, hiszen végig ott bujkál a sejtés, hogy valaki nem az, akinek mutatja magát, és ennek a kiderülése az utolsó oldalakig várat magára. 

Rachel Hawkins ezen kívül fantasztikus a tökéletes fiú karakterek kidolgozásában. Dez remekül passzol a történetbe, ugyanis nem veszi el a figyelmet a fantasy részéről a szerelmi szállal. Valamint azért is volt nagyon jó választás Dez, mert nem hozza azt a sablont, mint a legtöbb ifjúsági regény, miszerint a főszereplő lány a legmenőbb fiúba szeret bele. Dez sokkal inkább tartozik az iskola furcsa tanulói közé, mint a menőkhöz, ami újabb varázst ad a regényhez.

Összességében, azok, akik a Hex hallt szerették, ebben sem fognak csalódni. Annak, aki még azt a sorozatot nem olvasta, ám ez a kötet nagyon meg ogta, nem kell aggódnia, azok olvasása nélkül is értheti a történetet Viszont erősen spoileres Sophie történetére, így sokkal inkább azt ajánlom, kezdje annak a sorozatnak elolvasásával, ugyanis biztosan nem fogja megbánni.

Az angol írónő öt részes sorozatából már három magyarul is megjelent a Könyvmolyképző kiadó Vörös pöttyös kötetei között: a Vihar, a Szikra és a Szellem. Ezekből, és majd az ezt követő részekből megismerhetünk öt fiút: Christ, Gabrielt, Huntert, Nicket és Michealt, akik mind egy-egy elemet képesek uralni, ráadásul közülük négyen testvérek. 

Már az első kötetben megcsodálhatjuk a Brigid Kemmerer által felépített fantasztikus világot, melyben minden természeti történést, katasztrófát azzal magyaráz, hogy egyes személyek képesek uralni az öt elemet: a vizet, a tüzet, a levegőt, a földet, valamint a szellemet. Mindezt egy körben elhelyezkedő ötágú csillagként kell elképzelni: mindenki a kör valamelyik pontján helyezkedik el, tehát általában két elem közt, ám néhány szerencsés (vagy szerencsétlen…) a csillag egyes csúcsán: ők a tiszta elementálok, akik képesek uralni valamelyik elemet.

A Merrick testvérek közül csak Micheal elég érett, és idős ahhoz, hogy kordában tudja tartani kellőképpen az elemét, ám középiskolás öccsei még csak tanulják ezt, ami elég sok galibát okoz számukra. Az újonnan városba költöző Hunter pedig legkisebb mértékben sem könnyíti meg a dolgukat azzal, hogy ötödikként teljessé teszi az elementálokat. Ugyanis a szellem uralói, mint Hunter mások. Ők bizonyos szinten mindegyik elemet tudják uralni, de egyiket se túlzottan. Ők az őrzők, akik arra hivatottak, hogy a másik négy elem képviselőit, a tiszta elementálokat ellenőrizzék, ez pedig leginkább a megölésüket jelenti.

Márpedig őket, nem csak a négy testvért, de Huntert is, aki nem esett át az őrzők kiképzésén, nem kevés ember akarja megölni. Szinte kaotikusan sok. Emellett a sok stressz mellett természetesen nem egyszerű megtalálniuk a szerelmet, és pont ez az a nehézség, amiről egyes kötetekben olvashatunk.

Persze a lányokat sem kell félteni. Mindegyikük hordoznak titkokat, és megvan a maguk baja. 

Az első, Chris kötetéből megismert Becca, apa nélkül nőtt fel, és nem csak Chris zúg bele, hanem Hunter is.

Gabriel potenciális barátnője, Layne, csupán 15 éves, de meg kell birkóznia a süket-néma öccse okozta nehézségekkel, az anyjuk jelenlétének hiányával, és a teste tökéletlenségével, tekintve, hogy egészen kicsiként, egy tűzesetben teste nagy része megégett. Milyen ironikus, hogy Gabriel éppen tűzelementál…

A Hunterrel megismerkedő Kate, pedig ő maga is egy ötödik, aki ráadásul őrzőként dolgozik a városban, fiatalkora ellenére. Az ő kötetük arról szól, hogy önmagukat keresik, mivel hogy egyikőjük sem tudja pontosan, kinek az oldalára kellene állniuk: a saját elemük, vagy a másik négy elem képviselői mellé.

Pontosan egyetlen olyan sorozat van jelenleg, aminek összes (magyarul megjelent) részét a kedvenceim közé sorolom. És az ez a sorozat. Gyorsan olvastatja magát, még az E/3-as elbeszélés ellenére is, a kötetek külön-külön egy-egy fiú szerelmi történetét, saját magával, és többiekkel való viaskodását írja rá, de a részek együtt is egy nagy történetet adnak ki. Borzalmasan fordulatos, nem kiszámítható, és emiatt nem válik unalmassá, még három rész után sem. Nem csöpög a nyáltól, és külön kiemelendő, hogy szerintem alulértékelték, mikor tizenhat éven felülieknek ajánlották.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a vörös pöttyös könyveket, a fantasyt és a romantikát, és erős idegrendszere van…

Ezzel a könyvajánló gyűjteménnyel most a Valentin napot egyedül töltő, szingli könyvmolyoknak szeretnék kedvezni. Tipp: mondd mindenkinek, hogy kapcsolatban vagy, nem kell azt nekik tudni, hogy valójában egy aktuális olvasmány a szerelmed, és nem egy hús-vér ember…

Egy könyv, ahol a szerelmi szálban nincsen harmadik fél

Vannak okok, amiért jó szerelmi háromszöges történetet olvasni. Például azért, mert sokkal izgalmasabb, és kiszámíthatatlanabb, jó esetben, még egy fajta verseny is kialakul a két fél között, és mindenki eldöntheti, kinek szurkol. Ez egy idő után, mikor sokat olvasol egymás után, viszont már elég unalmassá, és sokká válik. A Shiver - Borzongás című könyv Maggie Stiefvater-től azonban megnyugvást hozhat azoknak, akik egy egyenes szerelmi szálról szeretnének olvasni. A történet szerint Sam, aki vérfarkas, minden télen farkas bőrben Grace házával szemben, az erdő szélén álldogál, és tulajdonképpen csak nézik egymást. Aztán egy nyári napon emberbőrben találkozik a lánnyal, és elindul a szerelmük története, amit felváltott szemszögből ismerhetünk meg. A könyv első, körülbelül száz oldala egyébként elég slampos, és nem csodálnám, ha sokan feladnák már itt az olvasását, de azután felpörögnek az események, és egy igazán izgalmas olvasmánnyá válik. Mindenkinek ajánlom, akik szeretik az első látására szerelem sztorikat, és a vérfarkasokat. (Egyébként egy sorozat első tagjáról van szó, a Mercy Falls farkasainak, még 2+1 része van ezen kívül.)

Egy történet, ahol szinte a legvégén derül ki, ki lesz a befutó

Az előző szempont ellentéte. Nagyon ritka az olyan regény, ahol egyáltalán nem lehet sejteni, ki fog nyerni. A Lángra lobbant nyár című LOL kötetben, Jennifer Salvato Doktorski azonban elég sokáig húzza, míg kiderül. Ráadásul nem is csak kettő, hanem legalább három jelölt van. A főszereplő Rosie nem rég szakított az exével, Joey-val, akivel szemben eléggé elveti a sulykot, mikor bosszút akar állni. Távoltartási végzés lesz a vége, de még ez is alig tántorítja el a lányt, hogy ne zaklassa volt szerelmét. Emiatt szülei jó ötletnek tartják, hogy a szomszéd fiúval, Matty-vel, aki kiskora óta jó barátja, és kocka haverjaival egyhetes útra induljanak, Amerika másik felére. Rosienak legkevesebb kedve sincs három sráccal összezárva bejárni az országot, de nincs más választása. Előbb-utóbb aztán már legkevésbé sem várja a hazatérést. De vajon ki nyeri el Rosie szívét? 

A könyv egyébként tipikus Lol regény, összecsapott happy end-del, de egy összességében aranyos, szórakoztató cselekménnyel.

Barátság extrákból, szerelem

Szintén elég tipikus szerelmi történet, ahol a két főszereplő semmi mást nem szeretne egymástól testiségeken kívül, aztán kiderül, hogy mégis. Bevallom, én már nagyon unom a hasonlókat, és ha lehet, elkerülöm őket. A The Duff – A pótkerék című egy kötetes történet azonban tökéletes választás azok számára, akik szeretnek ilyeneket olvasni. A könyvben Bianca és Wesley történetével ismerkedhetünk meg, akik nem igazán kedvelik egymást, de jók egymásnak arra, hogy eltereljék egymás figyelmét az otthoni zűrökről. Ráadásul Wesley, aki a suli nagymenője, és minden lány vágyálma – természetesen Biancán kívül -, DUFF-nak nevezi őt, ami annyit tesz, hogy szerinte a barátnői közül Bianca a legkevésbé szép, és nem is illik közülük, tulajdonképpen csak azért tartják őt, hogy a többiek jobbnak tűnjenek mellette. Nem is csoda, hogy Bianca nem bírja a srácot, igaz? De aztán kiderül, hogy lehet félre ismerte…

Ettől a regénytől egyébként én sokkal többet vártam. Az alap szituáció nagyon tetszett, és ehhez képest számomra elég unalmas volt a történet. Ezzel szemben a könyv alapján készült a film pozítv csalódás volt számomra, így azt is nagyon ajánlom azoknak, akiknek elnyerte a tetszését a leírás. (Figyelem! Ha előbb olvasod a könyvet, és csak aztán néznéd meg a feldolgozást, készülj fel rá, hogy szinte teljesen másról szól, így meg se próbáld összehasonlítgatni…)

Egy szerelem, ami a valóéletben biztos, hogy nem valósul meg

Nem gondolkodtam rajta sokat, hogy mi kerüljön ide. A Szent Johanna Gimi története eléggé klasszikusnak számít az ifjúsági könyvek között Magyarországon, így már az én kezemben is megfordult, ideje tehát megemlítenem. Leiner Laura regénye hatalmas népszerűségnek örvend, és nyilvánvalóan mindenki megtenne bármit, hogy a főszereplő sráchoz, Cortezhez hasonlító fiút kaphasson meg magának. Fantasztikusan néz ki, kedves, menő, ki tudja hány nyelvet beszél folyékonyan, a szülei Amerikában élnek, és egy évvel idősebb az osztály majdnem minden tagjánál. Ezzel szemben a főszereplő Reni a könyv alapján nem tartozik a tipikus legszebb lányok közé, szerencsétlen, stréber, hisztis, és naiv. Az osztályukról szóló sorozat tagadhatatlanul kötelező olvasmány a műfaj kedvelőinek, és elég aranyos történet, egy remekül kiépített világban, amibe mindenki bele tudja élni magát a maga módján, azonban bárki akármennyire imádja a sztorit, és köteleződött el mellette (ahogy én is), azt nem lehet tagadni, ha reálisan akarunk látni, hogy semmi esély nem lenne ennek a szerelemnek a beteljesülésére a való életben. De hát erről szólnak a romantikus regények, és a remény hal meg utoljára, nem igaz?

Egy szerelmi háromszög, ahol annak szurkoltam, akinek szinte senki más

Ugyan nem olvastam A Végzet Ereklyéi sorozat összes részét (egészen pontosan a harmadik kötet felénél feladtam legalább egy időre), de ameddig eljutottam, sikerült megimádnom Simont. Alapból imádom a vámpírokat (bár nem annyira, mint a vérfarkasokat), és általában az esélytelenebb fél pártjára szoktam állni, de ezen túl Simon egy rendkívül aranyos srác, aki mindent megadna Clary kedvéért, és valóban a lány érdekeit tartja szeme előtt. Vele szemben Jace (akármennyire helyes Jamie Campbell Bower, akiként elképzeltem) pusztán néha tud aranyos lenni, de emellett elég sokszor bunkó, arrogáns, beképzelt, és gyakran a saját érdekeit jóval előrébb helyezi, mint Clary-ét, sőt még van, hogy árt is ezzel a lánynak. Természetesen Jace-t sem utáltam, hiszen majdnem lehetetlen, de Simont sokkal jobban kedveltem. Lehetséges, hogy a következő részek után másképp gondolnám?

Ti milyen példákat hoznátok fel az egyes pontokhoz?

Ahány ember, annyi féle vélemény. Ritka, hogy két személy ugyanazokat az embereket vagy dolgokat szereti és utálja. Na, de azért a kitaláltak világában is van egy-két olyan karakter, akiről elképzelni sem tudom, hogy lehetne őket kedvelni. Íme négy a saját negatív top listámról: 

Jade West – V, mint Viktória

Számomra nem volt kérdés, kivel kezdem ezt a listát. A Nickelodeon egyik legnépszerűbb sorozatát, rendesen eltolták Jade karakterével. Az alapvető elképzelés nem rossz, hiszen Jade szarkasztikus humora néhol vicces, és fordulatot hoz a sorozatban, hogy van egy személy, aki mindenki mással ellentétben, utálja a főszereplő Torit. Ezzel szemben kicsit elvetették a sulykot a készítők, hiszen Jade abszurd, valótlan módokon próbál keresztbe tenni a lánynak. Ráadásul, a tini sorozatokban mindig nagy szerepet kapó, szépfiú szívét is ő nyeri meg, ami egyszerűen felfoghatatlan, tekintve, hogy a srác, Beck nem csak, hogy baromi jól néz ki, személyiségileg is kifogásolhatatlan, ezzel szemben Jade, tipikusan olyan személy, akit nem zavar, ha megbántja az embereket.

A V, mint Viktóriának már többször neki indultam, a hatalmas hírneve miatt, főleg, de Jade személye olyan szinte irritál, hogy képtelen vagyok huzamosabb ideig nézni. Hatalmas negatívuma a sorozatnak.

Clarkson király – Párválasztó sorozat

A könyvek esetében sem kell hiányt szenvednünk elviselhetetlen szereplők terén. A Párválasztó sorozat, ami a kedvenc olvasmányaim közé tartozik, szintén rendelkezik egy ilyen negatívummal, hogy túlzásba vitték az ellenség karakterét. Clarkson királynak, aki a főszereplő herceg, Maxon apja, nem egy szemet szúró cselekedete, tulajdonsága van a három kötet során. Kezdve azzal, hogy mindenáron megpróbálja kifúrni Americát a versenyből, annak ellenére, hogy a fia belé szerelmes, de természetesen a zsarnok személyiségét ez csöppet sem érdekli. És spoiler nélkül, elég annyit mondanom, hogy több olyan dolog derül ki róla, ami még ennél is kevésbé rokonszenvesebbé teszi őt.

Margot – A fiúknak, akiket valaha szerettem

Margot, a főszereplő Lara Jean nővére, ám mégis szöges ellentéte. Lara Jean egy igazán szerethető karakter, valós és mély érzelmekkel, különleges személyiséggel, és aranyos jellemmel, ezzel szemben a testvére merev, túl komoly, bunkó, arrogáns, és a furcsa gondolkodás módú. Lara Jean természetesen imádja, tekintve, hogy mindig jó testvérek voltak, de számomra még így is felfoghatatlan, hogy bírta elviselni a nővére folyamatos önzőségét. Ráadásul még közös fiúügyük is van, ami tovább bonyolítja a dolgokat, és természetesen itt sem Margot az, akivel az átlagember szimpatizál… Egyébként a könyv fantasztikus, és bár színesíti Margot undoksága a regényt, szerintem itt is túl messzire ment az írónő, kivéve, ha az volt a terve vele, hogy fél csillaggal kevesebbre értékeljem, csak emiatt…

Nádor Gergő – Bexi sorozat

Leiner Laura legújabb könyvei sem úszták meg utálni való személy nélkül. Nádor Gergő, a főszereplő Beki exe, aki ott, ahol csak lehet, keresztbe tesz a lánynak – általában direkt. Gergő, mindig olyankor tűnik fel újra a színen, amikor már fellégeztünk volna, hogy végre megszabadultunk tőle, aztán hoppá, mégsem. Nem tudom, mennyire reális az írónő elképzelése, de csak remélni tudom, hogy nem az, és a való életben nem létezik ennyire alantas ember, mint ő. Természetesen, ebben a történetben is sokszor feldobja a cselekményt a rosszfiú felbukkanása, és egy kis csavar, gonoszkodás, de néhányszor megköszöntem volna, ha inkább nem tűnik fel.

Az év első bejegyzéseként az előző évi olvasmányaim közül választottam ki három olyan YA sorozatot, amik bár nem olyan népszerűek mint pl. az Alkonyat, vagy az Éhezők viadala sorozat, azonban tökéletes kikapcsolódást nyújthatnak a hideg napokra. Remélem elnyeri valamelyik a tetszéseteket, és ti is belevetitek magatokat az olvasásba!

Katie McGarry: Feszülő húr sorozat

Ez a vörös pöttyös sorozat, kicsit drágább, mint egy átlag könyv, ám sok hasonlóval ellentétben, ez megéri a pénzt. 

A sorozat első részének története szerint adott Noah, egy középiskolás, rendkívül helyes srác, akinek a szülei meghaltak, ezzel árván hagyva három fiúkat. Noah nevelőszülőktől nevelőszülőkhöz kerül, és sokáig nem bír maradni egynél sem. A mostaninál Isiah-val, aki hozzá hasonlóan árva, valamint Beth-el osztozik egy szobán.

Hozzá hasonlóan, Echo is nagyon sokáig a népszerűek boldog, nagyrészt gondtalan életét élte. Egészen addig, míg különös baleset nem érte a lányt, amire nem igazán emlékszik, pusztán a testét díszítő sérülések bizonyítják.

Egyikőjük élete sem egyszerű, és nem is igazán akarnak belebonyolódni egy kapcsolatba, ám miután találkoznak, mégsem tudják elkerülni egymást.

A további részekben a mellettük feltűnő szereplők (pl. Beth, Isiah) szerelmi történeteit ismerhetjük meg. A legtöbben az első részt kedvelik legjobban, főleg mert Noah isteni főszereplő, azonban a történet, egy már sok másik könyvben megkapott sablon sztori. Ezért is lógok én ki a sorból, és mondom azt, hogy szerintem a második rész, Beth kötete, aki anyja miatt szörnyű életben részesül, sokkal több újdonságot, élményt nyújt.

Alig várom, hogy a harmadik- negyedik részt olvashassam.

Kelly Oram: Cinder és Ella sorozat

E sorozat a Móra kiadó, már jól ismert LOL kötetei között jelent meg hazánkban, egyelőre még csak az első részt publikálva. Ezzel szemben érdemes megjegyezni, hogy ez a regény, sokban kilóg a többi LOL kötet közül. Ez már akkor feltűnhet valakinek, mikor a könyvekről szóló értékelések után néz, ugyanis Kelly Oram ezen Hamupipőke feldolgozása, átlagosan sokkal jobb visszhangot kapott, mint társai.

A regényben megismerkedhetünk Ellamarával, aki könyvmolyként, bloggerként, és tulajdonképpen gyíkként, felhőtlenül él, mígnem autó balesetet szenved a születésnapján. Ő maga jelentősen megsérül, ráadásul édesanyját is elveszti. Ez eddig internetes barátjával, a titokzatos Cinderrel is remekül alakult a kapcsolatuk, de ezután a lány felszívódik, és sokáig nem jelentkezik. Nem csoda, tekintve, hogy fel kell épülnie.

Eközben érdemes megemlíteni, hogy Cinder alakja mögött, Brian Oliver bújik meg, aki a történet szerint egy rendkívül híres színész. Ráadásul ő kapja meg kettejük kedvenc regényének filmes verziójában a főszerepet, így játszhatja el Cindert.

A könyv, bár Lol-hoz hűen rendkívül nyálas Happy enddel rendelkezik, remek olvasmány, és könnyedségét megfűszerezve a főszereplők problémáival, még mélysége is van. Bár Hamupipőke feldolgozásról beszélünk, végre elértük azt, hogy más Disney - hercegnő - újításokkal ellentétben, itt nem kézen fogható, szinte erőltetett az egyezés, hanem az írónő remek megoldásokkal szőtte bele a már ismert klisséket. 

Melissa Landers: Elidegenítve sorozat

Ez a Dream válogatásos sorozat egyelőre még nem valami népszerű, de bátran mondhatom, hogy megérdemelne egy löket hírnevet, ugyanis szintén nagyszerű olvasmányról van szó.

A kötetekben megismerkedhetünk Caraval, az amerikai, rikító vörös, szorgalmas, és jól tanuló 17 éves lánnyal, akinek felkínálják a lehetőséget, hogy hónapokra otthonába fogadjon egy idegen bolygóbeli tinédzser, majd ő is a Leihr-re utazzon hozzá. Mindezt hasonlóan megteszik Kínában, és Franciaországban, annak érdekében, hogy a több fényévnyi távolságra lévő két bolygó között szövetség jöhessen létre.

A lány környezetének nagy része csöppet sem örül, hogy elfogadja az ajánlatot, és megérkezik hozzá Aelyx. A l’eihr fiú, a másik két cserediákkal együtt eleinte nagyon ellenséges, és mindenre készek a szövetség szabotálása érdekében. Nehéz megszokniuk, és főleg elfogadniuk a földi világot, és tulajdonképpen nem is nagyon igyekeznek miatta. Ám Aelyx nem számol egy változtató tényezővel: beleszeret Cara-ba.

Az első rész számomra hatalmas élmény volt, ugyanis Melissa Landers csodálatosan szemlélteti, két szinte minden téren hatalmas különbségekkel rendelkező bolygó, és nép egymásra találását, mindkét fél erősségeit, és hiányosságait, ezt mind annak köszönve, hogy az új világot fantasztikus pontossággal, és kreativitással teremti meg, és szemlélteti. Bár ezeket az új világ által nyújtott csodákat a második kötet még inkább hozzá, történet, például a szerelmi szál, szempontjából már jóval gyengébb. Nagyon remélem, az utolsó rész, legalább olyan jó lesz, mint az első. 

Nektek hogy tetszett ez a három sorozat?