Ji Woo lihegett, arcát csak a neonfények egybeolvadó sávja világította meg, amikor a bárszék megremegett a hirtelen rázuhanó súly miatt. 

Az éjszakai sötétséget visszaszorították a világító cégérek, a bár belseje vészfényként ragyogott. Baljóslatú hangulatot kölcsönzött a sötétben megbúvó kábelrengetegeknek, ám Woo már túl volt a napja nehéz részén. Ahogy mondani szokták, munka után jár a pihenés. Ez a bár volt Woo kedvenc helye a lazításra. 

- Dihidrogén monoxidot! – kiáltotta, ahogy felcsapta a pultra fegyverét. A túloldalon álló fickó kifejezéstelen arca meg sem rezdült a különös hölgyemény láttán. Törzsvendégnek számított ebben a modern putriban, ezért amikor elé tolta a vibráló poharat, csak jelentőségteljesen megvakarta az arcát.

- Nehéz este? 

Álom I.

Mutasd meg, hogy miért sír most az ég,

Meséld el neki a tavaszi tél álmos meséjét,

Mutasd meg, miért nem alszom oly' rég.

Mutasd meg az ég szépét minden fellegnek,

Meséld el, miért jó veled az igazról álmodni;

Mutasd meg, mit regélsz a kóbor lelkeknek.

Mutasd meg még egyszer a teli holdat reggel,

Meséld el újra titkos legendák szép jelentését;

Mutasd meg álmomban, ahogy a nap felkel.

Mutasd meg, hogyan kell veled elaludni,

Meséld el ezt az altatót most még egyszer;

Mutass meg az álmoknak, el akarok aludni.

~Luscinius

Az év legszebb része. Éneklik és mondják ezt sokan...

Valóban, egyre szebb és szebb lesz ilyenkor a világ. A hó egyre inkább maradni készül, egyre több kesztyűs kéz integet, a cinegék egyre több tökmagot csennek az etetőkből, s egyre inkább Karácsonyi illatot árasztanak az ablakok magyal girlandjai, a fenyőfák nedvének tűlevél-illatfelhői, az utcák forralt bor és/vagy forró csoki ízű szavai, s a vásárok forgatagának hangjai. Ó igen, a vásárok... Ilyenkor decemberben minden városban találkozhatunk egy-egy meghitt, városias, nyüzsgő, ünnepi színforgataggal. Ilyenkor decemberben bármikor megtörténhet egy Karácsonyi csoda. Ez a rövid, lassan száz éves történet is egy ilyen helyen megtörtént csodát mesél el Nektek.

Éppen a nagy vásári forgatagban sétált egy ember, nézelődött. Nem szeretett volna költekezni aznap, hiszen a családja minden tagjának beszerzett már valamilyen csekélységet. A felesége egy új ruhát kapott, a gyermekének egy mackót vett. Az öreganyjának illatos kenőcsöt, a testvérének egy új könyvet szerzett. Ő maga sem tudta, hogy mi húzta őszülő fejét oda pont akkor. Pont azon a napon, Karácsony ünnepe előtt nem egész egy héttel. Tekintetével hol a tömeget, hol pedig egy bódéban a kipakolt szép dolgokat szemlélte. Egy rikkancs éles hangja egyszer csak megcsapta a fülét; "Csodát, csodát vegyenek!" Gondolta magában, milyen csoda lehet ez? Az egyre hangosodó szavak felé irányította lábait, majd ahogy közeledett, meglátta a rikkancsot, aki egy vándor kereskedő szekere mellett hirdetett.

"Csodát, csodát vegyenek emberek!" Nagyon hívogatóan hangzott ez a hangreklám, mégsem látott kígyózó sorokat az ember. Valahogy mindenki érezte, hogy itt csak a pénzt csalják ki valamilyen csoda folytán az emberből. Ő maga is mosolygott az egészen. Gondolta magában; "Ha a csodát ilyen egyszerűen osztanák...". A szekér mellett egy ember állt, úgy festett, ő a kereskedő. Nem volt valami szimpatikus kinézete. Éppen sarkon fordulni készült az emberünk, amikor elhaladt mellette egy kis szőke lány. Alig lehetett tíz éves, a földből pont annyira látszódott ki, hogy ne tűnjön el. Apró léptekkel odasétált a szekérhez, majd megtorpant. Szépen fésült buksijával egyenesen az ott álldogáló kereskedőt figyelte, közben egy kopottas kis játékmackót szorongatott. Az észrevette a tökmagot, mosolyt öltött bajszos arcára, s féltérdre ereszkedve, kesztyűs kezével integetett a kislánynak, közelebb lépésre kérve őt. A kislány kicsit félénken oda is lépett, de nem mert megszólalni, nagyon meg volt szeppenve. A kereskedő így szólt hozzá;

- Szia kislány! Hát téged mi szél hozott ide hozzám? Tán egy csodát szeretnél?

- Csókolom, bácsi. Igen, szeretnék egy csodát kérni.

- És milyen csodát szeretnél, kicsi lány? Talán, hogy magasabb legyél? -viccelődött- Vagy szeretnéd, hogy megváltoztassam a jövődet? Esetleg szeretnéd, ha nagy szerencse érne? Vagy gyógyulást keresel? Talán gazdagodást kérsz az életed útjába? Nálam mindent megvehetsz, ami csak szíved kívánsága. Az én csodáimat nem árulják mások.

- Igen bácsi, kérem, gyógycsodát szeretnék kérni.

- Gyógycsodát, mi? És mond csak, miből szeretnél felgyógyulni?

- Én semmiből, bácsi. Az öcsikémnek szeretném a csodát.

- Értem kicsi lány. Tehát ajándék csoda. És miből szeretnéd az öcsédet felgyógyítani?

- Nem tudom bácsi.

- Nem tudod? Hát így érdekes lesz... Tudok neked adni ilyen csodát, olyan csodát, látod? Ott vannak azokban a szép üvegekben. De nem biztos, hogy működik, ha nem tudom, milyen betegségre kell adjam azt a csodát. Lehetséges, hogy csak rosszabb lesz a helyzet, ha rossz betegségre szóló csodát adok neked...

- Bácsi kérem, nem tudom, mi bántja az öcsikémet. Anyukám és apukám is nagyon szomorú. Nekem nem mondanak semmit, csak annyit, hogy nagyon beteg. Apu szerint csak egy csoda segíthet rajta. Kérem szépen, adjon akkor egy csodát neki. Szeretném, hogy meggyógyuljon az öcsikém.

- Értem, értem. Na hát akkor adok én neked egy csodát. De először szeretném a pénzt kérni érte.

- Bácsi, nekem nincs pénzem.

- Hogyhogy nincsen?! Hát nem adhatom ingyen a csodát... Ide ki van írva a szekér oldalára, ni! Egyszáz pénzbe kerül egy csoda.

- Bácsi, nekem nincs semmilyen pénzem. Anyukám az apukám pénzéből mindig ennivalót vesz nekünk. Apukám szerint szegények vagyunk, ezért nincs pénzünk. 

- Ingyen nem tudok csodát adni, kicsi lányka. Az öcséd is biztos meggyógyul magától is. Most szépen menj haza.

- Bácsi, elhoztam a macimat. Nekem nincs másom, de a bácsinak adom a macimat a csodáért. Szeretném ha az öcsikém meggyógyulna és apukám szerint csak egy csodával tud meggyógyulni.

- Nem fogadom el kicsi lány. Pénz nélkül én nem adhatok neked csodát. Most pedig menj haza. 

A kicsi lány megszeppenve megfordult, magához ölelte a kicsi maciját és lassan elkezdett hazafelé sétálni. Az emberünk elgondolkodott az előbb hallottakon, s egy megvető pillantással búcsúzott a kereskedőtől, aki neki is széles mosollyal integetett. A kislány után indult, hogy beszélgethessen vele. Közelebbről látta, hogy a kislány valóban szegény családból jöhetett; a kabátkáján számtalan folt díszelgett, a cipőcskéje is nagyon kopottas volt. A kislány neki is elmesélte, hogy egy csodát szeretett volna venni a vásárban, mert a kis öccsét csak az mentheti meg az édesapja szerint. Emberünk végighallgatta, majd támadt egy ötlete. Megkérte a kislányt, hogy vezesse el őt a házukhoz, szeretné megnézni a nagybeteg kisfiút magának és szeretne beszélgetni a szüleivel, mégis milyen nagy betegsége lehet, hátha ő is tud egy csodát szerezni neki. A kislány így is tett, elindult hazafelé az emberrel. Ahogy áthaladtak a városon, a város külső részei felé haladva egyre kevésbé lehetett érezni a karácsonyi hangulatot. Olyan messze sétáltak a város szívétől, amely most a karácsonyi vásár volt, amilyen messze ő még egyszer sem járt, pedig egész eddigi életét ebben a városban töltötte. Egy nagyon szegény negyedbe érkeztek, ahol egy ablakban sem díszelgett semmilyen dísz, csak elvétve akadt egy-egy adventi koszorú az ajtókon. 

Megérkeztek egy szerény kis viskóhoz, amit a kislány otthonaként mutatott be. Az ember belépve megismerkedett a kislány szüleivel, és hosszasan elbeszélgetett velük a kisfiúról, aki a szomszéd szobában feküdt. Kiderült, hogy a fiúcskának agydaganata van, amit csak egy nagyon költséges operációval lehetne meggyógyítani. De a család még csak nem is álmodhatott erről, hisz ételre sem futotta nekik rendesen. Az apa keresete volt az egyetlen anyagi forrásuk, amiből épphogy nem vesztek éhen... Az ember, miután abbahagyta a szülőkkel folytatott beszélgetést a kislányhoz fordult, majd azt mondta neki; "A kisöcséd megkapja azt a bizonyos csodát karácsonyra".

Az ember ezután már pontosan tudta, hogy miért hajtotta ki őt a vásárba aznap a sors. Azért, hogy találkozzon a kislánnyal. Azért, hogy eljusson ehhez a családhoz, hogy segíteni tudjon rajtuk. Azért, hogy megtörténhessen egy csoda. Az ember ugyanis egy orvos volt, akit akkoriban az agysebészet úttörőjeként, a legnagyobb tudású szakemberként ismert a világ. A kisfiút ingyen meggyógyította, egy csodát adva ezzel a szegény családnak. Megmentette az életét, így lehetett nekik boldog karácsonyuk. 

Igaz történet alapján.

Lsucinius

Csillanó platán soron,

Azon sétáltam én névtelen,

Öreg ház áll a szép tavaszi körúton,

Száz zöld, öreg szemével hűen figyel,