A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karakterek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karakterek. Összes bejegyzés megjelenítése

4 kitalált karakter, akiket csak utálni lehet

by február 10, 2017
Ahány ember, annyi féle vélemény. Ritka, hogy két személy ugyanazokat az embereket vagy dolgokat szereti és utálja. Na, de azért a kitaláltak világában is van egy-két olyan karakter, akiről elképzelni sem tudom, hogy lehetne őket kedvelni. Íme négy a saját negatív top listámról: 

Jade West – V, mint Viktória


Számomra nem volt kérdés, kivel kezdem ezt a listát. A Nickelodeon egyik legnépszerűbb sorozatát, rendesen eltolták Jade karakterével. Az alapvető elképzelés nem rossz, hiszen Jade szarkasztikus humora néhol vicces, és fordulatot hoz a sorozatban, hogy van egy személy, aki mindenki mással ellentétben, utálja a főszereplő Torit. Ezzel szemben kicsit elvetették a sulykot a készítők, hiszen Jade abszurd, valótlan módokon próbál keresztbe tenni a lánynak. Ráadásul, a tini sorozatokban mindig nagy szerepet kapó, szépfiú szívét is ő nyeri meg, ami egyszerűen felfoghatatlan, tekintve, hogy a srác, Beck nem csak, hogy baromi jól néz ki, személyiségileg is kifogásolhatatlan, ezzel szemben Jade, tipikusan olyan személy, akit nem zavar, ha megbántja az embereket.

A V, mint Viktóriának már többször neki indultam, a hatalmas hírneve miatt, főleg, de Jade személye olyan szinte irritál, hogy képtelen vagyok huzamosabb ideig nézni. Hatalmas negatívuma a sorozatnak.

Clarkson király – Párválasztó sorozat

A könyvek esetében sem kell hiányt szenvednünk elviselhetetlen szereplők terén. A Párválasztó sorozat, ami a kedvenc olvasmányaim közé tartozik, szintén rendelkezik egy ilyen negatívummal, hogy túlzásba vitték az ellenség karakterét. Clarkson királynak, aki a főszereplő herceg, Maxon apja, nem egy szemet szúró cselekedete, tulajdonsága van a három kötet során. Kezdve azzal, hogy mindenáron megpróbálja kifúrni Americát a versenyből, annak ellenére, hogy a fia belé szerelmes, de természetesen a zsarnok személyiségét ez csöppet sem érdekli. És spoiler nélkül, elég annyit mondanom, hogy több olyan dolog derül ki róla, ami még ennél is kevésbé rokonszenvesebbé teszi őt.

Margot – A fiúknak, akiket valaha szerettem

Margot, a főszereplő Lara Jean nővére, ám mégis szöges ellentéte. Lara Jean egy igazán szerethető karakter, valós és mély érzelmekkel, különleges személyiséggel, és aranyos jellemmel, ezzel szemben a testvére merev, túl komoly, bunkó, arrogáns, és a furcsa gondolkodás módú. Lara Jean természetesen imádja, tekintve, hogy mindig jó testvérek voltak, de számomra még így is felfoghatatlan, hogy bírta elviselni a nővére folyamatos önzőségét. Ráadásul még közös fiúügyük is van, ami tovább bonyolítja a dolgokat, és természetesen itt sem Margot az, akivel az átlagember szimpatizál… Egyébként a könyv fantasztikus, és bár színesíti Margot undoksága a regényt, szerintem itt is túl messzire ment az írónő, kivéve, ha az volt a terve vele, hogy fél csillaggal kevesebbre értékeljem, csak emiatt…

Nádor Gergő – Bexi sorozat


Leiner Laura legújabb könyvei sem úszták meg utálni való személy nélkül. Nádor Gergő, a főszereplő Beki exe, aki ott, ahol csak lehet, keresztbe tesz a lánynak – általában direkt. Gergő, mindig olyankor tűnik fel újra a színen, amikor már fellégeztünk volna, hogy végre megszabadultunk tőle, aztán hoppá, mégsem. Nem tudom, mennyire reális az írónő elképzelése, de csak remélni tudom, hogy nem az, és a való életben nem létezik ennyire alantas ember, mint ő. Természetesen, ebben a történetben is sokszor feldobja a cselekményt a rosszfiú felbukkanása, és egy kis csavar, gonoszkodás, de néhányszor megköszöntem volna, ha inkább nem tűnik fel.

Ti kit utáltatok közülük legjobban? 
Kit tennétek még hozzá a listához?

Brandon Sanderson: Acélszív

július 05, 2016
Az Acélszív című regény Brandon Sanderson ujjai nyomán született. Az írónak nem ez az első műve, már elnyerte az én és mások elismerését is a Ködszerzet című sorozatával. Az Acélszív 2013-ban jelent meg először, majd 2014-ben magyarul is kiadta a Delta Vision Kft. Könyveit több mint huszonöt nyelvre fordították le, művei a bestsellerek élén állnak világszerte.
A borító Mike Bryan munkáját dicséri és noha nem túl szemet gyönyörködtető, mégis hű a történethez, hiszen visszaadja az író által felvázolt világot.
A regény négy nagy részre van bontva, összességében pedig 41 fejezetből áll. A fejezetek nem túl hosszúak, így könnyen lehet velük haladni.
A történet alapja egy manapság elég közhelyessé vált téma, amit már jól ismerhetünk, ha máshonnan nem is, a Marvel világából. Ám Sandersonnak még ezt a klisét is izgalmassá és újjá varázsolnia. A történet a jövőben játszódik, ahol az Idolok vették át a hatalmat, olyan emberszerű lények, akik valami oknál fogva különféle erőkkel rendelkeznek. Chicago városát is egy ilyen hatalmas Idol uralja, Acélszív. Az elnevezése nem véletlen, nem (csak) a szíve keménységére utal, hanem egyik képességére is, miszerint képes acéllá változtatni bármilyen élettelen dolgot maga körül. Chicago is csupa fém, az élet tíz év múlva ebben a világban teljesen felborul és mindenki az életéért küzd. Az Idolokkal csupán a Leszámolók mernek szembeszállni, ők az átlagemberek egy kisebb csoportja.
A történetet David Charleston szemszögéből ismerjük meg. Az E/1 szemszögnek sok előnye és hátránya is van, amiket nem nehéz felismerni, tekintve, hogy a Ködszerzet sorozat végig E/3-ban számol be az eseményekről és a világról. Az E/3-as nézőpont segít mindenre jobban rálátni, komolyabban tudjuk venni a történéseket és mindenkit sokkal jobban megismerhetünk. Viszont az E/1-ben ténylegesen valaki szemszögéből, szinte élesben történik minden. A főszereplőt ismerjük meg a legjobban, a belső gondolatait, érzéseit és így nő a szívünkhöz leginkább. E/3-ban az író a megfelelő szavakkal és mondatformálással azt tud elhitetni velünk, amit csak akar, E/1-ben ezt talán egyszerűbb megoldani, mivel csak azt tudjuk, amit a főszereplő, ez esetben Dave.
Egy idősebb tinédzserről van szó, aki ebben a kietlen világban is szórakoztató tud lenni. Miatta nem is lehet olyan komolyan venni a történéseket, annak ellenére, hogy emberek halhatnak meg, sőt halnak meg. Különös ellentétben van így a környező világ és a fiú belseje. Állandó traktálást kapunk félresikerült metaforákból és hasonlatokból, sokat mosolyoghatunk rajta.
Az E/1-es mód miatt a többi karaktert nem ismerhetjük meg annyira, sok minden rejtve marad David, illetve az olvasó előtt. De hiába hinnénk azt, hogy ez néha a történet rovására mehet, még sincs így és nem is baj, hogyha néhány indokolatlan részlet a homályban marad.
A "tudományos" magyarázatok beleillenek a szövegkörnyezetbe, nem kérdőjelezzük meg, hogy egyes szerkezetek tényleg úgy működnek-e, ahogy az le van írva. Ezzel szemben viszont irracionális néhány Idol képessége és az is, hogy egyetlen magyarázatot sem kapunk azok működésére, hiába nem tudják az emberek sem a magyarázatot. A regény elején például felbukkan egy Idol, akinek a különleges képessége, hogy a pisztolya tölténytárából sohasem fogynak ki a golyók. Elképzelni nem tudom, hogy ez akármilyen módon hogyan lenne megvalósítható.
A karakterek kicsit talán felszínesnek tűnhetnek, mivel a fentebb említett E/1 miatt nem tudjuk olyan mélyen megismerni őket és a múltjukat. Mégis így kívülállóként jól kidolgozottnak tűnnek, mindegyik egy-egy jellem, nem mosódnak egybe hasonlóságok miatt. Van mókás és van véresen komoly karakter is.
A regény folytatása a Tűzlény, abban a kötetben talán többet meg fogunk tudni a karakterek múltjáról.
A helyszínek, cselekmények nincsenek túl hosszan kifejtve, a terjengősség így nem vonja el a figyelmünk a tényleges történésekről. Laza stílusa miatt könnyen lehet vele haladni, könnyed olvasmánynak mondanám. Habár a vége felé minden eléggé komolyra fordul, ami szerintem zseniális fordulatokat is tartalmaz, de azokhoz ez a könnyed kifejtés nem ad elég táptalajt.
Mindenesetre Brandon Sanderson ebben a regényében is bizonyítékul adta határtalan fantáziáját, amit szerintem sürgősen ki kell használni, amíg lehet. Az Acélszív című regényt, akármilyen nyomasztó lehet is a világa, mindenképpen csak ajánlani tudom!

Karakterek - barna hajú lányok

by január 17, 2015
Az előző két karakteres posztom nagyon elnyerte a tetszéseteket, sokan érdeklődtetek irántuk, így a szőkék és vörösek mellé, meghoztam a barna hajú lányok posztot is. :)
Danielle Campbell

Karakterek - szőkehajú lányok

by május 08, 2014

Karakterek - Vöröshajú lányok

by április 27, 2014
Üzemeltető: Blogger.