A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vámpír. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vámpír. Összes bejegyzés megjelenítése

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

február 16, 2017

A boszorkányok elveszett könyve Deborah Harkness regénye, aki a Dél-Kalifornia Egyetem történelemprofesszora. Ez az első igazán sikeres könyve a tudományos munkái után. 2011-ben adták ki az eredeti nyelven, majd még ugyanebben az évben magyarul is megjelent. Ezt a Cartaphilus könyvkiadónak köszönhetjük.
A borítója igazán megkapja a tekintetet, az amerikai változata után készült és csak a címét cserélték le a magyarra.

A kezdet a hiány és a vágy.
A kezdet a vér és a félelem.
A kezdet a boszorkányok leleplezése.

A történet Diana Bishopról szól, aki elutasítja a varázserejét, pedig ő a legerősebb boszorkányok leszármazottja. Olyan munkát választott magának, amiben még csak véletlenül sem vetheti be a mágiáját, így történészként tengeti a mindennapjait, az Oxfordi Tudományegyetemen az alkímiát tanulmányozva.
A történet megindulását kiváltó esemény, amikor Diana kikér egy ezer éve eltűnt kéziratot a könyvtárból és csodák csodájára megkapja. Az Ashmole 782 első ránézésre sem tűnik átlagos kéziratnak és ezt hamar bizonyítja a környéken feltoluló lények (boszorkányok, démonok és vámpírok) megjelenése.
Nem telik el sok idő, mire feltűnik a színen másik főszereplőnk, Matthew Clairmont, aki egy ezerötszáz éves vámpír.

Talán nem lövöm le a meglepetést, hogyha elárulom, hogy kettejük kapcsolata csakhamar bensőségesre fordul, ami sajnos sokszor a történet rovására megy. A könyv csaknem 700 oldalas és apró betűs. Ez pedig nem indokolt, hiszen olyan sokszor elveszti a fókuszt a történetszál, és akit jobban érdekel a regény fantasy oldala, nem pedig a romantikus, az nem fogja ezt élvezni.
Az írónő szóhasználatán gyakran érződik, hogy nem egy mezei tinédzser dobta össze a könyvet és nagy tudás áll mögötte, a párkapcsolati része viszont már inkább ennek az ellentéte.
Sok mindenről, a karakterektől és helyszínekről, főleg ízekről és illatokról részletes leírást kaphatunk, nem siettet minket a regény. Ám néha már elveszünk a részletekben és nem tudjuk követni, hogy min is volt eredetileg a hangsúly.
Sokszor kerül elő a probléma, amikor elveszítjük a történet lényegét, ami komikussá teszi a helyzetet, miszerint az Ahsmole 782 mindenki számára fontos, mégis keveset törődnek vele. Valahol a könyvtár mélyén ott csücsül egy kódex, ami az összes faj életét megváltoztathatná, ám mégis amit a főszereplőink tesznek, az nem más, mint a borozgatás. A bor minősége, származása és kora pedig már majdnem olyan fontos, mint maga a történet. Ez a hozzáállás végigkíséri az egész regényt, habár amennyire az elején nem törődik senki a saját maga sztorijával, a végére annyira sűrűsödnek be az események. Hiába, sokszor még így is a pitiáner dolgokra terelődik a figyelem a fontosak helyett.
Pedig a történet igazán összetett és sokszor elbűvölő a maga módján. Körbelengi az egészet valami sajátos hangulat, magunkon érezhetjük a boszorkányok varázsát. Nem csak egy jó ötlet van benne, hanem sokkal több annál, már csak a kibontáson kell dolgozni.
Egyszer kétszer belefuthatunk ellentmondásokba is, amik jópofának tűnhetnek, de ha komolyan vesszük a szereplőket és a világot, máris inkább csak hiteltelenné teszi az egészet. Ehhez példának Sept-Tourst, a francia falut hoznám fel. (Sokan ellenzik két ellenkező faj kapcsolatát, nehogy az felkeltse a tudatlan emberek figyelmét. Ám állítólag Sept Toursban mindenki tudja, hogy a helyi kastély lakói vámpírok és ez nem is zavarja őket.)
Az írónő felelőtlenül váltja a szempontokat. Többnyire Dianán keresztül ismerhetjük meg a történéseket, néha viszont E/3-ba ugrunk, hogy Matthew-t is nyomon követhessük (vagy esetleg mást). Ám ezek olyan rendszertelenséggel vannak, hogy feleslegesnek tűnnek és bizonyára lehetett volna valami jobb megoldást találni rá.
Néha a könyv sem tudja, hogy komolyan vegye-e magát. Párszor vicces helyzetekbe és szituációkba keveredünk, ami komikus, de aztán valahol félúton mintha elveszne a poén. Itt kéne eldönteni, hogy vicces regényt szeretnénk, vagy komoly fantasyt, esetleg a kettőt vegyíteni, de az ilyen fél próbálkozások nem sülnek el jól és csak hiányt hagynak maguk után.

A karakterek elfogadhatóak. Habár Diana nem szimpatikus és ezzel megnehezíti, hogy izgalommal kövessük végig az életének ezen szakaszát. Makacs és önfejű, annak ellenére, hogy néha tudhatná, mi a helyes út. Az sem segít a helyzeten, hogy a szerelmi kapcsolatával akár több faj életét is veszélybe sodorhatja, felbillentheti az évek óta instabil egyensúlyt a vámpírok, démonok és boszorkányok között. Hiába jár már a 30. életévének környékén, sokszor úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Ezen az sem segít, hogy a könyv második negyedében, mintha egy kistini vágyálmába kerültünk volna.
Matthew karaktere már sokkal szimpatikusabb, főleg, ha szeretjük az Edward Cullen-re hajazó vámpírpasikat. A maga mögött hagyott 1500 év ellenére sokszor szelíd. Vonzalma Diana iránt indokolatlannak tűnik (pedig nem az).
A maradék tucatnyi mellékkarakter néha meghazudtolja magát a leírások után, ami sajnos még jobban hiteltelenné teszi az írónőt és néhány szinte véletlenszerű szereplő is felbukkan. Marthe, a vámpír házvezetőnő nem tűnik logikusnak. Öreg korában változtatták vámpírrá, megmaradt ugyanolyan vénnek és emberinek, mint akkoriban lehetett. Számomra ez nem egy elképzelhető variáció, ha valakinek vámpír házvezetőnő kell. Meg lehetett volna menteni az ő karakterének valótlanságát, ha megismerjük a háttértörténetét. Egy fiatal és szép házvezetőnő pedig bizonyára nem illett volna az írónő képzeletének kastélyába.
Párszor találkozhatunk állatokkal is, jószerivel lovakkal és egy macskával.  Ők leginkább a Tangled (Aranyhaj és a nagy gubanc) állataira emlékeztetnek, ami előnyös egy mesében, viszont nem az egy fantasyban.

A Mindenszentek trilógiának jönnek a folytatásai, Shadow of night és a The book of life címen jelentek meg.  

Azoknak a lelkes könyvmolyoknak tudnám ajánlani ezt a regényt, akiknek tetszett az Alkonyat és egy kicsivel több fantasyra vágynak.


Nektek hogy tetszett A boszorkányok elveszett könyve?


Néhány könyv, ami mélyen megráz

szeptember 18, 2016

Sokan szeretünk olvasni, ám nem mindig találjuk meg magunknak a megfelelő könyvet. Sokféle típus van, amiket jól esik olvasni. Vicces, történelmi, fantasy, sci-fi... Ma néhány olyan regényt hozok el nektek, amik biztosan megérintenek titeket, esetleg felzaklatnak. Lesz itt realisztikus, thriller, de még sci-fi is! De egy valami közös: ezen könyvek mellett képtelenség érzések nélkül elmenni!

Kate Morton: Felszáll a köd


Első körben kicsit visszamegyünk az időben, az 1920-as évekbe. Egy arisztokrata család életébe tekinthetünk bele. Ám mégis egy rejtély, egy sötét felhő lengi be az életüket, hiszen egy estélyen egy fiatal, tehetséges költő vetett véget az életének, s az esetnek csak két szemtanúja volt. 
1999-ben az esetről filmet szeretnének forgatni, ezért felkeresi az utolsó élő személyt, akinek köze volt az esethez. A 98 éves Grace Bradley meséli el a saját és a ház életét, egészen addig a napig. Érzelmek és régmúlt kínok kavalkádjába esünk bele, ahol az egyetlen gyötrelem nem csupán a költő öngyilkossága. Itt a szerelem és a család is fontos, a hűség nem olyan, amit csak úgy sutba dobnak. Biztosítom, többször görcsösen lehet markolni a lapokat, amiért átérezzük Grace kétségeit és kínjait.
Ha érzelmeket keresel, nem csak romantikát, és kedveled a '20-as éveket, akkor ezt a regényt imádni fogod! Rejtélyes és érzelme egyszerre.

Erica James: Mondd el a csillagoknak!


A Mondd el a csillagoknak! egy igazán szívbemarkoló történet. Mondhatni keretes mű, hiszen szimplán az eleje és a vége játszódik a könyv jelenében, a legtöbb oldalt viszont a múlt teszi ki. A főszereplő nő, Lydia Velencében éli felnőtt életét, amikor egy alak a régi időkből feleleveníti mind azokat, amiket gyerekként átélt. A hölgy elmeséli az életét, hogy megérthessük, mi fűzi őt ilyen erősen ahhoz a férfihoz. Tragikus eseményeknek lehetünk tanúi, s ami a legborzasztóbb, hogy bele is gondolhatunk, mind ez megtörténhet. Az írónő a puszta valóságot veszi táptalajul, és minden természetfeletti elem nélkül is képes tragikumot teremteni. 
Igazi érzelmes regényről van szó. Ha egy olyan szerelmi történetet keresel, ami igaz és valós minden erőltetés nélkül, akkor megtaláltad a neked való regényt! Hiszen hiába romantikus könyv, mégsem két ember kapcsolata áll a középpontban.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt...


Jay Asher könyve nem csak az egyik főszereplő életét változtatta meg, hanem az olvasókét is. Az alap ötlet már éppen elég tragikus, miszerint egy fiatal lány véget vetett életének. Ám a továbbiak még több érzelmet okádnak elénk, amikkel nekünk úgyszintén meg kell birkóznunk. Hannah hangját még halála után is lehet hallani, hiszen felvette kazettára azt a 13 okot, amiért úgy döntött, hogy egyszerűbb holtan. A hangfájlokat mindenkinek meg kell hallgatnia, akik benne vannak ebben a 13-ban. Köztük van Clay is, E/3-ban az ő történetét szintén megismerhetjük, mégis a regény nagyobb része Hannah szemszögéből bontakozik ki. Ez egy érdekes megoldás a mesélésre és már ez  megragadja az emberek figyelmét. Nem beszélve arról a rengeteg tragikumról, amiken Hannah-nak át kellett vergődnie.
Személy szerint én kétszer olvastam és nem bántam meg. Papírzsepiket ajánlott előkészíteni, ha belevágtok.

Murakami Rjú: Casting


A Castinggal egy új irányba terelem a témát, mivel ez a regény nem annyira épít az érzelmekre és a romantikára, inkább a pszicho-thriller irányába hajlik. De tragikus életutakkal itt is találkozhatunk. Egyáltalán nem hosszú regény, könnyedén lehet vele haladni, már ha nem vesszük számba, hogy mennyi olyan történés van benne, ami ha nem hat meg, nagyon mélyen megráz.
A regény kezdete alapján még vígjáték is kerekedhetne ebből a sztoriból, ám sokkal tragikusabb lesz a helyzet, mint amire számíthatnánk. Tipikusan azzal a helyzettel állunk szemben, amikor semmi sem fekete-fehér, jó vagy rossz. Sokkal mélyebben belehatolunk az emberi elmébe, megláthatjuk, hogy hol és hogyan torzulhat el egy lélek.
Thriller imádóknak tudnám ajánlani, nem azoknak, akik valami romantikus történetre várnak. Az nem ez!

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!


Egy vámpíros könyv? Na ne! - mondhatná mindenki, biztosra is veszem, hogy a legtöbbünknek ezek a könyökén jönnek ki a Twilight és társai után. De ez más. A Hívj be! egyik főszereplője hiába vérszívó, az egész történet mégis rettentő reálisan van ábrázolva. Még a vámpír-vírus biológiai hátterével is találkozhatunk, ahol leírják hogyan nézhet ez ki. Nem beszélve a szereplők drámai életéről.
A cselekmény több szálon fut, néhol értelmetlenül unalmasnak tűnik, ám csak ki kell várni a végét. 
1981-ben játszódik a történet egy nyomasztó, svéd kisvárosban. Halálesetek történnek, de a 12 éves Oskar figyelmét nem csak ezek keltik fel, hanem az új lakó is... Elsőre nagyon közhelyesnek tűnhet a történet, de nem várt fordulatokkal is találkozhatunk. 
Erős idegzetűeknek ajánlom.

Emmi Itäranta: A teamesternő könyve


A kilátástalan jövőben járunk, szóval akár sci-finek is bélyegezhetném a regényt. A benne felvetett problémák viszont valósak. A víz egyre kevesebb, mindenki egyre betegebb, s ki tudja mi vár rád, ha egy vízforrást titkolsz a hatalmak előtt! A főszereplő mégis megteszi. Noria a végletekig kitart, nem nyugszik bele a helyzetébe, amíg csak megteheti. Küzdd és tervei vannak. 
A regény igazából egy dokumentáció a történésekről egy lány szemszögéből. Így nem csoda, hogyha teljesen együtt tudunk érezni a helyzettel mi nők, ami rettentően kétségbeejtő és nyomasztó. Ráadásul a titkokból nem lesz kevesebb a könyv végére sem, s ekkor jöhetünk rá, hogy ez nem egy tipikus történet. 
Erről a regényről már írtam egy kritikát, amit itt olvashattok el.

David Mitchell: Felhőatlasz


Nem véletlenül ezt a könyvet hagytam a legvégére. Elég vastag egy példány, így hát nem csak egy történetet foglal magába. Ennek ellenére akármennyi idő is telt el egy-egy életút között, van, ami összeköti a szereplőket. A fő koncepció tehát a reinkarnáció. A régmúlttól kezdve a jelenen át a távoli és a még távolibb jövőbe nyerhetünk betekintést. Mindegyik időben egyre komolyabb problémákkal és történésekkel kell farkasszemet néznünk. Itt is találunk öngyilkosságot, gyilkosságot és ármányt. Néhány szál kiszámíthatatlan és váratlan fordulatokat hoz fel. Tehát nem egyszer fakadhatunk sírva rajta, több szereplővel egyaránt azonosulhatunk.
A regényből egy fantasztikus film is készült, én mégis a regényt ajánlanám. A többi adaptációt szintén lehet szidni a pontatlanság miatt, itt viszont egy-két szálat teljesen megváltoztattak, ami érthető. A film így is borzasztóan hosszú lett, néhol viszont kevésbé tud így megrázni, mint a regény.

Remélem megtaláljátok a nektek tetsző könyvet. S talán fura ilyet írni, de tiszta szívemből kívánom, hogy sírjatok rajtuk egy kicsit és mindenképpen gondolkozzatok el!
Olvastátok már valamelyik regényt a listáról? Ha igen, ti mit gondoltok róluk? Esetleg hozzátennétek még néhány regényt az itt feljegyzettekhez?

Steve Feasey - A szunnyadó vadállat

by július 26, 2016
Vérengző vadállat vagy egy kedves srác?
Trey eddig úgy tudta, ő egy teljesen átlagos tizenéves srác. Tévedett. Egy különös reggelen felbukkan egy titokzatos idegen, akinek a szemében őrjítő láng ég, a bőre pedig nem bírja a napfényt. Trey pedig, mielőtt felocsúdhatna, a nevelőotthon helyett egy luxuslakásban találja magát, furcsa lakótársakkal körülvéve, egy háború kellős közepén, amit alvilági lények, vámpírok, démonok, dzsinnek és mágusok vívnak egymással. Előtte pedig feltárul egy titok, ami eddig mélyen szunnyadt benne, de most hatalmas ordítással a felszínre tör…
 A Vérfarkaskölyök című könyvsorozat első két részét tavaly szülinapomra kaptam meg a rokonaimtól, de az érettségi miatt sajnos hanyagolnom kellett mindenfajta egyéb könyvet, ami nem a magyar emelthez szükséges. Őszintén megvallva, nem nagyon fogott meg az ismertetője. A vérfarkas, a nevelőotthonból luxuslakásba kerülés nem nagyon fért meg nekem egy helyen. Viszont úgy voltam vele, hogy ajándék volt, illik elolvasni, hiszen kérdezősködnek majd, hogyan is tetszett.
Mindenképpen kellemes csalódás volt. Mivel ez egy bevezető könyv, kicsit vontatottan indulnak benne a dolgok és a történet közepéig nem nagyon történik benne semmi. A főszereplő, Trey elkerül az otthonául szolgáló helyről, egy titokzatos, Lucien névre hallgató férfi által, majd egy Londoni luxuslakásba szállítja, ami majd a fiú otthonául fog szolgálni. Megmentője hamarosan közli vele, hogy Trey tulajdonképpen vérfarkas és egy jóslat miatt, Lucien gonosz bátyja, vadászik rá.


Főszereplőnk tizennégy éves, ennek ellenére én nem úgy éreztem, mintha egy fiatal gyermek lenne. Kifejezetten idősebbnek képzeltem el magamban és ezt az is erősítette, mikor Trey vérfarkassá változott. A gondolkodásmódja és a tettei, koncentrációja nekem kifejezetten érett karaktert sugalltak.
Egyik legkedveltebb karakteremmé Tom vállt, Lucien jobbkeze. Egyszerű ember, aki az életével tartozik főnökének. Erős, ijesztő fickó jellemét tudhatjuk neki, mégis szerintem elég kedves pasas, aki állandóan teát főz és imádja a fegyvereket. Velük él még Alexa, Lucien tizenhat éves lánya, aki félig vámpír, félig  pedig boszorkány. Mivel nem kapott hosszabb idejű szerepet, mint az eddig felsoroltak, nem nagyon tudok róla véleményt formálni. Az összekovácsolódáshoz kétségtelenül nélkülözhetetlen karakter volt, de ennyi. Kutatásaival és vásárlási mániájával eddig nem nagyon fogott meg, bár lehet a későbbi részekben máshogy fogok vélekedni. Főleg ha a sejtésem beigazolódik és lesz valami Trey és közte. Ki tudja.
Mindenképpen azt mondanám ez egy könnyű olvasmány, amit egy nyári napon simán el lehet olvasni. Mint említettem az eleje kissé vontatott, viszont mikor megtörténik a baj, olvastatja magát a könyv. A sok túlvilági lény, ilyen például az óriáspókok vagy a köpődzsinn - aki rejtelmesen eltűnik - számomra mind érdekesnek tűnt és folyamatosan vártam az újabb és újabb lények felbukkanását. Remélem a további részekben, még ha idegennyelven is kell őket elolvasnom, megismerek közülük még jó párat.
Ami miatt kicsit nehéz volt beleképzelnem magam egy-két esetben a könyv világába az amiatt volt, hogy az író nem kalauzolt át minket egy teljesen más világba, hanem végig a való világban játszódott a történet. Kompletten végigkísérhetjük a vérfarkas dühét a metróaluljáróban vagy éppenséggel egy hotel belsejében, illetve előtte, ami zsúfoltságig van tömve emberekkel. Amit pedig végképp furcsálltam, hogy ez, a könyvben szereplő embereknek nem is tűnt fel. Oké, hogy a különböző varázslényeket nem látják mert emberi alakot vesznek fel, de hogy egy baromi nagy likantróf nem tűnik fel nekik, számomra érthetetlen. Legalább egy ember megrökönyödése ott lehetett volna és nem dohogtam volna olvasás közben.
Összességében nagyobb bajom nem volt a könyvvel, egyáltalán nem bántam meg hogy elolvastam, attól függetlenül, hogy a történet nem kiemelkedő. Sorozatindítónak azt mondom, teljesen rendben van. Aki szereti a vérfarkasokkal, vámpírokkal és különböző varázslényekkel alkotott könyvet, kortól függetlenül, azoknak mindenképpen ajánlom. Nem hiszem,  hogy nagy csalódás fogja érni.


Író: Steve Feasey
Cím: A szunnyadó vadállat
Sorozat neve: Vérfarkaskölyök
Eredeti cím: Discover the Beast Within
ISBN: 9789636295158
Eredeti megjelenés éve: 2009
Magyar megjelenés éve: 2010
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Üzemeltető: Blogger.