A következő címkéjű bejegyzések mutatása: I.P.C. könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: I.P.C. könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

Elizabeth Cooke: Rutherford Park

február 28, 2017
 A Rutherford Park 2013-ban jelent meg az eredeti nyelvén, majd 2016-ban magyarul az I.P.C. Könyvek jóvoltából. Az írónő a saját bevallása szerint már kisgyermek kora óta rajong a könyvekért, és ez érződik is a különös a fogalmazásmódján.
A borító kép összeszerkesztése Popovics Ferenc munkája.

A regény 10 fejezetből áll, ami kevésnek tűnik, ám nem az, hiszen egy fejezet sok-sok oldalt foglal magába, néhol elválasztva sortöréssel vagy egy mintával. Ez a haladást nem könnyíti meg, alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy esetleg az oldal közepén hagyjuk abba az olvasást.

A történet a Cavendish családról szól, a lakhelyükről, a vidéki Rutherford Parkról. Az írónő nem csak egy szereplő életét és történetét öleli fel, hanem az összes családtagét, sőt még a személyzet néhány tagjáét is megismerjük. Megismerjük Lady Octavia, a grófné életét, hogy honnan jött, de legfőképpen azt, milyen az élete a Rutherford parkban férje, William oldalán. Lord Cavendisht is megismerjük, a gyerekeiket, és néhány cselédlányt, akik közül az egyiknek borzalmas titka van. Ám mégsem ez a titok az egyetlen forgatórúgója a csaknem fél évet felölelő történetnek. Sok kisebb-nagyobb történés bolygatja fel a család életét, például a Londonban töltött társasági idény, vagy John Goud történész, nem mellesleg Helene de Monfort. Nem mellesleg az első világháború kezdete árnyékolja be az életet Rutherforban és az egész világon.  
A sok-sok háttértörtének és mellékszál teszi végül a regényt egy egésszé, s egyetlen információ sem fogja velünk azt éreztetni, hogy feleslegesen írták le.

A történet csapong és nem is igazán egyértelmű, hogy miről akar szólni, de ebben a formájában tökéletes. Nem kell izgatottnak követnünk egyetlen történést, hiszen viszonylagos nyugalomban kísérhetjük végig a többi szálat, és sok érzelemmel is találkozhatunk ennek köszönhetően, mindegyiket más-más szereplőkhöz fűzve. Eleinte könnyed játéknak tűnik az egész, ám előre haladva a hangulat egyre feszültebb és kétségbeejtőbb lesz. 
Az írónő érdekesen csavarja a kifejezéseket. Úgy használja a megfelelő szavakat, hogy pontosan ki tudja fejezni az adott érzelmeket, hangulatokat, így mi pontosan át tudjuk érezni a helyzetet. Ez főleg a könyv második felétől lesz érdekesebb, amikor a feszélyezett úri életre még a világháború előszele is rányomja a pecsétjét. A feszültség szabályosan tapintható a levegőben.
Az írónő a fejezetekben képes úgy ugrálni a jelen és a múlt között, hogy észre sem vesszük, mégis el tudjuk választani majd a történéseket. Megismerhetjük ezáltal a szereplők múltját is, hogy megértsük miért döntenek illetve éreznek úgy, ahogy. 

A könyvet türelmes, érdeklődő olvasóknak tudom ajánlani, akiket nem csak a romantikus érzelmekkel átitatott történetek érdekelnek, hanem az érzelmek széles skáláján akarnak körbetekinteni és akiket érdekel az első világháború előtti korszak. 

Ti olvastátok már ezt a regényt? Nektek mi a véleményetek róla?

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók

január 10, 2017

A Tünékeny illúziók című regény eredeti nyelvén 2010-ben került kiadásra, miután megszületett Mary Robinette Kowal ujjai között. A magyar fordításra 2013-ban került sor az I.P.C. könyvek jóvoltából. Az eredeti megjelenése évében jelölték a Nebula-díjra a legjobb regény kategóriában. 
A borítót Popovics Ferencnek köszönhetjük, aki az iStockphotot hívta hozzá segítségül. A kép kifejezetten finoman tükrözi a regény hangulatát és a szemünket is gyönyörködteti.

A regény 28 fejezetből áll, amiknek a rövidsége lehetővé teszi a könnyed haladást. Minden egyes fejezetet egy kreatív cím jelöl, aminek a jelentését gyakran csak a fejezet elolvasása után érthetünk meg (ez persze nem baj). Néha ezeken belül is találkozhatunk további tagolásokkal.
Kétség kívül nem csak a regény külső borítójára, de a belsejére is nagy igényt fordítottak és próbálták megragadni a hangulatát a fejezetcímek bekeretezésével. 

A történet a 19. században játszódik, egy alternatív Angliában, valahol a zöldellő mezőkön, ahol több kúria is elhelyezkedik, éppen csak annyira közel, hogy a különböző családok meglátogathassák egymást lóháton, vagy akár gyalog. A főszereplőnk Jane Ellsworth, aki a tipikus jótét lelket jeleníti meg előttünk. Karakterével már biztosan találkoztunk más történetekben is. 
Sajnos a lassan vénkisasszony Jane nincs tökéletes külsővel megáldva, ezzel szemben rendkívül tehetséges a zongorázásban, festésben és nem mellesleg a bűbájolásban. 
A húga, Melody pedig kivételes szépség, noha ő pedig nem valami tehetséges. A szereplők felfogása szerint pedig nem is kell annak lennie, hogyha a külsejével el tud bájolni mindenkit. 
Talán nem is kell megjegyeznem, hogy a történetbe nem egy férfi kontárkodik bele idővel...

Az ember sosem bízhat meg a regényírókban, Beth. Ők kedvük szerinti világokat teremtenek, amelyben őrült dolgokat műveltetnek a szereplőikkel.

A regény gyengén kezd, de a következő fejezetekben lassan és biztosan beindul a cselekmény. A történések fokozatosan sűrűsödnek, egészen izgalmassá fokozva a végső bonyodalmat. Sajnos ezután újra lelassul minden és a vége kissé összecsapott lesz.
Rengeteg, ártalmatlannak tűnő leírást kapunk Jane-ről, aki néha ezekkel a leírásokkal szembemegy, nem megfelelően cselekszik, ezzel hiteltelenné teszi az írónő szavait. 
A történet fő, átfogó szálait szépen vezeti fel, viszont, ami még lényegesebb lenne, az igazi szerelmi szál következetlen, kivetnivalót hagy maga után. S míg Melody és Jane külsejéről szép leírást kapunk, addig a körülöttük legyeskedő férfiakat alig van lehetőségünk elképzelni, leírás híján, Csak a magasságukat, esetleg a testalkatukat ismerhetjük meg jobban. 
Azt viszont az írónő javára kell írnunk, hogy az általa teremtett világ kellemes, nem borítja fel az általunk ismert 19. századi Angliáról alkotott képünket. Nagyon finoman és kifejezően tudja érzékeltetni a bűbájolás részleteit, érzékletes szóképeket és hasonlatokat használ. Persze a kevesebb néha több. Ez ebben a regényben is igaz, s miután hozzászokunk a stílushoz, átlendülünk a kezdeti lassúságon, már könnyedén haladhatunk az olvasással.
A finom, romantikus történetek kedvelőinek mindenképpen csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik Jane Austen után valami varázslatosabbra vágynak. 


Ti találkoztatok már Mary Robinette Kowal nevével? Mit gondoltok róla és a történeteiről?
Üzemeltető: Blogger.